2026. október 26. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mindenki azt mondja, győzött, de felhőtlenül csak Diaconescu örvendhet

szerk. 2012. június 25. 10:36, utolsó frissítés: 2012. június 26. 09:57

A választások paradoxona: a magyarok Szatmár, Szilágy és Maros megyében vettek részt az etnikai arányt meghaladó számban a választásokon, mégis itt születtek a legnagyobb veszteségek.


A Transindex és az Erdély FM kezdeményezte, a Jakabffy Elemér Alapítványnál tartott kerekasztal-beszélgetés témája a helyhatósági választások kiértékelése volt. A beszélgetésen Székely István, Bakk Miklós, Illyés Gergely politológusok és Zsigmond Csilla szociológus vettek részt, Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője moderált.

A beszélgetés során a szakértők az RMDSZ, az MPP és az EMNP eredményeit értékelték, a romániai magyar pártok jövőjét latolgatták az eredmények függvényében. Szó esett a román pártok teljesítményéről, és az etnikai, valamint a hasznos szavazás jelentőségének mértékéről. Portálunkon a vita szerkesztett átiratának 1. részét közöljük.

A Központi Választási Iroda közzétette a végleges választási eredményeket. Hogyan értelmezzük ezeket?

Székely István: Induljunk ki abból, hogy az önkormányzati választásokon, a diskurzus szintjén mindenki nyert. Talán a PDL-t leszámítva minden egyes párt megtalálja azt a szegmenst, azt a kimutatást, ahol ő valamilyen formában győztesnek tudja minősíteni magát. Ez nehezíti a tisztánlátást, az elemzést. Azt gondolom, hogy az abszolút számoknak különösebb jelentősége nincs. 1990 óta látjuk, hogy az abszolút szám elsősorban az országos részvételi aránytól függ, amivel a magyar részvétel teljesen szinkronban mozog. Két különbség van: a 2007-es és a 2009-es EP-választások. A mostani választásoknál többször előfordult, hogy összehasonlították a 2008-as és 2012-es abszolút számokat. Ez különösebben nem érdekes, hisz 2008-ban 50,67% volt az általános részvétel, míg 2012-ben 56,39%, az abszolút számok ennek függvényében alakultak. Felmerül a kérdés, mit mihez hasonlítsunk. Rendelkezünk a 2011-es népszámlálás ideiglenes adataival - interetnikus környezetben az ehhez való viszonyítást sokkal korrektebbnek tartom.


Talán kiindulásként érdemes összehasonlítani az országos adatokat: a népszámlálás ideiglenes 6,5% magyar lakosát összemérjük a megyei listákra leadott összmagyar szavazattal, amely 6,42%. Tehát 0,08%-kal kisebb a magyar részvétel, ami azt jelenti, hogy nagyjából megfelel az országos átlagnak. Ha azonban megnézzük ennek területi bontását, érdekes különbségeket figyelhetünk meg. Tehát munkamódszerként összeadtam az RMDSZ, az MPP és az EMNP szavazatainak arányát és ezt viszonyítottam az adott közigazgatási egység - város vagy megye - magyar etnikai arányához. A legjobb eredmény a megyék esetében (itt most a megyei listákra leadott szavazatokról van szó) Szatmár megyében volt, ahol a magyar részvétel a magyar etnikai arányhoz képest 106,64%, a második Szilágy megye 102,11%-kal, a harmadik Hargita megye 101,65%-kal, míg Maros megye a negyedik helyen áll 100,05%-kal. Tehát román-magyar vonatkozásban ezekben a megyékben volt a legsikeresebb a magyar mozgósítás. Ennek ellenére a három nagy, országos jelentőségű veszteségből itt található kettő - nincs magyar megyei tanácselnöke Szatmár és Maros megyéknek.

Ha közelebbről megnézzük a Szatmár megye magyar tanácselnök-jelöltjeire leadott szavazatokat, azt látjuk, hogy a magyar etnikai arányhoz képest a magyar választók részvétele 108,17%. A magyarok részt vettek a választásokon, a szétszavazás is minimális volt, de az etnikai arány a megyében 34,5%. Ezzel az aránnyal csak abban az esetben lehet nyerni, ha a román pártokat támogatók szétszavaznak. A választások előtt az utolsó országos közvélemény-kutatásban az USL 59%-on állt. Egyszerűen arról van szó, hogy a sikeres magyar mobilizáció és a magyar összefogás interetnikus környezetben nem elégséges 30-40%-os lokális kisebbség esetében a győzelemhez. Kell ehhez a románok szétszavazása, ami ebben az esetben nem történt meg.

Maros megyében elmondhatjuk ugyanezt: jó magyar mobilizáció mellett a megyei tanács elnökjelöltje nem nyert. Maros-megyében 37,8% a magyar etnikai arány, ehhez képest a tanácselnök-jelöltekre leadott szavazatokból való magyar részesedés 38,92% volt, tehát 102,96%-os a magyar mobilizáció. Ehhez képest az USL jelöltje 40,46%-kal nyert. Talán itt lehetett volna nyerni - ehhez 107% feletti mobilizáció kellett volna.

Szatmárnémetiben hasonló a helyzet: 37,6%-os etnikai jelenlét mellett az összesített magyar szavazat 40,98%, ami 108,98%-ot jelent. A magyar részvétel jónak mondható, minimális szétszavazással, azonban az USL jelöltje 49%-kal nyert.

Marosvásárhelyen ehhez képest rosszabb a helyzet. Ha összeadjuk a három magyar politikai szervezet eredményét, akkor 41,56%-ot kapunk, úgy, hogy a város magyar lakossága 44,9%. Ezt azt jelenti, hogy az etnikai arányhoz képest 92,56%-os volt a mozgósítás, ami azért alacsony, nem beszélve arról, hogy Florea 50% fölött nyert. Itt valamivel nagyobb volt a magyar szétszavazás is - lehet, hogy a város rossz eredménye miatt vesztett a megyei tanácselnök-jelölt.

Egy észrevétel még a politikai szavazatról. Láttuk, hogy egyesek a pártok egymáshoz viszonyított arányát megpróbálják helyi önkormányzati listákra leadott szavazatok alapján számolni. Ezt nem tartom szakmai szempontból korrektnek, hiszen a helyi lista a helyi törésvonalakat tükrözi, ezek pedig alapvetően nem politikaiak: a rokonság, a helyi csetepaték és mindenféle egyéb problémák határozzák meg, ki hogyan szavaz. A politikai szavazat a megyei listákra leadott szavazatok összege, egymáshoz viszonyított aránya. 2008-ban a magyar szervezetekre leadott szavazatokból az RMDSZ 83,4%-ot kapott, az MPP 16,6%-ot. Ehhez képest 2012-ben az RMDSZ-nek van 85,2%-a, az EMNP-nek 8,1%-a és az MPP-nek 6,7%-a. Ezt úgy számoltuk ki, hogy a Kolozs megyei közös EMNP-MPP lista szavazatait elosztottuk a két szervezet Kolozs megyén kívüli szavazatainak egymáshoz viszonyított aránya szerint, hiszen a szavazatok megoszlására előzetes megállapodás nem volt. A politikai szavazatoknál az EMNP vezet, az elnyert mandátumok számánál viszont az MPP, hiszen támogatottsága területileg koncentráltabb.

Mennyire valós az a kép, hogy Romániában, 2012-ben még mindig teljes mértékben etnikai szavazásról beszélhetünk?

Székely István: Három olyan kérdés van, amely árnyalhatja ezeket az eredményeket. Az egyik a viszonyítási alap, a népszámlálási adatok minősége, hiszen sok olyan személyt is jelenlévőként írtak össze, aki külföldön tartózkodott.

A másik az, hogy az etnikai települési arányokat nem lehet egy az egyben automatikusan áttenni a választókorú lakosság arányára. Pl. Marosvásárhelyen 44,9% az etnikai arány, ehhez képest a 18 év feletti magyarok aránya 47% felett van, hiszen a magyarok korfája rosszabb.

A harmadik kérdés az etnikai határon történő átszavazás. Amióta Romániában magyar mintára reprezentatív mérés történik, ez mindig 10% alatt volt. Legmagasabb 2004-ben volt talán 8%-kal, ez fokozatosan lecsökkent 5% alá. A felsorolt példáknál talán még meg kell említeni a Szatmár megyei svábok esetét, akiknek egy része a népszámláláskor németnek vallotta magát, de a választásokon koalíciót kötöttek az RMDSZ-szel.

Bakk Miklós: a szavazói döntés felől tekintve, úgy hiszem, háromféle magyarság van. Vannak a népszámlált magyarok, azok, akik a népszámláláson magyarnak vallják magukat. Ez az alap, a kiindulópontunk, a potenciális etnikai szavazóbázis, ennek alapján számolunk, ehhez mérünk mindent. Aztán van a politikai magyarság, ami az elmúlt 20 év történetéhez, az egységes RMDSZ-képviselet nyomán kialakult szavazói attitűdhöz tartozik. Ez valamivel szűkebb kör, amelyhez azok az emberek tartoznak, akik etnikai magyarok, és akikben kialakult, hogy a magyarsághoz tartozásuk politikai identitásbeli összetevője is, azaz hogy a magyar képviseletre szavaznak. Ez a kör főleg a magyar-román szembenállás mobilizációs potenciáljának az értelmezésében hasznos keret. És végül van a pártos magyarság. Ez az erdélyi magyar többpártiság mögött épp most alakuló, szegmentálódó szavazóbázis fogalmi leírását szolgálja, olyan fogalom lenne, amely inkább a magyar-magyar szembenállás mobilizációs szerepét állítja előtérbe. Tehát eléggé bonyolult kérdésnek tartom, hogy milyen is az etnikai szavazóbázis, hogyan működik. Eléggé változó geometriájú dolog ez, és az önkormányzati választások esetén ez még inkább így van, mint a parlamenti választások esetén.

Zsigmond Csilla: ha valahol kérdőjelek lehetnek a népszámlálási adatok esetében, azok pontosan ilyen interetnikus közegben lehetnek, mint Maros megye, Szatmár megye, ahonnan a migráció mind a mai napig sokkal erősebb, a kétlakiság, a magyarországi és nyugati kivándorlás miatt. Ilyen szempontból lehet a képet valamelyest árnyalni. Ami a választási eredményeket illeti, egy kiélezettebb román-román versennyel sokkal jobb lehetett volna a magyar képviselet mandátumszerzése. Maros megye esetében a szavazatok kétharmadát vitte az USL, és egyharmadát a Szövetség Maros Megyéért. Ha itt élesebb a verseny, akkor az a közel 35% is elég lehetett volna a tanácselnöki pozícióhoz.

Amit Székely István vetett fel, hogy a megyei tanácselnökre, a megyei listákra leadott szavazatokat lehet politikai szavazatokként kezelni leginkább, ez rendben is van, de ez esetben azt is látnunk kell, hogy pl. Kovászna és Hargita megyében nagy valószínűséggel a megyei tanácselnöki és megyei listás szavazás során a szavazathasznosulás is felmerül. Van egy olyan szavazóréteg, aki szereti, ha a szavazata hasznosul, ez erősíthette az RMDSZ jelöltjeire való szavazást ebben a két megyében. Főként a megyei tanácselnöknél gondolom, hogy ilyen értelemben volt egy szavazathasznosulás. Illetve meg kell említeni az utánfutóhatást is, hogy ha nincs nagyon komoly politikai elkötelezettség semmilyen irányba, akkor megjelenhet a győzteshez való tartozás.

Ezekkel a hatásokkal is számolni kell szerintem, amikor a megyei listákra és a megyei tanácselnökökre leadott szavazatokat nézzük, Kovászna és Hargita megyében.

Bakk Miklós: Eckstein-Kovács Péter úgy magyarázta saját, a magyarok arányszámától elmaradó eredményét, hogy a magyarok jó része hasznosnak akarta tudni szavazatát, ezért szavazott a román polgármesterjelöltre. Székelyföldön ez talán a magyar-magyar relációban is elképzelhető, azaz a hasznosan szavazni akarók a győztesnek gondolt jelöltre szavaztak inkább. Így érted?

Zsigmond Csilla: Székelyföldön, a helyi listák és a helyi polgármesterjelöltek esetében kevésbé gondolom jellemzőnek. Inkább azt mondom, hogy a megyei tanácselnöki versenyben ez is szerepet játszhatott.

Bakk Miklós: Én is így gondolom, hogy a politikai szavazat megjelenése annak a mérlegelését is jelenti, hogy a szavazásra vonatkozó döntésben tudatosulnak valamennyire mind az instrumentális-hasznossági elemek, mind pedig az expresszív, identitással kapcsolatos elemek. Bár az emberek nem ezekben a fogalmakban gondolkodnak, mégis, saját döntéseikben sokszor meglepő tudatossággal vetik össze e két nézőpontot. Legalábbis nekem van erre vonatkozóan személyes tapasztalatom.

Illyés Gergely: a PP-DD-t kivéve mindegyik politikai alakulatnak hiányérzete lehet a választások után. A PDL esetén ezt nem kell magyarázni, hiszen a 4 évvel ezelőtti eredményekhez képest földcsuszamlásszerű vereséget szenvedtek. Az USL országosan ugyan elsöprő sikert aratott, azonban Erdélyben nem tudták teljesen megdönteni a PDL bázisát, fontos erdélyi városok polgármesteri tisztségeit nem tudták megszerezni. Gondolok itt Kolozsvárra, Brassóra, Aradra. Ezért azt gondolom, hogy az USL-nek is lehet hiányérzete.

Az RMDSZ-nél sok pozitívumot fel lehet sorolni, a magyar pártok versenyéből egyértelműen győztesként került ki, szavazatszám és mandátumok tekintetében többet szereztek, mint 4 éve, ugyanakkor olyan pozíciókat vesztettek, amelyek a mérleg nyelvét a csalódottság irányába billentik el.

Az MPP egyértelműen vesztett a 4 évvel ezelőtti eredményekhez képest, ugyanakkor fontos bástyákat – Kézdivásárhely és Barót -, székelyföldi nagyközségeket vesztettek el, amelyek a pártépítésben éreztetni fogják a hatásukat. A Néppártnak pedig szintén hiányérzete lehet, hiszen az előzetes várakozások arról szóltak, hogy az MPP eredményeinél jobbat fog elérni. Szavazatokban ugyan többet kaptak, de mandátumokra nem tudták átváltani. Kovászna megyében erősebb a Néppárt, mandátumok szempontjából több fontos pozíciót szereztek, Hargita megyében viszont egyértelműen az MPP nyert kettejük közül, és az RMDSZ-en kívüli alakulatoknak az egyetlen bástyája Gyergyószentmiklós lett, ez pedig pártépítésben nagyon sokat számít.

Bakk Miklós: Az USL helyzete abból a szempontból érdekes, hogy tulajdonképpen minden eddigi választási eredmény esetén ki lehetett mutatni a román választási földrajznak azt a dualitását, ami az erdélyi térség és a regáti térség különbségében áll. Ez most is így van, az USL Erdélyben gyengébb, és Erdély választási térképe tagoltabb, mint a Regáté.

Marosvásárhely esetében nagyfokú tudatosságot feltételez a román választók részéről, hogy a PDL-s Dorin Floreára és emellett az USL városi és megyei tanácsosi listájára szavaztak.

Székely István: Szerintem a magyar mumus teremtette meg a román egységet, ami Marosvásárhelyen túlmutatott az USL országosan mért támogatottságán. Florea helyesen ismerte fel, hogy az USL-vel összemérhető támogatottságot, párthátteret csak akkor tud összehozni, ha túllép a bevett politikai kereteken, és számolva azzal, hogy a román-magyar „szembenállás” felülírja a pártlogikát, létrehozott egy új szervezetet, amelyik indult a választásokon.

A politikai elit szintjén nem, de a választók szintjén Florea a magyarok ellen létre tudta hozni azt az új egységet, amivel jelentősebb eredményt tudott felmutatni, mint saját pártjának támogatottsága.

Vásárhely kapcsán volt egy olyan hipotézis is, miszerint Smaranda Enache lehet egy olyan híd a román és a magyar közösség között, amelyik akár többséget is szerezhet. Ehhez képest érdekes, hogy ha a magyar jelöltekre leadott szavazatokat nézzük - Smaranda Enache függetlenként indult, néppárti támogatottsággal, ezért magyar jelöltnek számolom eredményét - akkor összesen 41,56%-ot kapunk a polgármesterjelöltekre leadott szavazatok tekintetében. E mellé két másik szám tartozik: ha a szűk etnikai arányhoz mérjük, tehát nem a 47%-hoz, ami a 18 év felettiekből a magyar arány, hanem a népszámláláskor mért teljes lakossághoz képest, akkor ez csupán 92,56%, tehát jelentős mértékben elmarad a román választók mobilizációjától.

A másik érdekesség az, hogy ha összehasonlítjuk a polgármester-jelöltekre leadott 41,56%-ot és a helyi listákra leadott RMDSZ-MPP-EMNP szavazatok összegét, amely 41,87%, akkor a számok azt mutatják, hogy Smaranda annyi listás román szavazat sem hozott, mint amennyi magyar átszavazott Floreára.

Zsigmond Csilla: ha most nézzük ezeket az eredményeket, akkor valóban azt látjuk, amit Székely István elmondott. Azt az egyet nem tudjuk utólag visszapörgetni, hogy amennyiben ténylegesen egyetlenegy jelölt van és hipotetikusan az Smaranda Enache, akkor milyen eredmény született volna. Nem tudjuk, hogy akkor milyen lett volna az RMDSZ, illetve a két másik magyar párt esetében a mobilizálás. Nem tudom, hogy ugyanez lett volna-e a kép akkor is, ha közös jelöltként, valószínűleg teljesen más kampánnyal, üzenetekkel és nem egy ilyen konfliktusos, kiélezett nyilatkozatháború után szalad bele Marosvásárhely a polgármesterválasztásba. Ezekből az eredményekből lehet-e arra következtetni, hogy Smaranda Enache vagy bárki nem tudott volna közös jelöltként befutni, vagy ez eleve egy olyan helyzetben született eredmény, amikor ezt megelőzték a jelöltállítás meg az egész polgármester-jelölés nem túl üdvös eseményei.

Székely István: Ezt utólag szinte lehetetlen megbecsülni - inkább az eredmények ismeretében próbálom megérteni, hogy mi történt.

Bakk Miklós: 2008-ban sokat elemezgettük a vásárhelyi eredményeket. Az egyik konklúzió a split vote volt, vagyis hogy a magyarok megosztották szavazataikat. Sok magyar volt, aki RMDSZ listára szavazott, de a hasznosulás elve vagy valami más alapján a polgármesterjelöltek közül Floreát választotta. Kérdés, hogy ez a szavazatmegoszlás milyen súllyal van itt jelen. Mert, ha jelen van abban az értelemben, ahogy Székely István próbálta ezt a számítást elvégezni, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar listákra szavazók között voltak olyanok, akik nem szavazták meg a listát állító párt polgármesterjelöltjét, hanem esetleg Floreára szavaztak, így adódhat egy olyan különbség, amit figyelembe kell venni.

Székely István: Nem értek egyet. Gyakorlatilag a különbség a 41,56% és a 41,87% között minimális. Úgy, ahogy voltak olyan személyek, akik valamelyik magyar szervezet listájára szavaztak és átszavaztak Floreára, úgy biztosra veszem, hogy voltak olyan személyek is, akik valamilyen más pártra szavaztak, és megszavazták Smarandát, vagy akár Frundát is. Csakhogy ez nulla összegű játék volt - nincs olyan jelentős különbség, amit Smaranda Enache hozott volna.

Bakk Miklós: Egyébként az, hogy Florea egy ilyen, román egységet célzó politikai konstrukcióval operál, azt húzza alá, hogy az RMDSZ-nek a klasszikus logikája, amelyet 2008-ban Borbély László jelöltségével a maximumra pörgettek, a román konstrukciókkal szemben nem tud sikeres lenni. Ha az nem hozott eredményt, akkor pedig valamilyen más politikai konstrukcióban kellett volna gondolkodni, világos. Nem lehet megismételni ugyanazt a vesztésre ítélt receptet. Most nem az a kérdés, hogy Vass Levente, Smaranda Enache vagy egy harmadik jelölt lett volna a jó közös jelölt, illetve erről lehetett volna vitatkozni, de az bizonyos, hogy ezt politikai konstrukcióban kellett volna megvalósítani.

Illyés Gergely: ha bevesszük ide Kolozsvárt és Nagyváradot, akkor azt a kérdést jogosnak érzem, hogy mennyire működik még kompaktul az etnikai szavazat. Kolozsváron elég egyértelműen látszik, hogy Eckstein ott vesztett az RMDSZ listához képest, hogy nagyon kiélezett volt a küzdelem a két román jelölt között, és világos volt, hogy kettejük párharcának a győztese lesz a polgármester. Tehát a magyar szavazók egy része hasznos szavazatot szeretett volna adni.

Bizonyos szempontból ugyanezt Nagyváradon is látom, ahol Ilie Bolojannak elég érzékelhető népszerűsége volt. Miközben Cseke Attila ismert, fiatal jelölt volt, és nem volt várható, hogy az etnikai arányok alatt kap szavazatokat, mégis így történt. Ugyanakkor Vásárhely esetében is, talán nem ennyire érzékelhetően, de hasonló történt, így interetnikus környezetben mindenütt fel kell tenni azt a kérdést, hogy mekkora mértékű az átszavazás, mennyire tudják a magyar szervezetek megszólítani a teljes magyar választói bázist, illetve, hogy mekkora a lemorzsolódás, mert szerintem van.

Székely István: Különbséget kell tenni a különböző választások között. Klasszikus értelemben vett etnikai szavazásról abban az esetben beszélhetünk, ha az párosul a hasznosulás elvével. Szerintem az etnikai szavazás él és virul, Nagyváradon és Kolozsváron is. Az önkormányzati listák esetében azért jelentős különbséget látunk az etnikai arány és a listára leadott szavazat között.

Nagyváradon 24,5%-os etnikai aránynál az RMDSZ-re és az EMNT-re leadott szavazatok összege 20,45%, ami jelentős különbség. De ez véleményem szerint a listáknál nem átszavazást, hanem távolmaradást jelent. Ez a különbség Kolozsvár esetében is jelentős, hiszen itt van vagy 4500 olyan személy, aki nem nyilatkozott a nemzetiségéről, és vélhetően döntő többségük magyar, tehát Kolozsváron a magyar arány nagy valószínűség szerint 17% feletti. Ehhez képest a két magyar lista összege 14,58%, de itt is azt mondom, hogy a távolmaradás a jellemző, és nem az etnikai átszavazás.

A felmérések azt mutatják, hogy amennyiben valamiféle probléma van, akkor a távolmaradók aránya nő meg, az elégedetlenség, a proteszt még nem lépi át az etnikai határt. Más a helyzet, amikor az etnikai szavazathoz nem társul a hasznos szavazat reménye. Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs kevesebb szavazatot kapott, mint az RMDSZ és az EMNP-MPP közös lista, és ez elmondható Nagyváradról is. Világos, hogy van egy átszavazás a magyarok irányából a vélhető nyertesre. Ez látszik a megyei önkormányzatok elnökjelöltjeinél is, ott, ahol nincs esély a nyerésre, azzal a megjegyzéssel, hogy a megyei listákra valamennyien szavaznak olyan településekről is, ahol nincs helyi magyar lista. Ezért okoz gondot az ősz szempontjából az új választási törvény, amely szerint csak abban az esetben beszélhetünk hasznosuló etnikai szavazatról, ha a választókerületben magas magyar etnikai arány, többség van.

Zsigmond Csilla: ilyen szempontból az, hogy idén a polgármester-választások egy körben lefutottak, valamelyest mutatja azt is, hogy ősszel mi várható. Ha megmarad a kétfordulós polgármester-választás, akkor Cseke Attila, Eckstein-Kovács Péter és más magyar polgármesterjelöltek is jobban szerepelnek az első körben, és csak a második fordulóban merül fel a szavazatátadás, hasznosulás kérdése.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS