2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Taps- és füttyversenyt rendeztek a részvevők a Tűzoltó téren

Soós Róbert 2004. április 26. 17:59, utolsó frissítés: 16:44

A magyarok megbékéltek, a románok nem teljes mértékben, a fütty pedig a demokrácia természetes hozadéka: ez derült ki a vasárnapi aradi szobor-újjáavatáson.






A Szabadság-szobor vasárnapi leleplezése, bár a kijelentések szintjén mindannyiunk számára a megbékélésről szól, a felszólalók beszédéből, illetve a téren összegyűlt kislétszámú román tömeg demonstrációjából az derült ki, hogy a leleplezés kinek-kinek mást jelent.




Nyilatkozatok

Markó Béla számára a Szabadság-szobor leleplezése nem jelent kevesebbet, mint annak hivatalos elismerését a román kormány részéről, hogy Erdélyben a magyaroknak is helyük van. Markó nem marasztalta el a bizalmatlankodókat, hiszen nem könnyű elhinni azt, hogy a román és a magyar valóban kiegyezhet, viszont úgy véli, a Szabadság-szobor leleplezésének egyik legfontosabb hozadéka, hogy sikerül az erdélyi magyarokat megszabadítani attól a rögeszmétől, hogy számukra semmi sem sikerülhet.

Az RMDSZ elnöke nem állítja, hogy a szoboravatással lezárultak a megbeszélnivalók, sőt utalt arra, hogy a romános és magyarok között megmaradt távolság lebontásához közös regionális stratégiára lenne szükség.

Markó beszéde végén kiemelte, ahhoz, hogy a Szabadság-szobor ismét köztéren állhasson, szükség volt az egységes RMDSZ-re, továbbá a román illetve a magyar kormány együttműködésére.




Razvan Teodorescu kulturális miniszter számára a kettős "szoboravatás" üzenete, hogy együtt és csakis együtt tekinthetünk előre, és azok akik erre nem képesek azt kockáztatják, hogy mindörökre a múlt foglyai maradnak. Erre a közös előretekintésre annál is inkább szükség van, Teodorescu szerint, minthogy "együttélésünk komplex, de akár komplikáltnak is tekinthető".

Medgyessy Péter miniszterelnök számára az, hogy a két szobor egy térre került azt jelzi, hogy igazi együttműködésről csak akkor beszélhetünk, ha tisztelni tudjuk egymásban azt is, amiben különbözünk.

Jonathan Scheele , az EU romániai nagykövete is úgy vélekedik, hogy a megbékélés nem a múlt ignorálását jelenti, hanem sokkal inkább annak nagyvonalú kezelését.


Gesztusok

Nem derült ki egyértelműen, hogy mit jelent a szobor azon a magyarok számára, akik a téren összegyűltek, mennyire jelent számukra megbékélést, esetleg győzelmet, vagy talán meghátrálást. Gondolataikra csak a politikusok beszédére érkezett reakciókból következtethetünk.




A magyarok ünneplését a kis számú román csoport hangoskodása zavarta meg. Ami a magyarokat tapsolásra késztette, az a románok számára füttykoncertre adott okot. A résztvevők valamiféle furcsa versenynek lehettek részesei, ahol a románok hurrogását, fütyölését illetve skandálását a magyarok tapssal próbálták elnyomni.

A taps és a öröm csak a Szabadság-szobor szimbolikus leleplezésekor tudott fölülkerekedni a haragon és gyűlölködésen. Ha a magyarok számára az, hogy a szobor áll, egyértelműen örömünnepet jelentett, a románok demonstrációja igencsak kérdésessé tette, hogy itt valójában megbékélésről lenne szó.

Míg az összegyűlt magyarok véleményére csak gesztusaikból, illetve egy-egy, a tömegből kihallatszó mondatból következtethetünk, addig a mintegy kétszáz fős román csoport, amely a román 1848-as diadalív makettje környékén gyülekezett, sokkal tisztábban fogalmazta meg üzenetét.




Számukra a szobor a gyilkosok szobra, Teodorescu a román nép árulója. A csoport hangadói szerinte semmi bajuk sincs a román-magyar megbékéléssel, sőt erre szükség is van, de számukra a szobor nem ezt a jelentést hordozza, hanem a román nép gyilkosainak állít emléket. Ezt megerősíti az is, hogy Medgyessy Péter beszéde alatt csendben maradtak, mondván, hogy nekik nem a magyarországiakkal vannak problémáik.




A elhangzott beszédek és a szobrok koszorúzása után lassan feloszlott a tömeg, csupán néhányan csodálták továbbra is a szobrot, és ismerték el, hogy az valóban szép. Néhányak számára kissé furcsának tűnt az, hogy egy még nem létező, csupán műanyagponyva képében létező diadalívet is megkoszorúztak, de úgy gondolták, hogy talán ez is a megbékélést jelképezi.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS