„Rabok tovább nem leszünk” – Petőfi álláspontja téves!
Sipos Zoltán 2006. szeptember 15. 16:16, utolsó frissítés: 15:32Niculescu védelmébe vette Petőfit; #b#jelentés lett belőle#/b#. Makkot szedő nevelőapjának egy baki miatt akár kábítószer-dossziéja is lehetett volna. További lehallgatásos csemegék.
>> Niculescu Tóni szekusdossziéjáról szóló beszámolónk első része itt olvasható
________________________
Az egyik jelentés egy húsvéti locsolási jelenetet örökít meg, ahol Niculescu Tóni – most külügyi államtitkár – is jelen volt. Az ünneplő társaságból valaki cirkuszolt („huligán viselkedésével tűnt ki”) a villamoson. „Cicero” beszámolója szerint az illető az utasok „észrevételeire” azzal vágott vissza, hogy „aşa e cu naţionalităţile astea înlocuitoare” (sic!) (szó szerint: így megy ez a helyettesítő kisebbségekkel – szerk. megj.)
Erre az esetre emlékszel? Mi történt valójában?
Niculescu Tóni: – Ma is látom lelki szemeimmel a jelenetet. Nem keltett akkora felháborodást. A „huligán” alattunk járt két-három osztállyal. A fordulat után a România Liberă napilap munkatársa lett, később kitelepedett Németországba. Hadd tegyem itt szóvá, hogy bár mindig mindenütt magyarul beszéltünk egymás közt, egyetlenegyszer szólítottak meg a trolin: beszéljünk románul, mert román kenyeret eszünk.
Ekkor is egy román utas verte vissza a méltatlankodót, mondván, hadd használjuk az anyanyelvünket, hisz a mi szüleink is megdolgoznak azért a kenyérért. A legtöbbször viszont éppen magyarul szóltak ránk, amikor hangosan vagy trágárul beszéltünk…
________________________
Petőfi álláspontja téves!
További finomság egy beszélgetés, mely egy, a România Literară-ban megjelent, Titus Popovici-cikk kapcsán pattant ki: a jelentésben az szerepel, hogy Popovici „hevesen támadta” Petőfi azon álláspontját, miszerint „esküszünk, rabok tovább nem leszünk”. Niculescu védelmébe vette Petőfit, mondván, ebben a versben nem nyilvánul meg nacionalista-sovén érzelem.
Ketten is jelentettek egy zártkörű társaságból
Az viszont meghökkentő, hogy az 1987-es tusnádi szilveszteri partiról – mely valószínűleg zártkörű volt – ketten is jelentettek. A négy nap során az egyedüli lejegyzésre méltó esemény az volt, amikor Nicolescu „nem megfelelő” kijelentéseket tett a romániai magyarok helyzetéről, azt magyarázva, Magyarországon magasabb az életszínvonal.
Hányan voltatok ezen a bulin?
N. T.: – Egy tucatnyian lehettünk, fotóm is van a tusnádi szilveszterezésünkről. Tulajdonképpen ebből a két jelentésből jöttem rá, ki a besúgóm, mert mindketten felsorolják a résztvevőket, így kölcsönösen felfedték egymást. Nem emlékszem a buli minden részletére, de biztos, hogy nem próbált senki pontra tenni, mert ezt viszont nem felejtettem volna el! Nincs kizárva, hogy megegyeztek, mit jelentenek.
________________________
Szintén „Cicero” számol be egy 1986 novemberében megejtett házibuliról Niculescunál: itt „táncoltak, vicceket meséltek, alkoholtartalmú italokat fogyasztottak. Egy idő után Niculescu ´jobb kedvre derült´ és Beatles-, Phoenix- valamint John Lennon-lemezeket tett fel, majd (…) reggel fele illetlen megjegyzéseket tett az államelnökre.”
Mennyire volt elterjedt akkoriban egyetemista társaságban Ceauşescut szidni? Voltak-e olyan helyek (társaságok) ahol ezt következmények nélkül meg lehetett tenni?
N. T.: – Nem voltunk disszidensek, nem szervezkedtünk a rendszer ellen. Viszont reagáltunk az otthon hallottakra, a Szabad Európa Rádió híreit kommentáltuk, és persze, szidtuk a „főnököt”.
Egy alkalommal az irodájába hívatott az iskola pártitkára – Kissné, akit KISZ-nének csúfoltunk –, mert szolgálatos lévén, ahelyett hogy lemossam Ceauşescu leköpött faliképét, a kiöblítetlen szivaccsal még jobban összekoszoltam. Nos, ennél bátrabb rendszer-ellenes „tettel” abból az időből nem büszkélkedhetek.
________________________
Van még egy eset, amikor egy „Vasile” álnévvel aláírt jelentés beszámol arról, hogy egy, a Petőfi Házban 1986 decemberében szervezett gólyabálra nem engedték be azokat, akik román nyelven kértek jegyet. Mikor a románok tiltakoztak, a résztvevők magyarul szidni kezdték őket: „ez a ház a magyaroké, nem pedig a románoké”.
A besúgó többek közt Niculescut is felfedezte a helyszínen, bár nem világos, hogy ő milyen szerepet játszott. Hasonló sztori, amikor a Petőfi Ház ping-pongterméből román fiatalokat kell eltanácsolni.
Tényleg voltak feszültségek a magyarok és románok közt a Petőfi Ház kapcsán?
N. T.: – Nem tessékeltünk ki senkit. Akkor sem, amikor „kívülállók” foglalták el a ping-pong asztalt, akármennyire nehezteltünk az illetőre. A legtöbbször a gólyabálkor kerültünk szembe románajkú fiatalokkal, mert nem értették, miért nem vehetnek részt a buliban, miért nem árulnak jegyet aznap, mint minden hétvégén.
________________________
„Cristi” egy 1986 áprilisában kelt jelentésben fontosnak találta megjegyezni, hogy nem elég, hogy egy társaság – ahol Niculescu is jelen volt – szidta a rendszert, de ezt magyarul tették, „zavarva” ezzel a közszállítási járműveken utazókat. Amikor az utasok a „zaj” miatt panaszkodtak, Nicolescuék magyarul sértegették őket.
Kis híján kábítószeres dosszié a lehallgató bakija miatt
Hogyha a jelentések semmiségekről szólnak, a telefonbeszélgetések átiratai (ez Niculescu megfigyelési dossziéjának második része) végképp érdektelen: rövid, néhány perces, legtöbbször konkrét tárgyú beszélgetések lehettek ezek.
A család tagjai – „Toni” akkor még a szüleinél lakott Bukarestben – megbeszélik a Steaua–Dinamo focimeccs eredményeit, benzint kérnek kölcsön egy utazáshoz, 32 négyzetméter parkettről vagy pedig egy találkozóról tárgyalnak. Ugyanakkor több helyütt utalás van olyan ügyekre, melyekről világos, hogy négyszemközt már megbeszéltek, de amit a telefonban nem akarnak megnevezni.
Egy alkalommal azonban a lehallgató rossz román nyelvtudása miatt Niculescu nevelőapjának akár kábítószeres dossziéja is kerekedhetett volna: az egyik beszélgetésben ugyanis elhangzott, hogy András elment makkot szedni. A román nyelvű átiratban ez már úgy szerepel, hogy „Andrei a plecat la cules de mac” (vagyis: András elment mákot szedni).
________________________
Jól jelzi a kor csere-bere-beszerzős hangulatát az a beszélgetés, melyben „Toni” papírt kér anyjától egy bizonyos hölgy számára, mivel az illető cserébe kínai gyártmányú lakatokat tud szerezni.
Ugyanitt, a papíros beszélgetésben említést teszel egy listáról, ahova az anyukád felírhatja kívánságait. Ez a jelentés tanúsága szerint a lehallgatótiszt fejében is szöget ütött – mi volt ez?
N. T.: – Lehet, hogy arról a listáról van szó, amit akkoriban édesanyám hagyott hátra leadás végett. Abban az időben ugyanis főleg élelmiszereket forgalmazó, az ún. rendelőházaktól lehetett hosszas tárcsázás után árut házhoz szállítással rendelni különféle cikkeket. A nagy ínségben volt olyan áru, mint például a neszkávé, amihez csak így lehetett hozzájutni, de sertéshúst, tojást, Rama margarint is csak így lehetett beszerezni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
