2026. október 26. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Választási kerekasztal 2.: miért szavazott kevesebb magyar?

szerk. 2012. december 17. 14:32, utolsó frissítés: 2012. december 18. 15:50

A negatív kampányba torkolló verseny elriasztotta a bizonytalanokat. Barna Gergő, Kiss Tamás, Székely István, Székely István Gergő és Toró Tibor magyar-román és magyar-magyar versenyről.


A romániai parlamenti választások eredményét elemezte ki múlt kedden Barna Gergő, Toró Tibor, Székely István Gergő, Székely István és Kiss Tamás a Transindex és az Erdély FM által szervezett választási kerekasztalon, a Jakabbfy Elemér Alapítványnál. A kerekasztal három tematikát járt körül: a román pártok szereplését az országos adatokból kiindulva; a magyar-magyar és a magyar-román versenyt; illetve az eredményekből levonható, jövőre vonatkozó következtetéseket. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd volt.

Összefoglalónk második részében a magyar részvétel, a negatív kampány és az EMNP szerepléséről szóló beszélgetés átirata olvasható. A kedden megjelenő harmadik rész az RMDSZ-szel, a helyi erőkkel és a jövőképpel kapcsolatos meglátásokat tartalmazza.

>> Választási kerekasztal 1. rész: az országos adatokról és a román pártok szereplése >>


I. Milyen keretben érdemes értelmezni az alacsonyabb magyar részvételt?



Milyen arányban vettek részt a magyar szavazók a választáson a románokhoz képest?

Barna Gergő: Románián belül nagy regionális különbségek vannak. Erdély teljesített a leggyengébben, 38,6 százalékos részvétellel, ezen belül a magyaroknak egy kicsivel jobb lehetett Erdélyen belül az aránya, kb. 40 százalék körül. Nagyjából ennek köszönhető az 5 százalékos küszöb elérése. 2008-ban a magyar választókorúak mintegy 40 százaléka szavazott az RMDSZ-re, és ebbe belefér az a néhány független jelölt is, addig most kb. 41-42 százalék lehetett azon magyar felnőtt korúak aránya, akik a két magyar pártra szavaztak.

Székely István: Egyetértéssel olvastam azokat az elemzéseket, amelyekről Gergő beszélt. A problémám az, hogy módszertanilag a megyei részvételek alapján illetve a megyék magyar lakosai alapján mondtad azt, hogy talán valamennyivel még magasabb is, vagy legalábbis ugyanaz a magyarok részvételi aránya, mint a románoké az erdélyi megyék tekintetében. Ha jól emlékszem a népszámlálási adatokra, akkor 6,5 százalék a magyarok országos aránya, illetve 6,7 százalék a választókorúak körében. Ha összeadom a magyar pártokra leadott szavazatok arányát, 5,79 százalékot kapok a képviselőház, és 6,04 százalékot a szenátus esetében. Ha ezt viszonyítom a magyar etnikai arányhoz, és elfogadom, hogy a magyaroknak a részvétele ugyanakkora volt, mint a románoké, akkor ez azt jelenti, hogy Erdélyben jelentős számban átszavaztak román pártokra, amit nem hiszek, legalábbis nem ilyen mértékben. Egyrészt bővült a magyar pártkínálat, másrészt az elmúlt hónapban gyakorlatilag minden román párt részéről tetten érhető a nacionalista retorika. Az a PDL, amire talán még potenciálisan szavazhattak volna a magyarak, egyrészt rebranding alapján valami mássá, számukra kevésbé ismerté vált, ugyanakkor szervezetileg összeomlott. Én tehát nem látom az értelmezésedben a magyarázatát a mérhető adatok és az etnikai arány közötti különbségnek.

Barna Gergő: Nem azt mondom, hogy a magyarok részvétele nagyobb volt országos szinten, hanem, hogy erdélyi szinten.

Kiss Tamás: István, te 6,7 százalékról beszélsz, ami egy országos arány.

Barna Gergő: Országos szinten kisebb volt a magyar részvétel. Én azt mondtam, nem kizárt, hogy az erdélyi régió 16 megyéjén belül a magyaroknak kicsivel jobb lehetett a részvétele a románokénál. De Románián belül nem volt jobb a magyarok részvétele. Romániában ezen becslés alapján – ami nyilván egy nagyon durva becslés, és vannak benne kockázatok – 6,2 százalékos volt a magyarok résztvevők aránya a szavazók között. Most te összeadtad, mennyi jött ki?

Székely István: 5,79 százalék.

Barna Gergő: A különbség lehet az, aki román pártokra szavazott.

Székely István: 2008-ban az RMDSZ-re 6,17 százalék szavazott a képviselőházban és 6,39 százalék a szenátusban. Ez is országos eredmény. Ehhez képest a két magyar szervezetre 0,38 százalék mínusz van a képviselőház esetében és 0,35 százalék a szenátus esetében. Az egyik magyarázat erre az, hogy Erdélyben elmaradt a részvétel az Erdélyen kívüli területekhez képest, de én úgy gondolom, hogy ez nem elégséges.

Barna Gergő: Szerintem ez a magyarázat. 2008-ban szinte azonos volt a magyar és a román részvétel országos szinten, nagyon kicsi különbség volt, egy százaléknál kisebb, most pedig majdnem 3 százalékos különbség van.

Kiss Tamás: Te mit állítasz, István:? Hogy Erdélyen belül alacsonyabb volt a magyarok részvétele, mint a románoké?

Barna Gergő: Ez esetben nem lenne meg az 5 százalék...

Székely István: Szerintem ezt a kérdést nem érdemes csak Erdélyen belül vizsgálni, hiszen irreleváns. Az RMDSZ 5 százalékában benne vannak a Kárpáton túli szavazatok, a Bukarestben összesített külföldi szavazatok, ezt az egész Erdélyen belüli és kívüli kérdést mesterségesnek tartom. Az 5 százalékos küszöb országos megközelítés, ezért az országos adat a mérvadó.

Kiss Tamás: Gergő arról beszél, hogy Erdélyen belül a románoknak vagy a magyaroknak a részvétele volt a magasabb. Ez mesterséges megközelítés?

Székely István: Lehet beszélni erről, csak én egy más megközelítésben teszem fel a kérdést. Jelentős különbség van a 2008-as országos eredmények és a mostani országos eredmények között. Az elmúlt hónapok történései alapján nem látom magyarázatát az etnikai vonalon való átszavazás növekedésének, szerintem most kisebb mértékben szavaztak át.

Kiss Tamás: Szerintem ugyanolyan mértékben.

Székely István: Valójában az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a verseny hatását a részvételre. 2008-hoz képest elmaradt-e 2012-ben a magyarok részvétele a románokéhoz képest?

Barna Gergő: Igen, elmaradt.

Gergő, az RMDSZ számára készített gyorselemzéseitekben, amiket ti készítettek a 10 órás részvételi adatok alapján azt következtettétek ki, hogy a magyarok kb. 20 százalékkal kisebb arányban szavaznak az országos átlagnál, és ez az esti órákra 3 százalékra csökkent. A 20 százalékhoz képest a 3 százalékos különbségre valóban azt lehet mondani, hogy szinte beérte a román részvételt.

Barna Gergő: Ez történt. Ha a mínusz 20 százaléknál maradt volna a részvétel, akkor az más kérdés. Ez még 14 órakor is nagyon hasonlított a 2009-es elnökválasztás esetében hasonló módszerrel becsült részvételhez, amikor tudjuk, hogy mennyi volt az RMDSZ elnökjelöltjének az eredménye.



II. Miért volt alacsonyabb a magyar részvétel?


Kiss Tamás: Rengeteg hipotézisünk van. Az első hipotézis lehetne az, hogy az RMDSZ rettenetesen elhibázta a kampánystratégiáját, amit az EMNP-vel való versengésre, az EMNP-nek a földbedöngölésére fókuszolt, a mozgósító kampányt pedig a kezdetektől fogva hanyagolták.

Toró Tibor: megérné megnézni regionális bontásban a magyar adatokat, mert úgy sokkal érdekesebb. Három megye volt, ahol nőtt a részvétel 2008-hoz képest: Hargita, Kovászna és Szatmár, és ha a tavaszi részvételi arányokhoz mért csökkenést nézzük, akkor az átlag fölött egyedül Hargita volt. Tehát Hargita megyében kevesebbet csökkent a részvétel, mint a többi megyében, és Kovászna is megközelítette az átlagot. Világos, hogy Székelyföldön nagyobb mobilizáció volt, mint a többi megyében.

A többi magyarlakta megyében a csökkenés kétféleképpen magyarázható: feltételezhetően a PDL-sek masszívan távol maradtak, vagy a magyarság sem ment el szavazni. A magyarság választási kedvének csökkenése alátámaszthatja azt, amit Tamás is mondott.

Kiss Tamás: Megpróbáltuk kiszámítani ott, hogy az RMDSZ hány százalékát tudta mozgósítani az egyes megyéken belül a magyaroknak, másrészt pedig a két magyar párt összesen hány százalékát tudta mozgósítani az erdélyi magyaroknak. Ha a magyar mozgósítást nézzük, akkor a legfeltűnőbb változás 2008-hoz képest, hogy Székelyföldön – mind Hargita, mind Kovászna megyében – ismét jelentős mértékben meghaladta a mozgósítás az erdélyi átlagot, Hargita megyében nagyon nagy mértékben.

Szilágy megyében 49 százalékát mozgósította a két párt a magyar szavazóknak az én számításaim szerint, ezt követi Hargita megye 48 százalékkal. Utána következik Szatmár megye 44 százalékkal, Maros 43 százalékkal és Kovászna 41 százalékkal.

Mozgósításban Székelyföldön ismét meghaladja az országos átlagot, Partium pedig hozta, amit hozott 2008-ban. Bihar megye 40 százalékkal az átlag körül van, ha a teljes magyar mozgósítottságot nézzük, ha pedig az RMDSZ eredményeit tekintjük, nagyobb a leszakadás, a választókorú magyarok 35 százaléka szavazott az RMDSZ-re.


Kik a nagy vesztesek?

Kiss Tamás: A nagy vesztesek egyike Kolozs megye, ahol a magyar népesség 30 százalékát sikerült mozgósítania összesen a két magyar pártnak. Ha az RMDSZ eredményeit nézzük, az hihetetlenül alacsony, a magyarok mindössze 26,8 százaléka szavazott az RMDSZ-re, ez alatt csak Temes megye van.

Ha Maros megye, illetve Marosvásárhely annak ellenére vesztes, hogy a magyarok mozgósítottsága meghaladta az országos átlagot. Ha körzetek szerint nézzük Szilágy után a két marosvásárhelyi körzetben volt a legnagyobb a mozgósítottság. Az RMDSZ (vagy akár a magyar pártok összesen) mégis az etnikai arány alatt teljesítettek. Vásárhelyen azt látjuk, hogy a magyar elit az erdélyi összehasonlításban nagy magyar mozgósítottság mellet se tudja a románokkal felvenni a versenyt. Ez eddig csak az önkormányzati választásokra volt igaz, most úgy tűnik, hogy a parlamenti esetében is ez van.

Bihar megyében az van, hogy míg Észak-Biharban, ahol az erős jelöltek indultak, nagyobb mozgósítás volt, addig Nagyváradon, ahol legalább ugyanannyi magyar él, pontosan azért, mert nem volt erős jelölt, nem volt gazdája a nagyváradi választókerületeknek, jóval gyengébb eredményekre lehetett számítani. Szerintem kicsit Kolozs megye esetében is így volt, ahol Máté Andrásnak volt egy erős kampánya, miközben a kolozsvári jelöltek nem rendelkeztek ehhez mérhető erőforrásokkal.

Toró Tibor: ...és Hegedűs Csillának.

Kiss Tamás: Hegedűs Csilla is látta valószínűleg a Gergő modellszámítását (ami a befutó helyekre vonatkozott) és reménykedett abban, hogy mandátumot fog szerezni, viszont a városi jelöltek közül némelyek szerintem nem. Na meg a szervezeten belül voltak ellentétek, amelyek nem segítettek annak, hogy Kolozsváron legyen egy erős kampány.

Székely István Gergő: Ami a szórványt illeti, Temes és Máramaros is brutális.

Kiss Tamás: Az aradi eredmények is gyengék. A szórványmegyék közül Brassó és Beszterce tartja magát viszonylag, ott megközelíti az erdélyi átlagot a mozgósítottság, de úgy tűnik, hogy a szórványnak az erdélyi átlagtól való leszakadása is megfogalmazható. Gergő korábbi modellezéséből elég jól lehetett már tudni, hogy a szórványban fog csökkenni az alacsonyabb eredménynek betudhatóan a mandátumok száma. Elképzelhető volt az is, hogy szórványban egyáltalán nem lesz mandátum.


III. Mi a helyzet a Néppárttal?

Toró Tibor: Azt mondjátok, hogy a szórványban a magyarok úgy gondolják, hogy a helyhatósági választásokon van esély, és elmennek, utána meg azt gondolják, hogy a parlamentin nincs, és akkor nem mennek el? Úgy érzem, hogy ez egy kicsit sántít...

Arról is lehetne beszélni, mit csináltak Székelyföldön az MPP szavazók. Erre talán a részvételből lehet következtetni. A Néppárt megpróbálta bemozgatni az MPP-s szavazókat, legalábbis azokból a nyilatkozatokból, amiket kiadtak, ezt lehet levonni következtetésnek. Ugyanakkor a kampány vége felé az MPP elnöksége, a volt elnök és a mostani elnök is az nyilatkozták, hogy az RMDSZ-t kell támogatni.

Ennek függvényében azt volt érdekes megnézni, hogy melyek azok a területek, ahol nőtt a Néppárt olyan szinten, hogy MPP-s szavazatokat is behozzon. Úgy tűnik, Sepsiszentgyörgyön kívül ez nem nagyon sikerült. Szentgyörgy mellett ahol még növekedés volt az eddigi adatok szerint az Gyergyó. Ott azonban, az MPP-sek, akik elmentek szavazni, kb. fele-fele arányban szavaztak a Néppártra és az RMDSZ-re. Gyergyóban mind a két párt jelentősen nőtt a tavaszi eredményekhez képest.

Összefoglalva, úgy látom, hogy az a növekedés, amelyet a Néppárt hozott, az az MPP-s szavazóknak talán a 30%-a lehetett, ha a részvétel csökkenést is figyelembe vesszük.

Székely István: Közelítsük meg ezt a kérdést a Néppárt szempontjából! Milyen célkitűzéseket fogalmazhatott meg saját szempontjából? Mit gondolunk arról, amit célként fogalmazhatott meg?

Az önkormányzati választásnak az volt az egyik tanulsága, hogy az MPP és az EMNP sokszor kioltotta egymás eredményeit, így valamilyen jobboldali szövetséget kellene létrehozni. Erre volt egy pártfúziós forgatókönyv, ami arról szólt volt, hogy Szász Jenő után egy olyan MPP elnök jön, aki partner lesz valamiféle választási szövetségben. Ezt nem sikerült elérni, ezért a választópolgárok szintjén próbáltak Néppárt-körüli egységet létrehozni. Ha azt nézzük, hogy az önkormányzati választásokon körülbelül 7 százalékát vitték el a magyar szavazatoknak, most pedig 13-at, akkor azt kell mondanom, hogy ezt a célkitűzést jelentős mértékben abszolválták.

Kérdés, mennyire tudják ezt a szavazótábort megtartani. A szakirodalom szerint egy szavazóbázis akkor stabil, ha három egymást követő választáson ugyanarra a pártra szavaz. Azt lehet mondani, hogy ez a belépője a Néppártnak e szavazóbázis irányában.

A másik kitűzött cél a szervezetépítés lehetett, ezt viszont nem látjuk, hiszen ez kevésbé látványos dolog. Vélhető, hogy a szervezetépítésnek, fiatal pártról lévén szó, jelentős hátszelet adott a választási kampány kényszere.

A harmadik kérdés, ami világosan látszik a jelöltállítási stratégiából, az annak a kísérlete lehetett, hogy az RMDSZ-t 5 százalék alá vigyék. Ez két szempontból is fontos lehet. A nyilatkozataikból is látszik, hogy azt gondolják, az 5 százalékos lélektani határ akadálya annak, hogy a választók rájuk szavazzanak, sokan tartván attól, hogy ez alatt az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe. Tehát le akarják bontani ezt a félelmet, és bebizonyítani, 4,9 százaléknál sem dől össze a világ.

A másik érdek az RMDSZ 5 százalék alá vitelében valószínű, hogy a két év múlva esedékes európai parlamenti választásokkal kapcsolatos. Ha most bebizonyítják azt, hogy nélkülük nincs meg az országos 5 százalék, akkor lehet, hogy az RMDSZ jobban hajlik majd valamilyen koalíció megkötésére az EP-választások alkalmával, mint egyébként. Nem tartom kizártnak, hogy Tőkés László egy újabb európai parlamenti mandátumban gondolkodik, és ennek pártszövetségben az RMDSZ-szel nagyobb valószínűsége van, mint 2007-hez hasonlóan függetlenként, néppárti támogatással.

A Néppárt szempontjából tévesnek tartom az üzenetek közjogi kérdésekre való lecsupaszítását. A 2004-es választások kiértékelésénél mondtuk azt, hogy egy szakpolitikák nélküli, teljesen lecsupaszított autonómia üzenet nem hatékony. Ugyanakkor a 6:3-nak az ilyen mértékű központba állítását sem tartom szerencsésnek, hiszen egyrészt saját maguk hívták fel a figyelmet a legnagyobb problémájukra, az egyéni választási rendszer ellenében valamiféle választási küszöbnek való megfelelési kényszerre. Másrészt azért választások után megszámolják a mandátumokat, és ha valaki ilyen mértékben nem abszolválja azt, amihez a választók szavazatát kéri, akkor az a célkitűzés reális voltát kérdőjelezi meg.

Székely István Gergő: Felvetődött az a kérdés, hogy a Néppárt az MPP-nek mekkora szavazótömegét tudta magához áthúzni. Holott szerintem egy alapvetőbb kérdés az, hogy ha megnézzük a szavazatokat 2008-ban és 2012-ben, és összeadjuk az RMDSZ-t és a Néppártot, akkor azt látjuk, hogy körülbelül ugyanott vagyunk. A kérdés az, hogy kik ezek a szavazók. A Néppárt szavazói jelenleg azok a szavazók, akik 2008-ban az RMDSZ-re szavaztak, akkor is, ha bekalkuláljuk a függetleneket? Mert számbelileg nagyon nagy az egyezés. Erről tudtok valamit?

Barna Gergő: Kiindulva az alacsonyabb magyar részvételből, az a biztos, hogy a dél-erdélyi magasabb román részvételnek köszönhetően ezek az arányok, amikről beszélünk. Ha bejövünk a magyar világba, az EMNP-ről elmondanám zárójelben, hogy egy olyan üzenete volt, ami negatívan hatott a részvéletre, éspedig, hogy az RMDSZ-nek biztos megvan a bejutó helye. Nem tudom, mennyire ment át ez az üzenet, de ez egy központi üzenet volt.


IV. Mekkora a proteszt tömeg?

Barna Gergő: Minden EMNP-s megnyilatkozásban ezt láttam, hogy mi azért harcolunk, hogy legyen alternatív küszöb, mert az RMDSZ így is úgy is ott van. Szerintem ez egy olyan tényező lehetett, ami demobilizálta valamilyen mértékben a választókat, de ennek kisebb jelentőséget tulajdonítok. De visszatérve a versenyre, én nagyjából három kategóriába osztanám a szavazókat.

Szerintem van egy biztos RMDSZ-re szavazó réteg, ami nagyjából egy 350-450.000 szavazó körüli réteg, ezt hozta az elmúlt időszakban az RMDSZ. Ugyanakkor ezzel szemben van egy nagyon erős RMDSZ-el szembeni proteszt, és ezek azok, akik szerintem az EMNP-re és az MPP-re szavaznak. Van egy erős RMDSZ proteszt, ami körülbelül százezres nagyságrendű lehet, az, amit sikerült hoznia az önkormányzati választáson az EMNP-nek és az MPP-nek, és nagyjából ugyanaz a szám, amit sikerült hoznia a 2008-as önkormányzati választáson az MPP-nek egyedül. Ezen túl van egy bizonytalan réteg, amely aktív, de bizonytalannak tekinthető, nem annyira elszánt, hogy minden választáson feltétlenül ott legyen, és nyilván ez a legnagyobb rétege az erdélyi magyarságnak.

Ha abból indulunk ki, hogy a verseny mobilizál vagy nem, akkor azt mondhatjuk, hogy részben mobilizál. Ha van alternatíva, akkor ezek az emberek, ez a maximum százezres nagyságrend, elmegy és szavaz a kihívó pártra. Szinte lényegtelen, hogy ez EMNP vagy MPP.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez a nagy bizonytalan többség azt várja el, hogy valamiféle összefogás legyen, egy magyar pártra lehessen szavazni, és amikor a konfrontáció erősödik, amikor egymásnak megy az RMDSZ a kihívó pártokkal, taszítja a bizonytalanokat. Ettől függ az ingadozás mértéke az RMDSZ szavazatokban.

El kell mondani, az RMDSZ-nek a kampánya nem összességében, de bizonyos területeken tévedett abban, hogy a kampány kezdetén nagyon erős volt a konfrontáció az EMNP-vel, igaz ez a későbbiekben valamennyire mérséklődött. Jól követhettük, hogy mi történt Sepsiszentgyörgyön, és mi történik még a mai napig is. Szerintem ez a nagyon erős szembenállás, nagyon erős konfrontáció, negatív kampány taszítja azt a bizonyos bizonytalan tömeget, ami elsősorban pontosan az RMDSZ jobb szereplését jelenthetné.

Arra gondoljunk, hogy az RMDSZ az önkormányzati választásokon 490.000 szavazatot kapott, ami pontosan az a 350 ezres minimális RMDSZ biztos mag, amihez a bizonytalanokból egy nagyon nagy rész jött. Ehhez képest a parlamenti választásokon a konfrontáció ezt a bizonytalan tömeget otthon tartotta. Ehhez más tényezők is hozzájárultak, kezdve attól, hogy nem volt ugyanaz a tét, és ezt kommunikálta is az EMNP.

Székely István Gergő: Az RMDSZ esetében egyértelműen elmondhatjuk, hogy a demobilizáció működött abból a szempontból, hogy úgyis bent vagyunk, ezért csökkent le a szavazatszámuk 425-ről 380 ezerre. A proteszt szavazatok pedig, amik bejöttek, azért nem érik el a 80-100 ezres proteszt tömeget, merthogy ezen a kategórián belül is világos volt az emberek nagy részének, hogy a Néppárt nem fog bejutni.

Kiss Tamás: Kérdés, hogy ez a proteszt tömeg mekkora. Barna Gergő és köztem ebben van vita, nem magában a modellben. Szerintem sokkal kisebb ez a proteszt tömeg. Nincs százezer körüli, hanem inkább az ötvenezerhez áll közelebb.


V. Negatív kampány

Székely István: A Néppárt központi üzenete a 6:3 volt. Nem tudom, hogy a Néppárt erről valójában mit gondolt, de mondjuk úgy, hogy azért a politika iránt érdeklődők világosan tudták, hogy ez kivitelezhetetlen. Az RMDSZ is azt állította, hogy ez irreális cél, és a Néppárt nem fog bejutni. Te úgy gondolod, Tamás, hogy azért, hogy ne legyen negatív kampány, és ne legyen konfrontáció, ezt meg lehetett volna spórolni?

Kiss Tamás: Abszolút igen.

Székely István: Tehát ha van egy világos, nagyon egyértelmű állítás arról, hogy vetélytársad bejut a parlamentbe, ami valótlan, akkor te azt mondod, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, nem kell fellépni az ellen?

Toró Tibor: Szerintem az volt a baj, hogy az RMDSZ nem csak azt mondta, hogy a Néppárt nem jut be a parlamentbe, hanem azt mondta, hogy ha az 5%-os küszöb nem lesz meg, akkor az RMDSZ kiesik. Ezt Frunda még vasárnap is hangoztatta...

Barna Gergő: István feltevését abban látom elhibázottnak, hogy az emberek nem a 6:3 körül látták ezt a konfrontációt. Nem azon gondolkoztak Szentgyörgyön a polgárok, nem azt számolták, hogy 6:3 és 5 százalék. Ők annyit láttak, hogy van éles konfrontáció van két magyar párt között. Szerintem ez ennyire egyszerű. És nyilván Szentgyörgyön nem csak ennyit mondott az RMDSZ, hogy szerintünk nem lesz meg a 6:3, és esetleg nem lesz meg nekünk az 5 százalék. Azt mondták, hogy lemondunk, ha bejut az EMNP, azt mondták, hogy akkor eltemetjük Toró Tibit választások után, gyertyát gyújtottak neki, azt mondták, hogy mint nagy testvér a kis testvérnek, adunk két nagy pofot, én ezekre a jelenetekre emlékszem.

Székely István: A választások utáni történeteket, a gyertyát, pofot, ne keverjük a választások előttiekkel.

Barna Gergő: De szerintem összekeverhetjük. Ez egy hangulat, egy viszonyulás, ami rányomta a bélyegét az egész kampányra. Az utóbbi hetekben, hogy errefele ment a kampány Háromszéken.

Székely István: A 6:3 nem egy szám, hanem tulajdonképpen a szavazat hasznosulásának elve. Ha ezt lebontom, akkor az egyik üzenet arról szólt, hogy hasznosul a szavazatom, nem kidobott szavazat, hogyha rám szavazol – ezt mondta a Néppárt; az RMDSZ pedig azt mondta, hogy aki a Néppártra szavaz, kidobta szavazatát.

Kiss Tamás: A románoknak...

Székely István: Tamás, te pontosan tudod azt, hogy visszaosztás kapcsán a Néppártra leadott szavazatoknak megfelelő mandátum 95 százalékát román pártok kapják. Akkor mi a gond azzal, hogy aki a Néppártra szavaz, a román pártokat erősíti?

Kiss Tamás: Az, hogy ettől a szövegtől neked nem lesz több választód. Neked faktuálisan lehet, hogy igazad van ebben az egész dologban, csak ezzel nem lesz több választód. Nem mobilizálod, hanem demobilizálod a magyar választókat. Ennyi a baj. És, ha ez így van, sütheted az igazadat.

Székely István: De a tényszerűséget nem vitatod.

Barna Gergő: De én vitatom a tényszerűséget. Kinek mi köze ahhoz, ha valaki más pártra szavaz? Ha az EMNP-re szavazol, akkor azzal a román pártokat támogatod, szerintem ez a tétel tényszerűen sem igaz.

Székely István: Miért?

Barna Gergő: Mert akkor támogatod az RMDSZ-t, ha az RMDSZ-re szavazol.

Székely István: Elnézést, a tétel úgy hangzik, hogy ha a Néppártra szavazol, akkor román pártokat támogatsz. Ezzel tényszerűen mi a probléma?

Toró Tibor: Közlekedő edények a választói rendszer...

Kiss Tamás: Igaz tényszerűen, de ez egy annyira elhanyagolható arány, amivel a román pártot támogatod...

Székely István Gergő: Igen, csakhogy ezzel az RMDSZ-nek két plusz képviselője lett volna...

Székely István: Ez kommunikációs kérdés. Én csak annyit mondok, hogy lehet beszélni arról, hogy ennek a kommunikációs panelnek milyen hatása volt a mobilizáció szempontjából, de a ténykérdés szempontjából nem vitatható ez az állítás.

Kiss Tamás: De választási kampányban abszolút nem ez a kérdés.

Barna Gergő: Amit én próbáltam elmondani a modellel, amit szerintem meg kellett volna az RMDSZ-nek értenie, az az, hogy az a fajta RMDSZ protesztszavazat, ami ott csapódik le a kihívó pártoknál, nem fog az RMDSZ-re áttevődni. A legjobb opció az RMDSZ szempontjából, ha ez a szavazó nem megy el szavazni. Az, hogy most hozzáadjuk az EMNP-s szavazatokat az RMDSZ-szavazatokhoz, és azt mondjuk, hogy akkor lett volna még két mandátum, ha “Csúnya Nemtomki” nem indul, tényszerűen elhibázott.

Székely István: Ezzel egyetértek, de kampány után bizonyos kommunikációs panelek valóságelemeit meg kell vizsgálni. A 6:3-ét is, és a többit is. Mert azt, hogy a versenytársad egyes számú állítása tényszeren nem igaz, szerintem egy választási kampányban egy valamilyen hipotetikus nagyobb részvétel érdekében teljesen figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Barna Gergő: Ezt nem mondta senki, nem kell figyelmen kívül hagyni, csak kérdés, hogy mennyire torzítod el az erről való kommunikálást.

Székely István Gergő: Én a Néppártot védeném egy kicsit. Gondoljunk bele abba is, hogy a Néppárt miért kényszerült arra, hogy egy ilyen szlogennel kampányoljon. Konkrétan arról van szó, hogy a Néppárt eleve egy reménytelen helyzetből indult el, viszont el kellett indulnia. Nem akarta eljátszani azt, amit az MPP 2008-ban, és utólag 2012-ben is. A 6:3-nak az volt szerintem a lényege, hogy a Néppárt megpróbálta a saját táborát egy bizonyos üzenet mentén lehorgonyozni, stabilizálni, de gyakorlatilag ez volt az egyetlen, amibe belekapaszkodhattak: mondjunk valamit, ami annyira-amennyire hihető a saját táborunk, aktivistáink felé. Van egy cél, amiért tudunk dolgozni. Miért dolgozunk? A 6:3-ért. Mennyi az esélye? Nagyon kicsi, de nem zéró. Másképp nem tudom elképzelni, hogy mi lett volna az, amit tenni lehetett volna. Egyszerűen kimentek volna autonómiázni? Ez nem biztos, hogy elég lett volna. Az RMDSZ érezte ezt, és az történt, hogy annak ellenére, hogy szerintem is az van, amit te mondasz, nem kapták volna meg ezt a szavazóbázist akkor sem, ha nem indul el a Néppárt. Ennek ellenére túlreagálták.

Kiss Tamás: Hát persze. Meg tegyük hozzá, hogy az RMDSZ is megfogalmazott faktuálisan nem igaz állításokat ebben a vitában.

Toró Tibor: Például tagadták, hogy ez jogilag lehetséges lenne. Mind a két pártnál a küszöbökkel, a 6:3-mal és az 5 százalékkal indult a kampány az elején, majd a kampány második felétől jöttek be az új elemek. Ahogy Székely István Gergő is mondta, az autonómia és a föderalizmus volt az EMNP-s üzenet, míg az RMDSZ-nél bejöttek a konkrét témák, és áttértek arra az üzenetre, hogy minél erősebb képviselettel ott kell lenni a parlamentben. Amiről Székely István beszélt, az 5 százalékos dolog, az elején jelen volt, aztán a második héttől ténylegesen megszűnt, egyes személyeket leszámítva – szerintem Frunda magasan vitte ennek a zászlóját. Tegyük hozzá: annak ellenére, hogy ő volt az egyik, aki annak a törvénynek a megalkotásában részt vett.

Barna Gergő: Tegyük hozzá azt is, hogy ennek megvan az eredménye is.

Kiss Tamás: 39,9 százalék Marosvásárhelyen Frundának.

Kelemen Attila Ármin: Szó volt arról, hogy utolérjük a hazugokat. Frundán látszott ez, ő abszolút számban 8-10 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint amikor polgármesternek indult. De az EMNP-t penalizálják-e majd a választók azért, mert egyértelműen blöffölt? Mert a 6:3-ból nullát realizált? Megmarad-e a politikai emlékezetben, hogy volt egy nagy mondás, amiből később nem lett abszolúte semmi?

Székely István Gergő: Az RMDSZ biztosan elő fogja húzni későbbi kampányokban.

Székely István: Ha valaki 6:3-hoz kéri a szavazatokat, és 0:0-át teljesít, az probléma. Olyan, aminek természetesen a továbbiakban mindenféle következménye lesz.

És ehhez azt is hozzá kell számolni, hogy még csak közel sem voltak ahhoz, hogy legalább egy relatív többséget megszerezzenek valahol.

Kiss Tamás: Azt le lehet szögezni, hogy ezzel a szavazataránnyal, ezzel a szavazatszámmal, ezzel a „6:3-ból 0:0”-val annak az esélye, hogy Erdélyben valamiféle reális kettős szerkezet, pluralizmus legyen, csökkent. Viszont szerintem arról is beszélni kell, hogy az RMDSZ is a lehetséges minimumra futtatta ezt a történetet. Innen már tényleg nincs tovább szerintem. Ebben az eróziós folyamatban ez az utolsó 5 százalék.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS