2026. október 22. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Horváth Anna és Vákár István is csatlakozott a Musai-muszájos Ezer per tavaszához

2015. május 27. 14:46, utolsó frissítés: 14:46

Eddig több mint kétezer kérvényt iktatott a Musai-muszáj, amelyekre ugyanannyi válasz érkezett a kolozsvári polgármesteri hivatal részéről.


Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere és Vákár István, a Kolozs megyei tanács megbízott elnöke is aláírta azt a kérelmet, amellyel a többnyelvű városnévtáblák ügyében a polgármesteri hivatal ellen indított perhez csatlakoztak.

Bethlendi András, a Musai-muszáj kezdeményező csoport képviselője a sajtótájékoztatón röviden összefoglalta a csoport eddigi tevékenységét.

Bethlendi kiemelte a memorandisták kolozsvári központjának a megkoszorúzását, mert ez volt az egyetlen olyan emlékmű Kolozsváron, amelyet kisebbségi törekvések miatt állítottak.



Beszámolt arról is, hogy eddig a többnyelvű városnévtáblák ügyében több mint kétezer kolozsvári polgár kérvényét iktatták a polgármesteri hivatalban, amelyeket egytől egyig megválaszolt a polgármesteri hivatal. Elmondta, a hivatalnokok a kérvényekre mind a kétezer esetben ugyanazt a választ fogalmazták meg. De miközben a jogi érvekre nagyon felületesen válaszoltak, a 215/2001-es közigazgatási törvényt módosító kormányhatározatot - amely a 20%-os kisebbségi küszöböt meghaladó települések esetében rendelkezik a nyelvi jogok érvényesítéséről - teljesen figyelmen kívül hagyták. 2001-ben Kolozsvár még teljesítette a rendeletben meghatározott kisebbségi arányt, és így kötelező lett volna a többnyelvű városnévtáblák kihelyezése.

A Musai-muszáj ezért hirdette meg az ezer per tavaszát. Mint Bethlendi elmagyarázta, azt tűzték ki célul, hogy legalább ezer felperest állítanak a Minority Rights Egyesület mellé a többnyelvű táblák kihelyezéséért elindított perben.

„Azt is bizonyítani szerettük volna, hogy nemcsak a politikai elit szeretné a többnyelvű várostáblák felhelyezését, hanem ennek az ügynek széles támogatottsága van” – mondta Bethlendi.


Miért támogatják az Ezer per tavaszát?

Vákár István Kolozs megyei megbízott tanácselnök értékelte a Musai-Muszáj mozgalom munkáját, valamint a támogatásáról biztosította őket.

Horváth Anna kolozsvári alpolgármester elmesélte, hogy a többnyelvű táblák kihelyezésével kapcsolatos tanácsi vitában elhangzott az, hogy az egész kezdeményezéssel az a baj, hogy nem az RMDSZ-es tanácsosok kérték a helyi tanácsban a kérdés rendezését, hanem egy holland civil szervezet perelt az ügyben.

„Azonban elfeledkeztek arról, hogy az elmúlt években a rendelkezésünkre álló politikai eszköztárat már felhasználtuk, amikor próbáltuk ezt elfogadtatni. Valamint a városi tanácsosok igyekeztek politikai partnereket találni a kolozsvári magyarságnak ehhez a teljes mértékben jogos elvárásához” – mondta, hozzátéve, hogy ennek ellenére nem tudtak politikai többséget kialakítani az ügy mellett.

Horváth a Musai-muszájról azt mondta, hogy azért örült ennek a kezdeményezésnek, mert az egy más hangot megütve, ötletesen és szimpátiát gerjesztve népszerűsítette a többnyelvű táblák ügyét.

Horváth újságírói kérdésre elmondta, hogy a kérelem aláírása miatt számít támadásokra, azonban hangsúlyozni szeretné, hogy a perben nem valaki vagy valami ellen, hanem valamilyen ügyért vesz részt.

Soós Anna, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese elmondta, brassóiként úgy érzi, a származása miatt törekszik arra, hogy a többnyelvűség és a párbeszéd minden szinten megvalósuljon. „Ahogy az egyetemen is, itt is ezt képviselem” – mondta.

Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a normális együttélésről beszélt, amire a szucsági példát hozta fel, ahol a románok a magyarokkal magyarul, a magyarok pedig a románokkal románul beszéltek. „Ott ez nem kérdés, és itt sem kellene az legyen” – mondta, és hozzáfűzte, nem érti, hogy „kinek érdeke az, hogy a kolozsvári magyar közösség albérlőnek érezze magát” a városban.


Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója elmondta, hogy a színház a kolozsvári román közösséget is befogadja, valamint, hogy egyre nő azoknak a román anyanyelvűeknek a száma, akik az előadásaikat nézik. Elmondta, hogy a normalitás jegyében várja el a kölcsönösséget. Szerinte az a tény, hogy perre kerül sor, a bizalom jele a jogállammal szemben.

Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári székhelyű Természettudományi és Művészeti Karának dékánja szerint ez a történet nem a normalitásról szól, hanem a szimbolikáról. Szerinte a vezetők felelőssége az, hogy milyen hangulatot vetítenek a városra, éppen ezért csodálkozott el azon, hogy miért fellebbezte meg a kolozsvári városi vezetőség a többnyelvű táblák kihelyezésére vonatkozó bírói határozatot.

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője egysoros idézettel szerette volna kifejezni, hogy miért támogatja az ügyet: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, hogy nem kérem”.

Marius Tabacu, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója kifejtette, örvend annak, hogy részt vehet a sajtótájékoztatón, ugyanakkor sajnálja is.
„Ha normalitásban élnénk, akkor nem kellene pereskedni. Senkit nem zavarna, hogy ki van írva Kolozsvár és Klausenburg is” – mondta.

Tabacu elmesélte, hogy amikor a filharmóniát áthelyezték a kolozsvári Diákművelődési Házba, kihelyezett egy kolozsvári panorámaképet az előadóteremben. A kép láttán a közönség, sőt az intézmény tagjai is azt kezdték suttogni, hogy „túl sok rajta a magyar templom”. Elmondta, hogy szerinte az ilyen véleményeket nagyon nehéz érvekkel lebontani.

Tabacu azt is elmesélte, hogy az előbbi történettel szemben, amikor visszakerültek a filharmónia épületébe, akkor három nyelven mondott köszöntőt, és az senkit sem zavart.

Tabacu azt is mondta, hogy szerinte egyszerűen normálisan kell cselekedni, és „nincs semmi baj”. Elmondta, hogy a kolozsváriak nem figyelnek oda, nem feltűnő számukra az, hogy az utcán magyarul beszélnek az emberek, de ezzel szemben a bukarestiek számára ez zavaró.

Csoma Botond RMDSZ-es kolozsvári önkormányzati képviselő elmondta, azt érzi, hogy a román politikusok félnek, nehogy szavazatokat veszítsenek azzal, hogy a magyar igényeknek engednek. Szerinte ezek a politikusok túldimenzionálják a kérdést, mert nem veszítenének szavazatokat amiatt, hogy többnyelvű táblák kerülnek ki a város bejárataihoz.

Csoma elmondta, nagyon örült, hogy a civil szférából érkezett a többnyelvű táblák iránti igény, mert ezáltal cáfolódik az a vád, hogy az ügy nem egyéb, mint a politikai elit politikai tőkecsinálási akciója.

Oláh Emese kolozsvári tanácsos elmondta, mivel a politikai lépések nem hozták meg a sikert a többnyelvű táblák ügyében, a civil szféra és a jogi lépések segítségével sikerrel járhatnak.

„A személyes motivációm az, hogy én nem látom a normalitást minden szinten, valamint a hétköznapokban. Amikor feljöttem Kolozsvárra, első élményeim egyike az volt, hogy leordították a fejem, mert túl hangosan mertem magyarul beszélni, és ez meghatározta a hozzáállásomat” – mesélte, hozzátéve, hogy a cél a funari mentalitás megváltoztatása. Elmondta, az elmúlt években alkalma volt olyan román anyanyelvű emberekkel találkozni, akik esetében egyértelmű volt, hogy másként gondolkodnak a kérdésben.

Geréd Imre kolozsvári városi tanácsos elmondta, hogy közügyekkel foglalkozó fiatalként úgy érezte, kötelessége csatlakozni a kezdeményezéshez. Elmondta azt is, hogy az ifjúsági fővárosi címet elnyerő Kolozsvárt többek között az is segítette a cím elnyerésében, hogy a többnyelvűséggel, a különböző, egymás mellett élő kultúrák együttélésével kampányolt. „Ez egy 50 000 fős közösség igénye, ennek adunk hangot, és ezért hívunk fel mindenkit, hogy csatlakozzon ehhez a perhez” – mondta Geréd.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS