Segített az erdélyi magyar migránsoknak a magyar állampolgárság
kérdezett: Kertész Melinda
2014. november 24. 09:25, utolsó frissítés: 14:39
Már nem Spanyolország és Olaszország számítanak elsődleges célországoknak a romániai migránsok körében - derült ki a SEEMIG kutatás eredményeiből. Kiss Tamást kérdeztük.
Megkönnyítette az észak-európai országokban a romániai magyarok munkavállalását a magyarországi állampolgárság-politika változása. A román állampolgárság mellett már magyar állampolgársággal is rendelkező magyarok számára ugyanis több, Románia esetében korábban munkavállalási korlátozásokat alkalmazó országban nyíltak meg a munkapiaci lehetőségek – derült ki egy 2012 júniusa és 2014 novembere között végzett migrációs kutatásból, amelynek eredményeit kedden ismertették a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetben.
A SEEMIG kutatási program a Délkelet-Európa országaiban zajló kivándorlási folyamatokat vizsgálta 1950-től 2012-ig. A magyar etnikumú romániai migránsokra is kiterjedő kutatást bemutató sajtótájékoztatója után Kiss Tamás szociológussal beszélgettük az eredményekről.
Kiss Tamás: – A magyarországi Központi Statisztikai Hivatal irányításával egy nyolc országra kiterjedő nemzetközi kutatást végeztünk. Románia mellett Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Bulgária, Olaszország és Ausztria vettek részt a vizsgálatban, minden egyes országok részéről a statisztikai hivatalok, kutatóintézetek, illetve helyi önkormányzatok képviseltették magukat a kutatásban. Romániából Sepsiszentgyörgy önkormányzata és a Hargita Megyei Tanács kapcsolódott be.
Két fő fókusza volt a vizsgálatnak: az egyik a migrációval kapcsolatos adatszolgáltatási rendszerek állapotára vonatkozott, arra, hogy mennyire sikerül regisztrálni a migrációt, illetve a migrációval kapcsolatos jelenséget, melyek az ezzel kapcsolatos problémák, és hogyan lehetne javítani ezen a dolgon. A másik pedig magukra a migrációs folyamatokra vonatkozott. A kutatás azt állapította meg – noha ez a benne résztvevő kutatóknak nem volt meglepő – hogy a romániai statisztikai adatszolgáltatás állapota nemzetközi viszonylatban is eléggé csapnivaló. Románia azon országok egyike, ahol nagyon különböző adatok keringenek arról, hogy mekkora az ország lakossága.
A népesség-nyilvántartóban például 18 millió választó szerepel, a népszámlálás szerint a számuk csak 15 millióra tehető. Ez nem pusztán annak a következménye, hogy nem sikerül a migránsokat regisztrálni, hanem problémát jelent az is, hogy maguk a meghatározások, például a népesség meghatározása is ellentmondó a romániai statisztikai adatszolgáltatási rendszerben. Az Országos Statisztikai Hivatal meghatározása szerint a népességbe beletartozik mindenki, aki itt él, tehát állampolgárságától függetlenül a teljes rezidensállomány. A népesség-nyilvántartó ezzel szemben minden bejelentett lakhellyel rendelkező román állampolgárt számot tart, függetlenül attól, hogy az illető valójában külföldön tartózkodik, vagy sem.
A jogi értelemben vett népesség és a ténylegesen itt lakó népesség kettőssége hihetetlen bonyodalmakat okoz a rendszerben, és rettenetes kuszaságokhoz vezet. Ez onnan eredeztethető, hogy a múlt rendszerben, illetve a 90-es évek első felében is a legális népességet illető adatokat használták, de az Eurostat, illetve az Európai Unió rányomta a román adatszolgáltató statisztikai rendszerre a saját definícióját. Az Országos Statisztikai Hivatal kicserélte a definíciókat, viszont nem vitték végig a rendszer reformját, így az adminisztratív adatbázisokban maradtak a régi meghatározás szerinti adatok és ez egy óriási kalamajkát eredményezett.
A migráció meghatározása is olyan, mintha még mindig a legális népességnek a fogalma lenne érvényben: Románia a kivándorlókat úgy határozza meg, hogy olyan román állampolgárok, akik elhagyják az országot, a bevándorlókat pedig úgy, hogy külföldi állampolgárok, akik az országba lépnek. Ez azt jelenti, hogy elvben sem vizsgálható például a visszavándorlásnak a jelensége, ugyanis ha román állampolgárként valaki visszajön az országba, akkor az elvben sem kerülhet be a román migrációs adatszolgáltatási rendszerbe.
Ugyanígy, ha valaki például a Moldvai Köztársaságban vagy Ukrajnában élő román állampolgárként belép az országba, az elvben sem jelenhet meg bevándorlóként a rendszerben. Tehát elsősorban a definíciók szintjén óriási problémák vannak, ezen a szinten kellene elkezdeni egy adatszolgáltatási reformot. A másik probléma, hogy a belügyminisztérium által kezelt adatbázisok egyáltalán nincsenek bekapcsolva a statisztikai adatszolgáltatási rendszerbe. Így Romániában sokkal jelentősebbek a problémák, mint a környező országokban.
Hogyan zajlott a kutatási folyamat, mire összpontosítottatok?
- A migrációs folyamatok tekintetében mi Románia egészére fókuszáltunk, de minden egyes országnál létezett egy fakultatív téma, és ez nálunk az etnikai migráció, illetve a migráció és az etnikai hovatartozás közötti összefüggések vizsgálása volt. Ha a múlt rendszerből indítunk, akkor egyértelmű volt a migrációnak és az etnikumnak az összefüggése.
A múlt rendszerben a kisebbségek közül kerültek ki az elvándorlók. Először a zsidók, majd a németek elvándorlására került sor. A 80-as évek közepétől 92-ig pedig egy jelentős magyar elvándorlási és menekülthullám volt Erdélyben. Ezután lassan kiegyenlítődött a különböző etnikumú elvándorlók aránya, bár a kilencvenes években még egyértelműen felül voltak reprezentálva a magyarok. Az ezredfordulótól már az Olaszországba és Spanyolországba irányuló vendégmunkások között viszont a magyarok alulreprezentáltak voltak.
Az elvándorlásnak ekkorra már más volt a célja. Hogyan írható le ez a jelenség?
- Az elvándorlásnak nemcsak a célja, hanem a jellege is megváltozott ekkorra. A jellege abban az értelemben volt más, hogy a múlt rendszerben az elvándorlás egy egyszeri aktus volt. Azt lehet mondani, hogy volt egy időpont, amikor valaki elment, átlépte a határt, onnantól már az illető nem a román társadalomnak volt a tagja, hanem átlépett egy másik társadalomba, a két állapot között pedig volt egy nagyon éles cezúra.
Ez most már egyáltalán nem így fest: most létezik egy köztes periódus, amikor a migráns oda-vissza jár, fenntart itthon egy háztartást, aminek a költségeit a külföldi vendégmunkából fedezi. Elképzelhető, hogy az illető visszajön, elképzelhető, hogy nem, tehát ez egy folyamat, nem egy ilyen egyszeri cezúra. A migráció céljait tekintve is változott, a migráció elsősorban gazdasági célú, nem etnikai diszkrimináció miatt történik.
Létezik egy olyan kategorizálás, amelyből kitűnik a migránsok elvándorlásának a célja, hogy például áthallgatás, munkavállalás miatt, esetleg egyéb célból hagyják el az országot?
- A kutatás nagyon sokféle adatforrást és kutatást használt. Többek között olyan vizsgálatokat is másodelemeztünk, amelyek például az Olaszországban élő, tartózkodó románokat vettek célba, és abban a kutatásban például rákérdeztek, hogy a válaszadók ott képzelik-e el az életüket, vagy haza szeretnének jönni. Azt lehetett tapasztalni, hogy noha sokan időszakosnak képzelik el a külföldi tartózkodásukat, az idő múlásával ez egyre inkább véglegessé válik. Ez az egyik következtetés.
A másik az, hogy a végleges letelepedés nagymértékben függ a befogadó ország migrációs politikájától és törvénykezésétől. Ha létezik olyan törvénykezési kezdeményezés, hogy legalizálják és próbálják integrálni a vendégmunkásokat, és próbálják betagolni állandó jelleggel az illető befogadó társadalomba, akkor megugrik azoknak a száma, akik hosszútávon képzelik el az ott-tartózkodásukat. Ha nincs ilyen típusú legalizációs lehetőség, akkor megmarad a migráció cirkuláris jellege.
Az erdélyi magyarokra jellemző migrációs folyamatokról mi derült ki, különbözik-e a románokra jellemző kivándorlási gyakorlattól?
- Noha a romániai magyarok az Olaszországba és Spanyolországba történő migrációban alulreprezentáltak voltak és elsősorban a románok migráltak ezekbe az országokba, az utóbbi 4-5 évben a romániai migrációnak tapasztalható egyfajta áthelyeződése: a mediterrán térséget nagyon negatívan érintette a gazdasági válság, ezzel szemben az északi és nyugat-európai országok, elsősorban az Egyesült Királyság és Németország viszonylag jól került ki ebből a megpróbáltatásból. Ezzel összefüggésben a teljes romániai migrációnak a súlypontja minthogyha áthelyeződött volna, vagy kezdene áthelyeződni ezekre az országokra. Ez nem azt jelenti, hogy nem Spanyolországban és Olaszországban lennének a legnagyobb migráns román közösségek, de nem ebben a két országban nő dinamikusan a migránsok száma, hanem az Egyesült Királyságban és Németországban.
A magyarok szempontjából ezt az áthelyeződést a magyar állam állampolgárság-politikának a változásával is egybeesett. A román és a bolgár állampolgárok esetében csak idén januárban oldotta fel Nagy-Britannia a munkavállalási korlátozásokat, a magyar állampolgárok előtte is vállalhattak a szigetországban munkát. Így a megváltozott magyar állampolgársági politika talán hozzájárult ahhoz, hogy a Németország és az Egyesült Királyság felé irányuló új migrációs hullámban felülreprezentáltak a magyarok, nem beszélve arról, hogy mindkét nyugat-európai országban a magyar munkaerő nagyobb presztízsnek örvend, mint a román. Azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben sokkal inkább stigma román munkavállalónak lenni, míg magyarnak sokkal kevésbé, mert a magyar „egy jobbfajta” kelet-európai a befogadó országok szemében.
Az eredmények alapján meg lehet-e rajzolni a romániai migráns fantomképét?
- A román társadalomnak minden szegmense érintett a migrációs folyamatokban: az értelmiségi, egyetemet végzett fiatalok körében az elvándorlása ugyanúgy megfigyelhető, mint a falun élőknek, középkorúaknak a körében, de ha mégiscsak valamilyen profilt kellene rajzolni a román migrációra, akkor azt mondanám, hogy a falusi térségek és a nehézipari övezetek voltak a fő kibocsátó helyei a román migrációnak.
Tehát gyakorlatilag a munkanélküliség által leginkább sújtott kategóriákból kikerülők vándoroltak el?
- Aki munka nélkül maradt az első körben, a 90-es években, a 2000-es évek elején előbb a mezőgazdaságba szorult vissza, és egy önfenntartó, de a szegénységi küszöböt súroló létfeltételeket megengedő mezőgazdasági létmódba kényszerült, majd a második körben elment Nyugat-Európába, vagy a gyerekei mentek el.
Van-e különbség a román és a magyar etnikumú migránsok között abban a tekintetben, hogy mennyire képzelik el véglegesnek a kivándorlásukat?
- A Magyarországra irányuló migráció esetében volt. A oda kivándorló magyarokra kevésbé volt jellemző a cirkuláris migráció, mint inkább a végleges elvándorlás. A Németország-Anglia irányú elvándorlás esetében még korai becslésekbe bocsátkozni. Kiemelném, hogy ugyan, hogy Olaszországba, Spanyolországba a legtöbb román úgy érkezett, hogy időszakosan tartózkodik ott, viszont nagyon sok esetben ebből egy végleges, vagy afelé közelítő állapot lett.
Mire számítasz, mi lesz ennek a kutatásnak az utóélete? Például elképzelhető az, hogy a választási névjegyzéket módosítani fogják?
- Abban az esetben, ha lenne arra politikai akarat, hogy a román statisztikai adatszolgáltató rendszert és az egész nyilvántartási rendszert megreformálják és egységesítsék, akkor ez a kutatás egy kiindulópont lehetne. Most már látszanak azok a problémás pontok, amelyeken változtatni kellene, és a javaslatok is meg vannak fogalmazva. Egy óriási átalakítást kellene eszközölni, a teljes nyilvántartási rendszer logikáját kellene átalakítani, ami nem történhet meg egyik napról a másikra. Egy nagyon komoly politikai akarat és egy nagyon komolyan átgondolt reformfolyamat kellene ehhez.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
