A szeku indoklása: soviniszta és Szabad Európát hallgat
Sipos Zoltán 2006. szeptember 14. 17:31, utolsó frissítés: 16:18Nicolescu Tónit 1987-től figyelték a „kékszeműek”. Egy zártkörű szilveszteri bulin ketten is jelentettek róla. #b#Mit tartalmaz a dosszié?#/b#
Niculescu Tóni, vagyis „Toni” megfigyelési dossziéja 73 oldalas; a telefonlehallgatások átiratai további 49 oldalt tesznek ki.
Az első irattartóban (ez a megfigyelési dosszié) a kézzel vagy néha írógéppel írott jelentéseket a megfigyelést koordináló szekustisztek „elemzései”, illetve a megfigyelésre vonatkozó ütemtervek váltják. Van közöttük „Toni” által írt – és elfogott – levél is, valamint egy általa írt titoktartási kötelezettség.
Egyes jelentések igen részletesek; mások csak azért kerültek be a dossziéba, mert mellékesen Nicolescu – aki most a külügyminisztérium államtitkára – neve is felmerül bennük, de valójában nem róla szólnak. A jelentések nincsenek időrendi sorrendben; a kézzel írott feljegyzések sok helyen olvashatatlanok a szerzők hanyag kézírása, valamint a CNSAS-fénymásolatok gyatra minősége miatt.
A személyiségi jogok tiszteletben tartása végett a dokumentumok kiadása előtt Niculescun és családtagjain kívül minden, a jelentésekben szereplő nevet kihúztak a Securitate Levéltárát Vizsgáló Bizottság levéltárának illetékesei.
1985-ben kérik a megfigyelését
Bár az egyik papiros 1981-ből származik, az első, kézzel írott jelentés – melyben kérik az akkoriban elsőéves egyetemista Niculescu megfigyelését – 1985 november 22-én kelt.
Az indoklás: egy nacionalista-irredenta, az ország társadalmi-politikai realitásait tagadó személlyel barátkozik, akinek szintén van megfigyelési dossziéja. Niculescunak továbbá erősen sovén a felfogása, valamint a magyarországi életet nyíltan dicsőíti. Más személyekkel együtt az „önmagát Szabad Európának nevező” rádió adásait hallgatja és tendenciózusan terjeszti.
[„Tóni” dossziéja ismertetésével párhuzamosan egy Niculescuval készült interjút is közlünk, melyben a jelenlegi államtitkár kommentálja a feljegyzéseket, illetve saját emlékeivel kiegészíti azokat – szerk. megj.]
________________________
Tudtad-e, hogy megfigyelnek? Ha igen, mikor és hogyan jöttél rá?
Niculescu Tóni: – Sejtettem, hogy igen. Egyrészt tudtam, hogy a nevelőapámat, Bodor Andrást szem előtt tartja az Új élet című lap bukaresti fiókszerkesztőségét felügyelő szekus. Másrészt feltételeztem, hogy a főváros egyetlen magyar nyelvű iskolája nem kerülheti el a Securitate figyelmét, tudniillik ide jártak a magyar nagykövetség alkalmazottjainak a gyerekei.
Mivel gyakran jártam a Magyar Nagykövetségre mind a filmvetítéssel egybekötött fogadásokra, mind az egyik osztálytársamhoz, aki a követség épületében lakott, valószínűnek tartottam, hogy felhívom a figyelmüket. 1989 előtt viszont csak az apám meg a volt feleségem révén szereztem tudomást a „kékszeműek” sajtóházi (Casa Scânteii) ténykedéséről.
A megfigyelés első bizonyítékára a România liberă Strict secret című mellékletében bukkantam rá 1990 elején. Itt tették közzé a Dorobanţi utcai telefonközpont egyik rejtett szobájában a forradalmárok által megtalált listát a lehallgatott telefonokról. Ebben nem csak az apám, hanem az én kódnevem is megjelenik, ugyanazzal a lakcímmel és telefonszámmal.
________________________
Az 1985-ös jelentés jelentés aláírója – a románul néha helytelenül fogalmazó Petru Mircea hadnagy – javasolja: határozzák meg Niculescu politikai hovatartozását, derítsék fel hazai és külföldi kapcsolati hálóját, a beszélgetései természetét, és ismerősei közül jelöljenek ki valakit, akit be lehet szervezni. Továbbá „tanulmányozzák” annak lehetőségét, hogy a „Gabi” fedőnevű megfigyelt személlyel kapcsolatban kihallgatják.
Volt-e ilyen kihallgatás végül? Nem erre utalt az a titoktartási nyilatkozat, melyet írtál és ami benne is van a dossziéban? Vagy esetleg ez lenne a beszervezési kísérlet nyoma?
N. T.: – Igen, 1985 szeptemberében próbáltak beszervezni, többórás faggatózás során. A legtöbbet egy volt osztálytársamról érdeklődtek, aki akkor teológushallgató volt Kolozsváron (ma püspök). Ekkor még mindig a lengyel biztonsági erők által meggyilkolt Popjelusko atyáról cikkezett a nyugati sajtó. „Gabi” egy másik osztálytársam, aki meg volt győződve arról, hogy rászállt a szeku. Lám, nem tévedett. Erről eszembe jut egy vicc: a paranoia nem zárja ki, hogy követnek.
Visszautasítottam az együttműködést, pedig a tiszt megígérte, hogy felvétetnek az orvosira vagy a művészeti főiskolára... Nem engedett haza, csak miután aláírtam: senkinek se mondom el, hogy a rendőrségen jártam. Még aznap szóltam a szüleimnek, de a volt osztály- és iskolatársamat is értesítettem. Kiderült, hogy a legtöbbjüket megkereste ugyanaz a szekus.
Azóta nem volt dolgom velük. Illetve 1998-ban Radu Vasile miniszterelnök megemlítette Markó Bélának, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljegyzése szerint államtitkárként bemószeroltam Romániát külföldön…
________________________
A megfigyelés csak 1987 augusztusában kezdődik
Bár egyes iratok korábbi keltezésűek, „Toni” voltaképpeni megfigyelése nem 1985-ben, hanem csak 1987 augusztusában kezdődött: a megfigyelésére vonatkozó ütemtervben az 1985-ös jelentés által előírtakon kívül még otthoni megfigyelése, vidéki útjainak követése, levelezésének az elfogása valamint telefonjának bepoloskázása szerepel.
Tudtál-e arról, hogy a telefont lehallgatják? A beszélgetések átirataiban néhányszor előfordul olyan utalás, ami erre enged következtetni...
N. T.: – Biztosra vettük otthon, hogy lehallgatnak. Az apám főnöke, Sütő András házi őrizetben volt Marosvásárhelyen. Az 1982-es foci világbajnokságot például Mircea Dinescuval és Domokos Gézával néztük végig nálunk. Több magyarországi állampolgárt láttunk vendégül. Az ilyesmit az átkosban nem lehetett „lehallgatatlanul” hagyni.
________________________
Egy 1989 májusában írt elemzésben az áll, hogy „Toni” a Magyar Népköztársaság nagykövetségén dolgozó hivatalnokokkal áll kapcsolatban, valamint a megfigyelés során „Lică”, „Cristi” és „Cicero” szolgáltattak használható információkat. Kiderül még, hogy a célszemély megkomolyodott, és már nem bocsátkozik „nem megfelelő tartalmú” beszélgetésekbe.
Kik jelentettek a környezetedből? Ők tudják, hogy te tudod?
N. T.: – Két osztálytársamról kiderült, hogy rendszeresen besúgtak, mindkettő nagyon jó barátom volt. „Cicero” évek óta Nyugaton él, nem hiszem, hogy tartja a kapcsolatot a bukaresti havereivel. ő a többiekhez képest komoly politikai kérdéseket tálalt: beszámolt a Nagy Imre temetésekor szervezett, a Ceauşescu politikáját ellenző tüntetéssel kapcsolatos véleményemről, arról, hogy elítéltem a szovjet vezetést a csernobili katasztrófáért, de a nagy port kavart háromkötetes Erdély történelmét se hagyta ki.
„Monica” nem restellt megkérni, hogy a fia keresztapja legyek. Miután megkaptam a dossziém, nem keresett többé, ami arra enged következtetni, hogy megtudta, láttam a szekuhoz intézett jegyzeteit. Nagy a gyanúm, hogy a „Petrică Lupu” fedőnév a „Monica” bátyját takarja.
„Lică” leírta, hogy a „Cicero” csoporttársa – ő magyarul jól beszélő román, aki velünk járt locsolni húsvétkor (ő nem jelentett semmi kompromittálót rólam). „Lola”-ról kiderült, hogy az állattenyésztési egyetemen tanuló szobatársáról, Sándorról jelentett. Sándor szintén volt osztálytársam és komám.
________________________
Banális semmiségek, vicces megfogalmazások
A bukarest magyar kulturális központban, a Petőfi Házban tartott gólyabálról szóló, 1985 november 22-én kelt jelentésben is felbukkan Niculescu neve. A hangulatról: „(...) După aceea au urmat concursuri şi jocuri distractive îmbinate cu dansuri după muzică disco” (sic!) (szó szerint annyit tesz, hogy versenyek és szórakoztató játékok következtek, valamint diszkózenére táncoltak – szerk. megj.).
Milyen gyakran voltak a Petőfi Házban magyar bulik? Milyen további programok voltak itt, és te milyen gyakran vettél részt ezekben?
N. T.: – Minden héten legalább egyszer betértünk a Petőfi Házba. Akkor is összegyűltünk, amikor nem volt szervezett program, onnan indultunk sörözni, vagy valamelyikünkhöz haza, bulizni.
A bizonyos gólyabálról „Cicero” fontosnak találja még megjegyezni, hogy az egyik műsorszám a székely hangsúllyal való felolvasás volt, továbbá a résztvevők elégedetlenek voltak amiatt, hogy az összejövetel 16 órától 21 óráig tartott. Az is fontos információ, hogy a gólyabál végén ki-ki „különféle” helyekre távozott, két személyt kivéve, akik maradtak.
A dosszié bővelkedik a fentiekhez hasonló beszámolókban: A Hét hetilap akkori titkárnőjével való házassága például visszatérő motívum a jelentésekben. Vannak még – feltehetően valamelyik szomszédtól származó – jelentések, melyben családi helyzetét boncolgatják, és „Tonit” csendes, jó tanuló és visszahúzódó személyként írják le, aki a bukaresti kémia egyetem esti tagozatán tanul. Mostohaapját viszont nacionalistának nevezik, mivel otthon csak magyarul beszél, és barátai is magyarok.
Tulajdonképpen mi kellett akkoriban ahhoz, hogy valakit „nacionalistának”, „sovénnek”, „fasisztának” címkézzenek?
N. T.:– Szerintem elég volt magyarnak lenni – főleg Bukarestben. A Securitate külön osztaga foglalkozott velünk – az Irredentaellenes Hivatal, amit az RMDSZ-nek alig 1996-ban sikerült megszüntettetnie (sejtésem szerint csak átkeresztelték, vagy beolvasztották az Iroda másik hivatalába).
Az összeállítás második részét pénteken közöljük
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
