2026. október 25. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Románia is tranzitország a menekülteknek, de egészen másképp

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2015. szeptember 07. 15:31, utolsó frissítés: 2015. szeptember 08. 14:39

A Temesvári Tranzitközpont a világon egyedülálló intézményként indult. Olyan személyeket fogad be, akik a menekülttáborokban sem voltak már biztonságban.


2008. májusában indult el világszerte egyedülálló modellként Temesváron a Sürgősségi Tranzitközpont (CTU), amelynek létrehozását az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa kezdeményezte. A központ megalapításáról egy háromoldalú szerződés született, amelyet Románia kormánya és a Bevándorlásügyi Nemzetközi Szervezet is aláírt. Camelia Nițu-Frățilăt, a CTU jogászát erről a nemzetközi tekintetben úttörő, jó gyakorlatnak tekintett, menekülteket segítő intézmény működéséről kérdeztük.



Camelia Nițu-Frățilă: – A menekültek ideérkezése szervezetten történik, mert egy háromoldalú, a román kormánnyal és a Nemzetközi Migrációügyi Szervezettel kötött nemzetközi egyezség alapján dolgozunk. Az egyezség értelmében bizonyos háborús konfliktusövezetekből, veszélyes helyen levő táborokból kimenekítjük a menekülteket, majd Romániába hozzuk ideiglenes jelleggel, ahol legfennebb hat hónapig tartózkodhatnak. Itt egy procedúrának vetjük alá őket, aminek a végcélja az, hogy egy befogadó országban helyezzük el őket, ahol új életet kezdhetnek. Safe havennek, azaz egy békeoázisnak kell elképzelni az itteni körülményeket olyan személyek számára, akik kétszeres menekültek: először saját környezetükből szakadtak ki a diszkrimináció vagy a háború elől menekülve, majd átjutottak egy második országba, ahol ismét nem volt maradásuk egy újabb fegyveres konfliktus miatt. Például ha egy iraki Szíriába menekült, mára el kell hagynia az új országot is az ott dúló harcok miatt. Így kerülnek ők át Romániába, ahol amellett, hogy a nemzetközi emberi jogokkal összhangban nemzetközi standardokhoz mérhető segítséget nyújtunk nekik, megpróbáljuk az emberi méltóságukat is visszaadni.



Itt alapvető ellátásban részesülnek, biztosítunk számukra élelmiszert, egészségügyi ellátást, higiéniai termékeket, de szociális és pszichológiai támaszt is kapnak. A gyerekek és a felnőttek egyaránt részesülnek oktatásban, mind a központ keretében, mind azon kívül.


Hogyan zajlik egy nap a Tranzitközpontban?

– Attól függ, hogy melyik napról van szó. Vannak nagyon intenzív napok, amikor rengeteg az érkező. A napokban éppen egy új csoportot fogadtunk, és most rengeteg a tennivaló, hiszen ezek az emberek egy új közegbe érkeztek, amely kulturálisan, nyelvileg teljesen különbözik a számukra megszokottól, még az éghajlatot is meg kell szokniuk. Létezik egy sor standard procedúra, amelyeknek eleget kell tenni, például a személyazonossági iratok kibocsátsa, az egészségügyi vizsgálatok lebonyolítása. Másrészt arra is tekintettel kell lenni, hogy a központba érkező emberek közül sokan szörnyű tragédiákon, súlyos megpróbáltatáson mentek keresztül. Egy átlagos napon a gyerekek iskolába járnak, a nyár folyamán egy alapítványhoz járnak, amely a különböző tevékenységek mellett – például angol nyelv, matek vagy földrajz tanítása – szociális segítséget is nyújt.



A gyerekek játszanak, a felnőtteket egy Nagy-Britanniából érkező nyelvtanár tanítja angol nyelvre, több csoportra osztva őket, az angoltudás-szintjüknek megfelelően. Sokan tolmács segítségével tanulnak az órákon, aki az angoltanárnak nyújt segítséget. Olyanok is vannak, akiket írni-olvasni kell megtanítani. Arról, hogy milyen tevékenységekre kerül sor, a menekültek bevonásával döntünk, természetesen az UNHCR által a rendelkezésünkre bocsátott költségvetés keretein belül. Egyébként romániai tartózkodásuk teljes költségét az UNHCR fedezi. Vannak autószerelői, hímzési, ékszerkészítési tanfolyamok, az ezeken szerzett tudás segítheti a boldogulásukat a befogadó országban. Sporttevékenységeket, serdülőknek szóló workshopokat szervezünk, de illemkurzusokat is tanítunk, és segítünk nekik ismerkedni az itteni kultúrával.

A tranzitközpontban lakók ideiglenesen tartózkodnak Romániában, így a célunk nem az, hogy az itteni helyzetekhez adaptáljuk, hanem az, hogy olyan készségek kialakításában segítsünk nekik, amelyek révén könnyebben integrálódhatnak az őket véglegesen befogadó országokban. Ezeknek a készségeknek a kifejlesztési üteme a kulturális háttér, a személyes múlt és az iskolázottság függvényében alakul minden egyes személy esetében.

Melyek azok az országok, amelyek a Tranzitközpontba kerülő személyeket befogadják?

– Számos országgal dolgozunk együtt, a központunkba kerülő személyeknek pedig különféle, a befogadó ország által megkövetelt procedúrákon kell átesniük. Például az Egyesült Államokkal, Kanadával, EU-s országokkal – Nagy-Britanniával, Svédországgal, Norvégiával, Finnországgal, Németországgal – Ausztráliával dolgozunk együtt.

Létezik olyan kritériumrendszer, amelynek alapján eldől, hogy az egyes személyeket melyik ország fogja befogadni?

– Nincs ilyen rendszer, hiszen az átköltöztetés nem alapul semmiféle jogon, a rendszerünk a közös teherviselés alapelvén nyugszik, amely egyfajta társadalmi szolidaritás. Tehát nem létezik semmiféle nemzetközi jogalap arra vonatkozóan, hogy valaki menedékjogot nyerjen egy bizonyos országba, a lobbi-tevékenységünk következtében, a nemzetközi szolidaritás révén kerülhet egy menekült egy őt befogadó országba. Minden befogadó ország esetében különbözik a befogadási procedúra, a belső törvényeknek megfelelően egyesek interjúkat szerveznek, máshol iratcsomót kell benyújtani. Egy olyan személy nézőpontjából, aki elhagyta országát, családját, barátait, kultúráját, és egyáltalán, teljes múltját, nem könnyű új életet kezdeni, hiszen rengeteg kihívásnak kell eleget tenni, és új helyzetekkel kell megbirkózni. Szerencsére nemzetközi szolidaritásban nincs hiány, de rengeteg lobbitevékenységet és erőforrásgyűjtést vesz igénybe ez a munka.



Jelenleg 82 személy lakik a tranzitközpontban, de összesen 200 férőhely áll a menekültek rendelkezésére. Jó eséllyel ezek a személyek az Egyesült Államokban kezdhetnek új életet, itt fogadják be ugyanis a legnagyobb számú menekültet. A tranzitközpontba érkező személyek egyetlen esetben sem maradnak Romániában, mert Románia ebben az esetben tranzitország.

Mi történik az új országba kerülő személyekkel? Létezik utógondozás?

– Az UNHCR munkája és felelőssége abban a pillanatban megszűnik, amikor egy menekültet sikerül elhelyezni a befogadó országban. Utógondozásra nincs tehát lehetőségünk, viszont sokszor előfordul, hogy a tranzitközpontban megforduló emberek felhívnak és beszámolnak az életükről. Idén, újévkor az első telefonhívás egy szudáni menekülttől érkezett, akit 2009-ben helyeztünk el az Egyesült Államokban, és aki nem felejtett el. Egy másik, iraki származású menekült lánya esküvőjére hívott meg Németországba. Ezek a munkám legörömtelibb pillanatai, ezt a munkát végezve rengeteget tanultam a bátorságról. Ezektől az emberektől naponta kapok leckét a bátorságról, de sokat tanultam arról is, hogy hol vannak a határaim. Egy ideig egy afrikai konfliktuszónában szolgáltam, ahova emberek százezrei érkeztek. Nagyon nehéz mindenkin segíteni, sőt, egyáltalán beazonosítani is nehéz volt őket. Amikor már azt gondoltam, hogy nem bírom tovább, mindig felfedeztem magamban egy új energiaforrást, amiről nem is tudtam, hogy létezik.

Hogyan indult be a Tranzitközpont? Kik voltak az első ide érkező menekültek?

– A tranzitközpontba első alkalommal egy nagyon nagy számú, 139 szudániból álló menekültcsoport érkezett. Irak és Jordánia határán éltek egy improvizált menekülttáborban, ahol nem volt ivóvíz, nem létezett semmiféle egészségügyi ellátás. Egy amerikai katonai egység lelt rájuk, majd a Vörös Kereszt felvette velünk a kapcsolatot, így kezdődött el a kimenekítési procedúra. A tábort teljesen kiürítettük, és bezártuk, az emberek ide kerültek Temesvárra, a tranzitközpontunkba. Óriási nemzetközi siker volt ez a mentési akció, aminek nyomán a tranzitközpontunk tevékenységének nagyon jó visszhangja keletkezett. A siker nyomán Szlovákiában is létesítettek a miénkhez hasonló tranzitközpontot – amely ugyan kisebb befogadóképességű, de a mai napig működik –, majd a modellt Fülöp-szigeteken, Manilában is alkalmazták.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS