2026. május 5. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A BBTE rektorjelöltjeit jellemzi Magyari Tivadar

kérdezett: Péter András 2012. február 29. 15:31, utolsó frissítés: 2012. március 01. 10:53

Cristina Ciumaşt Marga nyomja, Ion Aurel Pop a PSD és a PDL embere, Daniel David legalább nem utasítja el az egyetem-ügyvitel fontosságát. A másik két jelölt egy vicc, de csak egyikük jó vicc.


Befejeződtek a magyar tagozat belső választásai a Babeș-Bolyain, de a magyar oktatók és diákok újra az urnákhoz mennek csütörtökön: meg kell választani a közös vezetőt, az egyetem rektorát. A magyar tagozat intézményesen nem kötelezte el magát egy jelölt mellett sem. Miért?

Magyari Tivadar: – Egyrészt azért, mert a magyar tagozat autonóm személyekből áll. Másrészt azért, mert így bölcsebb. Ezt a tagozat tanácsa döntötte el, még a tavaly. Sokan kérdezték (de valamennyien egyetemen kívüliek), hogy nem kellett volna tárgyalni, egyezkedni a jelöltekkel, koalíciókat kötni? Hangsúlyozom, hogy az egyetemi viszonyokra nem lehet a jól ismert belpolitikai, koalíciós viszonyokat alkalmazni.

Milyen egy BBTE-s rektorválasztás hangulata Andrei Marga nélkül, aki tizenkilenc éven keresztül, a vége felé, mondják, nem egészen demokratikus módon vezette az egyetemet?

– Nem nélküle! A kampány kulcsszereplője. Az oktatók és kollégák közötti mostani élénk, de legtöbbször jó hangulatú vitákban, de akár a jelöltek beszédeiben folyamatosan jelen van Marga személye. Pedig ő maga nem vesz részt ezekben. Azt hiszem, még csak össze sem fut a folyosón egyik vagy másik jelölttel. Most hangosan szidják, azok is, akik eddig mélyen hallgattak, sőt olyanok is, akik talpnyalói voltak. Nem telik el fél perc egy vitában, egy beszélgetésben, hogy ne kerülnének ismét vissza az ő személyéhez.


Ennyire meghatározó az ő rektori műve?

– Na, nem! Arról van szó, hogy szidják, mint a bokrot. Azért is, amiért nem ő a hibás.

Kiemelkedik egy esélyes jelölt? Vagy több esélyes is van?

– Három esélyes jelölt van; én nem mernék előre fogadni egyikre sem.

Kik ezek?

– Ábécé sorrendben: Cristina Ciumaş, David Daniel, Pop Ion-Aurel.

Ezenkívül van még egy idősebb fizikus…

– Alig ismert személy, még az idősebb reál szakosok is kérdezgették: ki ez, ki ez? A fizikusok „megtagadják”, hangosan elhatárolódtak tőle, azt állítják róla, hogy folyamatosan feljelenti a kollégáit. De lehet, hogy ez túlzás.

Az ő jelölése akkor hogyan értelmezhető?

- Egy rossz vicc.

És még egy jelölt, Vincze Enikő. Az ő indulása ezen a választáson?

- Az egy jó vicc.

Hogyan körvonalazódnak a szavazótáborok?

- A kampány elején a jelöltek szinte egyetlen táborban voltak a közös ellenséggel szemben. Mintha két jelölt volna: egyfelől Andrei Marga, másfelől a három jelölt (plusz kettő, a „futottak még” kategóriában). Valójában ők első körben egyformán egy autoritér, de ezen belül furcsán ide-oda kapkodó régi egyetemvezetés ellen szólaltak fel, és ebben közösek voltak. Cristina Ciumaş kissé kilógott a sorból: mivel ő valójában – tehát ezt én is megerősítem! – a régi rektor támogatottja. De még ő is kritizálta a meglévő állapotokat, persze óvatosabban, és kerülte az, hogy ezt Marga személyével hozza összefüggésbe. A kampány későbbi szakaszában jobban elkülönültek a táborok, és már egymás programját is bírálják, de elegáns hangnemben.

Mit kell tudni Ciumaş Cristináról?

- Most egy nagyon ellentmondásosnak látszó választ adok. Az elején leszólom Cristina kolléganőm, aki velem együtt az egyik rektorhelyettes volt, a végén pedig feldicsérem. Tehát: véleményem szerint nem az ő ötlete volt, hogy induljon ezen a választáson. Az első programját, szándéknyilatkozatát a rektor írta, azaz diktálta: a stílus, annak lélektani látlelet-szerűsége összetéveszthetetlen, és a szöveg a rektor egyik gépírónőjének a számítógépéből származik. A régi rektor keresett valakit, szerintem kétségbeesetten, aki számára a kisebbik rossz. Mert a “nagy rossz” számára az, hogy ő maga már nem lehet rektor. Valaki kellett, aki: nem túl ismert, ért az egyetemvezetéshez, később is befolyásolható, valamennyi támogatottságot is elérhet, és nem támadható. Cristina kolléganőm ebbe belement.

Most pedig dicsérni fogom: jó gazdasági-pénzügyi rektorhelyettes volt, aki a gazdasági válság közepette, a fogyó és késve érkező finanszírozások mellett tartotta szinten az egyetemet. Ráadásul a jelöltek közül ő ért az egyetemvezetés technikai-jogi, procedurális részeihez. A többi jelölt annak ellenére, hogy mind tiszteletre méltó oktató és kutató, olykor komikus dolgokat mond az egyetem-szervezés pusztán szakmai, menedzsmenti témáiról, adatok és információk nélkül kénytelen kampányolni, és jobb híján tagadja ezek fontosságát. És nem azért, mert a diktatorikus vezetés „elrejtené” az információt, hanem – és ez nem vicc! – annyira kézi vezérlésűvé tette Andrei Marga az egyetemet, beleérve a bürokratikus szövegek közlekedését, hogy egyszerűen a kívülállók nehezen találják meg az információt a rendetlenségben.

Visszatérve Ciumaş Cristinára, ő nem azért esélyes, mert a jelenlegi rektor támogatja (ez még hátrány is lehet számára). Hanem azért, mert elég nagy tábor állhat mellette össze kétféle körből: az egyik egy kisebb kör, a régi rektor rendszerének haszonélvezői. Ők viszonylag csekély számot jelentenek, kevesebben vannak, mint azt a mostani ellenzék gondolná.

Ciumaş szavazóinak második köre azokból állhat össze, akiket röviden így jellemezhetünk: egyetértenek azzal, hogy most egy rossz, diktátor, megfáradt, talán mentálisan sérült rektor távozik, de megriadnak attól, hogy a jelöltek sokszor konkrétumok nélkül, az operatív eljárások ismeretének hiányában, általános, magasztos eszmék szintjén beszélnek csak terveikről - olykor ködös metaforákban, ahogy egy magyar újság fogalmazott. Nos, az ebbe a körbe tartozók félnek a felfordulástól, és inkább a technokrata Ciumaş Cristinára szavaznak. Utóbbiak abban reménykednek, hogy habár ő most a rektor jelöltje, később sikerül neki kiszabadulnia a befolyása alól. És abban reménykednek, hogy az én „brucani” – de szerencsére csak viccből mondott – jóslatom nem teljesedik be: az, hogy húsz év kell a BBTE-nek a posztmarga korszakban, hogy demokráciát és technokrata egyetem-vezetést tanuljon…

A magyar tagozat szempontjából milyen lenne Cristina Ciumaş?

– Előnyös, hogy nagyon jó viszonyban voltunk vele, ismeri a magyar tagozat történetét, utóbbi években történt viszonylagos emancipációját. Vele a legjobbak a későbbi tárgyalási esélyeink. Hátrány: az eddigi rektor befolyása, és az nem feltétlenül kedvez a magyar tagozatnak. (Az egy külön elemzés témája, hogy a most leköszönő rektort a magyar tagozat, kivéve az onnan származó talpnyalókat, már rég nem számítja a magyar egyetemügy megbízható és kiszámítható partnerének.)

Beszéljünk Ion Aurel Popról! Igaz lenne az, hogy ő a „PSD és PDL közös jelöltje”?

– Ez alapjában véve igaz. Említettem, hogy nem szabad az országos belpolitikai viszonyokat feltétlenül visszakeresni az egyetemen belül. Magyar viszonylatban sem! E két ellentétben álló politikai párt, lám, itt, az egyetemen szövetséget tud kötni. Persze, nem kürtölik szét. A munkatársaim arról a diszkrét információról tájékoztattak engem, hogy PSD-s Pușcaș Vasile professzor (a volt EU-s főtárgyaló) maga egyezett ki a PDL közeli Ion Aurel Poppal, hogy melyikük induljon a választásokon.

Pop attól lehet esélyes, hogy beszéde, habitusa, akadémikus mivolta, udvariassága, ötvenes éveiben is fiatalos megjelenése megnyerő: nyugodt, nyitott értelmiségi, vagy legalábbis annak tűnik. Nála felvállalt és szinte szimpatikus az, hogy a „technikai” tennivalókról talán fogalma sincs, minden, amit mond, arról szól, hogy nagyon keveset tud arról, hogy hogyan működik a mindennnapokban egy egyetem. Elvi dolgokról beszél, és nyíltan szólnak arról a kampánystábjában is, hogy nem is kíván rektorként a napi ügyvitelbe bonyolódni, azt egy rektorhelyettesi csapatra bízza. Csakhogy e csapatban szakmailag nagyon gyenge személyek neveit emlegetik, ráadásul köztük volna – de ez csak egy le nem ellenőrzött hír – a magyar tagozati önállósodást ellenző Cristina Dobrotă és Simion Şimon.

A magyar tagozat szempontjából rossz az is, hogy régebben Ion Aurel Pop sokszor kérdezetlenül is felszólalt a magyar követelések kapcsán, általában magyarellenesen. Gondoskodtunk róla, hogy megtudja, hogy erre mi emlékszünk és ezt tudjuk. De a vele való beszélgetések során úgy tűnt, hogy a tagozat mai helyzetének kész tényeit elfogadja. Úgy ítélem meg, hogy lehet vele tárgyalni, ha ő lesz a rektor.

David Daniel?

– Ő volt az első, aki bejelentette, hogy jelöli magát, és az ő esélyeit ez növelheti. Ő is keveset tud az egyetem-ügyvitel konkrét mozzanatairól, de ő az, aki ennek a tudásnak a fontosságát eleve nem utasítja el. Azok fognak rászavazni, akik a „jöjjenek a fiatalok” elvet vallják, de azok is, akik a kutatás szerepét erősíteni akarják. A magyar tagozattal kapcsolatban talán kevesebb előítélete lehet, mint Popnak, de keveset is tud annak eddigi működéséről, tehát nála a folyamatos és jól előkészített tájékoztatás útját kell választanunk. Nem biztos, hogy jó, ha olyan jön, akinek a kész tényeket be kell majd adagolni.

Ő nyíltan kritikus az eddigi rektor politikájával, azt ő is autoriternek tartja, ám várhatóan egy sor mai állapotot nem akar majd megváltoztatni. Sok a mellébeszélés az ő diskurzusában is, de ő valójában technokrata csapat összeállítására fog törekedni. Pop is ezt akarja, amint mondtam, de ebben David jobban meg fogja válogatni az embereit.

Fiatalok csoportja lelkesen lendült bele ebbe a kampányba, előkerült a facebook, a fórum-oldalak. Ezt hogyan értékeli?

– Igen, a kommunikáció ünnepe lett ez a kampány, és ez szimpatikus. De rengeteg naiv gondolat, idealizmus folyt itt, többnyire azért, mert az embereknek fogalmuk sem volt az egyetem működésének, olykor, alapelemeiről. Szerintem ezért is a régi vezetőség a hibás. Most derült ki, hogy mennyire távolmaradtak az egyetemszervezéstől egész csoportok. Tévesztik a különböző – egyébként állam által is megkövetelt – döntési kereteket egymással, terminológiai, jogi zűrzavarban vannak. Azért is szidják a régi rektort, amiről nem ő tehet, de egy sor dologról, amiben ludas lenne, nem szólnak, valószínű nem is tudnak róla.

Ebben a hangulatban inkább valami lelkes mozgalom, haladó szellemű militáns szervezet képét mutató egyetemet álmodnak. Elutasítják azt a gondolatot, hogy az új rektor – úgymond – „menedzser” legyen. Ez összefüggésben áll azzal, hogy torkig vannak azzal a valóban primitív megközelítéssel, hogy a bevételek, a pénzek a fontosak.

Viszont a „menedzser” típusú rektor problematikája majdnem tárgytalan. Eddig se volt menedzser ez a rektor, ha az akart volna lenni, rég lakat és csődeljárási pecsét volna a Farkas utcai kapun. A menedzsment szó az egyetem kontextusában mást jelent. Nem lehet a valóban torz és leegyszerűsítő hozzáállás elutasításával elvetni a racionális szervezet eszméjét, a technokrata hozzáállást: kiönteni a vízzel a gyereket.

De hiszem, hogy ennek a lendületes, eszmei hozzáállásnak helye van az új szenátusban. A régi vezetőségnek pedig erkölcsi választása az, hogy vagy kegyetlenül kihasználja ezt a lelkes hozzá nem értést, és továbbmenti a maga hatalmát, – mint 1989 után a kommunista gazdasági vezetőréteg, aki tudta, hogy mi hol van, hogy működik – vagy az egyetem-gondozás technikai részleteiről szóló tudásunkat átadjuk.

Nehéz lesz az új rektornak?

– Könnyű is lesz, mert a rektorhelyettesi gárda, de az egyetem legtöbb szolgáltató testülete végülis rendet, rendezett folyó ügyeket hagy maga mögött. Nehéz is lesz, mert furcsa, de eddig megkérdőjelezhetetlen irányba fejlődött az egyetem, és fenntarthatósága, ésszerűsége bizony kérdőjeles. Szétszórva tucatnyi épületben, szétfejlődve huszonegy karban, hét-nyolc városban, ami megannyi érdekcsoport. Azt szokták mondani, hogy egy minőségi, elsőkategóriás, államilag garantált, de mégis egy másik féle „Spiru Haret Egyetem” lettünk. Az eddigi rektorátus semmilyen szolgálatot nem akart kihelyezni, az új jelöltek már ezt is felvetették. A takarítástól az őrzésig, az internettől a karbantartásig mindent saját körében old meg az egyetem. Egyik vita ezen lesz.

A másik vita a gazdálkodás decentralizációja körül lesz. A karok új vezetői követelni fogják azt, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a gazdálkodásba, az infrastuktúra dolgaiba. Amikor kari szintű vezető voltam, beleszólásom volt abba, hogy végül is mekkora fizetést érdemelnek a kollégáim vagy abba, hogy ki kapjon jutalmat, de abba már nem, hogy milyen legyen az a szék, az a számítógépegér, amit a kar pénzén, de nem a kar lebonyolításában vásárolnak meg. Egy további jó nagy vita lesz – és szükséges is! – azon, hogy a mostani párhuzamos, egymást ismétlő tanrendeket hogy lehet észszerűsíteni. Ez húsba fog vágni, fájni fog. Egy sor közös előre meghatározott, elfogadott játékszabályt kell megalkotni az oktatási kapacitás, a curriculum ügyében, a kari és intézményi finanszírozás ügyében. A kézi vezérlésre és ad hoc döntésekre – immár nevetséges módon – berendezkedett régi vezetésnek az felelt meg, ha esetről esetre újra lehetett tárgyalni bármilyen szabályt, olykor a törvényes határokat súrolva.

Képzelje el, hogy ön lenne az új rektor. Mik lennének az első kellemes intézkedései?

– Tovább észszerűsíteném a tanrendeket – ezeket nem szakokra, hanem szakok csoportjára tervezném, leegyszerűsíteném a felvételi bürokráciáját, alapvető minősítési és finanszírozási kritériummá tenném a kutatási eredményeket, felkérném udvarias hangnemben a minisztériumot, hogy egy hónap alatt dolgozza ki és hirdesse ki az új törvény minden ránk vonatkozó végrehajtási metodológiáját, véget vetnék a Marga-korszak száz pótcselekvésének, megkeresném a városházával és a kormánnyal való normális együttműködés szálait. És még húsz ilyesmit mondhatnék.

Kellemetlen intézkedések?

– Elküldeném azonnal az arculati osztály vezetőit, az egyetem szóvivőjét, azonnal kihelyezném szakosodott szolgáltatónak a távközlést, elsősorban az internetet, megszüntetnék két-három kihelyezett tagozatot, kari ellenőrzés alá vonnám a beszerzést (nem a korrupcióra gyanakszom, hanem rossz, felületes gazdálkodásra), kari alárendeltségbe helyezném a karokon dolgozó kisegítő személyzet munkáját. Ebből is mondhatnék még húszat.

Mondjon valami biztatót!

– Mindezeken túl viszont az oktatóknak, kutatóknak köszönhetően mégis egy „A” besorolású, vonzó tudományegyetem lettünk. Ez az oktatók és kutatók egyetemi közösségének érdeme.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS