Reiner Antal rehabilitálását kéri
kérdezett: Józsa L. Péter 2003. március 05. 14:36, utolsó frissítés: 14:36"Még most sem hiszem, hogy szabad vagyok. Aki nem tudja, mi a munka, a szégyen, nem tud csak lopni, ölni, törni, csak annak tetszik a börtön" – mondja #b#Reiner Antal#/b#, az Agache-ügy egyetlen olyan elítéltje, aki #b#ártatlanként#/b# le is töltötte büntetését.
Az Agache-perben frissen szabadult Reiner Antalt hiába keresem az esztelneki családi házban, senki nem jön ajtót nyitni. A szomszédoktól tudom meg, hogy napokkal azelõtt mentõ vitte a kézdivásárhelyi sebészetre, ahonnan aztán a megyei kórházba irányították. Mégis Kézdivásárhelyen találkozunk, a Székely Hírmondó szerkesztõségében, mert Sepsiszentgyörgyrõl átmenetileg hazaengedték.
– Miért utalták be a kórházba?
Reiner Antal: Amilyen kosz, zsúfoltság volt a börtönben, sikerült valami rühöt, viszketegséget összeszedni. Pirula, orvosság meg nem volt, kezelni nem tudtak, csak hagytak úgy egyik napról a másikra. Ott bent szívinfarktust is kaptam. Megijedtem a börtöntõl, nagyon megijedtem. Másfél hónapot a börtönkórházban töltöttem. Már betegen mentem be, magas vérnyomással, légzési elégtelenséggel. Ezek aztán összegyûltek mind egy csomóba. Szerdán egész éjjel kaptam a perfúziót, most már kicsit jobban vagyok.
– Milyen állapotok voltak a börtönben?
RA: Jobb arról nem is beszélni. Az elején, amikor bekerültem, egy 10-szer 10-es szobában százhuszan voltunk. Ötvenhét ágy volt, egész fel a plafonig; minden két ágyban négyen-öten aludtunk. Novemberben átkerültem a feketehalmi fegyházba, ott ugyanez volt a helyzet, csak rosszabb, mert a román elítéltek többségben voltak.
– Ez miért volt baj?
RA: Ha ketten–hárman elkezdtek magyarul beszélni, már mindjárt odaszóltak. Azt mondták, menjünk Magyarországra, ott beszélhetünk, de itt csak románul. Voltak verekedések is, gyakran.
– Önt is megverték?
RA: Engem nem, de láttam sokszor, ahogy mást ütöttek. Egyszer volt, hogy a szobafõnök elgáncsolt, s a jobb kezem középsõ ujja eltört. Egy huszonhat éves börtöntöltelék volt a szobafõnök, sokszor mondta, hogy magyar szót ne halljon a szobában, mert baj lesz. Fiatal, szép kölyök volt, úri családból, csak neveletlen. De ez csak olyan viccelõdés volt, komolyabb dolog hál’Istennek nem volt. Nem is jelentettem, miért csináljak bajt neki s magamnak.
– Nem mert szólni?
RA: Ott a rabok a fõnökök, az övék a börtön, nem az õröké. A börtönõrök felveszik a maguk fizetését, este bezárják az ajtót öt-hat zárral, és annyi. Reggel hétkor aztán kinyitják, van az appel, s mondják, ha van valami jelentenivaló, szóljunk. De pisszenni sem szabad, mert megvernek, nem számít, ha öreg vagy is. Neked állnak négyen-öten fiatalok, úgy vernek meg, hogy nem látszik meg, csak gyomorba...
– Gondolom, nagyon megviselte a börtön.
RA: Nagyon. Annyira megviselt ez, hogy ártatlanul bezártak... Még most sem hiszem, hogy szabad vagyok. Aki nem tudja, mi a munka, a becsület, a szégyen, nem tud semmirõl semmit, csak hogy lopjon, öljön, törjön, annak tetszik a börtön. A hajléktalan, vagy aki nem szereti a munkát, az jól megvan ott, megeszi azt a kis makarónit, rizskását, amit adnak, azt szereti. De én ötvennégy év alatt annyit se mondtam senkinek, hogy állj odébb, nemhogy bántsam, hogy hozzáüssek. Egy lej büntetés nem sok, annyit se kaptam soha. Vannak rendõr ismerõseim, azok is csodálkoztak, hogy bezártak, kérdezték, mi történt. Mondtam nekik, ti vagytok ott a tûz körül, ti kéne jobban tudjátok.
A börtönben az volt a szerencsém, hogy az RMDSZ–tõl már az elsõ perctõl felkerestek, s abból az igazgatóság tudta, hogy mégsem vagyok annyira hibás, mint ahogy a papíron írja. Sokan meglátogattak, Ráduly Róbert szenátor úr, Sógor Csaba és mások. Katona Ádámot az Isten áldja meg, õ bátorított a legtöbbet, háromszor is járt nálam.
– Olvastam, hogy február 12–én, mikor kiengedték, együtt jött Brassóig Aurel Dionisie Agachéval, a meglincselt rendõrtiszt fiával.
RA: Igen, beszélgettünk. Magyarul méghozzá, mert jól tud magyarul. Faggatott, hogy valljam be, ki ütött az apjához. De hát hogy hazudjak én, mikor ott se voltam? Mondtam, ha adsz egy tonna aranyat, akkor se tudnám megmondani. Mikor utoljára láttam, még egészséges volt. Én a kultúrotthonba mentem, felszereltünk egy hangszórót, és magyarul–románul kiabáltam a fiatalságnak, hogy üljenek veszteg, ne törjenek. Másnap hallottam, hogy meglincselte a tömeg.
Pedig hogy örültem, éppen a születésnapom volt december 22-én, kimentünk a kisfiammal... Hát ez lett belõle. Sikerült bezáratnia, s most a házamat akarja elvenni. Hetvenmilliót követel tõlem. Mondtam neki, én nem zavarlak, belenyugodtam a sorsomba, valahogy ártatlanul is kibírtam a börtönt, a tetûben, a mocsokban, s most, hogy leszereltem, örvendenék a szabadságnak, még most sem hagysz békén?
– Tönkre van menve, egészségileg is, anyagilag is. Mibõl fog megélni?
RA: Egyedül élek Esztelneken, a szomszédok néha megszánnak egy kis kóstolóval, ezzel–azzal. Szociális segélyt is ígértek, majd a jövõ hónapban talán. Hogy mennyit, hogy s mint, nem tudom. Az RMDSZ–tõl is kaptam valamicske pénzt, hallottam, gyûjtenek, valahogy csak lesz.
– A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) is szervez gyûjtést az Ön és a Héjja Dezsõ javára az amerikai magyarok körében.
RA: Igen, onnan van most tûzifám is, amíg a hideg tart. Segítséget soha nem kértem senkitõl, de most elesett vagyok, és igen megköszönöm mindenkinek, aki ad. Sok pénz kell majd a perekre is, mert kérvényezem, hogy újratárgyalják az ügyemet, és rehabilitáljanak, mintha semmi sem történt volna. Ha kell, elmegyek Strasbourgba is, mert az nem való, hogy valaki ártatlanul szenvedjen. Azt mondtam, jön a tavasz, van Isten, s imádkozom, hogy gyógyuljak meg, s vigyem végbe az ügyemet.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
