"A teljes gyõzelemhez egyikük sem elég erõs"
kérdezett:Sipos Géza 2002. december 20. 20:20, utolsó frissítés: 20:20#b#Mi a tétje#/b# Nastase kormányfõ és Iliescu elnök viaskodásának? Arról, hogy hova vezethet a méltóságok nyilvános csatája, milyen erõs a "helyi bárók" hatalma és hol is tart a két éve kormányzó PSD, #i#Bányai Péter#/i# politikai elemzõt kérdeztük.
Transindex: -- Amikor a Nastase-Iliescu ellentétrõl beszélünk, talán nem árt elõbb tisztázni, mi van a háttérben magával a kormányzó párttal, azaz a PSD-vel. Szokás a PSD-n belül két csoportról, Nastase és Iliescu táboráról beszélni.
Bányai Péter: -- A kérdés leegyszerûsítés. Az a PSD fõ problémája, hogy túlságosan nagy, túlságosan ellentétes érdekeltségû embereket, érdekcsoportokat tart össze. Ez a gigászi méretû konglomerátum ellenõrizhetetlen. Elvben a párt sokban hasonlít a régi kommunista pártokra: monolit egység (illetve ennek a látszata!), egységesen hozzák a döntéseket (lásd a pártkongresszust, ahol minden politikai, vagy személyi döntést egyhangúan szavaznak meg).
Azaz az igazi döntéseket, a kompromisszumok megkötését a kulisszák mögött hozza meg egy szûk csoport. A pártfegyelem szigorú (illetve ennek a látszatát keltik!). De – a dolgok összebonyolódtak. És épp azért, amiért oly erõs a párt. Sokat segített gyõzelméhez, hogy rengeteg hipergazdag ember (legtöbb gyanús úton gazdagodott meg, és most is az állammal összefonódva gazdagszik elsõsorban, õk nem "normális" kapitalisták).
De ugyanez az elem teszi õket ellenõrizhetetlenné, leválaszthatatlanná. Olyan érdekösszefonódások vannak a helyi pártvezérek és a helyi "fontos emberek" között, legyen szó gazdasági hatalomról vagy igazságszolgáltatásról, adminisztrációban betöltött pozícióról, hogy mindenki nélkülözhetetlenné vált. Pontosabban egy személy feláldozása, afféle kártyaváromláshoz hasonlóan egy egész széles csoport érdekeit veszélyeztetné.
-- Magyarul: egyfajta maffiajellegû szervezõdésrõl van szó?
B. P.: -- -- Erre hasonlatokkal tudnék válaszolni. Persze túlzások – de sok a közös elem bennük. Gondoljunk Olaszországra. Olyan súlyos összefonódás volt a kereszténydemokrata párt (és más pártok!) és a maffia közt, hogy végül a megoldásra csak az maradt, hogy e pártok teljesen összeomlottak. Vagy például a kínai Kulturális Forradalom. Tekintsünk el az erkölcsi szempontoktól, bár nehéz, hisz a század egyik legborzasztóbb eseménye volt.
Miért is történt? Illetve miért nyúlt a fegyveres megoldáshoz Mao? Sztálintól eltérõen nem szenvedett üldözési mániában, hideg aggyal, szenvtelenül döntött milliók meggyilkolásáról, de nem csak úgy, öncélúan (mint gyakran tette Sztálin, aki leghûbb híveit is meggyilkoltatta sok esetben).
Miért? A válasz egyszerû. Kína óriási, a pártállam kezében volt a teljhatalom, illetve a párt vezetõségének kezében. Elvben. De nem a valóságban. A párt és államapparátus oly óriási volt, oly erõs klikkek alakultak ki régiónként, hogy, úgy automatikusan bekövetkezett egy függetlenedés a felsõ vezetõségtõl. Ezért döntött úgy Mao, hogy meg kell gyengítenie az apparátust, anarchikus lázadásfélével szét kell vernie, meg kell félemlítenie, bármi áron.
-- Talán itt még nem tartunk...
B. P.: -- Itt még valóban nem, azaz még nincs szó sem a PSD teljes összeomlásáról (mint az olasz pártok esetében), sem az apparátus szétverésérõl (Kína). Ott is nehezen ment, sok éven át tartott a küzdelem. Nastasenak távolról sincs annyi hatalma, mint Maonak volt, õ jól tudja, hogy nem verheti szét a helyi "bárók" szervezeteit, a helyi maffiák ellen mit se tehet. És képtelen akaratát, csak úgy, a kommunista pártok stílusában, ukázok alapján rájuk kényszeríteni. Kénytelen tehát kiegyezni velük.
-- Mi a helyzet a PSD-n belüli korrupcióval? Leleplezõ riportokkal van tele szinte az egész írott sajtó.
B. P.: -- A közvéleménykutatások újra és újra kimutatják e jelenség súlyát, mármint a lakosság tudatában. A legfontosabb elem, hogy a nagy többség szerint a csúcsvezetõk a legkorruptabbak, és az, hogy az elmúlt 2 évben ez nõtt. S ennél még rosszabb eredmény, hogy ugyancsak a nagy többség szerint tovább fog emelkedni a korrupció. Azaz a PSD nem teljesítette ígéretét e téren, sõt a helyzet rosszabbodott a Constantinescu-érához képest, és rendkívül kevesen remélnek javulást.
Ennek a jelenségnek több oka van. A romániai korrupciónak három évszázadra, a fanarióta korszakra visszanyúló gyökerei vannak, azt itt élõk megszokták, hogy így mennek a dolgok. Ezért nem bukik bele ebbe a PSD. Másrészt a választók azt látják, hogy ez a kormány ugyan tolvaj, de a Constantinescu-éra kormányaival ellentétben mûködik!
-- Korrupciós vádakba már egyszer belebukott a PSD/PDSR, igaz, akkor még Iliescuval az élen...
B. P.: -- Igen, ebbe buktak bele 1996-ban. Most erre sokkal kisebb az esély, az ellenzék kollektív öngyilkossága miatt, de a helyzet kiszámíthatatlan. A PSD-nek valamit tennie kell, vagy legalábbis úgy kéne tennie, mintha tenne is valamit. De spéci ügyészségek létrehozásával, ígéretekkel senkit sem lehet átverni. Vagy sikerül a saját köreikben forgóktól legalább néhány korrupttól megszabadulni, vagy pedig elõbb-utóbb bûnbakot kell találni. Bûnbakként egyetlen személy jöhet szóba: Nastase.
Így tehát, függetlenül Iliescu és Nastase közti rivalizálástól, függetlenül a párton belüli érdekcsoportok küzdelmétõl Nastase széke egyáltalán nincs bebiztosítva. Hát Nastase ezt el szeretné kerülni, de úgy tûnik, õ maga sem tudja, mit is tehetne.
-- A párton belüli korrupció és a helyi bárók ellen lehetséges, hogy nincs hatékony fegyvere Nastasenak, de az Iliescuval való vitában úgy tûnik, kölcsönösen nem válogatnak az eszközökben. Mikor erõsödött föl a kettejük közti vita?
B. P.: -- November közepéig lehetett a kormányfõ és az államelnök közti véleménykülönbségrõl beszélni, meg lehetett kérdõjelezni az elõrehozott választások igazi szándékát. Kettejük versenyfutását nézve úgy tûnt, hogy Nastase-nak érdekében áll még megõrizni (legalább az egyszerû emberek körében) az illúziót, hogy õk ketten lényegében egyetértenek, támogatják egymást stb.
Ez így volt. De a NATO-meghívás bejelentése elõtt egy héttel és még hangsúlyosabban utána, a szó szoros értelmében Bush látogatása alkalmával, illetve az azt követõ napon -- ez megszûnt. Már szó sincs burkolt célozgatásokról, "nézeteltérésekrõl". Beindult a nyílt háború kettejük közt. Nastase (és bizalmasai) kezdeményezték, legalábbis azt, hogy a háború nyilvános jellegû legyen.
-- A vita tétje többek között az elõrehozott választások. Nastase ezt azzal indokolja, hogy így a feltételezett 2007-es EU-csatlakozás elõtt egy teljes négyéves mandátumú párt készítheti fel az országot. De mennyire mûködõképes a kormányfõ ötlete?
B. P.: -- Ne felejtsük el, hogy a procedúra bonyolult. A parlament meg kell szavazzon egy bizalmatlansági indítványt a Nastase-kormány ellen, utána az elnök megbíz valakit egy új kormány megalakításával, ezt is leszavazza a parlament, utána még egyszer visszautasítják az újabb kormányt, és ekkor az elnök kihirdeti az elõrehozott választásokat. Ismétlem, elõször meg kell buknia a Nastase-kormánynek, utána még két kormányalakítási kísérlet következik! És ez után van joga (de nem kötelessége!) az államelnöknek a választások kihirdetésére.
Eddig úgy tûnt, hogy a játszmát nyíltan fogják játszani, valahogy erre gondolva: "leszavazzuk a mûködõ kormányt, a kormány kísérleteket is, mert úgy véljük, hogy elõrehozott választásokon abszolút többségünk lesz! Teljhatalmat akarunk, majdnem egypártrendszert!"
Annak lebegtetése, hogy a remélt EU tagság szempontjából jó lenne, ha 2003-tól 2007-ig ugyanaz a kormány vezetné az országot, csupán alibinek tûnik. A 2004-es választások Nastase szerint, "megzavarnák az integrálódási folyamatot". Ezt tán el lehet adni a középréteg egy pici részének. De sem az egyszerû emberek, sem a politikailag jártasabban erre nem lesznek vevõk.
-- Miért volna ez olyan különös, hiszen másutt is elõfordulnak elõrehozott választások...
B. P.: -- Pontosan az lenne a világpremier a parlamentarizmus történetében, hogy a kormánypárt bead egy bizalmatlansági indítványt, amely körülbelül így szólna: "Ez egy remek kormány, élén a mi pártunk szeretett elnökével, de mi most meg akarjuk buktatni, hogy simábban történjen az EU csatlakozás!" Abszolúte nevetséges és kompromittáló cirkusz lenne a procedúra.
Ugyanis miután kifejezték bizalmatlanságukat a Nastase-kormánnyal szemben, és leszavazták, jönne a két új kormányalakítási kísérlet. Az egész ország nevetve nézné, ahogy Iliescu kénytelen komoly arccal bejelenteni, hogy X-et bízta meg kormányalakítással. Utána X pár napon át összeszedi az "áldozati kormány" tagjait, megírja az új "álkormányprogramot", úgy tesz, mintha ezt komolyan venné, és felolvassa a parlament elõtt, bemutatja a kijelölt jelölteket, és utána órákon át, az összes parlamenti párt kifejtené véleményét a programról, a kijelölt kormány tagjairól, és végül sor kerül a szavazásra.
Az eredményt már most tudjuk, akik jelölték e kormányt (azaz a PSD) leszavazzák, az ellenzék bizalmat szavazna neki. Pár hétre rá szegény Iliescu bejelentené, hogy most Y-t (avagy újra X-et) bízza meg kormányalakítással, és megismétlõdne az egész. Világpremier lenne az a helyzet is, hogy a kormánypárt összes parlamentere saját kormánya ellen szavaz, miközben az ellenzék egyöntetûen kifejezné bizalmát a kormánnyal szemben!
-- Miért gondolod úgy, hogy ennek végigjátszásába nem érdemes belemenni?
B. P.: -- Számomra egyszerûen elképzelhetetlen Nastase komolytalansága. Nem érti, hogy többet veszítene személyes- és pártpresztízsébõl, népszerûségébõl egyaránt ha kitenné magát (és az országot) ennek a nevetséges játéknak, gúnyt ûzne a parlamentarizmusból, mintha vállalná, hogy még két évig folytatja a kormányzást. Persze, esne a népszerûsége e két év alatt, de kevesebbet, mintha ezt a pszeudoválságot kikényszerítené.
Azért is lenne ritkaság legalábbis mindez, mert országos válság nélkül nem szokás elõrehozni a választásokat. Normális esetben akkor történik ez meg, amikor a kormánypárt, avagy kormánykoalíció elveszíti a parlament vagy a társadalom támogatását.
A helyzet most épp fordított. Oda jutottunk, hogy a "konzervatívnak" és "posztkommunistának" nevezett Iliescu gátolja meg azt a Pruteanu-féle marhaságot, a nyelvtörvényt, amit a PSD-PRM-RMDSZ eredetileg megszavazott. Ilyen antidemokratikus jogszabály volt az is, amely a sajtószabadságot fojtotta volna meg, mely szigorúbban büntette volna a hivatalos személyiségek rágalmazását, mint az egyszerû állampolgárét, és így akadályozta volna a korrupciós ügyek leleplezését.
-- Egyik elemzésekben azt fejtegetted, hogy Nastase és Iliescu figurája között ellentétpárhuzam fedezhetõ fel.
B. P.: -- A kettejük közti nagy különbség az, hogy Iliescu komolyan veszi a konszenzusteremtést. Rengeteg gesztust tesz régebbi ellenfelei irányába, akiket annak idején "nemzet ellenségeként" kezelt. Mihály királyra, Emil Constantinescura gondolok például. Másik példa: a NATO-meghívás napján, véletlenül ugyanabban a teremben tartózkodtak Iliescu és tanácsosai, Nastase és munkatársai. Gyakorlatilag úgy viselkedtek a nyilvánosság elõtt, mintha nem ismernék egymást. Közben látható volt a tévé, ahol véletlenül épp Emil Constantinescu méltatta az eseményt.
Nastase gúnyosan odavetette a jelenlévõ újságíróknak: "Hát ez nagyon hiányzott nekem, rég nem láttam, hallgattam õt." Mintegy válaszként, Iliescu nagyon komoly, koncentráló arckifejezéssel hallgatta Constantinescu szavait, és kijelentette: "Igaza van, ez egy bölcs hozzáállás." George Bush fogadásán Iliescu melegen kezet rázott a királlyal és Emil Constantinescuval is. Nastase ignorálta õket, nem volt hajlandó tudomást venni jelenlétükrõl. Nem volt hajlandó kezet adni az ellenzék ott lévõ képviselõinek.
-- Biztos vagy abban, hogy ezek komolyan számbaveendõ gesztusok?
B. P.: -- Nem így tenni szerintem súlyos tévedés. Itt nagyobb a tét, nem csupán Nastase karrierjérõl, avagy Iliescu estleges PSD-pártelnökségérõl van szó. Két mentalitás ütközik. Iliescu (a mostani Iliescu, szöges ellentétben régebbi tetteivel, amelyeket tán megbánt) képviseli, védi a demokrácia fõ értékeit: a toleranciát. Azt, hogy a riválisod, a politikai ellenfeled nem ellenség, sõt lehet, hogy bizonyos dolgokban neki van igaza. Dialógusra van szükség. Kompromisszumra. És Nastase minden szavával, gesztusával a fordított értékrendet hirdeti, mintha ezt mondaná: "Ellenfeleim tulajdonképp az ellenségeim", "Nincs mit vitatkozzak, magyarázkodjak, enyém a hatalom, nálam az Igazság".
-- Mi a helyzet az elnök és a romániai magyarság kapcsolatában?
B. P.: -- Feltûnõ, hogy Iliescu semmi jelzést nem tesz a magyarok, az RMDSZ irányába. Persze a régi nacionalista kliséket sem ismételgeti, de nem történt afféle bocsánatkérõ gesztus, mint a király vagy Constantinescu irányába. Mintha õszintén bánná a bányászhadjáratokat, a király megfuttatását, kitiltását, de nem bánná a marosvásárhelyi eseményeket, avagy nem tekintené magát felelõsnek ezért.
Mindezek mellett nem biztos, hogy logikus most a demokratizálódásra törekvõ elnököt kritizálni, lásd Markó Béla pénteki nyilatkozatát az Adevarul napilapban, amelyben azért kifogásolta Iliescu országértékelõ beszédét, mert hiányzott belõle a magyar-román kapcsolatok témája. Végülis minden hibájával, sõt bûnével együtt Iliescu államférfi -- szöges ellentétben Nastaseval. Éppen Nastase hatalmának folyamatos növekedése a fõ veszély erre a zsenge demokráciácskára.
-- Milyen konfliktus adódott még Nastase is Iliescu között?
B. P.: -- Iliescu azt kifogásolta például a költségvetésbõl, hogy túl kevés a segélyre szánt pénz, gondolni kéne a nagyon szegény rétegre is. Nastase a szokott, de elfogadhatatlan pimaszsággal reagált, azt nyilatkozva, hogyha Iliescunak vannak ötletei a költségvetéssel kapcsolatban, értesíthet minket, és a homályosnak nevezte a szegény réteg fogalmát. Egy szociáldemokrata párt miniszterelnöke nyugodtan állíthatja, hogy sajnos nincs elég pénze az országnak e célra, és részben igaza is lenne. De ilyent mondani elképzelhetetlen szemtelenség még egy jobboldali politikus részérõl is.
De idézni szeretnék Nastase egyik hosszú elemzésébõl, ahol saját pártjának egyik problémáját veti fel: "A baloldalon, a szocdem oldalon mi állunk. A PD nálunk egy fokkal jobboldalibb párt. Sajnos, nincs tõlünk balra egyetlen párt sem. Ez számunkra nagy baj. Egy ilyen pártra szükség lenne, hisz ez venné át azokat, akik elégedetlenek kormányzásunkkal, nehézségeik, szegénységeik miatt. Persze egy igazi, européer balosabb pártra gondolok. Ez hiányzik, és ezért az említett réteg a PRM felé tolódhat, amely tulajdonképpen a szélsõbal és szélsõjobb keveréke."
Most vessük össze ezt az elemzést az említett szemtelen kijelentéssel, amely a szegények semmibevevését jelzi. Ugyanaz derül ki belõle. Elege van abból a helyzetbõl, hogy a legszegényebb réteget is ki kell elégítse, és a párt klientúráját, az újgazdag maffiózókat, félmaffiózókat is, sõt a viszonylag becsületesen gazdagokat is ráadásul. Ez nem tartható fenn hosszú távon.
-- Mire vezethet mindez?
B. P.: -- Talán nem is lenne Nastase számára oly nagy tragédia, ha az egyre súlyosabb viták következtében Iliescu kettészakítaná a PSD-t. Természetesen az lenne a következmény, hogy a Nastase-szárny nyíltabban és cinikusabban védhetné az újgazdagok érdekét, és a szegényebb, egyszerû emberek egy része, ahelyett, hogy C. V. Tudor karjaiba szaladna, egy balosabb, de nem szélsõséges párt felé közeledne.
Rengeteg elemzõ ismétli újra és újra, hogy a PSD fõ problémája épp az, hogy túl ellentétes érdekcsoportok állnak mögötte. Nem az ellenzék veszélyezteti a PSD jövõjét, hanem PSD belsõ feszültségei, ellentmondásai, ellentétes érdekei. Nos, ha megszületne a balosabb, de civilizált -- nevezzük most így -- PSD2, akkor úgy gondolom, hogy e balosabb párt körülbelül 10%-15%-ot venne át a PSD mostani 50%-os támogatottságából. De ez nem veszteség lenne Nastasééknak, hanem nyereség! A mostani 50% hosszú távon fenntarthatatlan, az említett ellentétes érdekek miatt.
Sokkal jobb lenne nekik, de az országnak is, ha maradna egy 30%-os maffiózó-jellegû PSD élen Nastaseval és egy viszonylag civilizáltan politizáló, balosabb PSD2, élén Iliescuval (bár neki utód is kéne, és ezt egyáltalán nem világos, hogy ki lenne). Ebben az esetben a PRM támogatottsága a stabil 10%-ra, vagy még alacsonyabbra csökkenne le. A PSD és az új PSD2 együtt is mûködhetne (ami teljesen kizárt a PRM-vel!), sõt kormánykoalíciót is köthetne.
Ez a forgatókönyv is lehetséges, de az nyilvánvaló, hogy õk ketten jelenleg nem mûködnek együtt e célból. Egyelõre marakodnak. Amikor viszont rájönnek, hogy egyikük sem oly erõs, hogy mindenestül kiüssék a másikat, akkor vagy visszaállítják a párt egységét (látszategységét), vagy kettészakadnak, ami ismétlem, a késõbbi együttmûködést nem zárja ki.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
