Románia 52%-a kimaradna a megtorlásból
összeállította:Sándor Boglárka 2001. október 01. 12:19, utolsó frissítés: 12:19A franciák 73%-a, az angolok 79%-a szolidáris az amerikaiakkal. Zoe Petre szerint a félelem, az irigység és a szolidaritás elutasítása olyan emberi érzelmek, amelyet csak az otthoni hét év képes jó irányba befolyásolni. Utána már késő.
Az amerikai terrortámadások hetekkel később is lázban tartják a világot. Érthető a nagy felbuzdulás, hiszen a kezdeti lelkesedésnek betudható, megtorló intézkedéseket követelő eufórikus hangulat csökkenése után a józan ész is beleszól végre a dolgok állásába. Ettől függetlenül mindenki igyekszik kihasználni az eseményekben rejlő lehetőségeket, újságírók, politikai elemzők ontják a jobbnál jobb írásokat, készítik az összegzéseket, felméréseket.
A jelenség világméretű, a következményei mindenkit érinthetnek. Az országok döntéshelyzetbe kerülnek, hiszen az amerikai elnök egyértelműen kijelentette: velünk vagy ellenünk. Harmadik lehetőség nincs. A közhangulatot kihasználva a Gallup nemzetközi közvélemény-kutató intézet hozzálátott a köz véleményének felméréséhez. Az eredmény elgondolkodtató.
Európa csatlakozna
A Liberation nevű francia napilapban közölt felmérés szerint az európai nemzetek nagyrésze támogatja az Egyesült Államokat a terroristák ellen, de reménykedik abban, hogy nem kerül sor fegyveres beavatkozásra. Úgy tűnik, a franciák és az angolok a legelszántabbak: ők tevőlegesen is részt vállalnának a harcokban.
A franciák 73%-a, míg az angolok 79%-a nyilatkozta azt: ki kell tartani Amerika mellett egy esetleges egyesített akció során. A felmérés tulajdonképpen az Egyesült Államok mellett Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Izrael és Pakisztán álláspontjára volt kíváncsi. Pakisztánban hasonlóan magas volt az együttműködési együttható, viszont Németország és Spanyolország még ingadozási stádiumban van a maga 17, illetve 12 százalékával.
Az Amerika és a terroristák között jelenleg dúló pszichológiai háború kimerítőnek ígérkezik, az előrejelzések pedig meglehetősen ijesztőek voltak a támadást követő első napokban.
A német Stern magazin a brüsszeli NATO-székházat féltette egy esetleges támadástól, Amerika biológiai hadviseléstől tartott, Afganisztán pedig az amerikai megtorlástól. Hiába minden jóslás, azt senki sem tudhatja biztosan, hogy hol, mikor és mivel kezdődik a megtorlás, de tény, hogy az első lépést világraszóló káosz követi majd.
A tálibok nem adják ki bin Ladent, Amerika nem hajlandó alkudozni. A hosszan elhúzódó események hatására lassan megnyugodni látszanak a kedélyek: a legutóbbi felmérés szerint a megkérdezett amerikaiaknak mindössze 54 százaléka sürgette a fegyveres visszavágást.
Románia óvatos
Románia még ennél is tartózkodóbbnak bizonyult: 52 százalék határozottan a háborúban való részvétel ellen foglalt állást. Az újságok által az utcákon eszközölt ad-hoc közvélemény-kutatások hasonló tendenciát mutatnak. Az egyik megkérdezett egyetemista élesben javasolta Iliescunak: nyugodtan menjen háborúzni, ha kedvet érez a verekedéshez.
A közvélemény-kutatás eredményét éppen aznap hozták nyilvánosságra, amikor a parlament megszavazta Románia részvételét a terroristaellenes akciókban. A helyzetet kommentálva Zoe Petre újságíró, Emil Constantinescu volt elnöki tanácsosa a következőket írta a Ziua napilapban:
"Nem örültem ennek az eredménynek, mivel gyanítom, hogy más nemzetek, hasonló körülmények között másként nyilatkoztak De azért megpróbálom elfogadni, és megmagyarázni.
1. A válaszadók nagyrésze valószínűleg rögtön a "katonai akció" megnevezésre reagált. Tehát megijedtek. A román nép jobban szereti tévében, fotelból szemlélni a háborús eseményeket, mintsem élesben résztvenni bennük.
2. Az ijedtségen kívül a düh is fontos szerepet játszik. A napokban halottam valakitől azt a reagálást (úgy kell az amerikaiaknak!), amelyről rögtön eszembe jutott, hogy itt már nem a szomszéd kecskéjéről, hanem az egész amerikai világ kecskenyájáról van szó. Így tett a román nép évszázadokon keresztül: örült a más bajának, anélkül, hogy felfogta volna: ő maga is életveszélyben van.
3. A félelem, az irigység és a szolidaritás elutasítása olyan emberi érzelmek, amelyet csak az otthoni hét év képes jó irányba befolyásolni. Utána már késő.
A mi friss demokráciánk első hét évében pedig legalább egy tisztességes politikai hangnemet illett volna kialakítani. vagy legalább azok a pártok, amelyek most a legnépszerűbbek (például a PSD) próbáltak volna jó példával elöljárni, követendő magatartást tanúsítani. De éppen ők sugallták ezeket az érzéseket.
Úgy tűnik, a félelem története a román nép esetében még nem ért véget. Még mindig félünk. Félünk a magyaroktól, a privatizálástól, az idegenektől, akik ellopják az országot, félünk a bányászoktól, a térségi háborútól. Ezek a félelmek legalább kéthetente egyszer előjönnek a PSD és a PRM között. A hírszerző szolgálattól való félelem megszűnt az információs törvény kudarcával, de annál konkrétabb a félelmünk a PSD-től, amely állás nélkül hagy, ha nem vigyázunk.
A világ legerősebb demokráciája iránti bizalmatlanságot kitartóan táplálta a Milosevics iránt megnyilvánuló szolidaritás. (...) Most, amikor végre tényleges NATO-tagként kezelik az országot, kiderül, nincs elég pénzünk ahhoz, hogy résztvegyünk a NATO-akciókban.
Ez a kettős diskurzus csak arra jó, hogy a politikai vezetők megmutassák a világnak, milyen dörzsöltek is ők, és hogy be tudják csapni ezeket a fránya amerikaiakat. Azoknak, akik pártolják a NATO-csatlakozást, és jó lehetőséget látnak benne, a képviselők hozzáállása újabb okot ad a szavazásra.
A kételkedők álláspontját is megérthetjük, ha elővesszük az év első hat hónapjának sajtótermését, amelyből világosan kiderül: azért nem bízunk az amerikaiakban, mert erre tanítottak minket a legnépszerűbb politikai vezetőink.
Persze, hogy most az újságok legalább három kelet-ellenes kommentárt hoznak naponta. De mit érnek ma ezek a szövegek, amikor tegnap még a csillogó szemű anti-imperialista baloldali kórus, élén Iliescuval, Nastaseval és az elmaradhatatlan Vadimmal visszautasított volna mindenféle szolidarizálási szándékot.
De hagyjuk most a múltat. A miniszterelnök reggel bejelenti az Egyesült Államokkal való szolidaritást, este pedig azt, hogy Románia megerősítette kapcsolatát Szudánnal, azzal az országgal, amely szerepel az amerikai kormánynak a terrorista-pártoló országokról készített listáján.
Nem hiszem, hogy ez a lépés baklövésnek minősül. Inkább abból a cinikus gondolkodásmódból fakad, amely szerint a politika annyit jelent: mondjuk azt, amit az amerikaiak, és tegyünk úgy, ahogy Ceausescu tanította. Ma, amikor a közvéleményt meg kellene tisztítani végre a kétértelműségtől, Iliescu elnök az örök és elbűvölő resicai tüntetőknek (akik nyilvánosan elégették az amerikai zászlót) jelképes elégtételt szolgáltat, mondván: Resica régebbi, mint az Egyesült Államok. Az ökrösszekér is régebbi, mint az Egyesült Államok, mégsem jut fel hamarabb a dombra."
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
