2026. november 12. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ingoványos terület a szórványköltöztetés

2013. március 08. 17:18, utolsó frissítés: 2013. március 11. 11:50

Meg kell válogatni a kifejezéseket, mert olyan negatív kontextusba tolódhatnak az ezzel kapcsolatos viták, amelyek az előzetes szándékokkal ellentétesek lehetnek – hangzott el a témáról szóló beszélgetésen.


Körültekintően és kellő óvatossággal szabad közelíteni az erdélyi magyar szórvány kapcsán a költözés vagy helyben maradás kérdéséhez – hangzott el csütörtökön a kolozsvári Sapientia egyetemen a kolozsváros.ro és a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága (KOMPOT) által szervezett beszélgetésen.

Székely István, az RMDSZ főtitkár-helyettese a kérdés kapcsán fontosnak tartotta tisztázni a szórvány fogalmát. A használatban lévő meghatározások összegzéseként szórványnak nevezhető az a közösség, amelyiknek külső segítség nélkül nincs lehetősége saját nemzeti identitásának megőrzésére és továbbadására. „Ha térképre vetítjük ki, akkor elsősorban a dél-erdélyi megyék, illetve Máramaros és Beszterce megyék számítanak olyan körzetnek, ahol szórványosodó közösségek találhatók” – magyarázta Székely.


Konszenzus van a kérdésben

Hozzátette: az 1990-es nagyváradi RMDSZ-kongresszus óta van egy megfogalmazás, amely azt mondja, hogy a szórványt saját településén kell hozzásegíteni ahhoz, hogy etnikai identitását, sajátos kultúráját megőrizze és továbbadja. A kérdésben az összes határon túli magyar párt azonos álláspontot képvisel. Nem azért van konszenzus, mert nem beszéltek róla, hanem mert úgy gondolják, hogy a szórványnak saját lakóhelyén, saját környezetében kell megteremteni a helyben maradáshoz szükséges feltételeket.



Gergely Balázs, az EMNP alelnöke megjegyezte: a beszélgetés kiváltó oka Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Intézet igazgatójának nemrég tett kijelentése, mely szerint meg kellene fontolni a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek kontrollált visszavonulásának lehetőségét, ám a téma sokkal régebbi, ha a történelmi távlatok felől közelítenek a kérdéshez.

„A kilencvenes években is visszatérő motívum volt a felvetés, ám széles, társadalmi és szakmai közvita nem bontakozott ki. Az ügy kapcsán újságírói megkeresésre annyit mondtam, hogy nem ördögtől való az, ha egy kilátástalan helyzetben lévő kisközösség, család, egyén, aki a szórvány olyan pontján él, ahol rajta kívül semmiféle közösség már nincs, és saját helyzetét menthetetlennek látja, más helyre költözik. A kérdés természetesen kétoldalú: nemcsak a költöző félben kell legyen költözési szándék, hanem a befogadó félben is léteznie kell befogadói szándéknak.

Tudomásom szerint Szász Jenő arról beszélt, hogy Magyarország irányában kell valamilyen gyöngyhalászatot indítani. Én ezt próbáltam kicsit lecsapni és elmondani, hogy ebben a helyzetben Erdély a fontos, és az is nyilvánvaló, hogy ezek ma is létező migrációs folyamatok. Szász Jenő amúgy nagyon kategorikusan fogalmazott, tudomásom szerint áttelepítésről beszélt, amit nemcsak én, hanem az EMNP és az EMNT is határozottan elítél” – szögezte le a politikus.



Illusztráció: Cartoonresourcs via Shutterstock.com
Vannak példák

Székely István történelmi visszatekintésében az elmúlt évszázad hasonló kísérleteit elevenítette fel. Az első jelentős próbálkozásra a 19. század végén került sor, amikor a magyar kormány a mezőgazdasági területek túlnépesedése okán beindult tengerentúli kivándorlásra keresett megoldást. Az 1894-ben elfogadott állami telepítések törvénye pontosan szabályozta, hogy az állami kincstár tulajdonában lévő elsősorban bánsági területekre milyen feltételek mellett lehet költözni. A fő célterület Bácska, Temesvár környéke és a Mezőség volt. A program finanszírozására 1904-ben létrehozták a magyar telepítő és parcellázó bankot is. A módszerrel 1390 családot sikerült telepíteni, míg a kivándorlási hullámban 2 millió ember hagyta el az országot.

Román analógia az 1921-es földtörvény, amely nyomán megindul a határ menti kompakt magyar területeken a románok telepítése. 1940-ben a bukovinai székelyek telepítették Bácska északi részére, majd a határmódosításkor a népesség Magyarországra költözik, a kitelepített svábok helyére. Egy másik példa a németek kivándorlása következtében felszabadult települések irányába történő módszer.

Az RMDSZ főtitkár-helyettese úgy vélte, a történelmi példákból világosan látszik, hogy egy ilyen program működtetéséhez az államnak rendelkeznie kell a telepesek anyagi boldogulását elősegítő államrezonnal. „ A Székelyföld irányába tartó telepítés lehetőségét kizárom, hiszen a magyar állam nem rendelkezik egy olyan autoritással, vagyonnal, hogy egy ilyen folyamatot be tudjon indítani, a román államnak pedig nem biztos, hogy ez az első számú prioritása. A dél-erdélyi szórvány kapcsán megfogalmazott alternatívák kapcsán látni kell, hogy munkahelyteremtésről is szó kell essen. Demokratikus viszonyok között, a piacgazdaság feltételei mellett ilyen típusú alternatíva nem képzelhető el, mert ennek feltételeit nem lehet megteremteni” – fogalmazott Székely István.


Segíteni azt, aki menne

Gergely Balázs ugyanakkor hangsúlyozta, az érmének erkölcsi és technikai oldala is van. „Mindenki a szabad akarata szerint ott él, ahol jól érzi magát, erkölcsi kérdés, hogy ebbe beleszólni nem lehet. Meg lehet viszont teremteni a technikai feltételeit annak, illetve el lehet gondolkodni azon, hogy ha valaki költözni szeretne, akkor ezt miképp lehet elősegíteni” – mondta. Hozzátette: ezen a ponton nem ért egyet Székely Istvánnal, hisz Székelyföldön belül és Erdély-szerte kisebb-nagyobb tömbvidékeken van fogadókészség és vonzerő a nem szervezett migrációs folyamatokat illetően.

„Ezek folyamatban lévő dolgok, tanúi vagyunk ezeknek a mozgásoknak. A munkahelyteremtés, a potenciálisan befogadó térségek vonzereje az, ami megszabja az ilyen típusú migráció létét, e tekintetben sok mindent lehetne tenni helyi szinten” – fogalmazott.

Az EMNP alelnöke megjegyezte: legutóbbi alkalommal Kiss Tamás vetette fel a Kós Károly Akadémia meghívottjaként a tervezett kivonulás témáját tudományos alapon. „Ő tovább ment, a szórványoktatást nevezte a tervezett vagy rendezett kivonulás egyik eszközének. Az ehhez kapcsolódó érzelmektől és attól függetlenül, hogy egyetértünk-e vele, érdemes elgondolkodni azon, hogy a szórványkollégiumok rendszere ebben a megközelítésben illeszkedik-e valami módon az embermentés folyamatába. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szórványkollégiumokban tanuló gyerekek többsége visszamegy arra a településre, ahonnan eljött, hanem megkapja azt a tudást, megerősödött identitást, amely által csatlakozik egy erősebb tömbhöz” – vélte.

A politikus szerint Szász Jenő nagyon felelőtlenül, meggondolatlanul és szerencsétlenül közelített ehhez a kérdéshez, felvetése egyáltalán nem volt előkészítve. „A Nemzetstratégiai Intézet vezetőjétől semmiképp sem azt várom el, hogy ilyen módon nyúljon témákhoz. Ami megbotránkoztatott a kijelentései kapcsán az, hogy a gyöngyhalász-elmélet bemutatásával a közösség értékes tagjainak áttelepítéséről beszélt. Ez azt jelenti, hogy a volt MPP elnök fejében értékes és értéktelen magyar emberek vannak. Nagyon rossz ez a megközelítés” – mondta.


Nagyvárad-Kézdivásárhely tengely

Székely István ugyanakkor az erdélyi demográfiai kutatások kapcsán a belső migráció vizsgálatát hiányolta. Megjegyezte: a demográfiai trendek nagyon világosak. Ez a típusú európai civilizáció a nagycsaládot leépítette arra a szintre, hogy az már saját társadalmi reprodukciójára sem alkalmas. Az elmúlt 20 évben beindult egy lakosságtoborzó verseny Európában és az Egyesült Államokban is, mindenki állampolgárokat szerez.

„Talán három olyan csatorna van, amelyeken keresztül a fiatalok fokozatosan migrálnak a tömbök irányába. Az egyik az ifjúsági szervezetek, a másik a szórványoktatás, a szórványkollégiumok. Ezek azok a csatornák, amelyeken keresztül a szórványrégiók fiataljai áramolnak tömbök irányába. A harmadik csatorna a külföldi munkavállalás. Úgy tűnik, hogy a külföldön tőkét felhalmozott fiatalok letelepedés és vállalkozásindítás szempontjából nagyobb valószínűséggel gondolkodnak a Nagyváradtól-Kézdivásárhelyig tartó többé-kevésbé magyar sávban, mint a saját dél-erdélyi lakóhelyükön” – tette hozzá Székely.

Gergely Balázs szerencsésnek tartotta, hogy a szakma nem reagálta túl Szász Jenő kijelentéseit. A legkárosabb hozadéka ennek a kibeszélésnek, a megnövekedett érdeklődésnek az lehet, ha a politikai pártok, politikusok elkezdik egymás ellen fegyverként használni ezt a kérdést, ezt mindenképp el kell kerülni – összegzett a politikus.

Az RMDSZ főtitkár-helyettese megjegyezte, vannak foglalt kifejezések Szász Jenő kijelentései kapcsán. „Területfeladás, kontrollált visszavonulás, gyöngyhalász-elképzelés, ezek még egy jó gondolatnak a lejáratására is alkalmasak. A közvéleményben ezek előzetes tartalommal feltöltött kifejezések, amelyeket, ha elkezdünk a szórvánnyal kapcsolatban használni, óhatatlanul egy olyan negatív kontextusba toljuk ezt a vitát, ami lehet, hogy előzetes szándékunkkal ellentétes” – zárta Székely István.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS