2026. október 26. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Választási kerekasztal 1.: egyik párt sem akarta lehozni a csillagokat

szerk. 2012. december 14. 18:07, utolsó frissítés: 19:27

Az USL-s jelöltek egymással is versengtek, a jobboldali szavazók pedig otthon maradtak. Barna Gergő, Kiss Tamás, Székely István, Székely István Gergő és Toró Tibor a román pártok versenyéről.


A romániai parlamenti választások eredményét elemezte ki kedden Barna Gergő, Toró Tibor, Székely István Gergő, Székely István és Kiss Tamás a Transindex és az Erdély FM által szervezett választási kerekasztalon, a Jakabbfy Elemér Alapítványnál. A kerekasztal három tematikát járt körül: a román pártok szereplését az országos adatokból kiindulva; a magyar-magyar és a magyar-román versenyt; illetve az eredményekből levonható, jövőre vonatkozó következtetéseket. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd volt.

Összefoglalónk első részében az országos adatokról és a román pártok szerepléséről szóló beszélgetés átirata olvasható.

Hogyan értékelitek a román pártok szereplését a december 9-i parlamenti választásokon?

Székely István Gergő: Beigazolódott az, amit várni lehetett, az USL kétharmados többséget szerzett, ilyenre utoljára 1990-ben volt példa Romániában, amikor a FSN még Ion Iliescu vezetésével szintén 66-67 százalékot szerzett meg.


Ezen kívül azt láthattuk, hogy a korábban kormányzó párt, a PDL szintén pártszövetség, az ARD szövetség keretében indult, amelybe kis pártokat kooptáltak maguk mellé. Az ARD eredménye egy totális kudarcként értékelhető, főleg ha abból indulunk ki, hogy a nyáron a helyhatósági választásokon még 23 százalék volt az eredményük, és ha ehhez még hozzászámoljuk a kis pártok, kis csatlósok eredményeit, akkor abban is reménykedhettek volna, hogy ezt az eredményt feljebb lehet tornászni, 25 százalék fölé. Ha jól emlékszem, nekik a kitűzött céljuk az volt, hogy a 24 százalékot kell teljesíteni, ehhez képest 16 százalék lett belőle.

A harmadik dolog nyilván Dan Diaconescu pártja, amely, fogalmazzunk úgy, megszorongatta az ARD-t, bár végül országos szinten nem ért el annyit, mint az ARD, viszont jó néhány megyében megelőzték őket. És lesz jó néhány olyan megye, főleg délen, ahol az ARD-nek egyáltalán nem lesz képviselete.

Az RMDSZ 5,14 illetve 5,24 százalékon áll, ez az eredmény vastagon 1 százalékkal kevesebb, mint a 2008-as parlamenti választásokon, és magyar-magyar szempontból, még ha hozzá is adjuk ehhez az eredményhez a Néppárt által elért eredményt, akkor sem éri el százalékosan a 2008-as eredményt. Főleg a képviselőház tekintetében nagy a különbség. A Néppárt 0,65 és 0,79 százalékot ért el, tehát gyakorlatilag az történik, hogy az összmagyar eredmény 1990 óta először beesik 6 százalék alá, illetve a szenátus esetében a határon van.

Székely István: A román pártok szereplése tekintetében papírforma-eredmény született, azzal a megjegyzéssel, hogy az USL a becsült sáv felső, az ARD a becsült sáv alsó határában található. Az ARD egyszerúen beragadt 17 százalék környékén, ez bizonyítja, hogy az az elképzelés, amely úgy próbálta a PDL népszerűségvesztését orvosolni, hogy mellétettek három kis pártot, és átnevezték, kétségtelen kudarc volt. Itt megjegyzem azt is, hogy Blaga lecserélése Ungureanura nagyon rossz lépésnek bizonyult, hiszen Ungureanu lehetett jó technokrata miniszterelnök, de azért egy pártot győzelemre vivő politikus valószínűleg soha nem lesz.



Sokat beszélünk a kétharmadról az utóbbi időben, és ahogy olvasom a magyar elemzéseket, véleményeket ezzel kapcsolatban, szembetűnő, hogy a mi kétharmad-percepciónkat a magyarországi kétharmados többség határozza meg, ebből próbálunk valamiféle következtetéseket levonni a romániai kétharmad természetére vagy várható hatásaira nézve. Úgy gondolom, hogy ez a megközelítés téves. Magyarországon a kétharmad fontosságát elsősorban a kétharmados törvények léte adja, amelyek számát valamikor ’90-ben lecsökkentették, de még mindig van tíz olyan terület – a tíz legfontosabb –, ahol csak kétharmaddal lehet módosítani (ez a minősített többség). Romániában nincsenek kétharmados törvények. Vannak olyan törvények, ahol a parlament összlétszámához viszonyított többség szükséges (ez az abszolút többség), de klasszikus értelemben vett kétharmados törvény nincs.

Hogy mi volt az értelme annak, hogy az USL az alkotmánymódosítást tűzte zászlajára: ők a közvélemény-kutatásokban már egy megelőlegezett parlamenti többséggel rendelkeztek, és ilyen szempontból egy ennél magasabb célt kellett kitűzniük. Nem hiszem, hogy a Románia előtt álló problémák nagy részének megoldásához alkotmánymódosítás szükséges, ha pedig ismét Magyarországgal való összehasonlításban gondolkodunk, teljesen más az alkotmány szerepe ott, mint Romániában. Magyarországon, főleg Sólyom László 9 éves alkotmánybírósági elnöksége alatt, a „láthatatlan alkotmány” irányából levezettek egy olyan alkotmány-értelmezést, amely normatív hatása gyakorlatilag az élet minden területére kiterjedt. A román alkotmány nem ilyen, a román alkotmánybíróság sem ilyen.

A romániai kétharmadot nem egy alkotmányozó többség irányából kellene megközelíteni, inkább egyféle domináns, hegemón pártrendszer felől, ahol meghatározó, hogy van egy nagyon erősnek tűnő hatalmi konglomerátum. Emlékezzünk vissza például Tăriceanu miniszterelnöki mandátumának második felére, amikor egy 22 százalékos parlamenti kisebbségre támaszkodhatott, ami azt jelentette, hogy a kormány nem rendelkezett a törvénykezés eszközével. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy ez a pártszövetség együtt marad, hiszen egymásrautaltságát Băsescu léte határozza meg. Hogy két év múlva mi lesz, azt nem tudjuk: lehet, hogy a koalíció pártjaira esik szét. Ne feledjük, hogy ez a kétharmad tulajdonképpen négy párt szövetségéből áll.


Gergő, te a részvételi arányokat szorosan figyelemmel követted. Most fordul elő 1996 óta először az, hogy nem csökkenés, hanem enyhe növekedés tapasztalható a parlamenti választásokon az országos részvételi arányban. Mivel magyarázható ez?

Barna Gergő: Ami szerintem érdekes, és amire nem tudjuk a választ, de érdemes beszélni róla, az az, hogy minden előrejelzés és elsősorban a 2012-es önkormányzati választás is arra engedett következtetni, hogy most is egy magas, ennél magasabb részvétellel kell számolni. A legpesszimistább előrejelzések is 50 százalék körüli részvételt engedtek valószínűsíteni. Ehhez képest van egy 41 százalékos részvétel, ami, azt mondhatjuk, szinte azonos, picivel magasabb mint a 2008-as parlamenti választásokon. Én azok között vagyok, akik nem szeretnék ezt az időjárásra fogni, hanem meg kellene kapni ennek a magyarázatát.

Talán az egyik oka az lehet, hogy ezeknek a választásoknak az önkormányzati választások után már sokkal kisebb volt a tétje. Ha azt nézzük, hogy az a protesztszavazat, ami a PDL és a kormányzati tevékenységük ellen irányult, az nagyjából megszületett az önkormányzati választásokon, és lehetett tudni azt, vagy egyértelmű volt, hogy az USL meg fogja nyerni a parlamenti választást, ilyen értelemben a választók számára már kisebb tétje volt annak, hogy elmennek-e választani, vagy sem. Én ebben látom a magyarázatot.



Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy nagyon nagyok a regionális különbségek, ez az első választás Romániában, amikor a bukaresti részvétel meghaladja az erdélyit. Tudjuk, hogy Bukarestben mindig rendhagyó módon kisebb volt a részvétel. Ha ezt a vasárnapi adatok alapján nézzük, Bukarestben 40,1 százalékos volt a részvétel, ehhez képest Erdélyben csak 38,6. Ezt láttuk az önkormányzatin is, a déli megyéknek a hatalmas mozgósítottsága Munténiéban, ez az, ami meghatározta az eredményt. Ebből kiindulva kell majd az RMDSZ vagy a magyar pártok eredményét is megközelítenünk.

Székely István: Lehet, hogy a PDL és a Băsescu elleni társadalmi elégedetlenségnek egy részét a referendum lecsapolta. Az önkormányzati választások mellett a referendumot említeném még, mint olyan tényezőt, amely végül is az alacsony részvételt eredményezte.

Barna Gergő: Igen, csak az az érdekes, hogy ha valóban lecsapolta, akkor az lett volna a logikus, hogy a részvétel csökkenésével a PDL növekszik. Ez a nagyon erős proteszt valamennyire leült, és arra számítottunk, hogy ha a részvétel jelentősen csökken, akkor kellene emelkedjen a PDL. Ez az, ami ezt a képet zavarja. Mert az USL jobb eredményt ért el, mint az önkormányzati választásokon, ez nagyon egyértelmű. Akkor 50 százalék körül kapott, most meg 60 százalék körül. Inkább az történt, hogy a PDL szavazói még kevésbé voltak mozgósítottak, mint az USL szavazók.

Kiss Tamás: Ha megnézzük, hogy 2008-hoz képest Erdélyen belül hol csökkent a választói aktivitás, akkor korábban PDL-s, vagy jobboldali beállítottságú megyék jönnek ki, ami azt valószínűsíti, hogy az a jobboldali szavazóbázis maradt otthon, amely nem tartozik a PDL kemény magjához, viszont az USL-re sem akart szavazni.

Székely István Gergő: Szerintem itt szerepet játszott az, hogy a népszavazási kampányban a PDL egy erőteljes demobilizáló kampányt folytatott. Miután ez a demobilizáló kampány megvolt, valószínűleg szervezeti szempontból is nehéz volt visszakapcsolni egy mobilizáló kampányra.

Toró Tibor: És nem beszéltünk még két nagyon fontos eseményről. Arról, hogy Ungureanu és Blaga gyakorlatilag a nyilvánosság előtt harcoltak az ARD-n belüli hatalmi viszonyokért, Blaga többször nyilatkozta, hogy túl későn lőtték be az új pártszövetséget és ez így nem működik, nem fog működni. A másik pedig, Băsescu utolsó heti aktivitása. Az elnök többször nyilatkozott a kampányfinisben, ami pedig nem a PDL-seket aktivizálta, hanem valószínűleg az USL-s szavazókat mobilizálta még jobban. Az eredmény mindenképpen efelé mutat.

Székely István: Még egy elem, ami a részvétel ellenében hatott, a változó játékszabályok. Mindenki csak az állandó lakóhelyén szavazhatott, ami elsősorban a nagyvárosok magasan képzett fiataljainak egy részét tartotta távol az urnáktól, a potenciális PDL-szavazókat, hiszen kétségtelen, hogy csak egy kis részük utazott haza szavazni, és ha haza is ment, a biztosabb USL-s körzetben adhatta le szavazatát. Változás a külföldön leadható szavazatoknál is volt: csak az élhetett szavazati jogával, akinek állandó tartózkodási engedélye volt az illető országban. Ha jól láttam az utolsó adatokat, 2008-hoz képest harmadára csökkent a külföldön leadott szavazatok száma.

Barna Gergő: Egy nagyon fontos mozzanat van még, ami szintén egy szervezeti probléma. Abban nagyon igaza van Tibinek, hogy a PDL szervezeten belül jelentős problémákkal küszködött, de ha kiindulunk a választási rendszer sajátosságából, arányos választási rendszer van, de ugyanakkor ha egy párt 50 százalék fölött teljesít, akkor azt jelenti, hogy nagyon sok körzetben meg fogja nyerni abszolút többséggel a mandátumot. És ez az USL-n belül jelentett egy rettenetesen nagy kihívást a jelölteknek. Tudták, hogy egy megyén belül nem az a lényeg hogy az USL mennyit ér el, hanem hogy ő, mint jelölt, meg tudja-e verni vagy tud-e abszolút többséget szerezni a többi USL-s társával szemben/mellett. Ha Brassót vesszük, ott minden körzetet megnyert az USL. Ha ott valamelyik USL-s jelölt nem éri el az abszolút többséget, ő biztosan nem szerez mandátumot. Ez még egy olyan erő, ami az USL mozgósítottságát magyarázza.

Székely István Gergő: És az ellenkezője is érvényes. A PDL-nél világos volt, hogy nem nagyon lesznek abszolút többséggel hozható körzetek, és ez már eleve lecsökkentette az előreláthatóságát annak, hogy kik azok, akik tényleg be tudnak jutni. Nyilván az erős emberek jól pozicionálódtak, de akkor is rengeteg olyan PDL-s jelölt volt, aki eleve reménytelen helyzetből vágott neki ennek a megmérettetésnek, és ez demobilizálólag hatott.

Barna Gergő: Nagyon sok PDL-s elöljárónak vagy fontos pártembernek nem volt meg az az esélye, hogy biztos befutó körzetet tudjon választani.



A szavazók szempontjából mennyire volt jelentősége annak, hogy 2008-ban áttértünk az egyéni választókerületes rendszerre? Merthogy az adatok azt mutatják, nem igazán számít, hogy ki indul ki ellen, hanem továbbra is a pártokra szavaznak.

Toró Tibor: Valószínűsíthető, hogy az USL esetében nem számított, az emberek a pártra szavaztak, de a PDL-nél viszont volt arra példa, hogy az ember felülírta a pártpreferenciát. Például Kolozs megyében, abban a körzetben, ahol egy erős ember indult, annak sikerült felülteljesítenie a párját. Alin Tise volt megyei tanácselnök például jóval több szavazatot kapott, mint az alatta induló két képviselőjelölt összesen.

Székely István: Nem hiszek abban, hogy az egyéni választókerületre való áttérésnek valamilyen hatása lett volna a részvételre. Az a logika, amit elvártak ettől a váltástól, hogy egy közvetlenebb kapcsolat alakul ki a képviselő és a választói között, nem vált be, legalábbis nem látom, hogy ennek valamifajta ok-okozati összefüggése lenne.

Kiss Tamás: Hát nem, de az megvan, amit ti mondtatok, hogy ott, ahol reménytelen a helyzet, eleve kisebb erőforrást mozgósítottak.

Székely István: Igen, de mihez képest? Az alternatíva a megyei lista, ahol a gyengébb jelöltek valahol a lista végén vannak.

Kiss Tamás: Igen, de akkor van egy egész megyére kiterjedő kampány, amit visznek azok, akik a lista élén vannak. Most azokban a választókerületekben, ahol esélytelen jelöltek vannak, nem viszi senki a kampányt.

Székely István: Itt azért megemlíteném, hogy a régi listás logika is figyelembe vette a lakosságszámot. A listás kampányt ne úgy gondold el, hogy volt egy egységes megyei kampány, és ezt felváltotta egy olyan, egyéni választókerületre szabott, ahol a nyerő választási körzetekben erősebb kampányt folytatnak. Listás kampány esetében is az egységesnek mondott megyei mozgósítás úgy jelent meg a periférián levő területeken, hogy egyszer kiment valaki feltenni három plakátot.

Kiss Tamás: Igen, ha kisebb egy település, vagy kisebb egy falu. De így egész városok, városrészek kimaradhatnak a kampányolásból.

Székely István: De ez egyéni összetevő, és nem a rendszer kérdése.

Toró Tibor: Szerintem pont, hogy a rendszer kérdése. Amint Gergő mondta az előbb is, az USL-s jelölt azért mozgósított, mert neki az volt a tét, hogy eléri-e az abszolút többséget vagy nem. Ha egy listás rendszer van, egy megyei, akkor mindenhol van kampányolás, de a jelöltek nem versenyeznek egymással párton belül. Ugyanígy egy teljesen esélytelen körzetben nem koncentrálsz akkora erőforrásokat...

Székely István: Gyakorlati szempontból nem látom meghatározónak a különbséget. Például a kampányban használt plakátokat, szórólapokat ugyanolyan kulcsok alapján osztották le, mint eddig.

Toró Tibor: ha 49 és 51 százalék között van minden képviselő egy-egy körzetben, akkor világos, hogy mindegyik saját magának próbálja kikaparni a gesztenyét.

Székely István: De az az USL története, én nem arról beszélek.

Barna Gergő: De az USL története meghatározza az eredményt, és nagyjából ez a logika érvényes más pártokra, az RMDSZ-re pedig ez fokozottan érvényes.



Milyen volt a kampány?

Székely István: Kampány szempontjából két észrevételem van. Ez volt talán az első olyan választás Romániában, ahol egyik párt részéről sem hangzottak el nagy ígéretek. Emlékezzünk vissza az eddigi kampányokra: a napot, holdat, csillagokat mindenki lehozta, most ilyen nem tapasztaltunk. Több okból kifolyólag: a következő két évben Románia olyan mértékű adósságtörlesztést kell teljesítsen, ami alapján illuzórikus bármiféle javulás az életszínvonal tekintetében. A másik megjegyzés a Băsescu pártkatonái által megszállt intézmények passzivitása vonatkozik – itt elsősorban az ügyészségre, korrupcióellenes hatóságra, bíróságra gondolok. Napvilágot láttak olyan forgatókönyvek, miszerint ezeknek az intézményeknek jelentős szerepet szánnak a kampányban. Ez elmaradt, gondolom, azért, mert Băsescu emberei, látván a körvonalazódó, egyértelmű többséget, már a jövőre gondoltak.


Nem sok szó esett a Dan Diaconescu féle populista pártról. Miért kerülitek úgy ezt a témát?

Székely István Gergő: Ez az első alkalom 1992 óta, amikor a román parlamentbe bejut egy olyan új párt, amely a parlamenten kívül alakul meg. Utoljára 2000-ben volt ilyen, hogy a helyhatósági választásokon felfutott két új párt, az Alianta pentru Romania és az Uniunea Fortelor de Dreapta, amely a helyhatósági választásokon parlamenti küszöb fölötti eredményt ért el, de ősszel ezt már nem tudta megismételni. Ehhez képest Dan Diaconescu még rá is tett arra, amit tavasszal elért. Nemzetközi kitekintésbe belehelyezve azt látjuk, hogy Romániát is eléri az, ami máshol már korábban jelentkezett. Elsősorban a Balti államokra volt nagyon jellemző, hogy teljesen homályos ideológiával operáló, nagyon erős populista üzeneteket megfogalmazó pártok meg tudják lovagolni az általános kiábrándultságot. A másik fontos példa Bulgária, ahol ez a folyamat két lépésben játszódott le. Egyszer 2001-ben, amikor visszatért a volt cár miniszterelnökként, és egy teljesen megfoghatatlan programmal egyből többséget szerzett, másodjára meg 2009-ben, amikor egy Zsivkovnak meg a cárnak meg mindenkinek dolgozó bodyguard fickó megalapítja a saját pártját, és jobboldalon átveszi a teljes dominanciát. Ehhez képest Romániában nem történt meg, hogy egyből többség legyen, de megjelent egy 15 százalékos parlamenti erő.

Szintén itt kell megemlíteni a Jobbik esetét. Az az érdekes ebben a Dan Diaconescu-féle pártban, hogy a Jobbikkal ellentétben nem egy ultranacionalista üzenet az, amit ez a párt megfogalmaz, még akkor sem, ha ez nem áll messze tőle, hiszen bejelentették, hogy az etnikai pártokat be kellene tiltani. Elsősorban egyfajta jóléti soviniszta demagóg dumáról an szó, ami egyértelmű, hogy a nagyon alacsonyan iskolázott és az elmúlt 20 év veszteseinek tekinthető rétegeknél talál táptalajra.

Ehhez hozzáadódik az OTV szerepe. Dan Diaconescu nagyon okosan rakta össze magának ezt az egész pártot. Épít a saját tévéjére, arra, hogy egy általános establishment-ellenes üzenetet fogalmaz meg, és közben olyan felelőtlen ígéretei vannak a programjában, hogy a végrehajtásukhoz legalább Németország költségvetése kellene.

Amikor Diaconescu bejelentette, hogy Victor Ponta választókerületében indul, egy három pillérre támaszkodó stratégiája volt. Az első az volt, hogy a megye legnagyobb választókerületében indul el, a második az volt, hogy pártelnökként megtehette, hogy a megye többi választókerületében ne legyen komoly ellenjelöltje párton belül, s a harmadik része a stratégiának az volt, hogy az USL elviszi mind a hat egyéni választókerületet abszolút többséggel.

A számítás csak az első komponens esetében jött be: egyrészt az USL az egyik kerületben csak 49 százalékot szerzett, ám ez önmagában még nem lett volna végzetes. Másrészt azonban - és ez vezetett Dan Diaconescu bukásához - nagy meglepetésre pártjának egy másik jelöltje több szavazatot szerzett nála egy másik egyéni kerületben, így a megyére leosztott többletmandátumot ő kapta meg.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS