Végigrohantuk Pestet egy kampánycsapat nyomában
Sipos Géza 2006. április 08. 17:45, utolsó frissítés: 17:45#b#[fotóriport]#/b# Plakátcsata a finisben, call-center hepi fiatalokkal: követtük egy kampánycsapat utolsó nagy futamát a választások előtt.
[péntek, nyolc órával kampánycsend előtt]
Félek a vasárnaptól, hogy mi lesz, ha ismét ugyanezeket az MSZP-s arcokat kell nézni majd megint a tévében. De azért nagyon jó, hogy Magyarországon ennyi ember vállalja a politikai véleményét, nyilvánosan. Például úgy, hogy feltolsz magadra egy narancssárga vagy piros anorákot. Nem is kell pártlogó, meg izé. És mindenki tudja. És ez jó – magyarázza Kinga, egy nagyon lelkes és nagyon bájos Fidesz-aktivista péntek délután, pár órával a kampánycsend beállta előtt a tudósítónak.
Igen, a színszimbólumok nagyon hatnak: ezt a szerző is megtapasztalhatta az egyik belvárosi Fidesz- és Fidelitas-központban, közel a Nagykörúthoz, ahol a laza légkörnek köszönhetően szinte mindent be lehetett járni. Aki ide betér, főleg valami narancssárga kellékben, azt szinte tapintható bizalom fogadja.
A hangulat teljesen bulis, ugyanakkor halálira operatív:
teljesen olyan, mint mikor valamelyik diákszervezet, mondjunk hazai példát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum vagy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, vagy akár valamelyik magyarországi hallgatói önkormányzat diáknapokat szervez.
A padlón, a falakon, a polcokon, a székeken, a számítógépeken és egymás hegyén-hátán kreatív rendetlenség. Mindenütt stószokban állnak a plakátok, a kerületi Fideszes jelölt szórólapjai, töméntelen mennyiségű falragasz, mindenütt a jellegzetes narancssárga, semmi extra széldzsekik. Egyedül a büfében uralkodik példás rend: a sonkás szendvics ingyen jár a folyton pörgő munkaerőnek.
Lézengésnek semmi nyoma, mert most zajlik az ún. 96 órás kampány legeslegutolsó felvonása. Amint Szabolcs, az egyik körzeti megbízott kissé fáradtan elmagyarázza: a módszer George Bush és a republikánusok legutóbbi kampányából származik, mellyel állítólag fordítani tudtak Kerryék ellen 2004 őszén.
A módszer: a szimpatizásokról összeállított és háztömb-szinten lebontott adatbázis alapján az aktivisták sorra személyesen bekopogtatnak a környék Fideszes szavazóihoz, Orbán Viktor levelét és különféle reklámtárgyakat, például hűtőmágnest, tollat, ajtóra akasztható reklámizét (kicsit béna szakszóval: kilincsakasztót) ajándékoznak. Mindezt két alkalommal. A szavazót telefonautomata is felhívja a pártelnök üzenetével, ezenkívül az aktivisták is telefonoznak egy kört.
[hét órával kampánycsend előtt]
Amikor becsöppenünk az irodába, pont ez zajlik. Számítunk Önre és a szavazatára! – ez a végszó, amit mosolyogva illik elmondani a telefonba, mert az átjön. Plusz beválnak a sztereotípiák: a hívott felek jobban kedvelik a női hangot.
Az öregek persze minden bánatukat elmondják, azt is, hogy mit álmodtak, meg azt, hogy mi baja érte a gyerekeiket. Valószínűleg ez a személyes megkeresés varázsa (vagy mézesmadzagja, ha úgy tetszik). Az egyik néni mondja is, olyan beteg, nem hiszi, hogy elmegy szavazni. Mire az iroda ugrik: küldünk majd mozgóurnát, ha tetszik kérni! Erre a hölgy: ó, nem, kinéznének a szomszédok... Mint kiderül, a környéken tipikus probléma, hogy szégyen a mozgóurna.
A telefonlistán szépen gyűlnek a plusz jelek
azoknál, akiknél célba ért az üzenet, kérdőjel kerül a bizonytalanul megnyilvánulókra. És persze az adatbázis nem pontos. Akik elutasítóak, azokhoz a nem megjegyzés kerül. Amúgy az eredeti terv az lett volna, hogy mindenkit négyszer keresnek meg, de ez túl sok lett volna, azt gondolhatták volna az alanyok, hülyének nézik őket, hogy ennyiszer mondják el nekik ugyanazt.
Így is akadnak szép számmal olyanok, akik meglepődnek a többszöri megkeresésen – mindegy, a mozgósító stáb inkább arra játszik: inkább kétszer, mint egyszer sem.
Az MSZP-sek hasonlóval nem nyomulnak – magyarázza Szabolcs – ők a demokratáktól vették át a kiülünk a terekre és ott kampányolunk stílust (ennek ellentmond a Hírszerző információja, miszerint a szocialistáknak is van egy 800 ezer – egymillió nevet tartalmazó adatbázisa, s az ebben szereplő címekre, telefonokra kampánylevelet és mozgósító sms-t küldenek).
A címlista érzékeny téma, merthát túlságosan sok körülötte a közéleti hiszti. Egy sztori szerint a Procter&Gamble a brit háztartások 3/4-éről rendelkezik adatokkal.
Ha a multiknak lehet, akkor a pártoknak miért ne lehetne – tárgyaljuk a témát Szabolccsal, mire a céges hasonlatra meg is jegyzi, hogy igen, franchise az egész módszer. A Fidesz címlistájának java része egyébként a nemzeti petíción, a nemzeti konzultáción, a köztársasági elnöki szimpátiaszavazáson megadott adatokból áll össze. Itt vannak még azon személyek is, akik kitöltötték a Változás 2006 nevű űrlapot.
[öt és fél órával kampánycsend előtt]
Két aktivista középsulis sráccal (bent a központban rá is kérdezek, betöltötték-e a 18-at) nyomulunk a troli felé, hogy még csípjük el a banda többi tagját, akik egy nagy élelmiszerbolt előtt standolnak, osztogatják a helyi jelölt reklámszatyrában a szokásos ajándékokat.
Kéne valami program, tudjátok, füzet, ígérgetések, satöbbi – rontottak be széles vigyorral a kerületi központba, de program az csak egy példányban került. Sebaj, így is el lehet osztani, kinek melyik csaj jön be a Munka – Otthon – Család c. műből.
Befordulunk a megálló felé. Sanyinak éppen sikerül meglógnia egy rendkívül bőbeszédűnek látszó zöldséges elől: a tag mindig ad egy narancsot, aztán szidja egy kicsit Orbán Viktort és dicséri Izraelt – meséli.
Az áruházi stand előtt látjuk, bent most pakolnak össze azok a leányzók, akik egy hasonló, szétszedhető pulton Nestlé-termékmintákat szórtak. Pech, nem lehet ingyenkávét szerválni. És az üzlet másik felén álló MSZP-s fiatalok is leléptek – kár, mert találtunk a trolin egy frizbi-korongot, és az volt az ötlet, hogy
a két csapat játszik egypár menetet.
A standos társaságnak fülig ér a szája, mindenkit leszólítanak, a többség el is fogadja a csomagot. A motivációk: aki a kampánycsapat tagja, az barátokon, ismerősökön keresztül került ide, ígyhát persze a buli és a fanta adott. Meghát a tenni akarás célpontja, az talán szinte mindegy, hogy mi: a lényeg, hogy érezd, megdolgoztál valamiért. Nincs miért agyonmagyarázni, de ez a társaság ugyanekkora elánnal vágna neki a szürkegémek megmentésének, vagy menne ki tüntetni mondjuk egy atomerőmű megépítése ellen.
[két órával kampánycsend előtt]
Már este tíz óra, az utcákon, a Hősök tere környékén csak néhány buliba igyekvő járókelő, és hát persze, a plakátragasztó brigádok, széles ecsettel, ragasztósvederrel felszerelkezve (még a vödör is narancsban pompáz). A társaságból dőlnek a poénok, az akciót egy veterán aktivista irányítja, aki nosztalgiázva meséli, hogy a kilencvenes években még a fákat is teleragasztották... és felnéz a fakorona hegyére.
Most társasházra nem szabad, mert bírságolnak és ki kell fizetni a rongálást. Maradnak az ilyen-olyan reklámpannók, telefonos kapcsolószekrények, miegymás. Sanyi sportot űz abból, hogy az MSZP-s ellenjelölt öntapadósait leszerelje, főleg ott, ahol Fideszes plakátra nyomták rá. Keményen folyik az egymásra ragasztgatás, mert pontban éjfélkor le kell állni. Mivel még friss a ragasztó az ellenjelölt plakátain, az tiszta haszon, mert szépen ráragad a narancsszín verzió.
Persze az MSZP-s ellenjelölt se lelkesedik a banda munkája miatt, és személyesen tűnik fel a helyszínen egy elegáns fekete Mercedesben (a flancolás persze irritálja a társaságot). Fel-feltűnnek a konkurens csoportok, kiderül, a MIÉP-esekkel összetartás van, az övékét csak ott ragasztják át, ahol úgymond túl elszemtelenedtek.
Rohangászás ide-oda az utolsó félóra kihasználásáért,
egyesek már hazafele mennek az éjszakai járatokkal. Közben három kedves és tajtrészeg srác lesz a plakátragasztók alkalmi testőre. Amúgy nemcsak az MSZP-s képviselőjelölt hiperaktív, feltűnik egy Fideszes irányító is, akinek alig lehet a mobilt levakarni a füléről, folyamatosan tudósít a szituról. Végül nagyjából lenyugszanak a kedélyek. A délutáni standolás színhelye, a bevásárlóközpont melletti kapcsolószekrény felületét felosztják az MSZP-s, MIÉP-es és Fideszes plakátragasztók egymás közt.
A narancs vederből a kanálisba kerül a maradék ragasztó. Az ecsetek zacskóba kerülnek, aztán irány egy közeli kiskocsma, ahol mindenkinek van egy söre. Kipirult arcok, mindenki csattan ki a mesélőkedvtől.
Befut Szabolcs is később, mondja, elveszettek (ezzel a szóval) egy környékbeli utcát és egy teret, mert az MSZP-s és SZDSZ-es plakátokkal átragasztották. Éjfél után, tehát megsértve a csendet. De túl felfűtött a légkör ahhoz, hogy bárkinek is kedve lenne kimenni fotózni a 3 fokos hidegbe. Bent ugyanúgy, mint korábban, röpködnek a sztorik és a poénok, továbbá csocsó és biliárd: a kampány is játék, meg ez is, döntse el valaki, melyik az igazi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
