2025. december 19. péntek
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mi lesz veled, Pannónia?

Kertész Melinda Kertész Melinda 2010. április 06. 08:30, utolsó frissítés: 2010. április 23. 10:08

A magyar szecesszió egyik gyöngyszemeként emlegetett, Szatmárnémeti jelképének számító Pannónia szálló tönkretételét tehetetlenül kell végignézniük a lakosoknak.



Felháborodást keltett a szatmárnémeti lakosokban a Pannónia szálló, a város meghatározó építészeti műremeke restaurálási munkálatainak kivitelezése. Épületcsonkításról, a magyar jelleg megszüntetéséről beszélnek. Civilek, szervezetek beadványokat írnak, ügyvédekhez folyamodnak, az épület megmentéséért flash-mobot szerveznek.

Sokan az RMDSZ-es városvezetést okolják amiatt, hogy Lechner Ödön, a magyar szecesszió meghatározó műépítészének hatása alatt alkotó Bálint Zoltán és Jámbor (Frommer) Lajos páros tervei alapján épített ingatlan magánkézbe jutott. Egy szatmárnémeti lakos felháborodottan kijelenti, nem lett volna szabad privatizálni a szállót, hiszen azt a város saját pénzén építtette.


A jelenleg hivatalosan Dacia hotel néven futó épület tulajdonjoga egyébként több évtizedes vita tárgyát képezte. Ilyés Gyula polgármester blogján nehezményezte, hogy a helyi sajtóban őt és a jelenlegi városvezetést lejárató cikkek láttak napvilágot. Egy beszámolót is közzétett a szálló kapcsán folyó perekről, amelyeket végül a város jogerősen elvesztett.



Tulajdonjogi háttér


A bejegyzés szerint 1950-ben a kommunista hatalom elkobozta a várostól a Pannónia szállót, de a rendszerváltás után elfogadott restitúciós törvény értelmében az önkormányzatok vagy egyéb intézmények nem igényelhették vissza az elvett ingatlanjaikat. Az önkormányzatok elkobzott vagyonainak visszaigénylésére vonatkozó törvény ugyanis nem létezett.

A telekkönyv szerint a város tulajdonában maradt a szálló, mivel a kommunista hatalom nem tartotta fontosnak az átíratást, hiszen minden városi tulajdont államosítottak. Az állam pedig használatba adta a szállót a Megyei Turisztikai Vállalatnak, amely egy 1990-es rendelet alapján részvénytársasággá alakult át. Az Aurora rt. bejegyezte tulajdonába a használatában levő ingatlanokat, többek között a Dacia szállót is.




A részvénytársaság kettévált, és az ezt követően létrejövő Dacia rt. bejegyeztette a szállót a saját nevére, bár a város által indított, a tulajdonjogért folyó per még zajlott. A pert a város végérvényesen elveszítette a nagyváradi táblabíróságon. A bírósági határozat kijelenti, hogy az épület tulajdonjogát a Dacia rt. privatizálása során aktívumaként szerezte meg, így az épület csak kisajátítás útján kerülhet ismét köztulajdonba. A privatizált Dacia RT. pedig pert indított az önkormányzat ellen, hogy a város ingatlanügyi jegyzékéből törölje a szállót. Ezt a pert 2005-ben meg is nyerte.


Várna Levente, önkormányzati szóvivő kérdésünkre elmondta, nem létezik semmiféle lehetőség arra, hogy a szálló visszakerüljön a város tulajdonába. Várnát emlékeztetettük, hogy tavaly júliusban az önkormányzat építészeti fegyelmi osztálya a helyszínen ellenőrizte a restaurálás lebonyolítását, és leállíttatta a munkálatokat, mivel szabálytalanságokat észlelt. Bizonyos végrehajtott beavatkozások ugyanis eltértek a jóváhagyott tervben foglaltaktól.


Utólagosan megszerzett engedélyek

Ezzel kapcsolatban a szóvivő elmondta, az önkormányzatnak is tudomása van arról, hogy a polgárok elégedetlenek a restaurálási munkálatok kivitelezésével, ám nem tehet semmit, hiszen a kivitelező cég utólag beszerezte az engedélyeket a minisztériumtól, és jelenleg az összes jóváhagyással rendelkezik. Egy, neve elhallgatását kérő, a szálló ügyét figyelemmel kísérő szatmárnémeti lakos szerint azért sikerült az utólagos engedélyeket akadálymentesen beszerezni, mert a restaurálási terveket elkészítő személy tagja a minisztérium engedélyekkel foglalkozó bizottságának.


Szakmai kételyek

Kovács Zsolt művészettörténész elmondta, a műemléknyilvántartásában a századfordulón 1902-ben épült szálló A kategóriájú besorolást kapott, ami azt jelenti, hogy esetében a legszigorúbb műemlékvédelmi szabályok érvényesek. A restaurálási munkálatok listájának tanulmányozását követően elmondta, a restaurálási terv megfelel a jelenlegi műemlék-védelmi gyakorlatnak, hiszen az épületet eredeti állapotába szeretnék visszaállítani. Elmondta, szakmailag kételyek merülnek fel a homlokzat jobb oldalán levő Ruha István átjáró kapcsán, amely az egyik oldalsó bejárathoz vezet.


Egyébként a közvélemény felháborodását éppen a Ruha István átjáró átépítése váltotta ki. A restaurálási munkálatok folyamán a mennyezet egy méterrel lennebb került a betonnal történt megerősítés következtében. „Az elegáns, magas átjáró mennyezetének a süllyesztése a bejárati tér jellegét is megváltoztatta. Ez a fajta megerősítés csak abban az esetben indokolt, ha statikai gondok adódnak. Nem szokás ilyen jellegű beavatkozásokat végezni, igyekeznek arra törekedni, hogy az épület külalakja ne módosuljon. A másik probléma, hogy a betongerenda megbontja az épület szimmetriáját” - mutatott rá a szakember.

Kifejtette, a műemlék épületek esetében megengedett az új felület kialakítása, például a tetőtér hasznos felületté való alakítása, amennyiben az épület megbírja - azonban ennek nem a külalak rovására kellene történnie. Kérdésünkre, miszerint elképzelhetőnek tartja-e, hogy a minisztérium úgy bocsátotta ki az utólagos engedélyeket, hogy közben tudatában volt a megerősítés kivitelezésének az épület külalakjának megváltoztatására gyakorolt hatásáról, Kovács elmondta, megtörténhet, hogy a tárca illetékesei nem voltak teljes mértékben tájékozottak, amikor az utólagos engedélyeket aláírták.


Tiltakoznak a civilek

Szatmárnémeti civilek a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasághoz (KLMT) fordultak tavaly ősszel. Boer Ádám városvédő elmondta, azért kellett a kolozsvári műemlékvédő társasághoz fordulni, mert szatmárnémeti civil szférája gyenge, nem létezik műemlék vagy városvédő szervezet.

A folyamodványt a társaság be is adta az akkoriban Theodor Paleologu vezette kulturális minisztériumhoz, amelyben felhívta a figyelmet a restaurálás során elkövetett rendellenességekre, orvoslatot kérve az ügyben. Maksay Ádám, a műemlékvédő társaság alelnöke megkeresésünkre elmondta, az ősszel beterjesztett beadványra azóta sem érkezett válasz.


A kormány összetételének megváltozásakor a civilek Kelemen Hunor művelődési miniszterrel folytattak megbeszélést a szálló ügyében, a tárcavezető pedig megígérte, utánanéz az utólagos engedély-kibocsátás körülményeinek. Írásunk megjelenéséig Kelemen Hunort nem sikerült elérnünk.

Egyébként a szálló restaurálási munkálatai pénzhiány miatt szünetelnek. A civilek egyetlen támadási felülete az utólagos engedély-kibocsátás felülbírálásának kieszközölése maradt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS