2025. december 17. szerda
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Csökkenhet az USL népszerűsége a parlamenti választásokig

szerk. 2012. május 08. 10:23, utolsó frissítés: 10:23

Szűkülni fog a szociálliberális szövetség mozgástere az által, hogy egyik napról a másikra kormánypozícióba került. Az RMDSZ ellenzékből viszont újrapozicionálhatja magát. Politológusokat kérdeztünk.


Kapkodós tempóban zajlott a kormányalakítás. Victor Ponta és Crin Antonescu Brassó felé tartva, az autóban állították össze a miniszterek listáját, ami később többször is módosult. Meglepetésként érte az USL-t, hogy mégis átment a bizalmatlansági indítvány?

Székely István: Vélhetően az elején nem számítottak rá, de a maguk részéről mindent megtettek, hogy összejöjjön. Mindkét oldalon teljes mozgósítás volt, tévesnek tartom azt az értelmezést, miszerint Băsescu szándékosan adta volna át a hatalmat. Ami a miniszterek listáját illeti: patikamérlegen kiporciózott paritásos leosztást alakítottak ki, annak ellenére, hogy a PSD támogatottsága lényegesen nagyobb a liberális párténál – ezek szerint a PSD érdekelt az USL fenntartásában.

Zsigmond Csilla: Úgy vélem, az USL a bizalmatlansági indítvány benyújtásakor nem készült igazán a hatalomátvételre, ez sokkal inkább egy szimbolikus, a politikai napirend befolyásolását célzó akciónak indult. Korábban nem volt még példa rá, hogy egy kormány működéséről
pár hónappal a megalakulása után ily módon döntsenek/mondjanak véleményt. Az elmúlt években az ellenzék gyakran élt a bizalmatlansági indítvány eszközével: 2010-ben öt indítványt nyújtottak be, 2011-ben pedig kettőt, az ezekről történő parlamenti szavazás egyik esetben sem volt eredményes. Az ellenzék a bizalmatlansági indítvány benyújtásával nem csak az Ungureanu-kabinet működéséről akart véleményt formálni, hanem jelezni akarta azt is, hogy folytonosság van a Boc-kormány és az új koalíciós kormány közt.

Hiszen a PD-L a váltással pontosan az imázs-váltást célozta, új kormányfővel és retorikával készült a választásokra. A politikai migráció mindig is jellemezte a román politikai életet, 2009-től az RMDSZ parlamenti frakcióját leszámítva mindhárom román párt esetében jelentős változásokat regisztráltak a frakció-létszámban. De kétségtelen: a bizalmatlansági indítvány benyújtása után hirtelen fölerősödött az átigazolási hullám – ez elsősorban már a parlamenti választásokra való „helyezkedéssel” magyarázható, kevésbé a bizalmatlansági indítvány tartalmával. Így vált azonban lehetségessé a kormány megbuktatása, ami tehát ha a szavazást megelőző néhány napban már körvonalazódott is, az indítvány benyújtását megelőzően még nem volt reális alternatíva az USL számára.



Bakk Miklós: Azt hiszem, nagy meglepetés volt az, hogy szótöbbséget kapott a bizalmatlansági indítvány, és nem csupán az elemzők, hanem maguk a kezdeményezők számára is. A bizalmatlansági indítvány ugyanis az ellenzék szokványos eszközévé vált, egyfajta kötelező gyakorlattá, amellyel, hogy úgy mondjam, karbantartotta politikai cselekvőképességét. Azaz: arra szolgált, hogy a szokványos kormánybírálatnak időnként nagyobb hangerőt és konzisztenciát tudjon biztosítani.

A mostani váratlan siker azonban nemcsak arra mutat rá, hogy mennyire képlékeny választások előtt a politikai táborok állaga, és hogy választások előtt egy fél évvel bizalmatlansági indítványt benyújtani kiszámíthatatlan dolog, hanem arra is, hogy a román politikai életben tapasztalható „politikai migráció”, a választások előtti átigazolási hullám súlyos strukturális problémája a román alkotmányos rendszernek. Instabilitást okozó rendszeradottság. Ezért úgy gondolom, hogy a következő alkotmánymódosításkor biztos felmerül a bizalmatlansági indítvány intézményének valamilyen korrekciója.


Mit nyerhet a balliberális szövetség azzal, hogy félévvel a parlamenti választások előtt hatalomra került? Egyáltalán nyerhet, vagy ellenkezőleg, népszerűsége fokozatosan zuhanni kezd?

Sz.I.: Kezdeményezője, meghatározója lehet a történések alakításának. Valóban, fél év hosszú idő, ez alatt kiderülhet, hogy az ellenzékben megfogalmazott követeléseket kormányzati tényezőként nem lehet valóra váltani, hiszen ennek nincs meg a költségvetési háttere. Józan számítás szerint az USL őszi választások utáni parlamenti abszolút többsége, amely eddig is kérdéses volt, egy fél év alatt elfogyhat.

Amennyiben nem gondolkodnak további pártok bevonásában, két dolgot tehetnek: előrehozzák a parlamenti választásokat, vagy hozzányúlnak a választási rendszerhez. A parlamenti választások előrehozása nehézkes, ehhez vélhetően előbb fel kellene függeszteni az államfőt, ami további problémákat vetne fel. A választási rendszer átalakítása könnyebb: ha a mostani, igen arányos rendszert átszabják a tényleges egyéni választókerületek logikája szerint, az azt jelentené, hogy 35-40%-kal is abszolút többséget szerezhetnek. A választási rendszer ekképpen történő módosítása a magyar képviselet szempontjából igen veszélyes lenne.

Zs.Cs.: A helyhatósági választások szempontjából pozitív hozadéka lehet az USL számára a hatalom-átvételnek. A szimbolikus „győzelmen” túlmenően konkrét előnyökkel is járhat a kormányváltás, valamint tematizációs lehetőségeket is biztosít. Rövidtávon tehát az USL nyer a kormánybuktatással.

Amennyiben azonban nem lesznek előrehozott parlamenti választások – bár az USL (is) ebben érdekelt, de ennek kivitelezéséhez politikai konszenzusra van szükség –, az esetben népszerűségcsökkenést is regisztrálhatnak. Márpedig számukra a cél a parlamenti választások során abszolút többséget szerezni.

Kérdés, hogy a beiktatandó kormány mennyire tud népszerű intézkedéseket hozni bér- és nyugdíj-kiigazításban például stb. Mozgástere kormányzati pozícióban nyilvánvalóan beszűkül ahhoz képest, amit ellenzékből tematizálni lehetett, a korábbi koalíciós kormánnyal szemben megfogalmazott kritikáit nem fogja tudni megvalósítani. Ez hosszabb távon kétségtelenül népszerűségvesztést von maga után, kérdés az, hogy ezt mennyire lehet megfelelő kommunikációval „elodázni” a parlamenti választásokig.

B.M.: Kétségtelen, az USL számára nem túl előnyös most kormányozni. Átvenni a kormányrudat egy alapvetően pénzügyi fegyelmet és megszorításokat követelő világgazdasági konjunktúrában – népszerűtlen feladat. Mindazonáltal az USL megpróbálja egy fél évre elrejteni a konjunktúra igazi arcát, és kiaknázni – a választásokig – az ideiglenes relaxációs lehetőségeket.

Jól mutatja ezt az IMF-fel lefolytatott gyors, első tárgyalási forduló, és a fizetések „visszaemelésének” politikai tőkésítése. Előnytelen a kormányszerep az USL számára azért is, mert gyorsan változtatnia kell szabad ellenzékiségi populizmusán, és ha ezt nem teszi kellő ügyességgel, veszít hitelességéből a választásokig.

Végül a választásokig meg kell birkóznia azzal a problémával is, amely a hirtelen átigazolástömegből ered, és belső feszültséget eredményez a balliberális szövetség pártjaiban, hiszen ezekre az átigazolásokra egy újabb parlamenti mandátum, egy jobb jelölés reményében került sor.


Számít-e arra, hogy az új kormány a központi közigazgatás alsóbb szintjein is személyi változtatásokat fog eszközölni, vagy őszig a helyükön hagyja a hivatalnokokat?

Sz.I.: Ponta talán legfontosabb hívószava a megroggyant jogállam hitelének visszaállítása, ebből inkább az következne, hogy a versenyvizsgát követően kinevezett köztisztviselőket egyelőre helyükön hagyják. Elég bajuk lesz a párt befolyásos politikusai ellen folyamatban levő ügyészségi-bírósági ügyek leállításával...

Zs.Cs.: A nevesített miniszterelnök-jelölt eddigi nyilatkozatai arra utalnak, hogy az államtitkári szint alatt egyelőre nem lesznek személycserék a decentralizált intézmények élén, amennyiben az ezeket a funkciókat betöltők nem kapcsolódnak be a választási kampányokba. Egyelőre tehát a közigazgatás alsóbb szintjein nem valószínű az azonnali váltás. Kérdés az, hogy az USL saját politikai klientúrája mennyire lesz „türelmes” kivárni, főként a helyhatósági választások után.

B.M.: Úgy hiszem, a teljes hivatalnoki kar leváltására most nem kerül sor, eseti megoldások lesznek. Túl sok feladatra kell most koncentrálnia az új kormánynak, és nem valószínű, hogy erre is lesz kapacitása. Másrészt a helyhatósági választások eredményeinek a hasznosítása, illetve a parlamenti választásokra való felkészülés szükséges tehet olyan kinevezési bartereket, amelyek érintenek egyes hivatalnoki pozíciókat. A választások után azonban sor kerül a közigazgatási struktúrák győztes általi megszállására – olyan tradicionális gyakorlata ez a román politikának, amely, véleményem szerint, egyhamar nem változik meg.


Mi az oka annak, hogy Leonard Orban, az európai ügyek minisztere a Ponta-kormányban is helyet kap, hisz az USL ellenzékből vehemensen bírálta az Ungureanu-kormányt, és személy szerint Leonard Orbant is, amiért döcögve halad az EU-s pénzek lehívása és felhasználása?

Sz.I.: Leonard Orban a Tăriceanu-kormány alatt az uniós csatlakozás fő tárgyalóbiztosa volt, majd biztos az Európai Bizottságba. Az EU felé fontos folytonosságot mutatni. Nem mellékes az sem, hogy Orban Băsescu tanácsosa is volt: az államelnök a külpolitika terén jelentős jogosítványokkal rendelkezik, valamilyen modus vivendi-t vele is ki kell alakítani.

Zs.Cs.: Az USL az országos választások után is kormányozni készül, ilyen értelemben hosszabb távban gondolkodik, nem csak a választásokig hátralevő időben. Ez azt is jelenti, hogy gazdasági szempontból például ugyanazok a korlátok, amelyek a korábbi PD-L–RMDSZ kormány mozgásterét megszabták, az USL számára is beszűkítik a lehetőségeket.

Bár az EU-s pénzek lehívásának hatékonyságát a bizalmatlansági indítvány benyújtásakor is bírálták, Leonard Orbant továbbra is miniszterként nevesítette Victor Ponta. Leonard Orban sokkal inkább technokrata, mint pártpolitikus, eddigi pályafutása tudatosan és folyamatosan az EU-s ügyek képviseletére koncentrált. Kormányzati szerepvállalása jelzés lehet az EU, és általában a nemzetközi közvélemény fele, hogy az USL felelős kormányzásra készül, amely túlmutat a választásokig hátralevő időszakon. Pártpolitikán kívüliként, technokrata politikusként jelölése az USL számára is elfogadható, annál is inkább, hogy testvére, Ludovic Orban a PNL fajsúlyos politikusa – bár többször kihangsúlyozták, hogy politikai karrierjeik egymástól függetlenek.

B.M.: Úgy hiszem, hogy Leonard Orban volt uniós biztos politikai EU-s kapcsolataira mindkét politikai tábor igényt tart, egy kissé talán túl is értékelve e kapcsolati tőkét.


Victor Ponta kijelentette, hogy az ő DNS-ben benne van a törvény tisztelete és betartása, kormánya is ennek a jegyében fog tevékenykedni. A leendő miniszterelnök kijelentette, az új kabinet egyik első intézkedése az lesz, hogy érvényteleníteni fogja a MOGYE-határozatot. Nem ellentmondás ez?

Sz.I.: A MOGYE ügye jogi szempontból van annyira összetett, hogy inkább a hatalmi tényezők váljanak meghatározóvá. Ha pedig ezek dominánsak, valamilyen gesztust kell tenni azok irányába is, akik az Ungureanu-kormányt éppen a magyarok számára tett engedmények, a „román érdekek” feladása miatt kérdőjelezték meg. Lassan választási kampányban vagyunk, a nemzeti kártya kijátszása, ha veszített is jelentőségéből, még mindig hoz valamennyi szavazatot.

Zs.Cs.: Bár a kormánybuktatás nem csak erről szólt, kétségtelen, hogy a MOGYE-ügy szimbolikusan szerepet játszott a hatalomátvételben. Az USL prominens képviselői, Victor Ponta és Crin Antonescu az elmúlt napokban többször kijelentették, hogy az új kormány beiktatása után az egyik első tennivalójuk a MOGYE magyar karának létrehozását biztosító kormányhatározat eltörlése lesz.

Ellenzéki pozícióból folyamatosan bírálták és megkérdőjelezték a kormányhatározat létjogosultságát, a legutóbbi nyilatkozatok pedig azt jelzik, hogy ezt a kérdést nem ejtik kormányzati pozícióból sem, hanem következetesen végigviszik.

A PD-L és az RMDSZ már a bizalmatlansági indítvány benyújtásakor többször is nehezményezte, hogy az USL a törvény tiszteletben tartásáért vádolta a kormányt, hiszen a kormányhatározat egy törvény által garantált jog gyakorlatba ültetését biztosította. A MOGYE-ügy minden szereplő számára kényes kérdés, hiszen ez a nacionalista diskurzus felerősödéséhez vezet, ugyanakkor az USL számára külpolitikai vonatkozásban negatív konnotációjú lehet.

Valószínűleg ezért próbálják a legutóbbi nyilatkozatokban árnyaltabban tematizálni, hogy a MOGYE magyar karának kérdését meg kell oldani, csak azt nem az RMDSZ-szel, hanem a magyar akadémiai körökkel kell egyeztetni, a törvényes keretek közt. Azt gondolom, hogy a MOGYE kényszer presztízsüggyé vált, anélkül, hogy ennek bármelyik politikai szereplő számára hosszabb távon pozitív hozadékai lennének.

B.M.: Közben a marosvásárhelyi táblabíróság felmentette Pontát a MOGYE-ről megígért döntés meghozatalának a politikai felelőssége alól, azaz, a MOGYE ügyében a Ponta kormány lélegzetvételnyi szünethez jutott. A kérdés itt most rendkívül összetetté vált, hiszen mindkét oldal, azaz mind a kormány, mind az RMDSZ – sőt, az egész erdélyi magyar pártpaletta! – azzal a feladattal szembesült, hogy miképp kombinálja a politikai és jogi eszközöket ebben a kérdésben.


Kelemen Hunor szerint ezután ellenzéki szerep hárul az RMDSZ-re. Mit jelenthet ez a szövetség számára, milyen kommunikációs, politikai irányvonal módosulásra lehet számítani?

Sz.I.: Lehet, hogy az RMDSZ-nek tartósabb ellenzéki létre kell berendezkednie, ami nem a kivárás állapota, hanem maga a rendszer. Ez új kihívást fog jelenteni a szövetség számára, hiszen felnőtt egy olyan politikusi generáció, amely már kormányzati tényezőként szocializálódott. Választási év lévén, rövid távon kétségtelenül a szavazat-maximalizálás logikája érvényesül. Igazi kérdésnek azt tartom, hogy a Markó-korszak lezártával Kelemen Hunor ellenzékben újrapozicionálja-e az RMDSZ-t, és ha igen, milyen hívószavak mentén teszi ezt meg.

Zs.Cs.: Az RMDSZ, akárcsak az USL, az előrehozott parlamenti választásokban érdekelt, amelynek kivitelezéséhez azonban politikai konszenzusra lenne szükség. Bár ellenzéki szerepre készül, nem zárkózik el az USL parlamenti támogatásától olyan politikai kérdések esetében, amelyet fontosnak gondol, amellyel egyetért – amennyiben lesz ilyen.

A MOGYE-kérdés azonban nagyban befolyásolja az RMDSZ–USL viszonyt. A MOGYE magyar karának meg nem valósulása által az RMDSZ erőteljesebben hangsúlyozhatja, hogy továbbra is létfontosságú a folyamatos parlamenti (és lehetőleg kormányzati) jelenlét, hiszen az elért eredmények könnyen veszélybe kerülhetnek, amennyiben a román politikai érdekek úgy kívánják.

Ellenzéki pozícióból erőteljesebben lehet mindezt kommunikálni, fölerősödhet a kritika mind a román pártokkal, mind a magyar ellenzéki pártokkal szemben, hiszen a megosztás a magyar képviselet gyengüléséhez vezethet (az érdekérvényesítést gyengítve) – ezen logika mentén. Keményebb, radikálisabb diskurzusra lehet tehát számítani a választási kampány során.

B.M.: Minden pártnak fontos, főleg hosszabb kormányzati szerepvállalás után, hogy ellenzékbe szorulva újragondolja önmagát. Így az RMDSZ-nek is, hiszen a megalapozott stratégiai korrekciókat igazából csak ellenzékben lehet jól végiggondolni. Úgy látom, néhány RMDSZ-es politikus is tisztában van ezzel.

Természetesen választási év van, és a választások szempontjából az ellenzéki helyzetnek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Előny, hogy a kampányban szabadabban bírálhatja a kormányt – jóllehet, ennek tehertétele a korábbi kormányzati szerepben hozott döntések súlya –, hátránya viszont az erőforrások megcsappanása. Egyfajta optimizációs feladatot kell tehát elvégeznie a kampányban az RMDSZ-nek, az előnyök és hátrányok összeolvasásával kell kampányát felépítenie. Ez viszont szintén nem kedvez a stratégiai újragondolásoknak. Meglehet, ez a parlamenti választások utáni időszakra marad.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS