2026. november 13. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Balázs Imre József és Visky András az SZ. D.-ügyről

szerk. 2006. szeptember 29. 15:29, utolsó frissítés: 15:26

Az olvasatok köre #b#(kissé perverzül fogalmazva)#/b# kitágul. Olyan dolgok is eszünkbe fognak jutni ezután a Szilágyi-versek olvastán, amelyek eddig nem.





BALÁZS IMRE JÓZSEF, irodalomkritikus, Kolozsvár

1 Ügy, mert egy közismert értelmiségiről szól, akiről ráadásul a közeli ismerősei, barátai sem gondolták, hogy jelentéseket írt a Securitaténak. Inkább a "nonkonformista értelmiségi" képét lehetett az ő arcvonásai nyomán kirajzolni. Az ügy azt jelzi, hogy sokkal nehezebb morális kérdésekben (üldözött-üldöző, jó-rossz, hatalom-áldozat stb.) tisztán látni az ötvenes-hetvenes évek kapcsán, mint ahogy ezt korábban gondoltuk.

>> TÉMAKOMMENT
Van észrevételed? Szólj hozzá!



2 Szilágyi Domokos személyének morális megítélése szempontjából fontos.

3 A közlemény nagyon korrekt. Magát az információt – hogy Szilágyi Domokos jelentéseket írt – egy ideje hallani lehet. Amikor először hallottam, arra gondoltam, hogy ő az utolsók között volt, akikről ezt gondoltam volna. Aztán próbáltam "megfejteni" magamban az indokokat, a Szilágyi-életút néhány ismert epizódjához (akár az öngyilkosságához is) kötni. Úgy sejtem, nem a léha és erkölcsnélküli emberek módján csinálta ezeket a dolgokat, hanem bizonyos értelemben belerokkant. Ami nem mentség, csak annyit jelez talán, hogy ezeknek a történeteknek valóban egyedi, esetenként különböző ízei, árnyalatai vannak. Eseti elemzések kellenek, nem általánosítások.

4 A költői életmű értéke nem változik. Az olvasatok köre viszont (kissé perverzül fogalmazva) kitágul. Olyan dolgok is eszünkbe fognak jutni ezután a Szilágyi-versek olvastán, amelyek eddig nem. Hogy a nemzeti örökségben más helyre kerül-e? Igen, azt hiszem, ez az a dolog, ami megváltozik. Szilágyi Domokost reményeim szerint továbbra is olvasni fogják. Viszont nem állítanak majd neki túl sok szobrot a közeljövőben.



VISKY ANDRÁS, író, dramaturg, Kolozsvár

Félek,

nincsenek meglepetések, „Balogh Ferenc” sem az. Lesznek még meglepetések, de azok sem lesznek meglepetések.
Holott persze szeretnénk, ha bizonyíthatóbban tisztább volna a közelmúltunk, mint mondjuk a románoké, de nem az. És még a múltunkhoz való viszonyunk sem tisztább, semmivel sem, sajátosság méltósága ide vagy oda.

Amióta persze apám 1958-as periratát és a már 1948-ban megnyitott, testes megfigyelési dossziéit lapozgatom, avval a kérdéssel állok szemben, vajon mi is a feladat tulajdonképpen? Levélben vagy akár személyesen megkeresni a szerencsétlen „Oláh Barnát”? Az időközben Magyarországon lendületesen igét hirdető „Avramot”? Tisztázni a tulajdonképpen fiatalon elhunyt „Szemes” hittudós gyermekei előtt apjuk múltját, átadva nekik a majdhogynem tiszteletet ébresztő terjedelmű ügynöki életművet etc., etc., etc.?

És azon töprengtem a ma késő estig (szeptember 28. – szerk. megj. ) elhúzódó Lear király próbái alatt is, mi a feladat most, hogy őszinte és lényegretörő vitára biztat a közlemény?

Attól lehet tartani, hogy Szilágyi Domokos ügynökmúltjának a megbeszélése elzárt és távolságtartóan „szakmai” marad, ha nem jelennek meg benne a saját történetek, saját történeteink, valahogy.

Jó volna például, ha a beszervező, hatalmat gyakorló, zsaroló, megfélemlítő „ők” szerepének szóba hozása vagy elemzése nem a „mi” megismerését, tulajdonképpen önmagunk maradéktalan elfogadását tenné lehetetlenné.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS