2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A marosvásárhelyi előválasztás jelöltjeit vizsgáztattuk

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2015. szeptember 10. 10:33, utolsó frissítés: 10:38

15 kérdésre felel a három jelölt, Barabás, Portik és Soós. Jegyet a marosvásárhelyi magyaroktól kapnak. Eredményhirdetés október 11. után várható.


Október 11-én válaszolják meg a marosvásárhelyi magyarok azt a kérdést, hogy ki legyen a polgármester-jelöltjük a jövő évi polgármester-választáson. Az előválasztáson három személy jelezte indulási szándékát: (ábécé-sorrendben) Barabás Miklós független jelölt, Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei szervezetének elnöke, és az RMDSZ-es Soós Zoltán. A jelöltekkel egyenként interjúztunk, hogy megtudjuk, milyen elképzelésekkel vágnak neki az előválasztásnak és a kampányidőszaknak. Párhuzamos interjúnk során ugyanazt a 15 kérdést tettük fel nekik, bevezetőként arra kértük őket, hogy azt mondják el magukról, amit a legfontosabb tudnivalónak tartanak.




Barabás Miklós a Bolyai Farkas Elméleti Líceum történelemtanára, az Outward Bound trénere, a marosvásárhelyi kétnyelűségért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája.



Portik Vilmos kereszténydemokrata, vallásos családból származik, a közéletbe félig-meddig tudatosan, félig-meddig akaratlanul került be.



Soós Zoltán a Maros Megyei Múzeum igazgatója, RMDSZ-es városi tanácsos, civilben régész.


Mit tart a legjobb illetve a legrosszabb tulajdonságának? Hogy kamatoztatja, illetve hogy tud vele együtt élni?

B.M.: – Ambiciózus vagyok, ha valamit elkezdek, akkor rajta vagyok, mint a bulldog a koncon. A negatív tulajdonságaim közé tartozik az, hogy nem vagyok elég kezdeményező. Ez ellen azzal próbálok tenni, hogy civil aktivista vagyok, és most jelentkeztem az előválasztáson.

P.V.: – Azokkal az emberekkel is békésen tudok beszélgetni, akikkel homlokegyenest mást gondolok a világról. A rossz tulajdonságom az, hogy impulzív vagyok, amikor stresszhelyzet előtt állok, de ezt a hozzáállásomat legtöbb esetben tudom uralni: magát a stresszhelyzetet viszont meglehetősen higgadtan tudom kezelni.

S.Z.: – A kollégáim szerint a jó tulajdonságom az integrálóképesség, amit a különböző felek közötti közvetítésben, kommunikációban, a politikában elkerülhetetlen sérelmek elsimításában tudok hasznosítani. Az időbeosztás pedig minidig komoly kihívás elé állít, sokszor saját magammal vagyok konfliktusban. A mögöttem álló csapat próbálja ezt korrigálni.

Miért akar ön polgármester lenni?

B.M.: – Úgy gondoltam, hogy érdemes a vásárhelyieknek a független, pártpolitikailag elkötelezetlen jelölt alternatíváját felkínálni.

P.V.: – Érték- és szellemiségváltozást szeretnék hozni Marosvásárhely polgármestereként a városba. A tekintélyelvűség kora lejárt, a közösség vezetőinek közvetlenebbnek kell lenniük. Olyan vezetőre van szükség, aki mindenkivel képes egyeztetni, beszélgetni.

S.Z.: – Marosvásárhelynek szüksége van egy irányváltásra, egy olyan vezetésre, amely visszaállítja a 20. század eleji fejlődési pályára, és jövőképet is tud adni ennek a városnak. Azt szeretném, hogy a gyerekeim egy olyan városban éljenek, ahol van jövő, munkalehetőség, és ahol nincs hátrányos helyzetben senki azért, mert magyar.

Miért lenne ön jó polgármester?

B.M.: – Civil aktivistaként azt láttam, hogy a politikusok nem tehetnek olyan dolgokat, amelyek a pártpolitikát fölülírják. Mivel független jelölt vagyok, nincs megkötve a kezem, ilyen típusú megkötöttségeim nincsenek.

P.V.: – Marosvásárhely viszonylatában nem nehéz jó polgármesternek lenni, és most nem az arrogancia beszél belőlem. Az elmúlt évtizedeket a semmittevés jellemezte, a város vezetőinek tevékenysége kifejezetten egy belterjes körnek hozott anyagi hasznot.

S.Z.: – Egy intézmény adminisztrációja és menedzsmentje területén szerzett tapasztalataim miatt, amit átültetnék a város életének alakítását célzó munkába. Emellett tanácsosi mandátumom révén a városi adminisztrációra is van rálátásom.

Milyen tekintetben különb ellenfeleinél?

B.M.: – Személyesen beszélgetve velük úgy gondolom, hogy emberekként értékesek, de a háttérben levő pártérdekek fölülírják ezt.

P.V.: – Nem tekintem őket ellenfeleknek. Tudom, hogy a politikában teljesen logikátlan, amit mondok, de azt hiszem, hogy a vásárhelyi előválasztásnak az a célja, hogy mindannyian a legjobbat hozzuk ki magunkból. Közösségi ember vagyok, nincsenek tekintélyelvű elhajlásaim, pontosan azért, mert elég régóta a civil szférában mozgolódok. Nincsenek bennem politikai reflexek, az, hogy az EMNP-hez tartozom, és ott kaptam lehetőséget a munkára, az nem jelenti azt, hogy ennek a pártnak a reflexeit megörököltem volna.

S.Z.: – Előnyt jelent számomra 8 évnyi igazgatóság egy 100 személyt foglalkoztató közintézmény élén. Ez egy előnyös indulás egy olyan személynek, aki polgármesterként már nemcsak egy intézményt kell vezessen, hanem egy 800 alkalmazottat foglalkoztató várost, és tekintettel kell legyen a 130 ezres lakosságra is, akiknek az igényeit össze kell egyeztetni a város körül élő 40-50 ezer ember igényeivel. Emellett az is előny, hogy a politikai háttér tekintetében nem a nulláról indulok, nem most kell ismerkednem a politikai helyzettel és szereplőkkel.

Hiteles jelöltnek tartja magát?

B.M.: – Nem emlékszem, hogy valami olyasmit tettem volna az elmúlt időben, ami miatt nem lennék hiteles.

P.V.: – Ha azt kérdezi, hogy komolyan gondolom-e a jelöltséget, van-e mondanivalóm, vannak-e elképzeléseim, és ha kapok rá felhatalmazást, akkor megpróbálom-e ezeket megvalósítani, akkor a válaszom igen, hiteles jelöltnek tartom magam.

S.Z.: – Ha nem gondolnám azt, hogy hiteles jelölt vagyok, nem is vállalnám az indulást. Én őszintén gondolom az indulásomat, és meg is szeretném nyerni az előválasztást.

Ha nem nyer az előválasztáson, hogyan képzeli el a további viszonyát a nyertessel?

B.M.: – Gratulálok az illetőnek, és aztán meglátjuk, hogy a továbbiakban hogyan megyünk előre.

P.V.: – Természetesen egy csapatot fogunk alkotni, amennyiben alkalmazkodunk ahhoz a feltételrendszerhez, amiről egyeztettünk, éspedig, hogy a választások után egy új választási szövetség fog létrejönni Marosvásárhelyen. Én nem hiszek abban, hogy Marosvásárhelyen pártszínekben kell elindulni a polgármesteri választáson. Az előválasztásnak az a lényege, hogy létrejöjjön egy választási szövetség, amelyben mindenki megtalálja a helyét.

S.Z.: – Tiszteletben fogom tartani az előválasztás eredményeit, és segíteni, támogatni fogom a nyertest.

Ha nyer az előválasztáson, és jövőre polgármester-jelölt lesz, milyen üzenetet fogalmaz meg a románok felé? Mit mond nekik, mitől lenne az ő polgármesterük is?

B.M.: – Marosvásárhelyen rengeteg dolog hibádzik, ami sok marosvásárhelyi románt is zavar, például az intézményi átláthatóság hiánya, ennek megvalósítására vonatkozó üzenetet fogalmaznék meg a román közösség számára.

P.V.: – Azt, hogy nem vagyunk ördögtől valók, nem kell félni a magyaroktól, és nyitniuk kellene felénk.

S.Z.: – A román közösséget is pont annyira sújtja az, hogy középszerű és kilátástalan helyzetet teremtett a jelenlegi városvezetés, erre együtt kell ráébrednünk. A kommunikációm a románok felé arról fog szólni, hogy együtt változtassuk meg jövőnket, és ehhez szükségünk van egymásra.

Kit választana ellenfelei közül? Miért?

B.M.: – Mind Soós Zoltánnak, mind Portik Vilmosnak megvan a maga érdeme, de még egyikük sem győzött meg arról, hogy ők kellene legyenek Marosvásárhely magyar polgármester-jelöltjei.

P.V.: – Soós Zoltánt jobban ismerem, mint Barabás Miklóst.

S.Z.: – Portik Vilmost. Van benne rátermettség, bölcsesség, nyitás egy közösség összefogására.

Mentalitás tekintetében mi a baj Marosvásárhellyel?

B.M.: – A vásárhelyi magyarok elfogadták, hogy másodrangú állampolgárok, elfásultak, és ezen nem akarnak változtatni.

P.V.: – Frusztrált a vásárhelyi magyar közösség. A lelkiséggel van a probléma. Vannak emberek, akik szégyellik, hogy nem tudnak románul folyékonyan beszélni. Ez egy egészségtelen hozzáállás, mert a román emberek egyike sem érzi rosszul magát azért, mert nem tud jól beszélni magyarul.

S.Z.: – A középszerűség, a kispolgári örökség, a passzivitás.

Miért jó hely Marosvásárhely?

B.M.: – A kombinát ellenére is egy élhető város. Kolozsvárról kimondottan jól esett hazaköltözni Marosvásárhelyre. Az emberekben van még erő az ellenállásra, csak mozgatni kell ezt az erőt a diszkriminatív állapotok felszámolása érdekében.

P.V.: – Van egy roppant tudatosan szerveződő családos közösség. Van Vásárhelyi Forgatag, ami nem kampánycéllal jött létre. Azt is pozitívnak tartom, hogy erősítik a marosvásárhelyi magyar közösséget olyan emberek, akik nem itt születtek, de ezt a várost választották otthonuknak.

S.Z.: – Emberléptékű, családias, kellemes, középméretű város, ahol az emberek ismerik egymást, és ahol zajlik a kulturális élet.

Ön szerint léteznek-e törésvonalak, barikádok a marosvásárhelyi magyarság körében? Ha léteznek, mit gondol, hogyan lehet ezeket enyhíteni, felszámolni?

B.M.: – Van egy picit elitista hozzáállás, van egy elit – ne nevezzük őket sznobnak – akik úgy gondolják, hogy ők a megmondóemberek. Tehát az elit, illetve az alsóközéposztály és a munkásosztály között létezik egy törésvonal.

P.V.: – Egyes törésvonalak politikai szinten léteznek, a politikusok generálják. Vannak másfajta törésvonalak is, a politikailag vagy közösségileg aktív réteg szintjén tetten érhető egy nagy fokú kiábrándulás. Emellett ma egy masszív tömeg él Marosvásárhelyen, akiket semmilyen kommunikációs csatornán keresztül nem lehet elérni.

S.Z.: – Volt a közösségen belül egy nagy törésvonal, a középrétegnek volt a munkásosztálytól egy teljes elszakadása. A magyar középréteg, vezetőréteg elfelejtette, hogy a marosvásárhelyi magyarság nagy része a lakónegyedekben él; elhanyagoltuk őket, és ezt Dorin Florea nagyon jól kihasználta. Újra bizalmi viszonyt kell kiépíteni ezzel az elszakadt réteggel.

Mennyire figyel a kampányában a hátrányos helyzetű csoportokra? Mit üzen a romáknak?

B.M.: – Nemcsak a romák vannak hátrányos helyzetben, Marosvásárhelyen nagyon nagy az elszegényedés. Azáltal, hogy a magyarok elfogadták, hogy másodrangú állampolgárok, a másodrangú munka jut nekik. Nagyon sok, gyerekét egyedül nevelő anya szegényedik el, mert nem veszik fel kisgyereke miatt, nagyon sok a kisnyugdíjas vagy a fogyatékkal élő ember. A polgármesternek egy biztonságosabb szociális hálót, differenciált ellátási rendszert kell kiépítenie.

P.V.: – Kifejezetten őket célzó üzenetem nincs. A felzárkóztatásnak nem arról kell szólnia, hogy ingyen kapnak lakást vagy bármilyen juttatást, hanem azt a fajta felzárkóztatást tartom hasznosnak, amely az oktatás szintjén kezdődik és a tisztességes munka után érkező keresettel ér véget.

S.Z.: – Az oktatás a nagy probléma, és nem az a baj, hogy nincs biztosítva. Azt kell megnézni, hogy milyen motivációt lehet kitalálni számukra, hogy iskoláztassák a gyerekeiket.

Mit tenne a magyar-román viszony jobbítása érdekében?

B.M.: – A legnagyobb gond az, hogy a román közösség nem ismeri a magyar közösséget. Ennek az az oka, hogy hiányzik a köztereken a kétnyelvűség, a hivatalokban a magyar emberek is románul beszélnek, abban a reményben, hogy ügyük hamarább megoldódik. A románok nem vesznek tudomást a magyar közösség létezéséről, mert nem látják, és nem hallják őket.

P.V.: – Lehet, hogy populista hozzáállásnak hangzik, de bejárnám a saját lábamon az egész várost és elmondanám, hogy attól, hogy magyar ember lett a polgármester, semmi nem változik etnikai szinten.

S.Z.: – Ebből a szempontból biztat a tapasztalatom. A múzeum élén magyar-román programokat szerveztünk, ahol sikerült mind a magyar, mind a román közösséget megszólítani, például a Múzeumok éjszakáján. Fontos, hogy hogyan közelítjük meg őket, hiszen nem jó az a megközelítés, hogy magyarként ez az én városom, én vagyok otthon, és te kellene ismerj engem. Csak hát nem mi vagyunk a témaadók ebben a városban, és nem mi vagyunk hatalmon, ezért rossz a megközelítésünk. Ehelyett úgy kellene közelíteni hozzájuk, hogy közösen lakunk ebben a városban, ismerjétek meg a mi kultúránkat.

Melyek a programjának legfontosabb kulcsszava? Foglalja össze néhány mondatban!

B.M. – Kétnyelvűség, intézményi transzparencia, a közpénzek logikusabb, átláthatóbb elköltése. Egy olyan városbrandnek a kialakítása, amely arról szól, hogy két közösség él egymás mellett a városban, és tiszteletben is tartják egymás kultúráját. Egy olyan szociális háló kialakítását is fontosnak tartom, amely megakadályozza a különböző hátrányos helyzetű társadalmi rétegek még erőteljesebb leszakadását, elszegényedését. A kampányomban csak olyan dolgokat szeretnék ígérni, amelyeket a legjobb szándék mellett meg lehet valósítani, semmiképpen sem ígérnék olyasmit, ami gyakorlatilag megvalósíthatatlan porhintés lenne a választók szemébe.

P.V.: – A kampányom kulcsszavai a családbarát város, a kombinát-mentes város, és a magyar állami kórház létesítése Marosvásárhelyen. A kombináttal kapcsolatosan a politikusoknak az a feladatuk, hogy javaslatokat tegyenek és megoldást találjanak a szennyezés problémájára. Én nem állítom azt, hogy máról holnapra be kellene zárni a kombinátot. Azt állítom, hogy 25 év demokrácia után tisztában kellene lennünk azzal, hogy pontosan mivel szennyez minket a kombinát. Erre van egy javaslatom: állampolgári kezdeményezést nyújtottam be a városi tanácshoz, hogy városi tanácsi határozatban rendeljék el: állami hatóságoktól is független szakértők mondják meg, hogy milyen eszközökkel, módszerekkel, mennyi időn keresztül kell mérni a kombinát vegyianyag-kibocsátását. Az adatokat közöljék a város lakosaival, mert bennünket szervesen érint. Ennek alapján lehet megtenni azokat a lépéseket,a amelyek akár abba az irányba is elvihetik a dolgot, hogy megszabadulunk attól a kombináttól, amely 50 éve itt szennyezi a levegőt és vizuálisan a városképet.

Ami a családbarát várost illeti, azért fontos ennek kiépítése irányába elmozdulni, mert nemcsak az anyagi jóléttel tudják az embereket arra sarkallni, hogy merjenek gyereket vállalni, családot alapítani. A városnak minden tekintetben megvannak az adottságai arra, hogy az igényeiknek eleget tegyen. Nem elég játszótereket építeni, azokat funkcionálissá is kell tenni, például pelenkázásra alkalmas hely kialakításával.

A magyar állami kórház tekintetében – aminek létesítéséről Magyarország vezetői beszéltek – el kell mondani, hogy Marosvásárhely az ideális hely ennek megalapítására, mert van orvosi egyetem, számtalan orvos dolgozik a városban, évről-érve számos rezidens orvos kerül ki az egyetem padsoraiból. Ezért kutyakötelessége a polgármesternek, polgármester-jelöltnek, hogy mindent elkövessen annak érdekében, hogy ide kerüljön egy kórház.

S.Z.: – Az első a kulturális főváros, munkahelyteremtés és környezetkímélő város. Az Európa Kulturális Fővárosa cím kapcsán a legfontosabb, hogy egy arculatot adjunk a városnak, ez lesz a Szecesszió fővárosa. A munkahelyteremtés témakörénél nagyon fontos kihasználni Marosvásárhely adottságait: a gyógyszeripart, az egyedi adottságokkal rendelkező repteret – csak itt lehet cargo-repteret megvalósítani, a természeti adottságok miatt. Gyakorlatilag Marosvásárhely kell legyen Erdély kapuja, erre kell építeni. A környezetbarátság tekintetében el kell mondani, hogy az elmúlt 150 évben az urbanisztikai fejlesztés során elmaradtak a parkok, zöldövezetek létesítései, illetve ki kell küszöbölni a nagy környezetszennyezési forrásokat, beleértve az Azomureș vegyipari kombinátot és a hulladéklerakót is.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS