2026. november 15. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Adó- és más kedvezményekkel a népességfogyás ellen

Kérdezett: Sipos Zoltán 2012. február 24. 17:11, utolsó frissítés: 17:16

Hol tart az RMDSZ gyermekvállalást ösztönző programcsomagja, és miért szinte biztos, hogy hamarosan életbe léphet? #b#Horváth Anna#/b# válaszol.


Az utóbbi néhány évben a gyermekvállalást ösztönző politikákra egyre inkább felfigyel a nagypolitika. Mi ennek az oka?

Horváth Anna: – Az érdeklődés nem csak a választási évnek, vagy a tavalyi népszámlálás előzetes eredményeinek köszönhető. A népszámlálást megelőzően már voltak olyan demográfiai előrejelzések, melyek a román társadalom felé negatív tendenciákat jeleztek. Ezeket aztán visszaigazolták a népszámlálás részeredményei.

Ennek köszönhetően fogalmazódott meg a román pártok, és hangsúlyosabban talán az RMDSZ részéről, hogy ezzel a kérdéskörrel komolyabban kell foglalkozni. Az RMDSZ demográfiai munkacsoportja szerint a romániai magyar közösségben tapasztalható népességfogyás három okra vezethető vissza: az elvándorlásra, asszimilációra, illetve a gyermekvállalási kedv csökkenésére.

Az RMDSZ-nek mindhárom irányban vannak kezdeményezései. A kivándorlást többek között a fiatal hazai vállalkozók segítésével próbáljuk fékezni. Idén néhány nappal ezelőtt hirdették meg a Kogălniceanu-programot, mely a fiatal pályakezdők vállalkozási kedvét serkentené az üzleti terv 50 százalékos támogatásával illetve állami hitelgaranciával.

Az asszimilációs tendenciákat egy beiskolázási kampánnyal szeretnénk megváltoztatni. Abból indultunk ki, hogy ha egy gyermek magyarul tanul, nagy eséllyel magyar marad, magyarrá válik, ha szabad így fogalmazni.

A gyermekvállalási kedv ösztönzése kapcsán született meg a gondolat, hogy szükség van egy összefüggő, koherens családtámogatási és gyermeknevelést ösztönző politikára, és ezt a kormányban megpróbálni még az idén elfogadtatni.

Ilyen szempontból a kormányváltás egy nagyon jó pillanatban jött: az új kormányprogramba ezt stratégiai célkitűzésként sikerült bevinni, sőt, néhány konkrét intézkedés is bekerült. Ez egy előrelépés, annál is inkább, mert a kezdeményezés sajtóvisszhangja is pozitív.


Ha megnézzük az utóbbi évtizedek politikai döntéseit, azt láthatjuk, hogy azok folyton tűzoltás jellegűek. Nem léteznek hosszú távú célok, nincsen stratégiai gondolkodás, minden csak a következő választások megnyeréséről szól. Ez a családtámogatási rendszer azonban legjobb esetben is évtizedek múlva mutatja meg a hatását – ilyesfajta perspektívát korábban nem igazán láttunk. Változott valami a politikai szférában?

– Őszintén, én csodákban már rég nem hiszek. A teljes román társadalomra, és úgy általában a volt szocialista országokra jellemző az, hogy nagyon sok időbe telik, míg a közszférában, a közszolgáltatások, közpolitikák szférájában megjelenik a stratégiai gondolkodás.

Most nem arra gondolok, hogy az Európai Unió számára gyártsunk egy papíron nagyon jól hangzó stratégiát. Ehelyett reális tervezés szükséges, mely egy esetleges kormányváltáskor sem nullázódik le, és egy politikai váltás esetén nem kell azt nulláról kezdeni teljesen más ötletek mentén.

Nem reménykedem tehát csodákban, azonban észre kell venni, hogy a családtámogatás, a gyermekvállalást ösztönző politikák szerencsés témakör lehet. Ebben a konjunktúrában reális esély van arra, hogy egy valós társadalmi és politikai konszenzus épüljön fel ekörül.

Én nem látom azt a politikai pártot, mely a népszámlálás adatainak tudatában ne érezné azt, hogy minél hatékonyabb intézkedésekkel kell biztosítani, hogy húsz év múlva is legyen aki adót fizessen, tehát a nyugdíjalap, a társadalom- és az egészségbiztosítási alapok fenntarthatóak legyenek.

A gyermekvállalást ösztönző illetve a családpolitikákkal kapcsolatban a szakértők számtalanszor bebizonyították, hogy a kulcs a bizalom. Egy fiatal pár, egy család nem máról holnapra vállalja a gyermeket. Abban a pillanatban, ahogy meginog a családtámogatási rendszerrel szembeni bizalom, a gyermekvállalási kedv drasztikusan csökken. Ezt a bizalmat visszaszerezni, újból megalapozni rendkívül nehéz.



Magyarországon a gulyáskommunizmus idején a családtámogatási rendszer volt az egyedüli dolog, amihez a szocialista kormány soha nem nyúlt hozzá. Emiatt tervezni lehetett, számítani lehetett arra, hogy az állam támogatja a gyermekvállalást. A Bokros-csomag elfogadása volt az a pillanat, amikor a stagnáló, vagy lassan növekvő juttatásokat visszavágták.

Ez a törés a demográfiai mutatókban azonnal megmutatkozott. Sokan cikkeztek arról, hogy a magyarországi gyermekvállalási kedv ekkor tört meg. Ezt a trendet azóta sem sikerült megfordítani. Ebből látszik, hogy mennyire nehéz visszaszerezni a lakosság elvesztett bizalmát.

Romániára visszatérve természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy itt van a gazdasági krízis és az IMF a nyakunkon. Mindezek ellenére bármelyik kormány arra törekszik, hogy bizonyos szociális intézkedésekkel próbálja csökkenteni az államháztartási kiadások drasztikus megvágásának a hatásait.

Politikai kérdés, hogy ezen intézkedések keretén belül előnyben részesíted-e azokat, akik számára a gyermeknevelés többletterheket jelent. Nem kérdés, az államnak valamiféle támogatást kell nyújtania azok számára, akik ezt a többletterhet bevállalják. Ugyanis ha globális szinten gondolkozunk, akkor ezáltal lesznek 20 év múlva is dolgozni képes, jól képzett, adófizető állampolgárok. Azt hiszem, ezzel a logikával sikerült támogatókat szereznünk mind politikai partnereink, mind az ellenzék körében.


Tehát az ellenzékben is vannak támogatók?

– Mindenképpen vannak. Nagyon pozitív jelzés volt az is, hogy semmiféle ellenvetés nem volt azzal szemben, hogy az RMDSZ által megfogalmazott alapelvek és intézkedések bekerüljenek a kormányprogramba. Ehhez képest a 2-3 évvel ezelőtti kormányprogramban ez a kérdéskör említést sem nyert, azért, mert ez a kérdés akkoriban senkit nem foglalkoztatott.


A javaslatok megfogalmazása során az európai jó példákat tartottátok szem előtt. Mi volt különösen nagy hatással rátok?

– Úgy gondolom, nem kell mi kitaláljuk ezeket az intézkedéseket. Nagyon sok olyan összehasonlító tanulmány létezik, mely elemzi a különféle intézkedéseket, és rámutat, mi bizonyult hatékonynak, és mi nem működött.

Minden szakértő elsősorban a skandináv államokat emlegeti mintaként. Ott olyan, hosszú távra felépített családtámogatási közpolitikák léteznek, melyek a negatív demográfiai trendeket nemcsak megállították, de bizonyos mértékben meg is fordították. Franciaországban is vannak jó példák – igaz, ezek közül az intézkedések közül egyet sem érdemes egy az egyben lemásolni, hiszen mindenhol megvannak a helyi sajátosságok. Az alapötleteket ezekre a specifikus problémákra kell valamilyen formában alkalmazni.

Ami a törvénykezés szintjén szabályozandó intézkedéseket illeti, két nagy vonulat létezik. Az egyik az adópolitika olyanszerű alakítása, mely a gyermekvállalással, gyermekneveléssel kapcsolatos többletterhet valamilyen módon kompenzálja: adójóváírás, adókedvezmény vagy adóalap-csökkentés. A másik a munkavállalás könnyebbé, rugalmasabbá tétele a kisgyermekkel rendelkező nők számára.


Miben állnak a különféle adópolitikai intézkedések, és melyek ezek előnyei, illetve hátrányai?

– Az adójóváírás intézménye úgy működik, hogy az év során befizetett adó egy részét – 1, 2, 3 százalékot, a gyermekek számának függvényében – vissza lehet igényelni. Ennek a rendszernek van előnye és hátránya is. Előnyeként szokták emlegetni, hogy csak az él az adójáváírással, aki valóban rászorul. A nagy jövedelemmel rendelkező családok számára egyszerűen nem éri meg az időráfordítás.

Hátránya – és ez romániai sajátosság –, hogy a társadalom részéről kevés a bizalom az ilyen pénzügyi kedvezmények iránt. Nem hiszünk abban, hogy az év során befizetett adókból bármennyit is viszontlátunk, félünk a túlzott bürokráciától, éppen ezért kérdéses, hogy ennek az intézkedésnek lenne-e valamilyen pozitív hatása.

Az adójóváírásnál jóval hatékonyabb, kézzelfoghatóbb az adókedvezmény. Tehát ha az egységes jövedelemadó-kulcs 16 százalék, akkor gyermekszámtól függően ezt 0,5-1,5 százalékkal csökkentsék. Ha nagyon merészek akarunk lenni, akár meg is lehetne emelni a jövedelemadó-alapot, és akkor 17 vagy 18 százalékos jövedelemadóból lehetne kedvezményt adni. Persze ez egy nagyobb lélegzetvételű politikai döntést igényel, és az IMF egyetértése is szükséges.

A harmadik lehetséges megoldás az ún. adóalap-csökkentés (deducere personală), ami jelenleg is létezik. Ennek lényege, hogy a jövedelem egy bizonyos része után nem kell adót fizetni. Ennek ismét az a hátránya, hogy az érintettek alig érzik majd ezt a kedvezményt.

Ezek olyan példák, melyeket az RMDSZ gazdasági tanácsának is véleményeznie kell megvalósíthatóság szempontjából, és utána a minisztériumnak, a kormánynak majd az IMF-nek is rá kell bólintania.

Ugyanakkor jogi szakértők kell megmondják, hogy milyen jogszabályokat hogyan kell módosítani, hogy egy ilyen intézkedés ne a visszájára süljön el. Ugyanis ha túlságosan tág teret adunk a másodlagos törvénykezésnek – például az alkalmazási szabályoknak – akkor előfordulhat, hogy azokat olyan köztisztviselők fogalmazzák meg, akik nem látják át az intézkedés célját. Ilyen esetben a társadalmi odafigyelés, ellenőrzési lehetőség is jóval kisebb.


Civil szervezeteknek milyen beleszólásuk van a folyamatba?

– Abban a pillanatban, ahogy a szövetségi elnök által kinevezett munkacsoport valamennyire körvonalazza a törvénytervezetet, több helyszínen szeretnénk kötetlen beszélgetéseket szervezni, ahol a civil szervezetek is el tudják mondani véleményüket, ötleteiket a tervezettel kapcsolatban.



Önkormányzatokon keresztül is készülnek családtámogató programok...

– A decemberi SZKT-n fogalmaztunk meg egy olyan határozatot, melynek értelmében minden RMDSZ-es polgármesternek 2012-től el kell különítenie a helyi költségvetésből pénzalapokat ilyen célra. Ezeket a pénzeket a programokat lebonyolító egyházak, civil szervezetek pályázhatják meg.

Mi konkrétan játszóházakra, iskolaelhagyást megelőző tevékenységekre, iskolán kívüli tevékenységekre, szülők iskolája-típusú programokra gondoltunk – olyasmikre, amik segítenek a gyermekeknek kitölteni az iskolai programot követő órákat, napszakot. Ugyancsak ebből a pénzalapból részesítenék a rászoruló gyermekeket szociális juttatásokban, működtetnék az iskolabuszokat.

Az itt felsorolt tematika azért ennyire tág, mert minden helységnek megvan a maga specifikuma, realitása, problémája, amivel foglalkozni kell. Egyes községekben gyakorlatilag nincs óvodáskorú, máshol viszont nincs óvoda, és mivel az óvodáskorú gyermekek otthon vannak, az anyák nem tudnak munkát keresni.

Ezekre a problémákra nem egy személyben a polgármester vagy a hivatal egy alkalmazottja kell választ adjon. Azt javasoltuk nekik, hogy a költségvetés elfogadását követően alakítsanak helyi munkacsoportokat az iskolák vezetőségéből, a helyi vállalkozók, civil szervezetek, egyházak képviselőinek a bevonásával és közösen, egy informális beszélgetés során készítsenek egy lajstromot azokról az igényekről, melyekre választ kell adni.


A korlátozott bölcsődei helyek, illetve a magyar nyelvű állami bölcsőde igen akut probléma. Hogyan lehet ilyen téren előrelépni?

– Kolozsváron és máshol is gond a magyar nyelvű állami bölcsőde hiánya. A korlátozott bölcsődei helyek pedig egy országos probléma. A fejlesztési minisztériumnak vannak tervei a bölcsődék számának növelésére, azonban ez mindössze annyit jelent, hogy a politikum is érzékeli a hiányt ezen a téren.

A bölcsődés korú gyermekek ellátása, felügyelete egy eléggé bonyolult probléma, és mi a jelenlegi törvénykezéssel még bonyolultabbá tesszük. Emiatt a civil szféra, alapítványok és magánkezdeményezések számára szinte lehetetlen ezt a hiányt pótolni.

Itt ismét el kellene rugaszkodni a jelenlegi gyakorlattól, amikor bürokratikus eljárásokkal próbáljuk bebizonyítani, hogy mindent megtettünk a gyermekek biztonságáért. A törvényes kereteket úgy kéne módosítani, hogy a beindulást közvetlen követő időszakban próbáljuk ellenőrizni ezeket az intézményeket.

Én nagyon kevés lehetőséget látok arra, hogy akár önkormányzati, akár kormányzati alapokból a bölcsőde-hiányt megoldjuk. Éppen ezért az állam az ellenőrzést magánál tartva partnerséget kellene keressen a magánszférával.


Az RMDSZ javaslatcsomagjának másik pillére a munkavállalást könnyítené meg a kisgyermekes nők számára. Ez pontosan miről szól?

– Gyakran találkozni olyan helyzettel, amikor az anya, miután lejár a gyermeknevelési szabadsága, valamiért nem tud munkát vállalni. Például sok esetben nincsen mit kezdjen 2 éves, még nem óvodáskorú gyermekével, és emiatt kénytelen otthon maradni. Ezért szeretnénk a részmunkaidős munkavállalást ösztönözni, népszerűsíteni, a törvényes kereteket rugalmasabbá tenni, és az alkalmazót kedvezményben részesíteni.

Egyértelműen a munkáltató által befizetendő adó csökkentésével lehetne rávenni a munkaadót, foglalkoztasson anyákat részmunkaidőben. Ugyanígy nagyon fontos lenne annak a törvényes tiltásnak a feloldása, miszerint egy édesanya vagy gyermeknevelési szabadságon van, vagy dolgozik.

Ez a feloldás az államnak nem kerülne semmibe: nagyon könnyen bevezethető az a törvénymódosítás, miszerint a 2 éves GYES ideje alatt is lehet 4 órában munkát vállalni, miközben a gyermeknevelési segély 50 százalékkal csökken. Ezzel mindenki jól jár: az édesanya kevesebbet marad ki a munkahelyéről, másrészt az államnak nem kell fizetnie a gyermeknevelési segély teljes összegét. Arról nem is beszélve, hogy a munkavállaló édesanya adókat, járulékokat fizet.

Ugyanígy adókezdvezményekkel kellene a munkaadókat arra ösztönözni, hogy a 6 évesnél kisebb gyermeket nevelő anyák munkaerőpiacra való visszatérését segítsék. Főként olyan édesanyákról beszélünk, akik a gyermeknevelési szabadság lejárta után először keresnek munkát, vagy munkanélküliek, akik, miután a munkanélküli segély is lejár, tartós munkanélküliekké válnak.


Felmerült a kedvezményes taneszköz-vásárlás is, mint lehetőség...

– Ezt az óvoda és bölcsőde költségeit lefedő utalványok ötletével együtt kellene elfogadni. Ez az ételvásárlási utalványokhoz hasonlóan működhetne. Mivel az alkalmazó adókedvezményben részesülne, megérné ilyen utalványokat osztani fizetéskiegészítésként. A taneszköz-vásárlási utalványokat évente kétszer, tanévkezdéskor és a második félév kezdetekor lehetne kiosztani, a gyermekek számának függvényében.

Remélem, hogy ezzel az intézkedéscsomaggal el lehet kerülni majd az olyan élethelyzeteket, melyeket bizonyos mértékben minden nő – én is – megéltem. Huszonéves korban azért utasítanak el az alkalmazók, mert valószínűleg elmész majd gyermeknevelési szabadságra. Aztán, amikor már megvan a gyermek, azért nem alkalmaznak, mert a kicsi gyermek néha beteg, szorosabb kötődést, törődést igényel. 2-3 gyermekkel a munkaadó szempontjából a negatív perspektívák hatványozódnak. Mire végül a gyermekek felnőnek, akkor viszont már túl öreg vagy – jönnek a fiatalabbak, akiknek persze ugyanezeket a helyzeteket újból meg kell élniük.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS