2026. november 9. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Csép Andrea a képviselői mandátumról: igen, indulok

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. július 20. 11:10, utolsó frissítés: 13:06

Egy ideje barátkozik a gondolattal. A családja, az RMDSZ-es tisztségviselők, ismerősök, barátok buzdították, hogy vállalja.


Maros megyében két nő, Csép Andrea és Kozma Mónika is indul képviselői mandátumért az RMDSZ színeiben az őszi parlamenti választásokon. A megyéből legutóbb, az egyéni választókerületes rendszerben három, míg a korábbi, listás választásokon négy RMDSZ-es politikus jutott be a képviselőházba. Mivel idén ismét listára szavazunk, akár négy befutó hely is lehet a megyében, kérdés azonban, hogy hány nőnek sikerül ezekre a helyekre bekerülnie. Párhuzamos interjúban mutatjuk be a két női jelöltet, a Csép Andreával készült interjú alább olvasható, a Kozma Mónikával készült interjú itt érhető el.

Indul egy képviselői mandátumért?

A megyei Nőszervezet elnöksége múlt héten tanácskozott, beszéltünk erről a témáról is, megerősítettek abban, hogy minden támogatást megadnak nekem, és bátorítanak arra, hogy induljak. Őszintén beismerem, egy ideje barátkozom a gondolattal, hiszen mások is: a családom, RMDSZ-es tisztségviselők, ismerősök, barátok buzdítanak, hogy vállaljam. Igen, indulok.

Ha indul, miért tartja fontosnak elindulni ezért a tisztségért?


Kamatoztatni tudnám a Maros megyeiek javára azt a tapasztalatot, terepismeretet, amelyre az utóbbi években szert tettem a megyét járva, és mindazt, amit megtanultam az idősebb kollégáinktól. Több olyan téma is van, amelyben konkrétan látom az előrelépés lehetőségét. Úgy érzem, hogy Maros megyében egy egészséges generációváltásnak kellene bekövetkeznie, amely az idősebb politikusgeneráció tapasztalatára építve és a fiatal generáció lendületével kiegészülve tudna egy nagyon jó képviseleti csapatot alkotni Bukarestben.

Lekötelezettje Brassai Zsombornak?

Brassai Zsombor a Maros megyei RMDSZ elnöke, vele együtt dolgozom, de az előző elnökkel, Kelemen Atillával is jó kapcsolatot ápolok. Nagyon sokat tanultam tőlük, mondhatnám, hogy mester-tanítványi a viszonyunk. Rajtuk kívül számos kiemelkedő személlyel dolgoztam együtt, akitől ugyancsak rengeteget tanultam. Megemlíteném Lokodi Edit Emőkét, Frunda Györgyöt, Markó Bélát, vagy akár Nagy Zsoltot, aki az első mesterem volt az RMDSZ-ben. Olyan mestereim voltak, akik lehetőséget adtak tanítványként függetlenedni tőlük. Arra biztattak, hogy vállaljam a véleményemet, le tudjak válni róluk, és önállóan dolgozzak, tehát nem várták el tőlem azt, hogy a döntéseim meghozatala előtt konzultáljak velük, vagy, hogy minden egyes alkalommal kikérjem a véleményüket.

Kelemen Hunor szövetségi elnök több alkalommal is hangsúlyozta, például a Nőszervezet 3. Küldöttgyűlésén is, hogy természetesen szükség van a női politikusok szerepvállalására a törvényhozásban, azonban az illető személynek, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, szakembernek kell lennie valamilyen területen, hiszen szükség lesz a szakértelemre a jogalkotás folyamatában a parlament szakbizottságaiban. Ilyen szempontból önnek mi az erőssége?

Az erősségem az, hogy háromgyerekes családanya vagyok. Valószínű, hogy ebből, és az RMDSZ-ben kifejtett munkámból kifolyólag is türelemmel fordulok az emberek felé és kíváncsi vagyok rájuk, a megoldásokat keresem. Érzékenyen kezelek nagyon sok szociális témát. A megyei önkormányzatban a harmadik mandátumomnál tartok, az elmúlt négy évben is a szociális-kulturális-oktatási bizottságban fejtettem ki a tevékenységemet, ahol több kezdeményezésem, több felszólalásom volt. Úgy gondolom, hogy ez az a terület, amelyben boldogulnék, és amelyen képes lennék a szövetség programját és a magyar emberek érdekeit érvényesíteni. A társadalomban, amiben élünk, és Maros megyében is nagy a szegénység, ami óriási szociális problémákat generál, de ezekre léteznek megoldások. Ezeknek a megoldásoknak a megtalálása, gyakorlatba ültetése kiemelten fontos számomra. Éppen ezért a parlamentben, a szociális szakbizottságban szeretnék tevékenykedni.

Mit tematizálna a kampány során?

Elsősorban az RMDSZ választási programját kell követni. Az a jó program, amit együtt írunk meg az emberekkel. 2012-ben szenátorjelöltként indultam egy nagyon erős szórványtérségben, ahol 12%-os a magyarság számaránya. Itt ajtóról ajtóra jártam, nagyon sok embert, történetet ismertem meg, sokkal jobb rálátásban részesültem problémáikra a velük való találkozásaim, beszélgetéseim során. A találkozásaim során hallottakat, tapasztaltakat egy ideje már elkezdtem tudatosan jegyzetelni.

Másrészt fontos lenne az iskolai körülményekre odafigyelni, mert például az iskolai logopédusok, pszichológusok, vagy a délutáni iskolai oktatás hiánya nagyon nagy problémát jelent. A munkahelyteremtés egy nagy kihívás, de emellett a szociális ellátással, a szociális szolgáltatásokkal is foglalkozni kellene, hiszen akkor tudunk javítani az erdélyi emberek életkörülményein, ha ezen a két területen hatékonyak vagyunk. A családpolitikára, az örökbefogadás, az önkéntesség kérdésére is érdemes kitérni. A munkám során a Maros megyeiek igényei élveznének prioritást, ehhez szükséges egy nagyon szoros kapcsolattartás az önkormányzatainkkal, hiszen az önkormányzati vezetőink azok, akik nap mint nap közvetlen kapcsolatban élnek az emberekkel, és így ők azok, akik a leghamarabb megérzik a problémákat.

Riválisának tartja Kozma Mónikát?

Nem, a rivális kifejezéssel nem tudok egyetérteni. Szerintem a demokrácia folyamatához hozzátartozik az, hogy létezzen egy egészséges versenyhelyzet. Azt sajnálom, hogy nincs még legalább négy nő a potenciális képviselőjelöltek listáján. Teljesen egészséges az, hogy az RMDSZ-en belül is megmérkőzünk ezekért a helyekért, tehát nem látom azt, hogy rivalizálás lenne közöttünk.

Ön szerint mi a feminizmus?

A feminizmus napjainkban nem azt jelenti, mint akár pár évtizeddel korábban. Romániában a nők egyenjogúságát törvények szavatolják, ma viszont kérdés az, hogy ezeket mennyire tartják be, de mi magunk is mennyire tanultunk meg élni ezekkel. Az én életemben, és a nőszervezeti munkámban is a feminizmus azt jelenti, hogy ezeket a szerzett jogainkat érvényesítsük, hogy arra bátorítsam a nőket, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a közösségük életében, emeljenek szót a nekik nem tetsző dolgok ellen, egyszóval: legyenek bátrak.

A feminizmus egy olyan kifejezés, ami nagyon sokakban, amikor kimondjuk, ellenérzéseket kelt, és nagyon sokak zsebében kinyílik a bicska. Talán ezért, amikor a nőszervezetről beszélünk, nem feltétlenül feminista szervezetként nevezzük meg magunkat. Viszont, ha emeljük egymást, és ha a női odafigyelésünket, gondoskodásunkat, a bennünk levő készségeket, az empátia készségét hangsúlyozzuk, akkor sokkal erősebbek tudunk lenni – mi ez, ha nem feminizmus?

Címlapfotó: Tamás Ágnes

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS