Bush-tüntetés: most épp itt tartunk
Gagyi Ágnes 2006. június 23. 00:45, utolsó frissítés: 00:41Vannak, akikben megugrik a motiváció, hogy a demokrácia kedvéért legalább jelzést tegyenek, azért Magyarország sem egységesen kívánja kinyalni a seggét. #b#[tudósítás]#/b#
Az ember azt gondolná, vannak, akikben megugrik a motiváció, hogy mikor Bush a világuralmi székből az 56-os forradalom, mint a demokrácia melletti küzdelem évfordulójához gratulál, közben meg beszervez még egy rakétakilövő állomást Magyarországra, ugyanennek a demokráciának a kedvéért legalább egy jelzést tegyenek olyan irányba, hogy azért Magyarország
sem egységesen kívánja ezért kinyalni a seggét.
A belváros forgalmát időszakosan lebénítja az esemény, az emberek párhuzamosan dühöngenek és bámészkodnak a fekete páncélozott terepjárók után. A legérdekesebb, hogy a városban járva folyamatos élő közvetítéseket hall az ember, mindenki mobilon magyarázza, hogy nem leszek ott, értsd meg, még mindig nem ment át az amerikai seggfej... De ez persze csak egy hangulati benyomás, lássuk, mi lesz a tüntetésen.
>> Bush-ellenes béketüntetésen jártunk Pesten – fotóriportunk
Kicsit késve érkezem, a Szabadság téren ritkás tömeg, a Bush-ellenes transzparenssel díszített színpadon a magyarországi demók gyakori fellépője, az Anima Sound System melegít. Nem nagyon szeretem a zenéjüket, de legalább kiállnak a dolog mellett, más ennyit sem tesz.
A transzparensek közt ott vannak a nemzetközi szervezetek standard hívószavai, a szokásos „ne onts vért olajért”, „ki a terrorista? Te vagy, Bush!”-jellegű (még mindig) örök igazságok, de a népi kreativitás is megnyilatkozik: 50 évet késett, uram!, illetve
a személyes kedvencem, „USA-Ghána 0-3!”.
Egy szolid középkorúakból álló csoport körbe-körbe kereng a tér körül, az átlag „csináld magad”- stílusú transzparensektől eltérő fekete-fehér, rendezett táblákkal, amelyeken zsoltáridézetek és szitkok váltják egymást. Az egyik tábla nagy bűnösöket sorol fel, a logika az, hogy ezek együttvéve sem tettek annyi rosszat, mint Bush. A sort Caucescu kezdi (sic).
A szélsőjobbos bushellenesek a tér bal oldalára szorultak, nem keverednek, nem nagyon találják a hangot a fűben üldögélő, színesebb, „liberálisabb” tömeggel. Transzparenseik ugyancsak Bush profitéhsége és háborúzása ellen tiltakoznak, illetve látható egy igen tanulságos rajz is: ezen Bush egy Dávid-csillag csúcsain függő marionettfigura, aki a maga részéről meg
egy Gyurcsány-figurát irányítgat.
De kezdődnek a beszédek, előrenyomakszom, hogy lássak, itt szinte csak sajtósok vannak. Két sörözgető fiatalember mellé sikerül telepedni, akik láthatóan csak röhögni jöttek, hangosan belekuncognak az összes beszédbe.
Tamás Gáspár Miklósé a szó. „Városunkat az a szégyen érte, hogy idelátogatott George W. Bush” – kezdi, majd kiterjeszti a problémát. Valójában nem is csak Bush a megszálló, hanem a globális kapitalizmus, amely egyfelől hadseregekkel, másfelől törvényesen meghozott takarékossági csomagokkal dolgozik, mondja.
Utóbbi a mostani Gyurcsány-intézkedésekre utal, próbálja más keretbe helyezni a dolgot, mint ahogyan a magyar közéletben megjelenik. A gyér jobboldali tábor mindenesetre üdvrivalg. Aki érti, az talán már eddig is értette, és hallgat.
TGM arra futtatja ki a beszédét, hogy bármilyen nagy erővel szemben el kell hitetnünk magunkkal, hogy tehetünk valamit, és ezt el kell hitetni másokkal is. „Próbáljunk úgy tenni, mintha a szavunk volna olyan erős, mint a világ legerősebb hadserege” . Egy tekintetben erősebb is, mondja, abban, hogy önként, „jó szívvel” jöttünk ide, nem fizetségért, és nem köszönetért. „Le a háborúval, le a gyilkossággal, éljen a remény!”
Szóval erkölcs, és remény, szép, elvont dolgok.
Teljesen egyértelműek, persze, mindenki ezért van itt. Csak hogy közben mindenki különbözőképpen van itt ugyanezért, van aki a gonosz zsidók ellen tüntet, van, aki a gonosz multik ellen, meg van, aki egy rossz szisztéma ellen, ami gonosz helyzeteket termel ki. Most a tüntetésen együtt vannak, de kérdés, hogy ez mit jelent, kérdés, hol jönnek ki a repedések. „Áll a pohár a levegőben”, mondta Cseh Tamás.
A következő szónok Schiffer András, Védegylet. Ő szisztéma-párti, jogász. Arról beszél, hogy nem csak Bushsal van a baj, hanem azzal, ahogyan a mai társadalmi berendezkedés a környezeti és szociális kizsákmányolást szül.
A második világháború után a nyugati demokráciák hitele az emberi jogok és a más kultúrák tiszteletén alapult, ma azonban az USA intézkedései ellentmondanak annak a jogrendszernek, amit annak idején az ő vezetésével alakított ki a világ.
Miközben a nemzeti szuverenitást
egyszerre több szinten éri igen jelentős fenyegetés – például az élelmiszer-szuverenitás terén –, lassan nem lesz értelme kormányokat választani, mert nem lesz a kezükben eszköz, amivel egy fenntartható fejlődést biztosíthatnának. Magyarországnak, mint szuverén államnak joga, felelőssége és kötelessége felszólalnia környezetpusztítás, háborúk és a társadalomra káros gazdaságpolitika ellen.
„Lehet más a külpolitika, ha lehet más a világ!” – fejezi be, a társadalmi fórumok jelszavával, amit Sólyom László is be szokott szúrni a nyilvános beszédeibe. Érdemes figyelni erre a fordulatra, hogy hol mit jelent.
Simó Endre következik, a magyarországi társadalmi fórum nevében beszél (ő szociális fórumnak nevezi. A megnevezés körüli viták mögött mélyebb törésvonalak húzódnak, a Simó körüli szocialista civilek (ne tessék pártpolitikára gondolni) sokban nem egyeznek meg a többi globalizációkritikus szervezettel. Az élet bonyolult. Simó arról beszél, hogy „együtt többet tehetünk közös ellenségünk, a háborús politika és környezetpusztítás fő megszemélyesítője ellen” .
A szociálpszichológiai mechanizmust jól fogja meg, s bár én ezt egy szónok részéről kifejezett tévedésnek tartom, azért kétségtelenül élvezetes, ahogy egy marxi retorikában ez az ellenségkép tovább hömpölyög: „a neoliberális birodalmi értékeknek aláveti a szabadságot, kezéhez ártatlan emberek tízezreinek vére tapad, a civilizációk harca jegyében egymásnak uszítja az elnyomottakat…”
Bejön egy himnuszos nyavalygás is: azért jött, hogy elhárító gépeket telepítsen hozzánk, minket akarnak felhasználni, pedig elég vér folyt már, megint meg akarják csapolni Magyarországot, a hárommillió ember Magyarországának nincs szüksége háborúra – itt a szokásos felsoroláson túl, hogy mire van ehelyett Magyarországnak szüksége, megjelenik a kisebbségpolitika is, határon innen és túl, örülhetünk. „Nem börtönt akarunk, szolganépekkel…”
– így tovább, a klasszikusok.
Végül a győzelem jeleiről számol be: recseg-ropog az amerikai stratégia, Olaszország megvonja a katonai segítséget, az EU a guantanamói börtön bezárását követeli. „És ez a szociális fórumok érdeme, hogy elősegítették azt az összefogást, hogy a világ valóban a miénk legyen” – fejezi be. Ez kemény PR.
Ugyanakkor mondja azt valaki, hogy nem rossz dolog a háború, és nem kellene ellene összefognunk. A társadalmi fórumok egyik legnagyobb tüntetés-lánca valóban az iraki háború ellen volt, azt is nehéz mondani, hogy mindazok az emberek hiába dolgoztak.
Állok egyik lábamról a másikra.
Székely Péter a Magyar Baloldali Fronttól az eddigieket árnyalja, az amerikai külpolitika nagyobb szégyenfoltjainál hosszabban elidőz. Két rivalgást vált ki: az egyiket a cionista kormány, a Közel-Kelet destabilizálása említésekor ( „na, itt kezdődik a baj!” – kurjongatnak, a másikat, nagyobbat, pedig azzal a felkiáltással, hogy egy magyar politikus se fogjon kezet egy olyan véres kezű gyilkossal, mint George W. Bush, és Magyarország ne támogassa Amerika háborús politikáját.
Lehet, hogy tévedek, nekem úgy tűnt, az emberek elég nagy része azért jött, hogy ezt kimondja.
A Civilek a Békéért nevében Csapody Tamás beszélt. Volt két jó meg egy rossz híre. Jó hír, hogy Amerika konfliktus-gerjesztő politikája megbukott, mert a dolog így nem mehet tovább, hosszú távon csak a békés együttműködés útja járható. Rossz hír, hogy Bush Budapesten volt, bocsánatkérés nélkül megkoszorúzta Nagy Imre szobrát, miközben éppen ő az emberi jogokat lábbal tiporja (stb.). A második jó hír pedig az, hogy most itt vagyunk, és együtt tehetünk valamit.
Az unatkozni kezdőket felrázva
itt következett egy olyan szónok, akit az ismerőseim nem ismertek, a szövege viszont túl ismerős ködök felé gravitált. „A Föld, mint golyószóróval kivégzett kisgyermek teste, vérrel kifakad. Ne ily halált adj, Istenem...” – ilyenek.
Elitizmus ide vagy oda, azért hallottam egy nagyon okos álláspontot ezzel kapcsolatban, nevezetesen, hogy ez volt a legjobb beszéd, mert azt mutatta meg, hogy a hülye is el tudja mondani, hogy mi a baj Bushsal. Igen, ez a tüntetés (és környéke) egyik, kemény oldala: hogy a dolog ennyire egyértelmű.
Várady Tibor a humanistáktól egyszerűen azzal állt elő, hogy a lényeges dolgok elhangzottak már, és ő csak egy perc zajt kér, felébresztendő azt a reményt, amiről a TGM is beszélt. Valóban elhangzottak a fontos dolgok, és zajongani is elég terápiás. A kérdés másik „kemény oldalához”, a törésekhez persze ez nem szól hozzá.
Az utolsó beszélő a Munkáspárt szónoka, az egyetlen nő az emelvényen. God J. Márton úgy konferálja be, hogy mivel nő, azért is tapsoljátok meg. Aj-aj, s persze mint egyetlen női szónoknak, a beszéde is rossz. „Mit adott ő a világnak?” Érzelmes, belezavarodik. Kicsit azért drukkolok neki. Jellegzetes megszorító retorikával fejezi be: „Igen, lehet más a világ, de csak akkor, ha összefogunk” . Akkor miért van két Munkáspárt, kérdik mellettem félhangosan.
Enyhe szétszóródás következik, és levezető koncert, Psychedelic Cowboys, nem semmi jelenség, de inkább az emberekre koncentrálok, barátkozom, számba veszem a VIP-kat. Sok mindenki itt van, sok felőlről. Nem volt egy nagy demó, bár nagyobb volt, mint a legutóbbi hasonló témájú. Benne voltak a harcok is, de végül mégiscsak lement így egyben. Vegyük úgy, van egy folyamat, és most épp itt tartunk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
