2026. március 26. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szántó Attila: a legjobb üzenet az élhető város

kérdezett: B. P. E. 2010. február 17. 09:17, utolsó frissítés: 18:02

"Egy globalizált, vándorlások jellemezte nagyvárosi társadalomban a közös nevező egy illúzió. Közös történelem, közös identitás, közös értékrend – ezek konzervatív álomképek."




Sorozatunkban a Kolozsvár-brandről szóló vita kapcsán szólítunk meg kommunikációs szakembereket, reklámgrafikusokat, építészeket, urbanistákat. Az első anyagunk Kádár Magorral, a Babes-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakának oktatójával itt olvasható. Második interjúalanyunk Makkai Bence, az AMM Design kreatív igazgatója, a sorozatot Sisak Tamás építész tervezővel folytattuk, majd Kelemen Zsófi urbanista és Pásztor István építész voltak az interjúalanyaink. Ezúttal Szántó Attila városszociológust kérdezzük.


Egyik kutatási témád Budapest percepciója a hétköznapi életben. Ehhez kapcsolódóan kérdem: milyen módszerekkel lehet beazonosítani, hogy melyek azok az értékek, amelyek a városban élő minden társadalmi csoport számára jelentéssel bírnak?

– A város különböző társadalmi csoportok számára mást-mást jelent. Gyökeresen másképp éli meg egy munkás a várost, mint egy saját magát a polgári réteghez tartozónak vélő ember. Az illető nemzetisége, vallása, neme vagy életkora tovább bonyolítja a képet. Másképp éli meg a várost, aki ott született, és másképp, aki nemrég költözött oda. Mindez ötvöződik személyes emlékekkel, az élet során megtapasztalt dolgokkal, esetleges traumákkal, személyes tervekkel, szubjektív preferenciákkal, a városban vagy annak bizonyos részein megélt otthonossággal, vagy éppen idegenséggel.

Az utóbbiak sokszor jobban meghatározzak a városi létünket, mint szociológusok által szolidnak vélt társadalmi kategóriák (értsd: osztály, réteg, nemzet, stb.).

Amikor azt kutattam, hogy miként viszonyulnak a budapestiek a városukhoz, nem lepődtem meg, hogy nem létezik egy olyan budapesti meta-narratíva, amit mindenki magáénak vallana. Sokszor még azt is nehezen tudtam elhinni, hogy ugyanarról a városról mesélnek nekem az interjúalanyaim.

Persze, bizonyos percepciós minták ismétlődnek. Elképzelhető, de nem biztos, hogy két, saját magát magyarnak, kereszténynek valló, hatvan év körüli, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi hasonlóképpen éli meg a városi élet különböző aspektusait. Lehetséges, de nem biztos, hogy két kéregető gyerek tapasztalatai is hasonlítanak egymáshoz. Ugyanakkor mindkettő egyformán és egyenértékűen lakója ugyanannak a városnak. De hangsúlyoznám, ezek a dolgok sokszor kevésbe határozzák meg az illető szemléletét a városról, mint ahogy azt gondolnánk.

Egy globalizált, vándorlások jellemezte nagyvárosi társadalomban a közös nevező egy illúzió. Közös történelem, közös identitás, közös értékrend – ezek konzervatív álomképek. Minden politikus és marketingszakember egyszerű, hatásos, eladható módszerekről, szlogenekről álmodik. Arról, hogy három szóban eladhassa a várost bárkinek, vagy megoldást kínáljon valamennyi városlakó gondjaira, problémáira. A városi társadalom ennél sokkal bonyolultabb.


Hogyan lehet vizsgálni azt, hogy mi a faluról, más városból Kolozsvárra költözött emberek percepciója a városról?

– Elsősorban talán a narratív interjú módszerét alkalmaznám. Tapasztalatom szerint elég, ha körülbelül 20-25 emberrel készítünk interjút, ebből már nagyon sok minden kiderülhet. A narratív interjú, habár értelmezése sok időt és odafigyelést igényel, kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük, miként fűződik a város az emberek életéhez, életük egyéb aspektusaihoz, mint például a családhoz vagy a szülőfaluhoz. Megtudhatjuk, hogy miként fűződnek az emberek tervei a városhoz, és hogy mindez mit jelent nekik. Továbbá az is kiderül, hogy mi az, ami tetszik nekik, és mi az, amitől idegenkednek.

A legjobb üzenet mind a városban született, mind a nemrég a városba költözött, mind pedig a városba látogatók számára az élhető város. Nem szépen hangzó, de tartalom nélküli üzeneteken kéne gondolkodnunk, hanem azon, hogy milyen irányba fejlesszük a várost.

KOLOZSVÁR: BRAND ÉS VÁROSNAPOK

» Lassan épül Kolozsvár brandje (beszámoló)

» Kolozsvár-brand: precedensértékű találkozó az EME-nél (hír)

» Kik a kolozsvári magyarok? (háttér-interjú)

» Kádár Magor: először értékekről kell beszélni, s csak aztán márkáról (interjú)

» Makkai Bence: a brand szót azért találták ki, hogy a hozzá nem értőket hülyítsék (interjú)

» Sisak Tamás: kívánatos a változatosság és spontaneitás (interjú)

» HERÉDI ZSOLT: A nyáron hibernáló város (olvasói levél)

» Rövidre zárták a Kolozsvár-napok időpontjáról szóló vitát (beszámoló)

» Barcelona: hogyan lesz csődös ipari városból turistaparadicsom? (interjú)

» Szántó Attila: a legjobb üzenet az élhető város (interjú)

» Guttmann Szabolcs: lehet brandről beszélni, amikor már megvan az áru (interjú)

» Kolozsvár brand: alakul a púpos gyermek (közvita beszámoló)

» Hogyan lesz közutálatnak örvendő szoborból Süsü, a kedves kabala?

további közviták »
A városfejlesztési vízió és annak konkrét és részletes, ugyanakkor kivitelezhető megfogalmazása a PUG-ban kiválóan összeegyeztethető a brandinggel. Ebben az esetben a brand kevésbé a létező, sokkal inkább az elképzelt, kívánt es kivitelezhető városra vonatkozna. És ha mindez megvalósul, még ha csak részlegesen is, akkor a brand nemcsak a turistákhoz vagy külföldi üzletemberekhez szóló üzenet lesz, hanem a város lakói számára is érezhetően pozitív változást hoz.

Tehát a branding esélyt nyújthat egy élhető város megépítésére. Ugyanakkor, amikor élhető városról beszélünk, ne egy közös nevezőben reménykedjünk, hanem egy sokoldalú megoldást keressünk, ami minél több egyén és társadalmi csoport számára vonzó, vagy legalábbis elfogadható. Természetesen mindez azzal kellene hogy kezdődjön, hogy felmérjük, ki mit is ért egy élhető város alatt. Ne legyen a branding csupán egy szűk értelmiségi, üzletemberi vagy városvezetői kör meglátásainak, érdekeinek és értékeinek a tükörképe.


Mennyi idő alatt és hány személy bevonásával lenne elvégezhető egy Kolozsvár méretű városban egy olyan felmérés, amely választ adna a fenti kérdésekre?

– Amint már említettem, kezdeném egy kisebb méretű felméréssel. Körülbelül 30 emberrel készítenék narratív interjút, amelynek a végén előre meghatározott, de rugalmasan alkalmazott témakörökről beszélnék. Ha ily módon megértésre tettünk szert, adott esetben próbálkozhatnánk kvantitatív módszerekkel is, kérdőívekkel stb.

Itt már egy pár száz embert is megkérdezhetünk. Az interjúalanyok kiválasztását és a nekik feltett kérdéseket a narratív interjúk során körvonalazódott szempontok befolyásolják. Ezeket kiegészíthetjük olyan szempontokkal, melyeket egyéb okokból fakadóan fontosnak tartunk. A felmérés megtervezésére, kivitelezésére és kiértékelésére szánjunk körülbelül egy évet.


Milyen következményekkel járhat, ha ennek a lépésnek a kihagyásával vágnak bele a brandépítésbe?

– Ha a város brandje csupán egy szűk értelmiségi, üzletemberi vagy városvezetői kör meglátásainak a tükörképe, akkor több negatív következménnyel számolhatunk. Egy ilyen módon létrejött brand aligha fogja a város lakosságának többségét képviselni. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy így azon csoportok, melyek befolyása kisebb, hangja halkabb, még inkább a városi társadalom szélére szorulnak. Ám nyilván a szegénység vagy a lepusztult külvárosi tömbháznegyed aligha alkalmas a brandépítésre. Ha mégis, akkor a brand cinikus módon esztetizálja az adott városi környezetet és annak lakóit.

Kétségtelen, hogy a brand törvényszerűen torzít, idealizál, egyszerűsít, árut kovácsol a városból. Ügyelni kéne arra, hogy ne legyen túlzottan független a hétköznapi élettől. Ne legyen arrogáns a város szubjektív-mindennapi megélése iránt, aminek logikája sokkal bonyolultabb, többhangúbb és áttekinthetetlenebb. Ne váljon a brand egy szimulákrummá, melyhez a város lakóinak többsége nehezen, vagy egyáltalán nem tud viszonyulni.


Kolozsvárnak nagyon erős az egyetemi város jellege: a lakosság megközelítőleg egynegyedét teszik ki az egyetemisták, akik a nyarat többnyire szülőhelyükön töltik. Ennek a nagymértékű időszakos elvándorlásnak az egyenes következménye, hogy nyáron gyakorlatilag leáll a város kulturális élete, illetve komoly hatása van a kereskedelemre is. Hogyan lehetne ellensúlyozni ezeket a negatív hatásokat?

– Ezek a hatások egyáltalán nem negatívak. Egy város életének megvan a sajátos ritmusa, ami változik óráról órára, hónapról hónapra, ahogy az időjárás és az évszakok is változnak. Teljesen más Kolozsvár nyáron, mint máskor: csendesebb, nyugodtabb, alkalmasabb sétákra, biciklizésre. Egy város nem egy gyár, ami akkor működik jól, ha mindig száz százalékosan pörög benne minden. Persze, ez nem az üzletember szemszöge, de a városi narratívák sokoldalúságának egyik titka.


Mennyire fontos az, hogy az egyetemisták jelen legyenek a városnapokon?

– Ha jelen szeretnének lenni, ha érdekesnek, izgalmasnak találják majd ezt az eseményt, akkor jelen lesznek. Ha nem, akkor pedig nem. Ez ilyen egyszerű. Nem a városi politika feladata, hogy az emberek életét megszervezze. Ez engem kissé a szocialista korszak megszervezett és megkövetelt tömegviselkedésére emlékeztetne.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS