2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Báránybőrbe bújt farkasok, bedarált pártok: kész horror ez a román politika!

szerk. 2014. november 20. 13:14, utolsó frissítés: 13:14

Hogy lett Macovei mumusból a jogállamiság megmentője? Működik még Tăriceanu brandje, vagy hátulról nyomták? Választási kerekasztal.


A romániai politikai történésekből helytálló következtetéseket levonni kicsivel nehezebb, mint kávézaccból megbízhatóan jósolni. De erre vannak a profik: Székely István, Toró Tibor, Székely István Gergő politológusokkal és Kiss Tamás szociológussal az államfőválasztás első fordulójának tapasztalatairól beszélgettünk, a magyar sajtóban kevesebb említést kapó jelölteket helyezve a középpontba. A beszélgetés moderátora Balázsi-Pál Előd volt.

A kerekasztal-beszélgetés hamarosan megjelenő második része a magyar-magyar versenyről szól.

Általános megállapítások

Toró Tibor: Az első forduló után egyetértettünk abban, hogy Ponta közel egymillió szavazatnyi előnyét nagyon nehéz lesz behozni. Főleg annak tudatában, hogy Pontáék hamar lefoglalták a harmadik helyen végző Tăriceanut, illetve a szélsőjobbos jelölteket. Eközben egyedül Monica Macovei volt az, aki egyértelműen kimondta, hogy Johannist támogatja, illetve azt is lehetett azért sejteni az átszavazásokból meg más adatokból, hogy azoknak a magyaroknak a nagy része, akik elmennek szavazni, Johannisra fognak szavazni. Tehát majdhogynem biztos futamnak tűnt, bár a második héten történtek után (gondolok itt a tüntetésekre és a megnövekvő online aktivitásra) azért már nem mertünk egyértelműen állást foglalni.


Kiss Tamás: A vizsgálatok elég jól mutatták, hogy az emberek az első, illetve második fordulóban kire szavaznak. Látszott az, hogy az első fordulóban harmadik, negyedik, ötödik helyen végző jelöltek támogatói kit támogatnának a második fordulóban. Az egyértelmű volt, hogy Macovei, Udrea és Kelemen szavazatai 80%-os arányban mentek automatikusan Johannisnak, míg a többi jelöltnek – és itt Tăriceanu számított elsősorban – a szavazótábora megoszlott. Minimális többségben voltak a Ponta-támogatók, de egyértelmű volt, hogy nem lehet ezeket a szavazatokat egy az egyben átadni. Az, hogy Tăriceanu szavazóbázisát lefoglalta volna Ponta, nem volt egyértelmű.


PDL-PNL

Toró Tibor: A választási eredmény véleményem szerint nem oldotta meg a jobboldal helyzetét, nem szűnt meg a töredezettség, hiszen nem biztos, hogy Johannis eredményét egy közös PDL-PNL eredménynek lehet elkönyvelni. Nem vagyok meggyőződve, hogy ez konvertálható ezeknek a pártoknak a támogatottságára.

Székely István: Nekem úgy tűnik, hogy a liberális pártot Blagáék egyszerűen bedarálták. A pártfúzióban Vasile Blagáék elfogadták a Nemzeti Liberális Párt nevét, de mivel Blaga valószínűleg az ország legjobb szervezője, és Johannis egész kampányát ő szervezte meg, ezért úgy tűnik, hogy ez a pártfúzió a Blaga-féle demokrata párt, a PDL elitjét hozta helyzetbe, és abszolút másodhegedűssé tette a liberális pártelitet. Ebből voltak is feszültségek Johannis táborában, akit a PNL egykori politikusai azzal vádoltak, hogy partner volt ebben.


Călin Popescu-Tăriceanu

Székely István: Tăriceanu esetében nem érdemes önálló pártról beszélni. Ő egy olyan időszak minisztere volt, amikor dübörgött a gazdaság, és amikor mindenki számára érezhetően nőtt az életszínvonal. Ez egy világos helyzet, ilyen szempontból tulajdonképpen a 2004-2008-as fellendülés brandje Tăriceanu, és azt a támogatást, amit ő megkapott, ezért kapta meg.

Kiss Tamás: Egyetértek azzal, hogy Tăriceanunak ez a brandje, de azzal egészíteném ki, hogy ez a brand hihetetlenül megkopott. Tăriceanu kapcsán éppen csak emlékeztek, hogy ez az ember valamikor miniszterelnök volt, de ezek a dolgok, hogy gazdasági pezsgés, jólét, gazdasági növekedés, már kikoptak az emlékezetből. Erodálódott az a képe, ami volt, és ez a támogatottságában is meglátszik. Nagyon kiment a köztudatból.

Székely István Gergő: Tăriceanu az egyetlen, akinél számomra nem világos, hogy mi állt mögötte. Én abból indulok ki, hogy Tăriceanu a poszt-USL projekt továbbvonaglásának zászlóvivője. Szakadt a PNL, és a pártból sokan átálltak a pártváltást lehetővé tevő sürgősségi kormányrendelettel a PSD oldalára Tăriceanuval együtt, ez némi szervezeti hátteret is biztosíthatott számára. Sőt, még azt is meg merem kockáztatni egy gyenge hipotézis erejéig, hogy az ő 5 százaléka mögött PSD-s szavazatátirányítás is lehetett az első fordulóban.

A harmadik helynek nem pusztán szimbolikus tétje volt, ugyanis a harmadik hely megszerzése esetén nagyon jól lehetett kommunikálni azt a projektet, hogy Tăriceanu lesz a miniszterelnök, és Ponta az elnök. Ha Tăriceanu bepottyant volna Udrea és Macovei mögé ötödikként, ezt nehezebben lehetett volna eladni, sőt, még mások is megelőzhették volna – 3-4 százalékos eredménnyel akár Vadim Tudor vagy Kelemen Hunor is beérhette volna, és akkor már kicsit fura lett volna őt miniszterelnökként reklámozni.

Megnéztem, hogy állnak Tăriceanu szavazatai területi bontásban, hogy mennyire oszlanak szét a szavazatai. Ha igaz lenne, amit ti mondtok, hogy ezek a szavazatok pusztán a miniszterelnöki mandátuma emlékének köszönhetőek, akkor a szavazatoknak nagyon egyenletesen kellene megoszlaniuk, és nem lenne területi bázisa sehol. Márpedig van egy minimális területi bázisa. Itt arra gondolok, hogy Ploiesti-en 12 ezer szavazatot kapott, Brassóban 8 százalékot stb. Ha összeszámolom, az 500 ezer szavazatából 150 ezer - tehát több mint 30 százalék -, összesen 59 településről jön. Én arra hajlok, hogy ebben benne kellett legyen a migrálást lehetővé tevő sürgősségi kormányrendelet, néhány polgármester, aki vele együtt szakadt ki a PNL-ből, mozgósított ott helyben, és nem kizárt, hogy ehhez a PSD is jócskán hozzátett, de ez csak egy hipotézis.

Székely István: Ha nem az üzenetet nézzük, hanem a pártkötődést, akkor azt mondhatjuk, hogy Tăriceanu a PSD-nek az a programja, amivel a Nemzeti Liberális Pártot akarja kettészakítani, és a leszakított darabjával visszacsinálni az USL-t. Ennyi. Önálló szervezeti háttérről nyilván nem beszélhetünk Tăriceanunál, független jelölt nehezen tud 5 százalékot elérni Romániában. Világos, hogy kampányát a PSD apparátusa szervezte meg, és hajtotta végre.


Monica Macovei


Toró Tibor: Monica Macovei megjelenése egy érdekes jelenség. Az ő eredményei 7 és 11% között voltak az egyetemi városokban.

Kiss Tamás:
Érdekes a jelöltek támogatottságának a társadalmi háttere is, Macoveinél nagyon egyértelműen kijött, hogy a fiatal, nagyvárosi, felsőfokú végzettséggel rendelkezők vagy egyetemre járók között volt jelentős népszerűsége. Én kerestem erre a magyarázatot, és kolozsvári román ismerőseimmel beszélve az rajzolódott ki, hogy a korrupcióellenesség megtestesítője volt. Az ismerősi körömben voltak, akik hezitáltak Macovei és Johannis között, azért, mert úgy látják, hogy a korrupcióellenes harcot Macovei vinné tovább. A fiatal értelmiségiek között ez egy népszerű témának számít.


Székely István: Macovei esetében Tamásnak igaza van, hogy ez a történet elsősorban a korrupcióról szól, de azért Macovei kapcsán mindig eszembe jut, milyen gyorsan felejtünk. Szerintem a romániai, igencsak gyengén fejlett, alultáplált jogállam elleni legnagyobb merénylet Monica Macoveitől indult, amikor ő volt az igazságügyi miniszter, és a 2001-es, ikertornyok elleni támadás utáni hangulatban 2005-ben előterjesztett egy olyan nemzetbiztonsági törvénytervezetet, amilyent én még nem láttam, sem addig, sem azóta. Ez a ’89 után kialakult szabadságjogokat egy az egyben lenullázta volna. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva felszámolta volna a magánélet intimitásához való jogot, a kommunikáció titkosságát, az ártatlanság vélelmét, a fogva tartás bírósági feltételeit, az ügyészségnek pedig olyan hatalmat adott volna, ami demokratikus államban elképzelhetetlen. És most ebből a személyből lesz a jogállam megtestesítője.

Azt, amit Tamás mondott Macovei kapcsán, azzal egészíteném ki, hogy nemcsak a korrupcióról van szó, hanem egy korrupció által meghatározott rendszerről. És azért tevődik fel személye esetében egy párt gründolásának ötlete, mert egyre többen vannak, akik szerint nincs érdembeli különbség a parlamenti pártok közt: nemcsak hogy mindegyikük velejéig korrupt, hanem mind haszonélvezői annak a rendszernek, ami az elmúlt 25 évben kialakult, ahol nem érezhetjük európai polgárhoz méltónak magunkat, vagy amiből emigrálnunk kell. Ez a négy és fél százalék egyrészt sok, de lehet, hogy pártalapításhoz kevés.

Itt tennék még egy utalást. Nagyon érdekes, ha megnézzük a Nagyrománia Párt 2000-es diskurzusát, amit akkor úgy neveztek, hogy „discurs justitiar”, ami ugyanúgy az igazságszolgáltatásra helyezte a hangsúlyt, ugyanúgy azt mondta, hogy minden politikust rabosítani kell. Teljesen más hangszereléssel ugyanazt mondta, mint most Macovei: a rendszerrel van a baj, és az igazságszolgáltatás irányából kell rendbe tenni a dolgokat. Vadimnak akkor, 2000-ben sikerült a rendszerváltás veszteseit összegyűjteni. Macovei pedig ezzel szemben a társadalom legreményteljesebb csoportját tudta maga mellett felsorakoztatni.

Kiss Tamás: Macovei nemzetbiztonsági törvénytervezete kapcsán nincs min vitatkozni, de azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a reális folyamatok – hogy tényleg volt egy ilyen törvénytervezete, amiről ma már csak egy nagyon szűk politikai elitréteg tud, de nem ment át a köztudatba – és a percepció közt.

A Vadim Tudorral való összehasonlítás kapcsán pedig azt látom, hogy Vadim választóinak a reményei szintjén volt egyfajta antikapitalista összetevő, ez pedig Macovei esetében teljesen hiányzott, egy teljesen neoliberális programmal nyomatja ezt az igazságszolgáltatásos dolgot, ami bizonyos szintig analóg lehet Vadim programjával. De az, hogy ezt nem köti össze egy protekcionista gazdaságpolitikával, magyarázatot ad arra, hogy miért teljesen eltérő a társadalmi beágyazottsága.

Székely István: Azzal vitatkoznék, hogy ennek a csoportnak a leírásához markánsan hozzátartozna a kapitalizmus liberális felfogása. Szerintem ezzel nem írható le. Itt két dolgot említhetünk: a posztmateriális értékeket, és a harmadik generációs politikai jogokat. Ha pedig ebből indulunk ki, akkor ez nem egy klasszikus kapitalista társadalompercepció, távolról sem az. És ha el akarom helyezni valahol ezt a csoportot, akkor ez szerintem inkább a politikai bal irányába húz.

Székely István Gergő: Röviden fogalmazva, aki 2009-ben Remus Cerneára szavazott, az most Macoveire.


Toró Tibor: Én csak egy bizonyos szintig értek egyet ezzel. Azt gondolom, hogy a vezetői azoknak az embereknek, akikre ti homogén csoportként hivatkoztok, konkrétan Kolozsváron, de Bukarestben is, végig Macovei ellen beszéltek, azonban az a tömeg, amely beállt mögéjük, mondjuk a Verespatak kapcsán, nem ment utánuk ebben a kérdésben is. Lehet, hogy fontosak számukra a posztmateriális értékek, de nem egy balra húzó csoportról beszélünk, hanem a vezetőik voltak balra húzók, akik ki is álltak az értékeik mellett. Kis túlzással elmondhatjuk, hogy ezeknek a fiatal baloldali értelmiségieknek a legnagyobb ellenségük ezen a választáson Monica Macovei és az általa megjelenített neoliberális program volt.

Székely István Gergő:
Megosztottak voltak. Az Uniti Salvam rettenetesen meg volt osztva.

Székely István:
Pontosítsuk, hogy miről beszélünk. A posztmateriális értékek közül kettő igenléséről: az egyik a tágan vett zöld értékek – amibe beletartozik Verespataktól kezdve a kutyák eutanáziáján át sok minden –, a másik érték pedig a nagyobb arányú politikai participáció. Ebbe pedig a bázisdemokráciától a helyi népszavazásokon és a részvétel különböző formáin keresztül a politika társadalmiasításáig megint sok minden beletartozik. Akárhogy nézem, főleg ezt a másodikat, politikai ideológiák mentén nem tudom a jobboldalon elhelyezni.

Kiss Tamás: El tudom fogadni, amit mondasz. Én ezt a társaságot nem jellemezném ilyen erős jelzőkkel, hogy posztmateriális értékrend vagy bázisdemokrácia. Ha a tágabb csoportot nézzük, akkor inkább alternatív fogyasztási szubkultúrákról van szó.

Toró Tibor: Ez nem kristályosodik ki bennük, azért tudtak Monica Macoveire szavazni.

Székely István: Érdekes ennek a bizonyos kolozsvári kiáltványnak a 7 pontja, mert ez már egy új rendszer alapelveit próbálja leszögezni. Jó, a hetedik pont arról szól, hogy ők románok, nem magyarbérencek, mint ahogy a nemzetszínű zászlókat is lengetni kellett, de a többi 6 pont már egy más Romániáról szól. Ilyen szempontból találkozik Macovei-jel, mert ez a hat pont is elutasítja azt a Romániát, amiben élnek. Az egész politikai rendszerről azt mondja, hogy úgy borzasztó, ahogy van, és az összes politikai párt belement olyan kompromisszumokba, ami nekünk, állampolgároknak nem jó.

Székely István Gergő: Macoveiről még annyit kell elmondani, hogy neki nagyon meg volt csinálva az online kampánya. Ez szerintem is egy nagyon jó kampány volt, teljesen rebrandingelték, lehet ugyan, hogy volt olyan, aki még emlékezett az „elhajlásaira”, de ez nagyon jól ki volt találva.

Toró Tibor: És azok, akinek az ő üzenetei szóltak, nem is emlékezhettek erre, hiszen egy nagyon fiatal csoportról lévén szó, nem valószínű, hogy ilyen mértékű „politikai memóriájuk” lenne.



Elena Udrea

Székely István: A negyedik helyen Elena Udrea végzett. Az ő esetében hajlok arra, hogy az Udreára való szavazás tulajdonképpen Băsescu jövőjéről, jövendőbeli pártjáról való szavazást jelentett. Az volt a kérdés, hogy mennyire támogatják, vagy nem támogatják Băsescu visszatérését a pártpolitikába, és Băsescunak azt a törekvését, hogy az általa verbuvált párt legyen a jobboldali egység megteremtője. Udrea a Băsescu-féle pártalapítási logika elvárt támogatásának felét kapta. Ahhoz, hogy komolyan lehessen venni ezt a történetet, vagy azt lehessen mondani, hogy érdemes belevágni, 8-10 százalék kellett volna. Akkor azt mondhatta volna, hogy igenis van egy markáns választói csoport, aki számára Băsescu még hiteles, és aki támogatja ezt a projektet.


Vadim Tudor és Dan Diaconescu

Székely István: Világosan látszik, hogy Dan Diaconescu pártja összeomlott, az a korábbi, 10 százalék fölötti eredmény már rég a múlté.

Székely István Gergő:
Engem személyesen meglepett, hogy Vadim Tudor és Dan Diaconescu együtt közel 8 százalékot kaptak, együtt ez a kettő elég lett volna a harmadik helyre.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS