2025. december 17. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Amnesty International-jelentés a csíkszeredai cigány-kilakoltatásról

S. Z. 2010. január 27. 14:48, utolsó frissítés: 16:34

A romákat 2004-ben költöztették a városi ülepítő mellé, "ideiglenesen". Szőke Domokos, Haller István és Oana Mihalache kommentál.



A romák kényszer-kilakoltatásának befejezésére szólította fel a román hatóságokat az Amnesty International. Az igen éles hangvételű, “Hulladékként bánnak velük" című jelentést kedden tették közzé Londonban.

A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének 12 oldalas, fotókkal és esettanulmánnyal illusztrált jelentése szerint Románia-szerte roma családokat lakoltatnak ki erőszakkal otthonaikból, rendszerint megfelelő előzetes konzultáció, értesítés és megfelelő másik lakás felkínálása nélkül.


Az AI szerint ez állandósítja a faji elkülönítést, és ellentétes Románia nemzetközi kötelezettség-vállalásaival. A dokumentum szerint a 2,2 milliós romániai roma lakosságot széles körű diszkrimináció sújtja úgy a köztisztviselők, mind a társadalom egésze részéről.


Ennek következménye, hogy a szegénységben élők aránya a roma lakosságon belül 75%-ot is elérheti, jóllehet a szegények aránya a teljes román társadalomban 24%-os, a legnagyobb kisebbséget alkotó romániai magyarságon belül pedig 20%-os – így az AI. A szervezet szerint amikor a romák megpróbálják felhívni a figyelmet az őket sújtó megkülönböztetésre, gyakran


egyszerűen meg sem hallgatják őket.

Azokban az esetekben, amikor a hatóságok fel is ajánlanak másik lakást, ezek gyakran "igen kétes környezetben" épültek, nincs bennük víz, villany és fűtés. A jelentés szerint az utóbbi években a kényszer-kilakoltatott romákat sokszor hulladéklerakók, szennyvízkezelő üzemek vagy külvárosi ipartelepek tőszomszédságába telepítették át. Az Amnesty International keddi állásfoglalásában felszólítja a román hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg az évek óta ilyen veszélyes körülmények között élők elköltöztetését ezekről a helyekről.

Az emberi jogi csoport esettanulmánya ismerteti egy csíkszeredai, magyar roma közösség kálváriáját. A helyi hatóságok 2004 nyarán értesítették a száznál több főből álló, Nagy Imre utcában lakó közösséget, hogy 24 órájuk van a távozásra. Közölték velük azt is, hogy otthonukat lebontják, akkor is, ha nem távoznak az épületből. Megjegyzendő, hogy a romák közül sokan a '70-es évek óta laktak az épületben, törvényesen. A lebontásra ítélt épület leromlott állagú volt – ezt a roma közösség is elismerte –, ám az egyik megszólaló, Sándor szerint számtalanszor kérték az elöljáróságot a tatarozás elvégzésére, mindhiába.


Másnap meg is jelentek a hatóság emberei, és a romák zöme békében eleget is tett a kilakoltatási végzésnek. Néhány család nem akarta elhagyni az épületet, de ők is távoztak, amikor a csendőrség megérkezett. A közösséget a városi szennyvíztisztító mellé költöztették, a Tavasz (Primăverii) utcába, a hatóságok által odatelepített fémkonténerekbe. A kontérek a szennyvíztisztítótól alig 300 méterre vannak elhelyezve: a jelenlegi jogszabályok szerint tilos a berendezéshez ennyire közel lakni. A terület, ahova a konténereket helyezték, ráadásul árterület – így többször is ellepte a víz a barakkokat illetve az utólag épített kunyhókat. A legzavaróbb az átható ürülékszag, főleg nyáron – panaszkodnak az ott lakók.

>> Az AI-jelentés itt letölthető >>

Erzsébet elmondta, a fémkabin, amelyben férjével és hét gyermekével él, olyan szűkös, hogy az egész család nem tud egyszerre lefeküdni aludni, mert nem férnek el. Emellett tisztálkodási lehetőség sincs. Tibor szerint emiatt a közösség tagjai olyan koszosak, hogy nem engedik be őket sehova. A jelentéshez mellékelt egyik fotón kisgyerekek játszanak egy fémkerítés mellett, amelyen román és magyar nyelvű tábla figyelmeztet fertőzésveszélyre.

Miért ez a 2004-es ügy, és miért nem a tavalyi csíkszentmártoni és csíkszentkirályi incidensek kerültek bele a jelentésbe? – kérdeztük Haller Istvántól, a Diszkriminációellenes Tanács tagjától. Haller szerint azért esett a választás erre, mert az AI a nyári konfliktusokkal kapcsolatban azt várja, a román hatóságok az érvényes jogszabályok szerint


megtalálják és elítélik azokat,

akik feldúlták a cigánytelepeket. A tanácstag szerint a 2004-ben történt csíkszeredai kilakoltatás több ok miatt kerülhetett bele esettanulmányként a rendkívül éles hangú jelentésbe: ez volt az egyedüli olyan kilakoltatás, amit a Diszkriminációellenes Tanács diszkriminatívnak minősített azért, mert a kilakoltatott romák törvényesen laktak a városbeli épületben, továbbá a kitelepítés helye teljességgel lakhatatlan, egyáltalán nem megfelelője annak a helynek, amit el kellett hagyniuk.

Haller szerint azóta háromszor is volt találkozó a csíkszeredai önkormányzat képviselőivel, és mindannyiszor elhangzott az az ígéret, hogy az állapot ideiglenes. “Úgy látszik, a csíkszeredai polgármester szerint az ideiglenes 6 évet jelent” – fogalmazott Haller, aki szerint érkeztek jelzések kilakoltatásról a Diszkriminációellenes Tanácshoz Zilahról és Tulceáról is, azonban mindkét esetben az volt a különbség Csíkszeredához képest, hogy a cigányok törvénytelenül laktak az ingatlanban.

Fogalmuk sincs, mi is a valós helyzet – állítja Szőke Domokos csíkszeredai alpolgármester, aki elmondta, korábbi AI-jelentéseket látott a 2004-es csíkszeredai kitelepítésről, azonban ez utóbbit még nem olvasta. Épp ezért jelezte, magára a jelentésre nem tud reagálni, azonban szívesen nyilatkozik a kilakoltatásról. (Akkoriban ő már hivatalban volt – szerk. megj.)



Elmondta, Csíkszereda súlyos lakásproblémákkal küszködik: sok embernek sosem volt megadva a lehetőség arra, hogy önkormányzati lakásban lakjon. A szóban forgó cigányoknak


meg volt adva ez a lehetőség,

azonban ők elpuskázták ezt: annyira lelakták az ingatlant, hogy azt az összedőlés fenyegette. Az önkormányzat épp ezért nem tartja jogosnak azt az igényt, hogy újabb lakást biztosítson a romáknak, melyet aztán újból lelakhatnak. Nem azért telepítettük ki őket, mert cigányok, hanem azért, mert nem tudnak viselkedni, és ez nem nemzetiségfüggő – mondta Szőke.

Szőke Domokos szerint kitelepítéskor valóban nem hasonló minőségű lakásba telepítették a cigányokat: a törvény nem engedte volna, hogy olyan összedőlőfélben levő ingatlanba költöztessék őket, mint amit otthagytak. Az alpolgármester szerint azt, hogy az ülepítő melletti telek egy ideiglenes lakhely, ők úgy értették, hogy a cigányok majd fognak maguknak vásárolni telket, építenek házat, és hamarosan elköltöznek onnan.



Ez nem történt meg, sőt, bővítették a telepet, ezért azt kell hinni, hogy ők állandó megoldásként tekintenek erre a lakhelyre. Az alpolgármester elmondta még, többször találkoztak mind az AI, mind a Romani Criss képviselőivel, és mindannyiszor azt kérték tőlük: mutassanak jól működő, máshol már bevált megoldást a probléma kezelésére, amit az önkormányzat lemásolhat.


Sosem kaptunk útmutatást

– így az alpolgármester – azonban amikor a polgármesteri hivatal saját ötletekkel jött, minden esetben azt mondták, hogy sem így, sem úgy nem lehet. Hiába építünk házakat a cigányok számára Csíkszereda határában, a civil szervezetek szerint az is diszkrimináció. Azt kérik, szórjuk szét a házakat, ezt azonban nem lehet: a földterületeken mindenhol lakóparkok épülnek, a közművesítést csak úgy tudjuk megoldani, ha egy telekre kerülnek a házak – sorolta a politikus.



A Romani Criss 2004 óta próbál párbeszédet folytatni a csíkszeredai polgármesteri hivatallal – válaszolt megkeresésünkre a szervezet részéről Oana Mihalache, a Romani Criss emberjogi szakosztályának munkatársa. Az aktivista szerint 2005-ben, 2007-ben és 2008-ban kerekasztalokat is szerveztek, ahova az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, valamint az Amnesty Internationalt is meghívták.

Mihalache emlékeztet, Szőke Domokos alpolgármester a beszélgetéseken kijelentette, semmilyen jövőt nem lát a Tavasz utcába kilakoltatott cigányok számára. Egyetelen csíkszeredai sem hajlandó telket eladni a polgármesteri hivatalnak, hogy oda költöztessék a romákat, mivel senki nem akar mellettük lakni – jelentette ki az aktivista szerint az alpolgármester. Ugyanakkor Szőke azt is elmondta, léteznek telkek a város központjában, csakhogy oda meg


“kulturális különbségek” miatt nem költözhetnek

a cigányok. Mi az oka annak, hogy az AI ennyire éles hangvételű jelentést adott közzé? – kérdeztük Mihalachetól. Az aktivista szerint az AI és a Romani Criss álláspontja világos: a román hatóságok fel kell hagyjanak a kényszerkilakoltatásokkal, és megoldásokat kell találniuk azon cigányok számára, akik lakhatatlan épületekben élnek.



Az aktivista szerint nem a csíkszeredai az egyedüli ilyen eset, ami a lakáshoz való jog megsértését illeti. A Romani Criss több hasonló esetet dokumentált az utóbbi két évben, amikor a romániai önkormányzatok, a kilakoltatási jogszabályokat megsértve, erőszakkal lakoltatnak ki cigányokat, és költöztetik őket a település szélére, szedett-vedett táborokba. Körülbelül 20 ilyen esetről lehet tudni Neamţ megyében, Mangalián, a Suceava megyei Arbore községben. Sajnos mindenhol ugyanaz az eljárás – mondta Mihalache.

Ami a kilakoltatás aktualitását illeti, Michalache így válaszolt: kevésbé lényeges, hogy az eset mikor történt, hiszen az továbbra is megoldatlan. Az AI 2009 elején választotta ki esettanulmányként a csíkszeredai kényszerkilakoltatást, és erre épült a szervezet kampánystartégiája is – mondta. A kilakoltatott cigányok ügye egyébként jelenleg az Európai Emberjogi Bíróság előtt van.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS