2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szabadesésben a romániai sajtó – figyelmeztet az ActiveWatch

S. Z. 2012. május 04. 18:52, utolsó frissítés: 18:56

Az újságírók védtelenek az erős pozícióból tárgyaló hirdetőkkel, a politikai befolyást vásároló mágnásokkal szemben.


A hirdetési piac látványos csökkenése miatt a hazai újságírók talán sosem voltak ennyire kitéve a politikusok és a gazdasági szereplők nyomásgyakorlásának. A költségvetések zsugorodásával párhuzamosan a tartalom minősége is csökken: egyre gyakoribb a burkolt reklám, vagy a témaválasztás hirdetők általi befolyásolása.

Az oknyomozás, mint műfaj, szinte teljesen eltűnt. Olyan fontos témákról, mint például a romániai CIA-börtön ügye, alig esik szó, miközben periférikus eseményekről, súlytalan személyiségekről folynak a tudósítások. Televíziós műsorokban


a tények helyét parttalan viták vették át

– többek között ez áll az ActiveWatch héten közzétett jelentésében. Az ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség egy 1999-ben alakult, szólás- és sajtószabadságért küzdő civil szervezet, amely évente jelentést tesz közzé a hazai sajtószabadságról. A napokban közzétett jelentést az Open Society Institute finanszírozta. A teljes dokumentum (.pdf, 1,9 MB) itt letölthető.



2011 gyászos év volt a médiapiac számára: a rosszabbodó gazdasági helyzet miatt sok médiaorgánum csődöt jelentett, leépítéseket eszközölt vagy fizetéseket csökkentett. A munkakonfliktusok szaporodtak, és a pénzhiány miatt a szerkesztőségek egyre gyakrabban kényszerültek kompromisszumokat kötni a hirdetőkkel, illetve az orgánum finanszírozóival.

Emiatt sérült a szólásszabadság, valamint a médiafogyasztók tájékoztatáshoz való joga – így a jelentés. A hirdetési piac zsugorodása ellenére, paradox módon,


a hírtelevíziók gombamód szaporodtak:

öt országos és több regionális csatorna jelent meg. Mivel ezen médiaintézmények piaci fenntarthatósága erősen kétséges, a jelenséget csakis azzal lehet magyarázni, hogy 2012-ben helyhatósági és parlamenti választásokra kerül sor.

Több politikus vagy ismert politikai tanácsadó (Sebastian Lăzăroiu, Vasile Dâncu, Cosmin Gușă, Dan Andronic) tulajdonosként vagy menedzserként kezdett el tevékenykedni a média területén. A médiapiacot továbbra is olyan üzletemberek uralják, akik elsősorban politikai és gazdasági előnyszerzés érdekében fektetnek óriási pénzeket a médiába.



A piac torzulása és a tisztességes verseny hiánya miatt a nagy nemzetközi médiakonszernek sorra kivonultak a piacról. Bodo Hombach, a német WAZ konszern egyik döntéshozója erről nyíltan beszélt: egy interjúban kijelentette, a hazai médiapiacot oligarchák uralják, akik másból – rendszerint a '90-es évek privatizációiból – szerezték vagyonukat.

A biztos anyagi háttér miatt ezeknek a médiumoknak módjukban áll dömpingárakat alkalmazni, és emiatt


nem tudnak labdába rúgni

olyan kiadók, akik piaci alapon szeretnék médiavállalkozásukat működtetni.

A nézettség-hajsza 2011-ben is folytatódott. Ennek jegyében a súlyos etikai kihágások is gyakoriak voltak: az ActiveWatch „csinált” híreket, a celebek közötti konfliktusok túldimenzionált bemutatását, valamint a tragikus, ám a köz szempontjából jelentéktelen események szenzációhajhász bemutatását emeli ki. Ugyanide tartozik a kiszolgáltatott csoportok lejáratása.

Ezzel párhuzamosan a média csekély érdeklődést mutat a hatóságok visszaélései, az emberi jogok megsértése vagy a korrupció iránt. A hazai média például keveset foglalkozott a Bukarest mellett található volt CIA-börtön ügyével, a hatalomellenes tüntetők elleni erőszakos fellépéssel, vagy a verespataki kitermelés ügyével.

Bár első pillantásra a számos televízióadó gazdag médiatartalmat sejtet, valójában


a hírtelevíziók nagyjából ugyanazt a receptet követik:

a releváns információk helyett végeérhetetlen vitákat tálalnak. A talk show-k meghívottai, elemzők és politikai kommentátorok sok esetben szoros kapcsolatban állnak a politikai szférával.

Az oknyomozó újságírásnak, nagyobb lélegzetű riportoknak szánt tér riasztóan kicsi, annak ellenére, hogy a nemzetközi példákból jól látszik, az ilyesfajta anyagok gyorsan megtalálják közönségüket. Az oknyomozó újságírást kizárólag szabadúszók művelik, leginkább on-line platformokon publikálva munkáikat.

A civil szervezetek által készített, közérdekű témákról (közpénzek elköltése, korrupciós mechanizmusok, emberi jogi sérelmek) szóló anyagok, jelentések hiánypótló szerepet töltenek be – ezeket azonban


csak igen ritkán veszik át a médiaorgánumok.

Hasonlóképpen az oknyomozó újságírók anyagait sem közlik – akkor sem, ha azok ingyen állnak rendelkezésre.

A jelentés hangsúlyozza, a jelenlegi helyzetben az újságírók is áldozatok, hiszen nem igazán vannak eszközeik a tulajdonosi érdekérvényesítéssel szemben. Annál is inkább, mert a szerkesztőségek menedzsmentjét rendszerint a lojalitás, nem pedig a szakmai teljesítmény alapján választják ki.

A piaci alapon megszerezhető reklámbevételek drámai csökkenésével felértékelődött a közintézmények hirdetési piaca, mely tavaly körülbelül 35 millió euróra rúgott. Komoly kérdőjelek merülnek fel azonban a reklámszerződések odaítélésével kapcsolatban.


A közintézmények reklámbüdzséjének elköltése nem átlátható,

és sok esetben a reklámszerződések külön paragrafusban térnek ki arra, hogy a médiaorgánumnak pozitív hangvételű híreket kell közöljön az illető közintézményről. Előfordult az is, hogy a szerződő médiaorgánumot közéleti szereplőkről szóló PR-anyagok leközlésére kötelezték.

Törvényekkel is nehezítenék az újságírók dolgát. Mihai Boldea PDL-szenátor például úgy módosítaná a Büntető Törvénykönyvet és az 544/2001-es törvényt, hogy a bűnvádi dossziék tartalma a végleges ítélet meghozataláig nem minősülne közérdekű információnak.

A 2011 őszén életbe lépett új Polgári Törvénykönyv szintén nehezíti az újságírók munkáját. A bíróság például egy esetben erre hivatkozva tiltotta meg egy újságírónak, hogy egy képviselő feleségéről bármit is írjon. Doru Leşe felesége homályos vállalkozásai miatt lett sajtótéma, illetve azért, mert állami intézményekkel állt üzleti kapcsolatban.

Az év folyamán nem érkeztek jelentések újságírókkal szembeni erőszakról, azonban


verbális agresszióra voltak példák.

Az év végi utcai tüntetések során a rendfenntartók több esetben visszaéltek erőfölényükkel, megtiltva a fotózást, filmezést a tüntetések idején. A 2011 végén kirobbant utcai tiltakozások során a rendfenntartók 1990 óta nem látott keménységgel léptek fel – állítják a civilek.

A sajtó hitelvesztését mindennél jobban bizonyítja egy közelmúltban végzett IRES felmérés. Ebből kiderül, a romániaiak háromnegyede gondolja azt, hogy a televíziók bármit megtesznek a nézettségért, és 65 százalékuk szerint a televízióadók manipulálnak. Ennek ellenére a lakosság 83 százaléka tévézik, és 81 százalékuk elsősorban innen értesül politikai fejleményekről.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS