Amíg „családi ügy”-ként kezeljük, nincs lehetőség megakadályozni a gyermekbántalmazást
Simon Mária Tímea 2016. június 01. 19:49, utolsó frissítés: 2016. június 03. 12:08Az állami intézményeknek nincs, vagy csak alig van lehetőségük a megelőzésre, mivel jól működő családsegítő rendszer nincs Romániában.
Május közepén szörnyű tragédia híre járta be a magyarországi sajtót: egy másfél éves kislány éhen halt, mert a szülők hónapokon keresztül nem adtak neki enni. Az első hírek szerint a szülők rendezett anyagi körülmények között éltek, a lapoknak nyilatkozó szomszédok „ roskadásig teli hűtőről” beszéltek, tehát nem a mélyszegénység volt az oka a kislány halálának. Az eset kapcsán sokan az ottani gyermekvédelmi rendszer hiányosságait okolták a tragédia megtörténtéért, hiszen a család nem engedte be a védőnőt, és a kislányt novemberben látta utoljára orvos. Magyarországon nem ez volt az első ilyen eset, amiről részletesen beszámolt a sajtó, szintén májusban született döntés annak az agárdi házaspárnak és nagyszülőknek az esetében, akiknek a szintén másfél éves kisfiuk halt meg, mert a szülők nem táplálták megfelelően.
Anyagunkban a romániai rendszer feltérképezésére vállalkoztunk és annak próbáltunk utána járni, hogy milyen lehetőségeik vannak a hatóságoknak, hogy idejében észrevegyék, ha egy családban gond van. Arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan működik az itthoni gyermekvédelmi jelzőrendszer, kik és hol jelezhetik, ha azt látják, hogy a gyermeket a szülők elhanyagolják, bántalmazzák. Gyermekvédelmi szakembereket, édesanyákat, óvó- és tanítónőket és családorvosokat kérdeztünk az itthoni helyzetről, amely több mint lesújtó.
Romániában a gyermekvédelmi rendszer óriási hiányosságokkal küzd, a különböző intézményeknek csak nagyon kevés lehetősége van arra, hogy időben felfedezzék, ha egy családban problémák vannak. A szakemberek megegyeznek abban, hogy prevencióra nincs, vagy alig van lehetőségük, hiszen családsegítő rendszer állami keretek között nem létezik, a családorvosoknak pedig a túlzsúfoltság miatt nincs elég idejük a megfelelő megelőzésre.
A védőnő már nem jár házhoz
Édesanyáink még emlékeznek arra, hogy a mi gyermekkorunkban rendszeresen házhoz járt a védőnő, segített nekik, tanácsokat adott és feljegyzéseket készített a csecsemő fejlődéséről. (Természetesen az már egy másik kérdés, hogy ezek a tanácsok mennyire voltak „baba-barátok”, hiszen a korszellemnek megfelelően a korai hozzátáplálást és a teáztatást, a bilire szoktatás hat hónapos kortól való megkezdését részesítették előnyben, de mindenképp volt egyfajta hatósági kontroll arra, hogy a gyerek a családban milyen körülmények között fejlődik.) Ezt a fajta kontrollt a jelenlegi szabályozás értelmében a háziorvosi rendszernek kellene ellátnia, amely azonban nem működik zökkenőmentesen.
A jelenlegi romániai törvények értelmében a gyermek megszületését követően a szülőknek kötelessége beíratni őt ahhoz a családorvoshoz, ahová a család többi része is tartozik, vagy ha az illető családorvos nem vállalja az újszülöttekkel való foglalkozást, akkor egy olyan háziorvost kell keresni, aki kimondottan kisgyerekekre specializálódott. Fehér Gabriella kolozsvári családorvos kérdésünkre elmondta, hogy a háziorvosnak a kisbaba születése után, amikor az édesanya hazakerül a kórházból, kötelessége meglátogatni a családot, ezt követően pedig az egy hónapos kisbabát újra. Ezeknek a látogatásoknak az alkalmával az orvos megvizsgálja, megméri a csecsemőt, illetve a gyermek gondozásával kapcsolatos tanácsokat ad az édesanyának. A kisbaba két hónapos korától kétéves koráig rendszeresen (2, 4, 6, 9, 12, 15, 24 hónapos) követi annak a fejlődését. Ezek a találkozások viszont már a rendelőben zajlanak, amikor az orvos szintén megvizsgálja, leméri a kisbabát, és amennyiben szükséges, további tanácsokkal látja el a szülőket.
Az oltások beadásának az időpontja szintén jó alkalom lehet arra, hogy a családorvos ellenőrizze a gyerek fejlődését, a kisbaba első életévében ennek köszönhetően is sűrűbbek a találkozások, ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet abban a periódusban, amikor már elmaradnak a „kötelező oltások”, de a gyermek még nem éri el azt a kort, hogy közösségbe kerüljön, ahol esetleg kiszűrhető a probléma. A szakember megerősítette, hogy az első évben valóban több alkalommal látják a családorvosok a kis pácienseket, az oltások előtt is megvizsgálják és lemérik a kisbabát, viszont egyéves kor után gyérülnek ezek a „kötelező” látogatások, de nem szűnnek meg, hiszen kisebb-nagyobb betegség miatt szinte havonta látják a gyerekeket a rendelőben. Ha viszont nem, akkor is évente legalább egyszer behívják a családot kivizsgálásra. Amennyiben viszont a családok nem szólnak az orvosnak az esetleges lakhelyváltozásról, így ha nem jelennek meg a rendelőben, akkor az orvosoknak nincs lehetőségük arra, hogy értesítsék őket vagy behívják ellenőrzésre.
Kevés lehetőség van a prevencióra
A jelenlegi szabályozás értelmében megelőzésre viszont alig van lehetősége a családorvosoknak, hiszen annak ellenére, hogy ők azok, akik a legszorosabb kapcsolatban vannak a páciensekkel, ők ismerik őket és nekik kellene észrevenni, ha gond van. A szakember elmondta, hogy a családorvos kellene megtegye azokat a lépéseket, amelyek segítenek kiküszöbölni vagy enyhíteni azokat a feltételeket, amelyek a problémát okozzák. A jelenlegi romániai egészségügyi rendszer azonban nem teszi mindezt lehetővé, hiszen rengeteg, szinte felesleges papírmunkával terheli az orvosokat, mondhatni „ellopja” a szakemberek idejét, amit a prevencióra és az odafigyelésre kellene felhasználniuk.
Orvosfüggő a jó tapasztalat
A téma kapcsán az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon két több ezres tagságú, édesanyákat tömörítő csoportban kérdeztünk körbe, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak az egészségügyi rendszernek ezzel a szolgáltatásával. A válaszokból sajnos nem egy működő rendszer képe rajzolódik ki. Nagyon sok múlik a családorvoson, hiszen vannak lelkiismeretes szakemberek, de vannak, akikhez csak hosszas várakozás után lehet bejutni még kicsi gyerekkel is. A kérdésre válaszoló anyukák nagy részénél a háziorvos egyszer látogatta meg őket a hazaérkezést követően, viszont sokan voltak olyanok is, akik leírták, hogy bármikor felhívhatták a családorvost, sőt olyan is akadt, aki elmondta, hogy az első hetekben az asszisztensnő három naponta felhívta és megkérdezte, hogy minden rendben van-e anyukával és kisbabával egyaránt.
Sajnos sok volt a negatív tapasztalat is ilyen téren, hiszen sokan írtak arról, hogy a második gyerek születése után nem látogatta meg az orvos őket, mondván, hogy ők már rutinos anyukák. De olyanok is voltak, akikhez senki nem jött ki, illetve olyanok is hozzászóltak, akik elmondták, hogy semmi utánkövetésben nem volt részük. Hozzászóltak olyanok is, akik azt a választ kapták az orvostól, hogy meglátogatja őket, ha lesz ideje, viszont azóta sem ment el hozzájuk, illetve olyan is volt, aki azért cserélte le a családorvosát, mert úgy érezte, hogy nem tőrödnek sem vele, sem a gyerekekkel kellőképpen.
Összesen majdnem százan mesélték el a tapasztalataikat, és megerősítették azt, amit a szakember is elmondott, hogy a családorvos csak a családdal közösen együttműködve tudja követni a baba fejlődését, hiszen ha egy anyuka úgy dönt, hogy inkább kihagyja a kötelező látogatásokat, mert a gyerek nem beteges, akkor a legtöbb esetben el is felejtették őket, még az oltások esetében is ők érdeklődtek, hogy mikor is kellene menni.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a legtöbb családorvos túlterhelt, nagyon sok a páciensük, már csak azért is, mert az egészségügyi pénztár a páciensek után fizet az orvosoknak, és a kabinetek fenntartása kisebb pácienskör esetében nem kevesebb. Emiatt vannak olyan orvosok, akiknek 2000 páciensük van, így egyszerűen nem jut fizikai idő ennyi emberre. Tehát csak akkor tudják követni a gyerekek fejlődését, ha a család is együttműködik. Megelőzésre, vagy korai kiszűrésre a rendszer egyszerűen nem ad lehetőséget.
Közösség nélkül nincs hatékony gyermekvédelem
Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóság vezetője kérdésünkre elmondta, hogy megyei intézményként nincs lehetőségük és nincs rálátásuk a megye összes településének összes családjára, és csak abban az esetben tudnak lépni, ha valamiféle jelzést kapnak. Elekes ugyanakkor azt is elmondta, hogy az állami intézmények közül a legfontosabb szerep a gyermekvédelemben is a helyi önkormányzatokra hárul. Ezenkívül nagy szerepe van a helyi közösségnek is, hiszen az látja, hogy mi történik egy családban, mivel senki nem tud teljesen elszigetelt életet élni.
A szakember ugyanakkor elismerte, hogy mielőtt a gyermek közösségbe kerülne, nehezebb a probléma felismerése, de óvodás és iskolás korú gyermekek esetében már egyszerűbb, hiszen a pedagógusok naponta találkoznak a gyerekkel és látják, ha valami nincsen rendben a családban, amit kötelesek jelenteni.
A megelőzés nagy hiányossága a romániai rendszernek
Prevencióra kevés lehetőség van, ezt a szakember azzal magyarázta, hogy ilyen téren nincs kialakulva a rendszer, sajnos ez egy óriási hiányossága a romániai gyermekvédelmi rendszernek - mondta. A rendszer reformja főleg a szakellátás területén valósult meg, a nagy létszámú gyermekotthonokat bezárták és családi típusú otthonokat alakítottak ki. Ezzel szemben sem akarat, sem anyagi hozzájárulás nem volt a hatóságok részéről, hogy kialakítsák a megelőző szolgáltatásokat. Elekes ugyanakkor elmondta, hogy az új pályázati ciklusban viszont már prioritásként kezelik, hogy a helyi, elsősorban megelőző szolgáltatásokat erősítsék, mivel sajnos be kell vallani, hogy a preventív intézkedésekkel az állami szervek gyengén állnak - tudtuk meg a szakembertől.
Ki kellene alakuljon egy működőképes családsegítő szolgáltatás, amely nyomon tudja követni a családok helyzetét, mivel ez a jelenlegi rendszerben nem működik. Vannak kisebb próbálkozások, például a gyulafehérvári Caritas családsegítő programjai, a korai fejlesztő tevékenységek a különböző erdélyi városokban, de ott is az a tapasztalat, hogy oda is inkább az megy el, aki el akar menni - mondta el meglátásait a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Jelezni kell az esetleges problémákat
A szakember ugyanakkor elmondta, hogy abban az esetben, amikor már eljut hozzájuk a jelzés, hogy egy családban problémák vannak, akkor több lehetőségük is van intézkedni. Az esetkezelési osztályuk az önkormányzattal együttműködve megkeresi a családot, megvizsgálják a bejelentett esetet, s amennyiben a helyzet úgy kívánja, akkor kiemelhetik a gyerekeket a családból a szülők beleegyezése nélkül is, ha azt látják, hogy a gyermekek élete veszélyben van. A gyerekeket ilyen esetekben vagy a sürgősségi központban, vagy nevelőszülőknél helyezik el, vagy, amennyiben lehetséges, akkor más családtagra bízzák őket.
Még mindig családi ügy a bántalmazás
Abban a szakemberek megegyeznek, hogy a mostani rendszer jelzés alapú, vagyis addig a hatóságok nem tudnak intézkedni, amíg nincsenek értesítve arról, hogy egy családban bántalmazás történik, vagy elhanyagolják a gyerekeket. Az, hogy mikor tud lépni a gyermekvédelem, függ a közösségtől is. Hiszen még napjainkban is többségben vannak olyanok, akik a gyermekbántalmazást, elhanyagolást elsősorban családi ügynek tartják, és még mindig erősen tartja magát az a gondolkodásmód, hogy más dolgába nem szólunk bele. Sem az intézményi, sem a társadalmi kontroll nem működik megfelelően, s amikor nálunk a gyermekvédelem közbelép, akkor már nagyon nagy a baj.
Amikor már a gyermek közösségben van, az óvónők és tanítók kötelessége, hogy jelentsék, ha a gyermekbántalmazás, elhanyagolás jeleit látják. Ilyenkor az iskolapszichológusnak szólnak, aki továbbítja az ügyet az önkormányzat szociális osztályára. Egy vidéki tanítónő a témával kapcsolatos kérdésünkre elmesélte, hogy a tanítók, amennyiben sikerül egy bensőséges viszonyt kialakítaniuk az osztállyal, nagyon hamar felismerhetik a bántalmazás vagy szexuális visszaélés jeleit. Viszont a közösség nem mindig támogató az ilyen esetek felfedésében. Elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt az ő osztályában is volt egy eset, amikor a gyermekvédelemnek közbe kellett lépnie, mert a nevelőapa az óvodás korú kislányt és az iskoláskorú kisfiút is molesztálta, ennek ellenére voltak olyan hangok, akik szóvá tették és számon kérték rajta, hogy miért szólt bele a családi ügyekbe.
Az is elterjedt nézet, amelyet sajnos sok pedagógus is oszt, hogy azért kell szemet hunyni a gyermekbántalmazás felett, mert csak rosszabb lesz a gyermeknek, ha szólnak, hiszen nem biztos, hogy elviszik a családból, és ha el is viszik, akkor meg árvaházba kerül, ami szerintük nem jobb. Ezt a mentalitást még sokan magukénak vallják, ezért is lassú a változás a gyermekbántalmazás megítélésében.
A jelenlegi romániai szabályozások mellett a társadalmi kontroll nélkül azonban szinte lehetetlenség a gyermekbántalmazást, az elhanyagolást megakadályozni és időben kiszűrni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
