Egy 19. századi Soros Alapítvány viharos története
Sipos Géza 2006. április 25. 14:25, utolsó frissítés: 14:19Késhegyre menő román–magyar vita, államosítás, ismét vita, privatizáció és újralapítás: ez a legendás #b#Gozsdu-alapítvány#/b#.
"Az alapítványi főösszeg egész jövedelme a tartalék félretételével és megtakarításával minden más magyarországi (és ezzel egyesített erdélyi) román keleti orthodox vallási czélokra fordíttatik, szemelőtt tartva a közös magyar hazának, a keleti orthodox anyaszentegyháznak és a román népnek javát és felvirágzását"
– így rendelkezik a Gozsdu-alapítvány alapító levele arról, mi lesz a teendő 2021-ben a dúsgazdag pesti ügyvéd, Emanoil Gojdu vagyonával.
Az alapító okirat igazi ügyvédi alapossággal készült: részletesen rendelkezik arról, hogy az alapítvány jövedelméből folyamatosan tőkésíteni kell az intézményt, s miután ez végbemegy, 1921-ben, 1971-ben és 2021-ben lehet szélesíteni a kedvezményezettek körét.
A macedoromán származású kereskedő család sarja 1869-ben, már halálos betegen végrendelkezett arról, hogy nagyértékű budapesti ingatlanai és takarékpénztári részvényei román közcélokat szolgáljanak. Gozsdu Manó– a magyar kortársak így nevezték a jogászt – eredeti elképzelései szerint az alapítványnak azzal kell foglalkoznia, hogy a tiszta jövedelem egyharmadából
"évenként tanulmányi ösztöndíjak osztassanak ki jeles viseletü kitünő észtehetségü keleti orthodox vallás követő román ifjaknak, kiknek szülői nem képesek gyermekeik nevelését és kiképeztetését saját anyagi tehetségükből teljesíteni".
Egy 19. századi Soros Alapítvány
Az induló tőke 178 ezer 65 osztrák értékű forint, ami korabeli viszonyok között akkora vagyon, hogy ezzel a Fundatiunea lui Gozsduként bejegyzett alapítvány az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb magánalapítványává válik. A vagyon nagyságát jól érzékelteti, hogy az 1870-es, 80-as években egy vidéki tanító évi jövedelme 400-500 forint volt, egy kollégiumi tanár 1800 forintot keresett évente.
Az alapítvány vagyonát a végrendelet szerint a nagyszebeni ortodox érsekség pénztára kezelte. A kuratóriumot a mindenkori nagyszebeni román ortodox érsek, az erdélyi és magyarországi román görögkeleti püspökök, valamint három ortodox vallású világi férfi alkották – ismerteti az alapítvány működését Vincze Gábor történész (összefoglalóját lásd itt).
Az alapító okirat teljes szövege letölthető itt:
>> 1. oldal >> 2. oldal >> 3. oldal >> 4. oldal >> 5. oldal (.jpg, összesen 1,41 mega)
Profi ingatlanbefektetés
Az alapítvány működtetőinek kitűnő érzékük volt az ingatlanbefektetéshez. Az örökül hagyott telkeken, az Erzsébetvárosban, a Dob és a Király utcát összekötve hét épületből és hat udvarból álló "udvarláncot" terveztettek 1900-ban Czigler Győző építésszel, aki korábban a Széchenyi-fürdőt tervezte. Az építkezés 1902-ben indult.
A reprezentatív üzletsor hamarosan gazdára talált: főként aranyművesek, ékszerészmesterek és ötvösmesterek nyitottak itt üzleteket. De működött itt méterárus, divatáru kereskedő és úri borbély is, mi több, egy előnyomda is, ahol az előkelő kisasszonyok kelengyéjére rajzolták elő a hímezni való monogramot.
Ilyen körülmények között az alapítvány tőkéje folyamatosan bővült, és ne feledkezzünk meg arról, hogy 1867-től kezdődően az amerikai tempóban épülő Budapesten a bérház volt az egyik legjobban menő üzlet.
Az intézmény 1871 és 1907 között 2700 ösztöndíjat folyósított a feltörekvő román politikai-kulturális elit tagjainak. Például Octavian Goga és Petru Groza is Gozsdu-segélynek köszönhetően tudta befejezni tanulmányait – jegyzi meg Vincze Gábor.
Bonyodalmak két világháború miatt
Mivel az alapítványnak nem csak az üzleti, hanem a kulturális életben is nagy befolyása volt, nem csoda, hogy a trianoni békeszerződés óta folyamatosan vita van körülötte. 1921 után a vagyon Budapesten maradt, de a nagyszebeni kuratórium Romániához került.
A magyar fél rekompenzációs alapon képzelte el az ügy rendezését: az 1932-ben 2,2 millió pengősre becsült Gozsdu-vagyon visszaszolgáltatásért cserébe elvárta, hogy a román fél is adja vissza az 1919-ben jogtalanul elkobzott ingatlanokat. A két fél hosszas vita után 1937-ben állapodott meg, de ezt a szerződést a ratifikáció ellenére elsodorta a második világháború.
A következő megállapodás ismét hosszabb halogatás után 1953 júliusában jött létre a Magyar, illetve a Román Népköztársaság kommunista kormányai között, miután a román fél belátta, ha kölcsönösen fizetni kéne egymásnak, akkor a magyar fél jóval nagyobb kártérítésre tarthatna igényt a Romániában elkobzott-államosított vagyontárgyak után.
A megállapodás teljes szövege letölthető itt:
>> 1. oldal >> 2. oldal >> 3. oldal (.jpg, összesen 402 Kb)
Tiszta lap
Az 1953-as megállapodás minden követelést "kölcsönösen megszűntnek" mond ki, egyúttal mindkét állam kölcsönösen lemond a másik ország területén levő ingatlan és ingó vagyontárgyairól. A magyarországi román érdekeltségeket 1948 után államosították, így a Gozsdu-alapítványt is 1952-ben.
A vagyon sorsáról a vita az 1990-es években kezdődik újra, mikor a nagyszebeni ortodox érsekség (mitropolia) újra Gozsdu néven hoz létre alapítványt, és ezt romániai bíróság az eredeti intézmény jogutódjának mondja ki. Az egyház – és a bukaresti sajtó egyik része – az 1953-as megállapodást félreértelmezve azzal érvel, hogy az magánvagyonra nem vonatkozott, és visszaköveteli az alapítványt, jelentősen felülbecsülve, egymilliárd dollárra taksálva annak jelenlegi értékét.
Privatizáció és újraalapítás
De eközben az erősen leromlott állapotban levő Gozsdu-udvart 1999-ben magánbefektetőknek eladták. Az ingatlan üzleti értékét jól jelzi, hogy az udvar felújítását irányító Autóker Holding Rt. befektetését 8 milliárd forinttal hitelezi a Magyar Külkereskedelmi Bank – ez 37 millió dollár, bőven alatta az egymilliárdnak.
A magyar és a román kormány a maga részéről azzal kívánta rendezni a vitát, hogy kormányközi megállapodással gyakorlatilag újraalapította a Gozsdu-alapítványt. Az új intézmény működésébe azonban az eredeti kedvezményezettnek, az ortodox egyháznak semmi beleszólása nem lenne, s valószínűleg a vagyonon kívül ez fáj a szebeni mitropolitának.
Az új közalapítvány 5-5 tagját és két társelnökét a két kormány delegálja, és formailag annyi köze lenne a Gozsdu-udvar projekthez, hogy a felújított ingatlanban kapna székhelyet (az alapító kormányközi megállapodást románul lásd itt.
A megállapodás bukaresti ratifikálása függőben van, mert egyrészt a képviselőház jogi bizottsága elég sajátos jogértelmezéssel módosítani próbált egy nemzetközi megállapodást, majd utána az alsóház az egészet leszavazta (lásd Államközi botrány? c. tudósításunkat). A ratifikáció április 11-én került a szenátus napirendjére. A felsőház költségvetési, illetve külügyi bizottságának május 5-ig, a jogi bizottságnak május 10-ig kell véleményeznie a szöveget.
Mennyit ér most az alapítvány?
A két kormány 200-200 ezer euróval száll be az alaptőkébe. Gozsdu Manó 178 ezer forintja akkoriban 69 ezer uncia ezüstnek felelt meg (az osztrák forint ezüstalapú pénz volt, tehát az állam elvileg garantálta, hogy a papírpénzért a tulajdonos meghatározott értékű ezüstöt kap). A Tăriceanu- és a Gyurcsány-kabinet 400 ezer eurója most 38 ezer uncia ezüstöt ér. Az alapító okirat kimondja, hogy a két kormány a különböző projektek függvényében évente további 200-200 ezer euróval támogatja az alapítványt.
És a célok?
Az eredeti alapítvány céljai közül annyi maradt, hogy az intézmény célja ápolni Gozsdu Manó emlékét.
Ugyanakkor a 2021-re kitűzött cél, a "román nép java és felvirágzása" a román és a magyar fél "együttműködésének fejlesztésére" módosul – s ez nem is áll nagyon távol az eredeti alapító gondolkodásmódjától, aki például 1826-ban először nyújt be magyarul, és nem latin nyelven keresetlevelet a pesti és budai tanácsokhoz, 1848-ban nyilatkozattal támogatja a Batthyány-kormányt, és 1849 után nem fogadja el a Habsburgok ajánlatát magas állami pozíció betöltésére.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
