Székelyföld: a privatizációra váró cég
B.D.T. - K.M. 2010. március 12. 15:23, utolsó frissítés: 16:08Mitől, és kinek a hozzájárulása révén alakulhat ki egy koherens székelyföldi/erdélyi jövőkép? Kell-e nagyváros, de főleg: itt es jobb-e, mint Csíkban?
Együttgondolkodásra hívott – ezúttal Csíkszeredába – civileket, döntéshozókat, vállalkozókat és szakértőket a PONT Csoport, az Erdély 2015 fejlesztési konferencia projektgazdája. A Hargita megyére fókuszáló konferencia az eredmények, projektek ismertetése mellett ezúttal is elsősorban problematizáló jellegű volt.
Ám az első, sepsiszentgyörgyi konferenciához viszonyítva jóval több előadó és résztvevő volt, pontosabb és sűrűbb programmal, emiatt kevésbé interaktív és egymásra kevésbé reflektáló előadásokkal. A jó hír, hogy a szervezők mintegy másfél hónapon belül on-line elérhetővé teszik az összes előadás anyagát, amelyhez hozzá lehet szólni, új szempontokat, ötleteket felvetni.
>> Erdély 2015: kérdezz, szólj hozzá a konferencia interaktív honlapján >>
A fiatal vállalkozók támogatása kulcsfontosságú a régió számára – emelte ki a konferencia megnyitóján Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Voltak korábban is kezdeményezések, de örvendetes, hogy a konferencia résztvevői között döntéshozók, szenátorok és képviselők is ülnek, hogy közösen beszéljék meg a teendőket.
Nincs jövőképe az országnak, a Székelyföldnek,
amelyben hazát, házat szeretnénk építeni. Három tényezőre, jövőképre, vezetésre és megfelelő erőforrásra van szükség, és minderre egyidejűleg – hangsúlyozta köszöntőjében Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere.
Kiemelte, értékeli, hogy olyan személyek is elmondhatják ezen a konferencián a véleményüket, akik ritkán tehetik ezt meg a nyilvánosság előtt: például egy vállalkozó, vagy egy fodrásznő, akik számára létezik jövőkép, hiszen ennek hiányában nem indítanának vállalkozást, nem létesítenének újabb fodrászszalont a városban.
Említette az egyházakat, akik 20 éve a restitúcióért kardoskodnak, ám a víziójuk kimerül a visszakapott ingatlanok számlálásában. „Jövőkép-hiány van. Képtelenségben leledzünk. Ezelőtt a jövőkép arról szólt, hogy a gazdának legyen háza, és saját földje, amelyet a saját hasznára megművelhet. Akinek ez nem sikerült, az kivándorolt Amerikába. Ha a székelyföldi úgy látja, hogy terveit itt nem valósíthatja meg, akkor emigrál, csupán a jövőkép, a vízió tarthatja vissza” – magyarázta a polgármester.
Farkas András moderátor kérdésére felelve Ráduly elmondta: nem gondolja azt, hogy a Székelyföldnek szüksége lenne nagyvárosokra, hiszen a térségben nem alakultak ki ilyen közösségek maguktól, sőt, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy vagy Gyergyószentmiklós még ekkora sem lenne, ha a kommunizmus alatt mesterségesen fel nem duzzasztják a lakosság számát, meg nem növelik a városok méretét. Nagyvárosok helyett arra lenne inkább szükség, hogy a meglevő városok
alakuljanak regionális központokká,
amelyek egységesen képesek fellépni saját és a régió érdekében. Ezen regionális központok köré kell építeni a jövőképet. Az itt is jobb, mint Csíkban mondás nem érvényesülhet, jegyezte meg a polgármester. "Nem lehetünk versenyben egymással, mert a közös fellépésünk biztosíthatja azt az erőt, amelyet egy nagyváros egymaga képes felmutatni” – mutatott rá Ráduly.
Biró A. Zoltán, a Székelyföldi Fejlesztési Intézet elnöke a sajtó egyik képviselőjével folytatott beszélgetésével példázta azt, hogy a fejlesztési munkában nincs meg az a szenzáció, amitől egy erről szóló hír, tudósítás érdekessé válik. Mégis, arra kérte a médiát, eszközeivel tudatosítsa a társadalomban, hogy folyik egy ilyen jellegű munka. Arra kérte a fejlesztésben implikáltakat, sohase tévesszék szem elől, hogy mindennemű fejlesztési politikának a helybeli közösség és ennek tagjai legyenek az első számú haszonélvezői. A fejlesztéspolitika csapdáira is figyelmeztetett: „a fejlesztők törekedjenek arra, hogy a szakmai beszéd és a problémamegoldási folyamat egymásra találjon” hangsúlyozta.
Tánczos Barna regionális fejlesztési és turisztikai államtitkár a régiófejlesztés sokfajta percepciójára hívta fel a figyelmet. Szerinte ez a fogalom mindenki számára mást és mást jelent, attól függően, hogy az egyén milyen szerepet vállal a társadalomban, a közösségen belül. A vállalkozóknak például a vállalkozóbarát környezet, a szakképzett humán erőforrás létezése, az intézményvezetők számára az erőforrások bevonása jelenti a régiófejlesztés zálogát.
Évről évre új fejlesztési lehetőségek tárulnak fel
Hargita megyében: nemrég derült ki például, hogy van a megyében szarvasgomba, illetve hogy erős a megújuló energiákat hasznosító potenciál – mondta Hajdu Gábor megyei tanácsos. A természeti erőforrásokat hasznosító befektetéseknél jogos szempont a fenntarthatóság, de ha választani kell egy kőfejtő és egy új ásványvízforrás közt, hajlamosak vagyunk utóbbit választani, pedig a kőfejtőben is van gazdasági potenciál, vélte. Ha az illető vállalkozó évente támogatást ad az útjavításra, akkor egy kőfejtő pozitív hatással lehet a térségre, tette hozzá.
Megemlítette, hogy az Országos Ásványvizeket Kezelő Hatóság kiadott egy rendeletet, melynek értelmében Csíkaszódon létesítenek egy 100 km-es védelmi zónát, ahol többek közt a legeltetés is tilos. Ebben a zónában néhány ezer ember él, akik mindig is legeltettek, és az eddig nem befolyásolta a forrást – fejtette ki ellenérvét.
Hajdu szerint a két magyar többségű megye vezetésének sokkal nagyobb felelőssége van, mint akármelyik másik megyében, mert ha mondjuk Doljban a megyei adminisztráció nem látja el rendesen a feladatkörét, van még 40 másik román többségű megye, ahol sikeres lehet gazdaságilag is a román többség. A embereknek a legfontosabb a munkahelyük biztonsága és a mindennapi megélhetés; hiába termeljük ki az ásványvizet, ha közben a helyi közösséget megfosztjuk bizonyos lehetőségektől – mutatott rá.
Hargita megyében az első fejlesztési prioritás
az élettér fejlesztése: azáltal, hogy infrastruktúrát, utakat javítanak, újabb, korábban elszigetelt térségek kapcsolódnak be a gazdasági körforgásba. A megyei tanácsos megemlítette azt is, hogy Madéfalván ipari parkot terveznek, már meg is vásárolták a területet, amely a falut elkerülő, tervezett terelőút mentén helyezkedik el.
A székely termék márkajegy kapcsán kiemelte: fontos, hogy ez csak jó minőségű termékre kerüljön rá, a vevők eleve szelekciós jelzést lássanak benne. A közös reklámozásra is lehetőség nyílik így, hiszen a kistermelőnek erre nem lenne pénze, de közösségi erőforrásból megvalósulhat. 193 millió 273 ezer lej összesen Hargita megye költségvetése – ebből 300 ezer lejt szánnak romániai és magyarországi reklámozásra.
Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a sikertörténetként elkönyvelhető intézmény tevékenységi körének, megszervezett tárlatainak rövid ismertetését követően elmondta, a múzeum fenntartásához – bár kétségtelenül fontos a helyi, illetve a megyei önkormányzat támogatása – egyéb forrásokat is meg kell keresni. Gyarmati szerint a kulturális mecenatúra éledezik, de egy ilyen jellegű támogatás sem jön könnyen: nem árt, ha van már mit felmutatni a potenciális szponzoroknak.
„Néha olyan kiállítás érkezik a városba, amit a szponzor választ ki a több, felkínált variáns közül” – beszélt a forrásbevonás tényeiről Gyarmati. A hatalommal, politikai vezetőkkel történő viszony kapcsán elmondta, mentalitásváltásnak kellene végbemennie. Le kellene szokni arról, hogy a kulturális minisztériumhoz pénzt kérni menjenek az intézményvezetők. Nemcsak erről szól a szerepvállalásuk: a szaktárcával folyó együttműködésnek a tanácsadásra, az együttgondolkodásra is ki kellene terjednie.
„Székelyföldet úgy látom, mint egy privatizálásra váró céget.
Kérdés, hogy ki látja meg hamarább a potenciált? A kívülről érkező vállalkozó, vagy a székelyföldi ember” – hangoztatta Kurkó János György vállalkozó. Azt az észrevételét osztotta meg a hallgatósággal, mely szerint sokan azért nem vállalkoznak, mert hiányzik az ehhez szükséges bátorságuk, hitük. „Egyesek csak falakat látnak, és a bennük rejlő potenciált nem veszik észre. A kezdeményezőkészség hiányzik a székelyföldiekből, pedig az alulról jövő kezdeményezés kiállja az idő próbáját”– mondta.
Kurkó szerint Székelyföldnek egyéniségre van szüksége: karizmára, stílusra, arcra, vagyis azokra a tulajdonságokra, amelyek egy személyt is képesek népszerűvé tenni. Rámutatott, nem minden pénz kérdése. Székelyföld összképét a papagájszínűre festett házakra „felmászó” műanyag Mikulás is képes rongálni – ez például ízlés kérdése.
Boda Szabolcs civil megközelítésben a fejlesztés egy nehezebben megfogható szegmenséről beszélt az Élő Erdély Egyesület fejlesztési stratégiája alapján. Létezik egy sajátos erdélyi gondolkodásmód, léteznek sikeres vállalkozások, kezdeményezések, de nincs erdélyi jövőkép, nincs közös stratégia – állapította meg az egyesület elnöke.
Ennek megalkotása egy erdélyi regionális pártnak lehetne a feladata, de ennek hiányában a vállalkozó és civil járulhat hozzá a gondolkodásmód megváltozásához. Például azzal, hogy helyi termékeket vásárol, itteni szervezeteket támogat; a vállalkozó a helyi erőforrásokból szerzett profitot visszaadja a közösségnek támogatás, ingyenes szolgáltatás formájában. Az egyesület célja
Erdély újratematizálása,
„ötéves tervükben” szerepel az együttműködés, a szakmai regionális szervezetek és stratégiák ösztönzése, létrehozása; ösztönözni és díjazni szeretnék a vállalkozói szerepvállalást, valamint résztvenni a régiómarketingben.
A plenárist követő ebéd után három szekcióülésen folytatódott a munka: mi a Fenntartható fejlődés a fejlesztésben (lásd hamarosan a Think Outside The Box-blogban), illetve az Alternatív kultúra és megyeimázs című szekcióülésekre látogattunk el. Borbély László környezetvédelmi miniszter az előzetesen bejelentett programtól eltérően a rossz útviszonyok miatt csak a szekcióülésen vett részt mintegy félóra erejéig.
Az Alternatív kultúra és megyeimázs vitaindító első előadását Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója tartotta. Azt nehezményezte, hogy bár az Erdély fejlesztésére vonatkozó konferenciák már tíz éve elkezdődtek, az ezeken felmutatott eredmények nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, nem épülnek bele a fejlesztési stratégiákba. A Székelyföld egyik értékének a csendet tartja, hiszen az elmélyültebb, csendes foglalkozások a térség jellemzője, ezt keresi a turista is. Felvetetette: nem biztos, hogy egy kulturális jellemzőben kellene gondolkodni, meg kellene mutatni az „ezerarcú Székelyföldet” az ide látogatónak.
Kassay Péter, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője az „alternatív kultúra” kifejezést fejtegette: ellene kell szegülnie az uralkodó kultúrának. A megyeimázs kialakításának első lépéseként Hargita megyének, vagy a térségnek a pozicionálását kell megvalósítani, az
„arra építsünk, ami a miénk, és ami bennünk van”
mottó szellemében meg kell határozni, hogy mi jellemző és mi nem jellemző a megyére. A képzőművészetnek a megyeimázsra gyakorolt hatását taglalva elmondta, az itt tevékenykedő képzőművészek azzal, hogy különböző településeken állítanak ki, elviszik a megye jó hírnevét.
„A jó képtárak, csereprogramok, alkotótáborok is képesek hozzájárulni a megyeimázs építéséhez. Nem az informatikusokat, hanem a képzőművészeket kellene felkérni arra, hogy a reklámanyagokat, weblapokat megtervezzék” - mondta. Joseph Beuys művész példáját említette, aki aláírt egy tízmárkást, és gesztusával ezerszeresére növelte a bankó értékét. Később egy spanyolországi olívaolaj-kereskedést mentett meg a csődtől azzal, hogy megtervezte az üveget, illetve a címkét, és alá is írta azt.
Szakáts István, az AltArt Alapítvány elnöke és a kolozsvári Ecsetgyár kulturális és művészeti intézmény társkezdeményezője hangsúlyozta: téves az az elképzelés, mely szerint a kultúra a turistáknak szól, hiszen az a helyiek sajátja. A Percent for Art elnevezésű kezdeményezést mutatta be, amely az Egyesült Államokban indult. A kezdeményezés arról szól, hogy közteret létrehozó, akár állami, akár magánbefektetések értékének 1%-át a fejlesztő a köztér bejáratására kell fordítsa, ahhoz, hogy
a környéken lakók magukénak érezzék a helyet.
A környék lakói saját maguk dönthetik el, hogy a létrejött köztérre például milyen szobor kerülhet, milyen beavatkozás történjen. „A műalkotás sokkal relevánsabb lesz abban a közösségben, ahol kitalálják. Egy műalkotást már nem lehet valahova, a helyiek megkérdezése nélkül elhelyezni” - mutatott rá.
Részegh Botond képzőművész a műtermek hiányára hívta fel a városvezetést képviselő Antal Attila alpolgármester figyelmét. Az ugyancsak jelen levő Gyarmati Zsolt múzeumigazgatótól azt szerette volna megtudni, hogy a Csíki Székely Múzeum miért zárkózik el a helybéli képzőművészektől, miért nem biztosít teret a kiállításaik számára.
Gyarmati elmondta, a múzeum nem tévesztendő össze a galériával, majd ismertette az általa vezetett intézmény kiállítás-szervezési politikáját. Antal Attila pedig arról beszélt, hogy nemcsak a képzőművészek küszködnek műteremhiánnyal: Csíkszeredában általános probléma az ingatlanhiány. Részegh szerint kortárs művészeti gyűjteményeket kellene létesíteni, a meglevő kulturális intézményeket pedig rehabilitálni kellene.
A kultúrát nem lehet örökölni,
minden nemzedéknek meg kell tanulnia befogadni azt a kultúrát, amit az elődei teremtettek – vezette fel előadását Papp Kincses Emese Hargita megyei tanácsos. Elmondta, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mi az, amit ma a különböző korosztályok megőrizendőnek és továbbadandónak tartanak.
A kulturális globalizáció veszélyeire figyelmeztetett, majd az ifjúsági kultúráról beszélt: a Mónika Show és Nagy Testvér jellegű televízió-adások formálják a fiatalok ízlésvilágát, rájuk telepednek, aminek az lesz a következménye, hogy képtelenek lesznek megkülönböztetni a giccset a valódi értéktől. A televízióban és a környezetükben látottak utánzása következtében pedig elveszítik az egyéniséget, beleolvadnak a tömegbe. Nehezményezte, hogy a „hamburger-kultúrán” felnövő nemzedék egyre kevesebbet olvas.
Az értékek elveszítésének egy másik példájaként a fazekas-mesterekről híres Korondot említette, ahol a giccs jellemzővé vált, a népművészeti alkotások helyett kerti törpék vicsorítanak a gyanútlan turistára. „Ez történik, amikor a kínálat alárendeli magát a keresletnek” – mondta. A kulturális ügyekért felelő tanácsos elmesélte, csaták sorozatait kell megvívnia a megyei tanácson belül is: a színház támogatására vonatkozó javaslatait például olyan kijelentésekkel hárították el, hogy „előbb az aszfalt gödreit betömni, és azon menni a színházba”.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
