2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szlovákia: "nem kell előre félni a katasztrófától"

Sipos Géza 2006. június 29. 19:15, utolsó frissítés: 18:58

#b#Fico pártja#/b# Slota és Meciar kifizetésével abszolút túlsúlyba kerül, de kérdés, mi marad a nagyhangú ígéretekből. Szarka László esélylatolgat a pozsonyi koalícióról.







Egy adag taktikázás után már csütörtökön megkezdi a kormányalakítási tárgyalásokat Pozsonyban a választásokat 29%-kal nyerő Smer (Irány) a 11%-os eredményű Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a 8,7%-os Néppárttal (HZDS). Előbbinek a Haiderhez hasonlító Ján Slota, utóbbinak a Lukasenkóra hajazó Vladimír Meciar az elnöke.

Ez a koalíció biztosítja a leginkább, hogy a Smer totálisan elvesse az előző jobboldali kormány reformjait – jelentette be Robert Fico, a jövendő miniszterelnök.




A kialakult helyzetet kérdésünkre Szarka László történész, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kommentálja:

– Köztes állapotban van most a szlovák belpolitika, mert Robert Fico kizárta a többi koalíciós lehetőséget, és a következő időszak feladata a tisztán ellenzéki koalíció kormányprogramjának összeállítása lesz. Az előző napok tárgyalásain az is kiderült, hogy Fico – tekintettel a várhatóan negatív nemzetközi visszhangra – a két szóban forgó párt elnökét, Slotát és Meciart nem kívánja miniszterként jelölni saját kormányában.

Ez egyszersmind jelzi, hogy a leendő kormányfő tisztában van a koalíció kockázataival. A kisebbségi jogokkal kapcsolatban mostmár harmadszor nyilatkozott abban az értelemben, hogy semmilyen ilyen létező jog nem sérülhet, a mostani állapotot tiszteletben kívánja tartani. Most mindenki a kormányprogramra vár.



A program súlypontja nyilvánvalóan a gazdasági kérdés lesz: az eddigi privatizációs gyakorlat és az adópolitika felülbírálása, a kettős áfarendszer bevezetése, a szociálisan gyöngébb rétegek igényeinek figyelembevételével az eddigi 19%-kal egykulcsos adórendszer átalakítása, az egészségügyi reform leállítása és mérsékeltebb formában való folytatása.

Nagy kérdés emellett a tárcák megoszlása. A tervezett, 15-16 miniszterből álló kormányban abszolút túlsúlya lesz a Smernek.

Fico pártja 11 tárcára tart igényt, kettő-kettő vagy kettő-három jut a két koalíciós partnernek, ráadásul a parlament elnöki pozícióját is igénylik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egypárti kormány alakul két olyan párt támogatásával, melyek a kényelmes, 85 mandátumos többséget biztosítják a 150 fős parlamentben. Az SNS-t és a HZDS-t szimbolikusan kielégítik két-két olyan tárcával, melyek számukra fontosak.

Hogyha Fico – látva a kezdeti negatív reagálásokat – erős kézben tartja a kabinetjét, akkor azt mondhatjuk, tulajdonképp minden egy kézbe fut össze.

Nem kell előre katasztrófától félni, a magyar sajtó "katasztrófa-kormány" kifejezése erősen publicisztikus leegyszerűsítése a kérdésnek. A nagy kérdés az, hogy sérülhetnek-e olyan jogok, vívmányok, melyek a kisebbségeket érintik. Ezt ma senki se tudja megmondani. Hólapát-metaforával: akkor vegyük elő a lapátot, amikor már esik a hó, előtte ne hadakozzunk vele.


Hogyha ennyi minden múlik rajta, Robert Fico milyen politikus-egyéniség?

– Rengeteget változott. A szlovák politikában hagyományosan mindenki elhagy valamilyen pártot, ő is. Úgy ahogy Magyarországon annak idején a Fidesz megtalálta azt a hatalmas és üres területet a jobbközépen, ami az MDF kispárttá válása után betöltetlen maradt, ugyanígy Fico a Szlovák Demokratikus Baloldal nevű párt összeomlása, szétmorzsolódása után meglátta, hogy az egész baloldal pártnélküli – az elmúlt ciklusban csak a kommunisták kerültek be a parlamentbe, demokratikus baloldali alakulat nem.

Közben a nagyon erőteljes reformpolitika kitermelte azt a masszív szavazói bázist egy baloldali pártnak, amellyel választást lehetett nyerni. Ez a folyamat a korábban pártelhagyó Ficót erőteljesen átalakította, hiszen ő gyakorlatilag – némi túlzással – most Szlovákia egyik felét, a szavazóbázis egyharmadát képviseli.




Egy modern baloldali szociáldemokrata párt eszményével viaskodott ő maga is, próbálta értelmezni, hol Tony Blairre, hol a német, de elsősorban a cseh szociáldemokraták mintájára hivatkozva. Politikusként nagyon sok tekintetben átalakult, de a belpolitikai meccsek kezdeti populista indíttatását folyamatosan karbantartották. Ilyen módon reagált a privatizációs tranzakciókra, az egészségügy átalakításának szükségességére.

További nagy kérdés, hogy a kormányprogramban – melyről végülis ő dönt – mennyi marad a populista érvelésből és ígéretekből, és mennyi lesz a realitás. A párt elnökségében ezzel együtt ott vannak a nacionalista héják, a szélsőséges baloldali héják. Nagyon nehéz lesz a folyamat, mert ez is olyan gyűjtőpárt, mint amilyeneket már láttunk más országokban jobb- és baloldalon egyaránt.

Szóval kérdés, hogy azt a modern szociáldemokrata imázst, amit az utóbbi időben autentikusan sikerült felvezetnie és megjelenítenie Robert Ficónak, sikerül-e a programba is belefoglalni.


A nyolc évig kormányon levő Magyar Koalíció Pártja, a most 11%-ot elérő MKP ellenzékbe kerül. Ilyenkor szokott megjelenni az a szöveg, hogy sebaj, ebben a helyzetben bármely párt legalább belső reformokat hajthat végre. Szüksége van erre az MKP-nak?

– A kormányzás valóban elviszi a legjobb erőket, főleg kisebbségi párt esetén a regionális, közösségépítő funkciók háttérbe szorulnak, mert nincs akkora értelmiségi bázisa, szakapparátusa egy ilyen pártnak, mint amilyen egy országos párt esetén könnyebben megteremthető.

A szlovákiai magyarok, a magyar értelmiségiek jelentős része most alapvetően el van keseredve, hiszen azért szavaztak ilyen váratlanul sokan magyar részről, mert meg kívánták akadályozni, hogy a Szlovák Nemzeti Párt bekerüljön a kormányba.

Az MKP kimaradásának jó oldala már szerepelt a kérdésben. Ami a rosszabbikat illeti, meglátjuk, milyen miniszter melyik tárcához jut, ki lesz az, aki esetleg a kulturális vagy az oktatási minisztériumban az elmúlt négy év kisebbségpolitikai gyakorlatát megpróbálja átszabni.

Az MKP-nak pedig újra szembe kell néznie a regionális önkormányzati kérdéssel, 432 településen a helyi magyar önkormányzatok problémájával, az egész szlovákiai magyar kultúra intézményrendszerének megőrzésével, vagy éppen a szlovák-magyar határnyitás miatt kialakuló új súlypontokkal.

Könnyen előfordulhat, ami majd Erdélyben két-három év múlva jelenik meg, hogy a határmenti magyarországi városok sajtója, színháza, kultúrája hirtelen terjeszkedési területnek tekinti Szlovákiát, és az ottani intézményekkel való egyeztetés nélkül próbál érvényesülni. Fontos dolgok ezek, mert a periféria, a határrégió helyett közös együttműködési terület nyílik meg Magyarország és a szlovákiai magyarság között. Ehhez pedig jó lett volna egy kormányzati pozíció, természetesen – zárja kommentárját Szarka egy ironikus köhintéssel.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS