Antal: míg egyesek zászlókat számolnak, mi elhelyezzük Székelyföldet Európa térképén
kérdezett: Kertész Melinda
2013. március 25. 16:41, utolsó frissítés: 16:47
Nem csak Sepsiszentgyörgyről szól ez a történet, egymagában nyilván nem tudná felvenni a versenyt Kolozsvárral vagy Temesvárral, véli a városvezető, aki szerint van mit megmutatni a székelység kultúrájából.
A teljes Székelyföld nevében pályázik az Európa Kulturális Fővárosa címre Sepsiszentgyörgy. Ha nyernek, 2021-ben a teljes székelyföldi régió egységesen mutathatja meg kultúráját önmagának, Romániának és a nagyvilágnak egyaránt. A tervezés már elkezdődött, hiszen a régiónak olyan nagyvárosokkal kell felvennie a versenyt, mint Kolozsvár vagy Temesvár. Sepsiszentgyörgy most éppen bemelegít: a múlt héten kezdődött el a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld Kulturális és Ifjúsági Fővárosa nevű programsorozat. Minderről Antal Árpádot kérdeztük.
Csütörtökön indult el a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld Ifjúsági és Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat. Ön szerint milyen hozadéka lehet ennek a programsorozatnak az Európai Kulturális Főváros cím megpályázása kapcsán?
– Több irányból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést és több hozadéka is lehet. A régióátszervezés kontextusában, míg egyesek a székelyföldi intézmények homlokzatán számolják a zászlókat, addig mi ennek a projektnek a keretén belül elhelyezzük Székelyföldet Európa térképén.
A másik fontos hozadék, hogy a székelyföldi önkormányzatok között jobb együttműködés alakulna ki, és elkészülhetne egy olyan integrált, kulturális stratégia, ami mindenkinek jó lenne. Nem csak Sepsiszentgyörgyről szól ez a történet, egymagában nyilván nem tudná felvenni a versenyt Kolozsvárral vagy Temesvárral, vagy más romániai nagyvárosokkal. Viszont így, együtt, mind gazdaságilag, mind kulturális ajánlatok tekintetében komoly erőt képviselnénk. Biztos vagyok benne, hogy van mit megmutassunk a nagyvilágnak Székelyföldből, de egymásról, magunkról is szól ez a történet, hiszen az elmúlt több mint 90 évben úgy tudtunk Székelyföldön megmaradni, hogy belekapaszkodtunk a nyelvünkbe, a kultúránkba és úgy gondolom, hogy ez szinte egyedülálló Európa szinten.
Említette, hogy egyesek székely zászlókat számolnak. Ennek okán is, Székelyföld mostanában gyakran szerepelt a híradókban, televíziós beszélgetésekben és máris kialakult egy nacionalista hangulat. A román politikusok részéről érkezett valamilyen negatív visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy önök bejelentették, megpályáznák az Európai Kulturális Főváros címet?
– Nem kaptam semmilyen negatív visszajelzést. Biztos vagyok benne, hogy azáltal, hogy ebbe a projektbe bevonjuk a román és roma civil szervezeteket, gyakorlatilag a székelyföldi együttélésről is szólni fog a pályázat. Lehet, hogy pont ezáltal a projekt által tudunk közelebb kerülni egymáshoz és jobban megismerni egymás kultúráját, hiszen nem mindegy, hogy mi, Székelyföld lakói, románok, magyarok és romák egymás mellett, vagy egymással párhuzamosan élünk.
A közvélemény hogyan fogadta a pályázásra vonatkozó bejelentést, értik az emberek, hogy mi a tétje a kulturális főváros címnek?
– Akármilyen kezdeményezésről legyen szó, mindig vannak kishitűek. Mindig vannak olyanok, akik elmondják, hogy ez most fölösleges, nincs értelme, vagy nincs esélyünk, de szerintem nagyon fontos megfogalmazni bizonyos célokat, jövőképet Székelyföld számára. Mindig többen vannak és lesznek azok, akik számára fontos ez a jövőkép és fontos, hogy legyenek céljaink, mint azok, akik az utca sarkán elmondják, hogy fölösleges. Akik az önkormányzatnál dolgoznak, hozzászoktak már ahhoz, hogy az emberek egy része szkeptikusan fogadja az új ötleteket.
Utalt arra, hogy teljes Székelyföldnek meg kellene alkotnia a hosszútávú kulturális stratégiáját. A benyújtandó pályázatban is van egy olyan kérdés, amely így szól: hogyan illeszkedik a rendezvénysorozat a város vagy a régió hosszútávú kulturális fejlődésébe? Sepsiszentgyörgynek létezik egy ilyen hosszútávú kulturális stratégia, amely esetleg kiindulópontot képezhetne az összehangolt stratégia megalkotásához?
– Sepsiszentgyörgynek van kulturális stratégiája, de nyilván ezt össze kell hangolni a többi székelyföldi településsel, városokkal és községekkel egyaránt. Annyira gazdag a kínálatunk, hogy amikor elkezdtünk gondolkodni és jegyzetelni, több oldalt sikerült összeírni. Az lesz inkább a gond, hogy hogyan tudjuk ezeket majd összehangolni, összerakni, hogy eladható legyen, hogy be tudjuk bizonyítani, igenis érdemes komolyan venni Székelyföldet és a kulturális kínálatát.
Hogyan jellemezné Székelyföld elöljárói közti együttműködést? Számít a Székelyföldön belüli versengésre?
– Úgy gondolom, hogy van egy egészséges versengés Székelyföldön belül, ennek megvan a hagyománya is, a székek közti verseny, rivalizálás mindig is létezett. Azonban ez nem lépte át soha a sportszerűség negatív értelemben vett határait. Kulturális téren vannak negatív példák is, ugyanis vannak olyan kulturális intézményeink, amelyeket túlfinanszírozunk, pont amiatt, mert nem hangoljuk össze a kulturális intézmények finanszírozását. Például: lehet, hogy értelmetlen Kézdivásárhelyen saját színházat fenntartani, ha azt a pénzt a Tamási Áron színháznak adva sokkal minőségibb rendezvényeket, előadásokat kaphatnának a kézdivásárhelyiek is. Nyilván ez csak egy példa, nem akarom ráerőltetni senkire a mi színházunkat. Lehet, hogy ha leülünk, átbeszéljük, akkor tudjuk optimalizálni a költségeket, úgy, hogy sokkal nívósabb kulturális kínálatot tudunk nyújtani a Székelyföldön élő embereknek.
Milyen stádiumban van a munka, milyen testületeket hoztak létre a bejelentés óta?
– A székelyföldi önkormányzati vezetők közül mindenki pozitívan fogadta ezt a kezdeményezést, mindenki felsorakozott és most tartunk ott, hogy részben szakmai, vegyes testület felállításán dolgozunk, ez reményeink szerint a következő két hétben meg fog történni, és ott már konkrét anyagok is fognak születni. Nyilván le vagyunk egy kicsit maradva Kolozsvárhoz viszonyítva, mert ők már több mint egy éve ezen dolgoznak, de én bízom benne, hogy bepótoljuk ezt a lemaradást.
Két év van még a pályázat leadásának határidejéig, az elbírálásig négy, azután nyolc év múlva lesz valamelyik romániai város vagy régió kulturális főváros. A kulturális szférán kívül milyen téren kell Sepsiszentgyörgynek, vagy az egész Székelyföldnek javítania? Inkább szociális jellegű témákra, romakérdésre, nemek közötti egyenjogúságra gondolok.
– Ami a romakérdést illeti, ezt mindannyian prioritásként kezeljük. Sepsiszentgyörgy ilyen értelemben országos szinten is élen jár, hiszen komolyan foglalkozunk ezzel a kérdéssel, és nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy a roma közösség is a program része lesz. A roma kultúrát is be szeretnénk mutatni mindenkinek, magunknak, a nagyvilágnak, hiszen nem mindegy, hogy egymással párhuzamosan élünk, vagy a szó pozitív értelmében együtt élünk itt Székelyföldön. Vannak nyilván mindig gondok, ezek sok esetben szociális vagy közbiztonsági jellegűek, de azt hiszem, hogy pont a kultúránk által kerülhetünk még közelebb egymáshoz, és lehet, hogy pont ez a program segíthet abban, hogy nagy ügyek mellé is sikerül felsorakoztatni a roma és a román közösség egy részét.
Daniel Barbu kulturális tárcavezető két hete Temesváron kijelentette, miszerint ezt a várost támogatja. Hogyan kommentálja ezt a kijelentést?
– Szerencsétlennek nevezném a kijelentést, de nem szeretném túldimenzionálni sem, hiszen tudomásom szerint Brüsszelben dönt majd egy nemzetközi zsűri, nem a bukaresti minisztérium javasol. Ismerjük Romániát: várhatóan 2015-ig több miniszter is válthatja majd egymást a tárca élén. Egyértelműen szerencsétlennek tartom, hogy Barbu állást foglalt ebben a kérdésben, úgy gondolom, hogy egy miniszter az egyenlő közelséget vagy az egyenlő távolságtartást kell minden pályázó önkormányzat esetében gyakoroljon. Nyilván szerencsétlen volt a kijelentés, de nem mennék el odáig, hogy emiatt a lemondását kérjem. Arra kell koncentráljunk, hogy dolgozzunk, építsünk, írjunk stratégiákat és programokat és ne bocsátkozzunk vég nélküli vitákba.
– Említette, hogy Sepsiszentgyörgynek nehéz lenne felvennie a versenyt Temesvárral, Kolozsvárral vagy bármelyik más nagyvárossal. Ön szerint mégis milyen aduásszal rendelkezik Székelyföld ezekkel a városokkal szemben?
– Tavaly készült egy tanulmány, mely szerint országos szinten Sepsiszentgyörgy fordítja a legnagyobb összeget a költségvetéséből a kulturális intézmények finanszírozására. Ez egy jó alkalom arra, hogy felhívjuk a minisztérium figyelmét és mindenki figyelmét arra, hogy milyen méltánytalanul működik ma Romániában a kulturális intézmények finanszírozása. Kolozsvár például sokkal gazdagabb, mint egy Sepsiszentgyörgy méretű város, ott például a művelődési intézményeket az állam finanszírozza, míg a kisebb városok esetében az önkormányzatokra hárul ez a teher. Ez teljesen igazságtalan, már régebb javasoltuk, hogy erre az lenne a megoldás, hogy a minisztérium társfinanszírozóként támogassa ezeket a művelődési intézményéket, annak függvényében, hogy melyik milyen minőséget termel. Legyenek 1-5 csillagos színházak, az ötcsillagosak esetében a költségek 80%-át finanszírozza, az egycsillagosoknál pedig mondjuk 20%-át. Nincs rendben az, hogy míg a sepsiszentgyörgyi színház bármikor felveszi a versenyt a kolozsvárival, vagy a marosvásárhelyivel, viszont a költségek 100%-át az önkormányzat állja, míg a kolozsvári esetében teljesen a minisztérium.
Szeretnénk megmutatni mindenkinek a székelység kultúráját, jóval és rosszal együtt, humorunkkal, furfangunkkal, makacsságunkkal, amivel sikerült ennyi évszázadon keresztül itt, ebben a román tengerben megmaradni. És azt, hogy dolgos, kultúra- és rendszerető emberek vagyunk.
A legnagyobb előnyünknek azt tartom, hogy Székelyföld régióként lép fel pályázóként, tehát egész régiót tudunk megmutatni. A csíksomlyói búcsútól a Tamási Áron Színházig, vagy a székely furfangtól az Ezer Székely Leány találkozóig, a több száz éves templomtól a modern művészetig annyira gazdag a kínálatunk, hogy nagyon sokan megfognak lepődni, amikor letesszük az asztalra, hogy mivel pályázunk. Székelyföldön nagyon sok minden van, amit egymásnak és a nagyvilágnak megmutathatunk.
Milyen arányban szánnák a turistáknak az Európa Kulturális Fővárosa programját?
– Nem szeretek százalékokról beszélni, de ha muszáj, akkor azt mondom, hogy 60-70%-ban rólunk, a Székelyföldről, a helyi kohézióról kell szólnia a kulturális fővárosnak, és 30-40%-ban kell arról szólnia, hogy minél több turistát idevonzzunk. De ami nagyon fontos, hogy a közbeszédben a Székelyföld-kérdést elvisszük abba az irányba, hogy nem Székelyföld létezéséről vagy nemlétezéséről beszélünk, hanem arról, hogy van-e esélye elnyerni az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
