2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

"Kapcsolataimmal nem éltem vissza"

szerk. 2002. december 03. 17:43, utolsó frissítés: 17:36

"Riporter: Sokan azt mondják, hogy különbözõ politikai akciókban érezni lehetett az ön jelenlétét a színfalak mögött... Verestóy Attila: Ezt biztos nem rossz értelemben mondták." Az RMDSZ frakcióvezetõjének rádiónyilatkozata pénzrõl és politikáról.





Verestóy Attilával készült, átfogóbb jellegû interjúk nem túl gyakran jelennek meg a magyar sajtóban. A romániai topgazdagok listáján 15-20 millió dollár értékû vagyonnal a 83. helyen szereplõ udvarhelyi nagyvállalkozó legutóbb akkor adott ilyen jellegû interjút a Romániai Magyar Szónak, amikor az õ vagyoni helyzetérõl szóló Transindex-összeállítás kapcsán nyilatkozott a lapnak. Nemrég a Kossuth Rádió közéleti magazinja, a Tizenhat óra szólaltatta meg a szenátort. A riporter Bánhidi Emese volt, aki elõször a státustörvényrõl kérdezte alanyát.


Verestóy Attila: A státustörvény segíti az önazonosság megõrzését, a közösséghez való tartozást erõsíti, a szülõföldön való maradást segíti, ezek mind-mind olyan dolgok, amelyeket, mikor megszavazott a magyar Országgyûlés egy ilyen törvényt, mint elvet mérlegelte. Ezeket én tiszteletben tartom, de a magam számára nem tartom sem szükségesnek, sem kötelezõnek, hogy ezáltal beálljak ebbe a sorba.



-- Ön nem váltotta ki a magyarigazolványt azóta sem?

V. A.: Nem, nem is váltottam ki. Szerintem, ami a szimbolikus részét illeti, úgy érzem, az a tevékenység, az a munka, az az élet, ami mögöttem van, elég egyértelmûen igazolja az önazonosságomat, a magyarsághoz való tartozásomat. Nekem erre, mondjuk úgy, külön igazolványra nincs szükségem.


-- Általában a tehetõsebb, módosabb emberek nem nagyon árulják el a titkukat, hogy hogyan szerezték a pénzt. S mindenki azt mondja, hogy az elsõ milliót nehéz megszerezni. Miben szerezte meg az elsõ milliót? Dollárban, forintban?

V. A.: A mai világban minden államban a milliókat azon ország pénzében számolják, amelyikhez tartozik valaki. Tehát mondjuk akkor lejben.


-- Tudja, hogy azok alapján, amelyek megjelentek önrõl, tehát a vagyona szerint, ön Magyarországon is az elsõk között szerepelhetne?

V. A.: Hát talán ott a harmincadik-negyvenedik helyen... De hozzátenném, hogy ezek azok a vagyonok, amelyek tisztességes és leadózott jövedelembõl származnak. Ha valaki olvasta a magyarországi száz legnagyobb magyarról készült kiadvány elvi felvezetõjét, a tisztelt szerzõk már ott megjegyzik, hogy itt azon vagyonokról van szó, amelyek mögött igazolható módon nem valamiféle fekete pénzek állnak, hanem olyan vagyonok, amelyeknek az eredetét nyíltan és bátran vállalni lehet és vállalni is tudják azok, akik rajta vannak a listán. Több olyan vagyon lehet, és ez nemcsak Magyarországra igaz, amelyek döntõ mértékben nagyobbak, mint azok, amelyek itt a lista élén szerepelnek. De a vagyonuk eredete valahol a sötét üzletek háza táján van. Ezek nem szerepelnek a listán.

Ilyen szempontból nem tudom, hogy valójában hol áll az én -- mondjuk úgy -- anyagi helyzetem a magyarországi, vagy a romániai helyzethez mérten. Nem egyszerre, és nem is egyik napról a másikra sikerült ezt összeszedni. Hosszú évek következetes befektetése áll mögötte (...).


-- Hosszú idõ, na meg a jó kapcsolatok. Úgy hírlik, jó haverjai vannak, románok is, magyarok is, és sokszor ez vád is ön ellen.

V. A.: Nem éltem vissza soha azzal a kapcsolatrendszerrel, ami természetes velejárója annak a munkának, amit végeztem, és nemcsak politikusként, hanem azelõtt is, egyetemen dolgozó és Bukarestben a tudományos körben megforduló emberként. Ez velejárója annak a nem egy munkahelybe lerögzült életnek, ami a 21. század eleji emberek folytatnak.


-- Tekintsünk most el attól, hogy politikus, bár elég nehéz eltekinteni. De az, hogy a románokkal jó a kapcsolata, mennyire segít az üzleti életben?

V. A.: Én ezt nem tartom jellemzõnek. Ha megvizsgáljuk, hogy a politikum és az üzleti világ valóban összefonódott-e, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy más mesterségek legalább olyan vagyonteremtõ erõvel bírnak, mint a politikai tevékenység. Nem tartom a gazdasági eredményeimet politikafüggõknek, hiszen bizonyíthatóan más, velem egykorú, hasonló képességû és korú fiatal hasonló módon jól szerepelt az üzleti életben.


-- Ön befolyásos embernek számít Romániában. Ezt hogyan képzeljük el? Mint egy földesúr, aki diktál, vagy mint egy vállalkozó, aki kedvtelésbõl politizál is?

V. A.: Kétélû dolog ez az úgynevezett befolyásos ember-státus. Amíg egy átlagos cégnél évente egy-két központi ellenõrzõ brigád fordul meg, addig az én cégemnél, amelynek jelentõs gazdasági eredményei vannak, az utolsó két évben 17 olyan ellenõrzés futott végig, amelyek mindegyike legalább egy hetet tartott. Az eredmény az volt, hogy egyre inkább emelt fõvel járhatok, hiszen minden ellenõrzésen túlmenve tisztességesen mûködni látszanak is, nemcsak, hogy tisztességesen mûködnek Romániában. Lehet, hogy máshol is, nem elég, ha az ember tisztességes, annak is kell látszodjon. (...)


-- Hogyan írhatók le a politikai kötõdések az erdélyi magyarok körében? Az utóbbi idõben nem tûnik túl egységesnek a kép, pedig sokan mondják azt, hogy a kisebbségeknek éppenséggel az a nagy fegyverük, ha egységesek.

V. A.: Nem tûnik egységesnek, és nagyon sok erõ számára -- és ezek nem a kisebbséghez tartozóak -- fontos az, hogy ne is legyen egységes a kép. Nekem meggyõzõdésem, hogy az igazi próbatétel pillanatában csak megjön a józan esze még a magyarnak is.


-- Sokan azt mondják, hogy különbözõ politikai akciókban érezni lehetett az ön jelenlétét a színfalak mögött...

V. A.: Ezt biztos nem rossz értelemben mondták.


-- Nem egyszer hallottam folyosókon így, hogy: a Verestóy keze van a dologban. Mit gondol, mit fog mondani egy év múlva például a mai történésekrõl?


V. A.: Nagyon remélem, hogy a román-magyar kapcsolatokban nem a múlt, hanem tényleg az a jövõkép lesz a jellemzõ, amit olyan szépen felrajzoltunk jónéhányszor, hogy a két ország népe tudatosan és egyértelmûen azt fogja építeni, ami mind a két fél számára roppant hasznos. Szerintem sokkal több a két ország népének közös érdeke, mint ami elválaszt egymástól. (...) Hamarosan Románia és Magyarország az Európai Unió tagjaként egy más szempontból összebékült két ország és két nép lesz, és remélem, hogy a történelembe is így fogják beírni.


-- Úgy tûnik, hogy az új magyar kormány az elmúlt négy évhez képest másfajta, nem érzelmi alapú kisebbségpolitikát hirdetett meg. Mit szól ehhez a pragmatikusabb megközelítéshez?

V. A.: Nem érzelemmentes azért ez a politika, és ez így is a jó. Meggyõzõdésem, hogy a józan hang, a tisztességes, becsületes felvállalása a valós gondoknak nem jelent érzelemmentességet, vagy azt, hogy a mostani kormány valami hideg számítások szerint rendezné a kisebbségi dolgokat. Remélem, hogy elõrelépést fog jelenteni minden szempontból.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS