Daniel központ: ahol a fiatalokat munkára és együttélésre nevelik
R.T. 2010. november 04. 13:41, utolsó frissítés: 13:41Az állami gondozásból kikerült fiúk gyakran az alapvető szociális készségekkel sem rendelkeznek. Ezen segítenek a szászfenesi központban, ahol a munkakeresésben is támogatást kapnak.
Párolt káposzta illata fogad, amint belépek a Daniel központ előterébe. Ma Alin a szolgálatos: kedves, húszéves srác, örömmel kavargatja a tizenkét személyes ebédet. Alin volt takarító, árurakodó, jelenleg nincs munkája, de gondolkodik azon, hogy jó lenne szakácsnak tanulni. Hogy miért? „Mert szeretek sokat és finomakat enni” – mondja mosolyogva. A zilahi fiú szabadidejében ír: számlákat, listákat, vagy éppen szerelmes levelet, és dossziékba rendezi ezeket. Az adminisztratív személyzet munkáját imitálja, mondván: szeretne majd minél fontosabb munkaköröket betölteni.
A Blythswood Care skóciai alapítású szervezet árvaházakban, illetve családi központokban nevelkedett fiatalokkal foglalkozik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egynemű program jobban működik, ezért a szászfenesi házban csak fiúk élnek. A 18. évüket betöltött gyerekek az állami gondozás alól kikerülve alacsony szociális készségekkel, gyenge önértékeléssel és önbizalommal rendelkeznek, nehezükre esne munkát találni és beilleszkedni a társadalom egészébe.
A Blythswood tehát nem csak afféle adományozós segélyszervezet: csomagocskák helyett munkát és teljes életet próbál adni a fiataloknak. Aki nem szereti a helyet, vagy nem akar az ottani feltételekhez alkalmazkodni, azt nem tartják ott erőszakkal. Az évek során akadt olyan fiú, aki egy-két hónap után elment, és olyan is, aki idővel visszatért.
Ha valaki ismeri a családját, és szeretné tartani velük a kapcsolatot, segítenek ebben is: az első látogatásra elkísérik, felmérik a helyzetet, beszélgetnek a családdal. Akadt, aki hazaköltözött, mások megkeresték a szüleiket, de megismerkedés után többé nem találkoztak. „Van olyan fiú is, aki ismeri ugyan a szüleit és testvéreit, de nem szeretne odaköltözni, mert úgy érzi, hogy kihasználnák. Annak idején árvaházba adták, hogy a költségektől szabaduljanak – most meg, amikor kenyérkereső lett, szeretnék, ha pénzt vinne haza” – meséli Maria Boieru igazgatónő, szociális munkás.
A Daniel központ szocializációs programja egyéni igényektől függően két-három évig tart, és három lépésben történik. Az első, beköltözési fázisban a bentlakók rendtartást, együttélést, felelősségtudatot „tanulnak” – ketten laknak egy szobában, amelyet maguknak kell tisztán tartaniuk, eközben dolgoznak is. Először ház körüli munkákra, kertészkedésre, takarításra, főzésre osztják be őket, ezalatt a nyolc órás munkaprogramhoz, a felelősségvállaláshoz, a felettes-beosztott viszonyhoz is hozzászoknak. A bentlakás melletti panzióban a szállodai feladatok egy részét is elsajátíthatják.
Második lépésben, a tranzit fázisban már a városban szerezhetnek munkát – akiknek nem sikerül, még mindig a ház körüli teendőket láthatják el. Aludni ekkor még visszajárnak a bentlakásba; illetve a tranzit periódus idejére egy háromágyas ház és egy kicsi, de teljesen felszerelt egyszemélyes „lakosztály” is rendelkezésére áll a függetlenedés egyre magasabb fokán álló fiataloknak. A harmadik, úgynevezett „aftercare”-fázisban önéletrajz-írásban, albérletkeresésben segítik a fiúkat, akik lehetőség szerint kiköltöznek a városba, és teljesen a maguk lábán próbálnak megélni. Viszont a Blythswood dolgozói még odafigyelnek rájuk, segítenek, amikor szükséges.
Săndel és Cristina Szitaş tíz éve élnek a Daniel Centerben, szociális szülőkként. Ez a programforma nemrégiben szűnt meg, így Szitaşék továbbra is a központ alkalmazottai lesznek, de többé már nem laknak bent. Tízéves pótszülőségük alatt mintegy negyvenöt fiatal fordult meg a központban, több generációt segíthettek a társadalomban való elhelyezkedés útján.
Gheorghe, a „rangidős” bentlakó szintén tíz éve, a kezdetektől lakik a Daniel központban. Ő már képzett szakács, a tanfolyamon kívül tudását egy olasz étteremben szerezte, ahol a konyhán segédkezett. A háromágyas házban lakik, és magának is szívesen főz. Ottjártamkor éppen egy állásinterjú utolsó fordulójára készült, mára a négy fennmaradó jelentkezőből kiválasztották, és egy étterem szakácsaként dolgozik.
Szitasék elmondása szerint az új, családi központos rendszer jobban működik, mint a korábbi árvaházak. Akkor nagyon sok gyerekkel kellett (volna) egyszerre foglalkozni, most kevesebb gyerek jut egy nevelő figyelmére. Ma is sok hiányossággal kerülnek ki 18 éves koruk után a központokból, viszont a tízéves tapasztalat alapján mindenképp pozitív változásról lehet beszélni.
Saját dolgaiknak rendben tartásától, a munkavégzésnek szentelt figyelemtől és egyéb szociális készségektől eltekintve ezek a fiatalok leginkább az önértékelés problémájával küszködnek. Fogalmuk sincs arról, hogy mire képesek, milyen tevékenység fekszik nekik, ezért meg se próbálnának sehová pályázni, mondván: nekem ez úgysem sikerülhet. A helyes énkép kialakulása tehát nagyon fontos – magyarázza Maria.
A pénzzel való bánás is idegen számukra, így eleinte nem is tartják maguknál a keresetüket. Persze senkitől nem tartják vissza a pénzét, bármikor, bármire odaadják a megfelelő összeget, viszont azáltal, hogy megbeszélik, mire akarja elkölteni, megtanítják valamelyest gazdálkodni is a fizetésével.
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
