2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nőtt az RMDSZ zsarolási potenciálja

Bognár Zoltán 2004. december 03. 16:27, utolsó frissítés: 16:13

A kisebbségek parlamenti képviseletétől függ a PSD+PUR Országos Szövetség kormányalakítási esélye. A jelek szerint az RMDSZ mindenképp koalíciós tag lesz, és nem várhatók nagy meglepetések.




A parlamenti választások valódi tétje a pártok számára a kormányalakítás, ehhez azonban biztosítaniuk kell maguk számára a parlamenti többséget. Az Országos Választási Iroda (BEC) által közölt végleges adatok alapján 2004-ben a mandátumok száma a következőképpen alakul:


a képviselőházban

a PSD+PUR 132, a PNL-PD 112, a PRM 48, az RMDSZ pedig 22 mandátumot szerzett. A 2000-es választásokon a PSD+PUR elődje, a PDSR 155, a PRM 84, a PD 31, a PNL 30, azaz összesen a PNL-PD 61, az RMDSZ 27 képviselőt szerzett. 2004-ben az alsóházi helyek száma 314 (plusz az egyes kisebbségeket illető mandátumok). 2000-ben a helyek száma 327 volt. Románia lakosságának csökkenése tükröződik a parlamenti helyek számában.



A román választási törvényben létezik egy kitétel, amely az 5%-ot el nem érő kisebbségi szervezeteket – ha úgy tetszik – pozitívan diszkriminálja. A romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsában résztvevő kisebbséget képviselő szervezet, vagy szervezetek a képviselőházban kiosztott helyeken felül szerezhetnek egy mandátumot, amennyiben megszerzik az egy képviselő megválasztásához szükséges átlag szavazatok 10%-át. A képviselőház ezáltal maximum 18 hellyel bővül.

Ha a képviselőházban a mandátumok számát 314 + 18, azaz 332-nek vesszük, akkor százalékban kifejezve az egyes alakulatok részesedése a következő: PSD+PUR 39,7%, D.A. PNL-PD 33,7%, PRM 14,4%, RMDSZ 6,62%, kisebbségek képviselői 5,4%.

A képviselőházban tehát amennyiben a PRM-vel való közreműködéstől mind a PSD+PUR, mind a PNL-PD elzárkózik, a két nagy párt számára egymáson kívül csak az RMDSZ és a 18 kisebbségi képviselő marad, mint lehetséges szövetséges.



A képviselőházi abszolút többséget – amennyiben az átigazolást kizárjuk – egy esetleges PSD+PUR kormány esetén, és feltéve, hogy a D.A. PNL-PD és a PRM mindenben ellene szavaz, csak az RMDSZ és legalább 13 kisebbségi képviselő megnyerésével garantálható. A PSD+PUR 132, az RMDSZ 22 és 13 kisebbségi képviselő összesen 167, azaz 50,3%, ami a szükséges fele plusz egyet jelenti. A D.A. esetében hasonló körülmények között még az RMDSZ és a 18 kisebbségi képviselő közreműködésével sincs lehetősége ezt az arányt elérni, maximum 134 szavazatot, azaz 40,36%-ot tudna felmutatni.


A szenátusban

a PSD+PUR 57, a PNL-PD 49, a PRM 21, az RMDSZ 10 felsőházi helyet foglalhat el. 2000-ben a PDSR 65, a PRM 37, a PD 13, a PNL 13, az RMDSZ 12 szenátort állíthatott. 2004-ben a felsőházi helyek száma 137, azaz hárommal kevesebb a négy évvel ezelőtti 140-hez képest. Százalékban: PSD+PUR 41,6%, D.A. PNL-PD 35,7%, PRM 15,3%, RMDSZ 8,8%.

A minimum fele plusz egyet jelentő abszolút többség kialakításához legkevesebb 69 szenátorra van szükség. A D.A. PNL-PD-nek pontosan tíz, a PSD+PUR-nak pedig két mandátuma hiányzik, ha az RMDSZ-szel együtt szavaz. Az adott helyzetben a PSD+PUR-nak egyetlen megoldása marad: át kell igazoltatnia két szenátort a PNL-PD-ből, vagy a PRM-ből. A legutóbbi parlamenti ciklusban volt példa erre.


A kormányalakítás

tekintetében Románia alkotmánya előírja: amennyiben a parlamentben egyik párt sem szerezte meg az abszolút többséget, az államfőnek az összes parlamenti párttal konzultálni kell a miniszterelnök-jelölt személyét illetően. Miután az elnök kijelölte személyét, tíz napon belül a képviselőház és a szenátus közös ülésén be kell mutatnia programját és kormányát, melynek ahhoz, hogy működhessen, meg kell szereznie a parlament többségének bizalmát.

A PSD+PUR az RMDSZ által képviselt magyar, illetve 14 – azaz eggyel több, mint ami a képviselőházban szükséges – más romániai kisebbség érdekeihez és értékeihez igazítva programját, biztosan kormányt alakíthat, még akkor is, ha a PNL-PD, a PRM és maximum négy kisebbség képviselője nemmel szavaz. Ha a kisebbségek számára a képviselői mandátumok megszerzése nem lenne megkönnyítve, a két ház összlétszáma 451 lenne, az abszolút többséghez 226 szavazat kellene, ami azt jelentené, hogy a PSD+PUR és az RMDSZ 221 szavazata nem lenne elegendő.

Jelen felállásban azonban a parlamentben összesen 469 képviselő és szenátor szerezhet mandátumot, az abszolút többséghez 235 szavazat szükséges. A PSD+PUR, az RMDSZ és a többi kisebbség képviselői pedig összesen 239 szavazattal rendelkeznek, ami néggyel több, mint ami szükséges.


A kisebbségek aránya 10,5%

Romániában, a magyar kisebbséget is beleértve. A parlament két házában 10,6%-ot, csak a képviselőházban 12%-ot jelentenek az RMDSZ és a 18 kisebbségi képviselő mandátumai, amennyiben ez utóbbiak mindegyike kiosztásra kerül.

Markó Béla és Frunda György nyilatkozataiból ítélve az RMDSZ, az eddigi, csupán a kormány parlamenti támogatására alapozó stabilizáló szerepet úgy tűnik koalíciós részvételre cserélné. Albert Álmos úgy nyilatkozott, hogy a szövetség a pénteki nap folyamán kidolgozza a feltételeket tartalmazó csomagot. A szövetség a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát is összehívta, hogy mérlegelje a lehetőségeket.


A koalícióra lépés előnye,

hogy az RMDSZ-nek az eddiginél nagyobb súlya lesz úgy a kormánypolitika alakítását, mint a törvényhozást illetően. Zsarolási potenciálja viszonylag nagy, hiszen a PSD+PUR-nak nincs igazán alternatívája. A PRM ha másért nem, az Európai Uniós csatlakozás miatt ki van zárva, a PNL-PD-vel létrehozott nagykoalíció esélye szinte nulla, a két szövetség ellentéte sokkal élesebb annál.

Az RMDSZ miniszteri tárcákat kapna, politikusait és szakembereit közhivatali pozíciókba juttathatná. Ez különösen fontos lenne a közigazgatás Európai Uniós normákkal kompatibilis intézményeinek kialakításának pillanatában, konkrétan a gazdasági fejlesztési régiók határainak és kompetenciáinak újratárgyalásakor, főként a Székelyföld tekintetében, a decentralizáció fogalmának újraértelmezésekor, a szakpolitikákba való beleszólás szempontjából.


A koalícióra lépés hátránya

elsősorban az, hogy a PSD+PUR egyenlőre kiszámíthatatlan. Sok esetben bebizonyosodott, hogy a paktumokban rögzített vállalásokhoz a baloldali szövetség politikusai mennyire cinikusan viszonyulnak. Az RMDSZ számára jelentett némi presztízsveszteséget, hogy olyan párttal működött közre, melynek politikusai a bányászjárás és a marosvásárhelyi progrom előkészítésében jelentős szerepet játszottak, gátolták a szekus-dossziék átvilágítását, és a reformfolyamatok időbeni elindítását, autoriter reflexeket tanúsítottak és a jogállam eszméjét súlyosan semmibe vették.

Az RMDSZ politikusai ugyanakkor pragmatikusan viszonyulnak a kérdéshez, és azt mondják: tetszik, nem tetszik, a romániai magyarság számára igen előnyös volt az együttműködés, olyan eredményeket hozott, melyeket a jobboldali kormánykoalíció tagjaként sem sikerült kialkudni.

A kormányra lépésből az is következik, hogy a döntések meghozatalában az RMDSZ kisebb súllyal rendelkezik, ám a felelősségben egyenlő arányban osztozik. A PSD-PUR rossz döntései, vagy morálisan elfogadhatatlan eszközei az RMDSZ megítélését is kikezdhetik.


Mindent összevetve

azonban túl nagy meglepetés nem érheti az RMDSZ-t. Románia sínen van az Európai Unió felé, és ez a körülmény már önmagában behatárolja a PSD+PUR mozgásterét: nem kockáztathat olyan húzásokat, melyek kisiklathatnák az országot.

Az autonómiatervezetek realizálódása szempontjából azonban az Uniós csatlakozásnak nincs túl sok jelentősége. A kisebbségek számára biztosítandó autonómia nem Uniós követelmény, sokkal inkább a többség és kisebbség viszonyának függvénye. Ki lehet zsarolni, vagy ki lehet alkudni.

Ha az RMDSZ ki akarná zsarolni az autonómiát, nem lépne koalícióra, monomániákusan és hajthatatlanul mindenért cserébe ezt követelné, és nem ijedne meg attól, ha magatartása instabilitást okoz. Ez persze konfliktusokat idézne elő, és a többség azzal vádolhatná a szövetséget, hogy a magyar érdekeken kívül semmi nem foglalkoztatja. Egy ilyen jellegű vállalkozás sikere természetesen nem kizárt, főleg ha a nemzetközi konstelláció is kedvez, de igen rizikós. Ha a számítások nem jönnek be, inkább válhat az ügy kárára, mint hasznára.

Ha az RMDSZ továbbra is a kis lépések politikáját folytatja, akkor a kormányra lépésnek lehet egy, a többség kisebbség iránti bizalmát erősítő hatása. A meggyőzés stratégiája esetében ez elsődleges feltétel. A többség az állam iránt elkötelezetnek kell lássa a kisebbséget, az ország egésze számára pozitív eredményeket hozó tevékenységekben való szerepvállalás e tekintetben mindenképpen bizonyító erejű.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS