2026. május 5. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Jogértelmezés kérdése, sért-e szabadságjogokat a Big-Brother törvény

szerk. 2012. május 30. 09:26, utolsó frissítés: 09:30

A jogszabály sokkal világosabban fogalmaz ahhoz a törvényhez képest, amelyik a lehallgatások menetét és a lehallgatott tartalmak tárolását szabályozza – mondja Somodi Zoltán.


Elfogadta a képviselőház a három éve alkotmányellenesnek nyilvánított, a nyilvános telefon- és internetszolgáltatók által generált vagy feldolgozott adatok megőrzéséről szóló törvényt, a sajtó által csak Big-Brother törvényként emlegetett jogszabályt. E szerint a távközlési szolgáltatók kötelesek lesznek a felhasználók egyes adatait rögzíteni és a nemzetbiztonsági hatóságok rendelkezésére bocsátani azon esetekben, amikor azok súlyos bűncselekmények megelőzését, felderítését, vagy az azokban részt vevő személyek megfigyelését célzó tevékenységet folytatnak. A jogszabály elfogadásának elmulasztása napi 30 ezer eurós bírságot vont volna maga után, és az EU-szerződés megszegését jelentette volna.

A jogszabályt a képviselőház jogi bizottsága úgy módosította, hogy az eredeti szövegben szereplő egy év helyett csak hat hónapig kötelezik a szolgáltatókat a rögzített adatok tárolására. Egy másik módosítás értelmében a tárolt adatok kizárólag az adott ügyben nyomozó ügyész jóváhagyásával adhatók ki a hatóságoknak, ráadásul bírói jóváhagyással.


Gyakorlatilag az összes telefonszolgáltatónak fél évre tárolnia kell

azt, hogy az előfizető milyen számról telefonált, kit hívott fel, a két telefon előfizetőjének címét, a beszélgetés kezdetének és végének pontos időpontját. Mobiltelefon-hívás esetén a hívó és a hívott fél nemzetközi előfizetői azonosítóját (IMSI) és a két készülék egyedi nemzetközi azonosítóját (IMEI) is tárolják. Ugyancsak fél évig köteles megőrizni az összes mobilszolgáltató a cellaadatokat, vagyis azt, hogy melyik bázisállomás körzetéből kezdeményezte a hívó fél a hívást, és ha beszélgetés közben helyváltoztatás történt a cellák között, akkor mindeniknek az adatait, pontos földrajzi elhelyezkedését.



Internetszolgáltatás és internetalapú telefonálás esetén szintén tárolni kell a felhasználó azonosítóját, címét, az internetre kapcsolódás és lekapcsolódás dátumát, pontos idejét, az internetre kapcsolt számítógépek IP-címét. Széles sávú internetkapcsolat esetén rögzíteni kell annak a DSL-vonalnak, alközpontnak stb. is az azonosítóját, ahonnan a kommunikáció indul. További részletekről bővebben itt lehet olvasni.

Ha 2009-hez hasonlóan újból az Alkotmánybíróságra kerülne a törvény, elméletileg ismét elutasító álláspontra kellene helyezkedjen a testület, hisz a törvény ilyen szempontból nem változott, csupán kisebb módosítások kerültek bele, az alapelvek ugyanazok maradtak – válaszolt megkeresésünkre Somodi Zoltán informatikai szakember, volt távközlési államtitkár.


Mit sért?

Arra a kérdésünkre, hogy az adatrögzítési törvény mennyire sérti az alapvető szabadságjogokat, a szakember elmondta: ez jogértelmezés kérdése. „Mindig azt kell megnézni, hogy a szervezett bűnözés, a terrorizmus elleni harcban milyen messzire lehet elmenni. A törvény szerint azért kell ezeket az adatokat rögzíteni, ha szervezett bűnözői, vagy terrorista támadás történik, akkor könnyebben lehessen fényt deríteni a bűnözők kilétére. Az egyik véglet az, hogy mindenkit terroristaként kezelünk, mindenkit figyelünk. A másik véglet, hogy senkit nem figyelünk, semmilyen adatot nem rögzítünk, ha meg történik valami, akkor megpróbáljuk kideríteni, hogy ki volt a tettes. A megoldás az lenne, hogy a két véglet között megtaláljuk az aranyközéputat” - fogalmazott a volt államtitkár.

Hozzátette: majdnem mindenhol a világon, legalábbis Európában és az Egyesült Államokban, mikor az ember bemegy egy szállodába, akkor ott kérik az adatait, rákérdeznek arra, hogy milyen céllal érkezett, és mikor megy el. A statisztikai okokon túl ez olyan célokat szolgál, hogy a bűnüldöző szervek egy nyomozás esetén ezekhez az adatokhoz hozzáférhessenek. Ezt is egy külön törvény szabályozza – vázolta.

Elmondta, a Big-Brother törvény esetén is tulajdonképpen erről van szó, csak mindig felvetődik a kérdés, hogy vajon ki és mikor fér hozzá az adatokhoz, és azokat milyen célokra használja. „Az adatgyűjtéssel kapcsolatban tudni kell, hogy a szolgáltatók most is rögzítik az adatokat, ez tulajdonképpen a fogyasztó érdekében is történik, ebbe a fogyasztó is beleegyezik, amikor aláírja a szerződést. Ez a törvény ilyen szempontból nem hoz többet, viszont világosabbá teszi, hogy ezeket az adatokat milyen körülmények között lehet kiszolgáltatni” - magyarázta Somodi.


Amit fontos tudni,

hogy a törvény csak a beszélgetéssel kapcsolatos adatok rögzítésére vonatkozik, a tartalomrögzítésről nem rendelkezik. Az egyébként túlságosan is bonyolult mechanizmus lenne, hogy a szolgáltatók rögzítsék az összes telefonbeszélgetést, és nyomon kövessenek minden elektronikus levelezést. A szolgáltatók különben így is nehezen fogadták el, hogy hat hónapig tárolniuk kell ezeket az adatokat. A telefonbeszélgetéseknek vagy emaileknek a tartalmát csak akkor lehet rögzíteni, amikor megkezdődik a nyomozási szakasz, és ezt külön jogszabály szabályozza.

Somodi elmondta, minden EU-s tagországnak kötelező módon kell hoznia egy ilyen adatrögzítési törvényt, hisz egy európai irányelvről van szó. Kérdés, ki hogyan áll hozzá az EU-s tagsághoz. Van, aki mindenféle fenntartás nélkül tartja magát az irányelvhez, és vannak olyan országok, mint például Németország, ahol szintén alkotmányellenesnek nyilvánította az ottani alkotmánybíróság az adatrögzítési törvényt. A német kormány azt mondta, hogy az irányelv sérti a német állampolgárok jogait, és szembeszáll az irányelvvel, vállalja a következményeit és a büntetéseket is, de ugyanakkor lobbizik, hogy változtassák meg az irányelvet – zárta a volt államtitkár.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS