Miért késett két évet a Nyelvi Karta alkalmazásáról szóló országjelentés?
2010. október 06. 13:20, utolsó frissítés: 16:04Markó Attila szerint nem volt, aki noszogassa a minisztert, és valószínű, hogy titkosszolgálati úton is ellenőrizték az információkat.
Egy hete, szeptember 29-én hagyta jóvá a kormány az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához való csatlakozással vállalt kötelezettségek végrehajtásáról szóló első, időszaki jelentést. A 2008-as évre vonatkozó országjelentést az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) állította össze. Az intézmény vezetőjét, Markó Attila államtitkárt kérdeztük a késés okairól.
>> A jelentés innen tölthető le>>
Mikor lett kész a jelentés első verziója?
– 2008 őszén lett kész az első verzió, amit mi állítottunk össze a különböző minisztériumok adataiból. Ezt még átfésülte a külügyminisztérium egy rövid ideig, 2009 elején került vissza hozzánk, kvázi-végleges formában. Aztán mi lefordítottuk, visszaküldtük a külügynek, és ott "ült" egészen mostanig.
Mivel magyarázható, hogy ilyen sokáig tartott ez a külügyminisztériumi rábólintás?
– Ennek végső soron két oka volt. Az egyik az, hogy nem voltunk kormányon, és nem volt aki „piszkálgassa" a külügyminisztériumot, hogy tegyük már a kormányülés napirendjére a kérdést. A másik ok, amit szintén legalább ilyen súllyal valószínűsítek, az az, hogy a külügy megpróbált a jelentésből minden egyes információt újraellenőrizni, akár titkosszolgálati tevékenység útján is.
Mit ért azalatt, hogy titkosszolgálati jellegű tevékenység?
– Dilemmában vagyok, hogy mely kifejezést használjam: valószínűleg, vagy minden bizonnyal megpróbálták a SRI-n keresztül is leellenőrizni az információk hitelességét. Ez egyébként nem egy rendkívüli dolog, ezt szokták művelni a külügyminisztériumban, különösen olyan esetekben, amelyek külkapcsolati szempontból fontosak. Illetve a SIE, a külügyi hírszerzés is látta ezt a dokumentumot. Nyílt titok hogy ők ezt le szokták ellenőrizni, de ez nem szokott olyan sokáig tartani. Az elhúzódás egyik technikai oka az volt, hogy nem voltunk ott, hogy nyomást gyakoroljunk.
Eszközölt-e a külügyminisztérium lényegi változtatásokat ebben a dokumentumban?
– Nem, nem láttam benne semmi olyan elemet, ami utólag került volna bele. Ők elkezdtek velünk párhuzamosan információkat gyűjtögetni, de a szálakat már az előkészítési fázisban összekapcsoltuk, és utána már közösen ment a gyűjtés. Nem volt igazán érdemi hozzáfűznivalójuk.
Van egy érdekes kettősség ebben a helyzetben: az, hogy a külügyminisztérium ilyen sokáig foglalkozott ezzel a jelentéssel, egyrészt azt mutatja, hogy fontos volt számukra a tartalma. Másrészt azonban úgy tűnik, nem volt fontos, hogy időben be legyen mutatva, el legyen fogadva. Mivel magyarázható ez a kettős hozzáállás?
– Nem tudok erre válaszolni. Még a tavaly rákérdeztem osztályvezetőkre, helyettes osztályvezetőkre, hogy miért késik ez a véleményezés, rábólintás a részükről. Mindig azt válaszolták, hogy a miniszter mappájában van. Tehát az ő szintjüket már túlhaladta ez az ügy, részükről minden rendben lett volna, de a "miniszter mappájában van" kifejezéssel hárították a felelősséget, amiben egy kicsit benne van az, amit már az előbb mondtam: a titkosszolgálatoknak is le kellett ellenőrizni az információkat.
Igazából hivatalnoki szinten is egyfajta nyűgösséget tapasztaltam, mert a ratifikáló országok közül nagyon kevesen késtek ilyen sokat az első jelentéssel. Ha jól emlékszem, a ratifikálás után hat hónapunk lett volna, hogy a jelentést benyújtsuk. Ehhez képest késtünk két esztendőt.
Ennek a késésnek lehet valamilyen következménye?
– Nincs semmiféle jogi következménye. Persze nem mutat jól, hogy Románia két évig húzza az időt egy ilyen jelentéssel, bármennyire is komplex. Azt nem lehet elvitatni, hogy ez az egyik legterjedelmesebb jelentés az összes közül, talán még a német jelentés volt hasonló volumenű. De ettől függetlenül nem lehet erre hárítani a késést.
Jogi következménye ugyan nem lesz a késésnek, de minden megcsúszik a monitoring szempontjából. Az első jelentés után körülbelül fél évvel egy bizottság jön Romániába, amely megvizsgálja, hogy az írásban közölt információk a valóságban, a mindennapi életben hogyan érvényesülnek, és annak alapján készül egy ajánlás. Ez ugyanúgy történik, mint a keretegyezmény esetében – bár az más jellegű, de a módszertan ugyanaz. Utána három évre kell a következő jelentést benyújtani.
Ezt a három évet az első jelentés tárgyát képező évtől, 2008-tól, vagy a benyújtás évétől, 2010-től számolják?
– A benyújtás évétől. Mi eleve megcsúsztunk két évet. Úgy illett volna, hogy jövőre már a második jelentést nyújtsuk be. Amit most benyújtottunk, az már elavult: közben eltelt másfél naptári, illetve két tanév. A beiskolázási számok, az iskolák száma már nem ugyanaz, mint ami a jelentésben szerepel. Amikor a bizottság megérkezik Romániába, ezeket az adatokat minden bizonnyal aktualizálnunk kell, és aktualizálni is fogjuk. Az már szinte egy új jelentés lesz, duplán dolgozunk. Ilyen szempontból ez nem egy kellemes dolog.
Ez valószínűleg az ellenőrzési folyamatot is meg fogja nehezíteni. Lehetett egy ilyen hátsó szándék a külügy részéről, hogy azért csúsztassák a jelentést, hogy avuljanak el a leellenőrizendő adatok?
– Nem hiszem. Ez nekünk rossz, és nem a bizottságnak. Annyira azért nem lesz más az aktualizált verzió, a tartalmi része nem különbözik jelentősen egyik évről a másikra. Az, hogy nem 3594 diák van, nem 3592, nem fogja számottevően befolyásolni a bizottság véleményét a jelentésünkről.
Számunkra azonban ez probléma, mert nekünk újra be kell gyűjtenünk az információkat a monitoring idejére, ahelyett, hogy lenne egy kész információhalmazunk, amit leküldünk Strasbourgba, és amit ellenőrizhetnek. Így nekünk nem lenne három évig többet dolgunk ezzel, amíg el nem kezdjük az új adatgyűjtést. Ehhez képest most következik az aktualizálás, amikorra jön a bizottság, és egy további jelentést is be kell nyújtanunk három év múlva.
Tartalmazott a jelentés olyan elemeket, amelyek kellemetlenek, kényesek lehettek volna a minisztérium számára?
– Nem volt ilyen probléma. Sokkal inkább a keretegyezmény kapcsán van ilyen problémája a külügynek. Ebben a jelentésben, amit most leküldtünk, egyszerűen egy adattömeg van: táblák száma, nyelvhasználati kérdések az oktatásban, közigazgatásban, tolmácsok a bíróságon – ezek számok, ebben nem volt semmi olyan, amiből a külügynek kényelmetlenségei származhattak volna.
A keretegyezménynél ezzel szemben vannak és lesznek ilyen esetek. Még többet fog késni, mint amennyire számítottunk, mert a keretegyezménynél ott van az Európa Tanács ajánlása, hogy az arománokkal történjen valami Romániában.
Az arománok kapcsán Románia hivatalos álláspontja az, hogy az arománok a román nemzet része, és nem egy külön etnikum. Emiatt van egy kis diplomáciai huzavona a keretegyezmény jelentésével. Mi abba beírtuk, hogy a hivatalos álláspont ez, de a külügyben még bevárták, hogy az államelnök nemrégen tett kijelentését hogyan értelmezi a külvilág. (Szerbiában Băsescu azt mondta az ottani vlahoknak, hogy "ti a mieink vagytok", és ezáltal az aromán nemzetágat egyértelműen a román nemzet részévé tette.) Tehát van egy kis dilemmája a külügynek, hogy mit kezdjen ezzel a témával,
De a Nyelvi Karta alkalmazása kapcsán nem volt semmi, ami kényelmetlen lett volna. Ráadásul ez nem egy olyan típusú jelentés, ami ítéletet mondana valami fölött. Nem azt mondja, hogy ez jó, rossz, kevés, még kéne, nem elég – nem értékel, hanem egyszerűen tényeket közöl, például hogy a közigazgatási, oktatási törvénynek, az igazságszolgáltatás szabályozásának, az új alkotmánynak megfelelően itt-ott-amott ennek a nyelvnek ennyi van, annak meg amannyi van – ez inkább egy száraz, kevés értékítéletet tartalmazó adatmennyiség.
Mennyire vannak ezek az adatok napi szinten aktualizálva? Mennyire ment könnyen az adatgyűjtés, mennyiben tudtok kész adatokból dolgozni, és mennyiben kell nektek feltérképeznetek bizonyos helyzeteket?
– Bizonyos helyzetekben nehéz dolgunk van. Például az igazságügyi minisztériumnak halvány fogalma sincs arról, hogy hány helyen használják a magyar nyelvet a bíróságokon. Semmilyen ilyen információja nincs, mert ez a minisztérium csak adminisztrálja az igazságügyet, nem felettes szerv. Az igazságügyi cikkely alkalmazása kapcsán szinte semmilyen adatunk sincs, és csak konkrét példákkal tudtunk élni a jelentésben is: tudjuk például, hogy a sepsiszentgyörgyi bíróságon van tolmács, vagy az udvarhelyi bíróságon mindhárom fél – tehát a felperes, az alperes és a bíró – egyaránt beszél magyarul. De ezek empirikus tapasztalatok, a helyszínen látjuk, hogy így van. Nem egy adathalmazból gyűjtjük össze.
Ugyanilyen nehéz a dolgunk a gazdasági szférát érintő cikkely alkalmazása kapcsán, mert nem tudjuk például azt, hogy hány olyan cég működik Romániában, amelyik a munkavédelmi szabályokat lefordítja magyarra vagy németre. Ez a piaci szabályozás része valamelyest.
Mi a jelentésben elmondjuk, hogy van példa rá, hogy a gyógyszerre ráírják magyarul is a használati utasítást, vagy van példa rá, hogy magyarul is kiírják: Vigyázat, tűzveszély! vagy Használja a biztonsági felszerelést! Különböző iparterületeken és különböző cégeknél vannak ilyen táblák és figyelmeztető jelzések, de ez sajnos nincs kvantifikált állapotban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
