2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Konferencia-megnyitó. István, vesztve-megmaradás, hőség.

G.G.-S.R. 2003. július 21. 11:21, utolsó frissítés: 2003. július 20. 21:49

A strandolók önfeledt háttérzsivaja mellett kezdte meg munkálatait a marosvásárhelyi Weekend Telepen az #b#Igen! Irány Európa konferencia#/b#. Az EU-hoz való felzárkózást a résztvevők egy légkondi beszerzésével kezdenék.





A konferencia megnyitó előadásán meghívottként részt vett Bársony András, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára, Szabó Vilmos, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Újhelyi István, a Magyar Országgyűlés ifjúsági- és sportbizottságának alelnöke, Vasile Puscas, az Európai Integrációs Minisztérium főtárgyalója, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács alelnöke.



Gáspárik Attila, a beszélgetés moderátora a következő kérdéseket intézte a vendégekhez: Van-e más út, mint Európa? Mit jelent ez annak a generációnak, aki az EU-ban fog dolgozni? Milyen feladataik vannak?



Először Markó Béla válaszolt. Miért egyértelmű az igen Európára? Mert a magyar nemzet a jövőjét ott találja meg - mondta. A szövetségi elnöke az értelmező szótárt hívta segítségül - az integráció szó jelenthet egységesülést, az egyes részek összegződését, ugyanakkor több ország gazdaságának tervszerű összekapcsolását. Markó szerint ez az a jelentés, amelyre az EU-nak építenie kell integrációs stratégiáját, s amelyet nekünk is szem előtt kell tartanunk.

Globalizáció értelmezésében már tisztábban fogalmaz az értelmező szótár: a globalizáció az egész világra kiterjedő gazdasági egységesülés. A dilemma lehetőségét a "hogyan" kérdés nyitja meg: hogyan globalizálódik, hogyan integrálódik ez a világ. Markó többek között az integráció folyamatszerűségét is kiemelte, hangsúlyozva azt, hogy az integrációval kapcsolatos tapasztalatok a magyar nemzet esetében akár ezer évre is visszavezethetők.



Mintegy szemléltetőként, Markó az István, a király című rockoperát említette. Véleménye szerint a csíksomlyói bemutatóra nem a nosztalgia vonzott százezreket, hanem a történet, amely ugyanarról szól, mint ma: integrálódni vagy megmaradni, illetve integrálódni és megmaradni. Markó tisztában van azzal, hogy az integrációban sokan önmagunk megszüntetésének lehetőségét látja. Ha elzárkózunk megmaradunk, ha integrálódunk elveszünk, gondoljuk, noha az analógiák sohasem teljesek.

A helyes válasz az integráció és megmaradás, azonban bizonyos értékekről le kell mondani, és más értékeket kell magunkévá tenni - véli Markó. Ez viszont fájdalmas folyamat. Románia integrációját ne csak szemléljük, hozzá is kell járulnunk a fölgyorsulásához – zárta beszédét az RMDSZ elnöke. Az ifjúságnak szóló üzenete: „változz, hogy megmaradj!”

Vasile Puscashoz, a integrációs főtárgyalóhoz Gáspárik a következő kérdéssel fordult: Mit kell tenni az ifjúságnak, hogy a 2007-es csatlakozás után a főtárgyaló munkanélkülivé váljon?

Puscas szerint azt szinte mindannyian tudjuk, hogy Európában a helyünk, hogy oda készülünk, ám az továbbra is sokunk számára kérdéses, hogy milyen is ez az Európa, és milyen minőségben kerülünk ebbe az Európába. Az identitás kérdése, azaz az identitásvesztés lehetősége okozza a legtöbb fejtörést. Puscas szerint a félelmeket kérdésekkel lehet levetkőzni, és ebben az esetben a kérdés az, hogy milyen identitásról van szó.

Pucas úgy véli, hogy Európa most önmaga identitásának újradefiniálására törekszik. Az Európai Unió nem az Öreg Európa mítoszára épül, hanem egy változásra képes, dinamikus, fiatal Európa képre. A gazdasági fejlődés az identitás újradefinálásához vezet, a tárgyalásnak is ezeket az új definíciókat kell figyelembe vennie.




Puscas szerint a csatlakozásra való fölkészülésünket a következő kérdés mentén kell elgondolnunk: Milyen Európa az, ahova be fogunk lépni? Törekvésünkben irányadó az EU új alkotmánya, amely a 21. század Európáját vázolja föl. 2000-ben, amikor elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Romániával, még senki sem gondolta, hogy már 2007-ben bekerülhetünk – jegyezte meg a főtárgyaló. Az, hogy 2007-ben az unió lakosai leszünk, nemcsak jogokat, hanem felelősséget is jelent. Pucas szerint minden eljövendő EU-polgárnak elsősorban önmaga identitását kell újra átgondolnia.

A Bársony Andráshoz intézett kérdés: "Mit jelent az, hogy 2004-ben az EU keleti határai Románia nyugati határa lesz?" Bársony úgy véli, ezáltal mindkét országnak jobb lesz, mivel ez a határ nem választ el minket, sőt egyre több átkelőhely épül.

Az identitásvesztés körüli félelmekre reagálva Bársony András megjegyezte, hogy nem az értékeinket, hanem a szokásainkat kell feladnunk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem tartja szerencsésnek az integráció kérdését történelmi szempontok alapján vizsgálni. Az ő új Európájába Koppány ugyanúgy belefér, mint István.

A jó-e nekünk Európa? kérdés Bársony szerint ma már nem tehető föl, mert nem ma dőlt el, hogy ezt kell választani. A dolog de facto már eldőlt, sőt annyi minden épült be a gyakorlatba, hogy észre se vesszük, hogy benne vagyunk az európai keringésben. Bársony arra is fölhívta a figyelmet, hogy ebben az esetben az igen, de alternatíva nem létezik. Szerinte csak két lehetőségünk van, az igen vagy a nem Európára, és nekünk e lehetőségek közül kell választanunk. A választásunkat a mindenkori kormány azzal segítheti, ha a tárgyalások menetéről korrektül tudósítja az ország lakosságát.

Ez azért is cél, mert az EU-ról lehet érzelmekkel beszélni, de ez az EU-t nem hatja meg, a kapcsolat nem ezen alapul, hanem azon, hogy az EU mindenkinek hasznot kínál. Az igazi előny Bársony szerint az, hogy most Európa jön el hozzánk, nem nekünk kell felkerekednünk.



Szabó Vilmos úgy gondolja, hogy mindig van másik út, az, ahonnan jövünk. Aki más alternatívát keres, az visszafele akar haladni. A Kárpát medencei magyarság számára minden más útválasztás rossz lett volna. Szabó Vilmos szerint vétek lenne ezt a sikertörténetet nem folytatni.

Újhelyi István elmondta, hogy az EU csatlakozás nem érinti másképpen a magyarországi fiatalokat, mint a romániai magyar és román nemzetiségű társaikat. Önmagában a csatlakozás folyamata már hozott pozitívumot, ám kérdés, hogy a fiatal generáció tagjai, hogyan használják ki ezeket a lehetőségeket. Újhelyi István úgy véli, hogy a huszonévesek generációja ezeket a lehetőségeket készként kapja, és nem tudja, hogyan kell felkészülni az unióra.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS