2026. november 10. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Független Újság: a kisebbségi csak liberális lehet, nem kísérletezhet jobb és baloldali eszmékkel

Simon Mária Tímea 2016. október 17. 09:45, utolsó frissítés: 10:22

A totalitarizmusok előretörésekor, a két világháború közti utolsó években a kolozsvári hetilap próbált egy harmadik utat mutatni az erdélyi magyaroknak.


A két világháború közötti időszak utolsó öt évében létezett egy újság Erdélyben, amely Független Újság néven jelent meg Kolozsváron, és nemcsak nevében volt független. A hetilapban megjelenő írások a történelmi események ismeretében szinte naivnak tűnnek, hiszen egy olyan korban akartak híd lenni az egymás mellett élő népek között, amikor a legtöbben árkot ástak, egy olyan korban mondták, hogy az erdélyi magyar kisebbség nem lehet más, mint demokrata, amikor egyre-másra alakultak a fajvédő egyesületek, egy olyan korban hirdették, hogy az egyetlen járható út a liberalizmus, amikor a legtöbben éppen a liberalizmust tették meg minden baj okozójának.

Kényszerközösségben a közösségi jogok előbbre valóbbak, mint az egyéni jogok

Az erdélyi magyarság az első világháború és az azt lezáró békeszerződések következtében a többségi nemzetből egy kényszerközösségbe került kisebbségi népcsoport lett. Ez a kényszerű egymásrautaltság pedig közel száz évvel később is meghatározza az itt élő emberek mindennapjait. Az impériumváltás után kényszerközösségbe zárt magyar kisebbség esetében a közösségi elvek sokszor előbbre valóbbnak bizonyultak az egyéni jogoknál, a közösségi boldogulást a mai napig sokan előbbre valóbbnak gondolják az egyéni boldogulásnál, azt hangsúlyozva, hogy az erdélyi magyarok csak egy nagy közös platformot alkotva tudják kiharcolni érdekeiket és megvédeni értékeiket.

A határmódosítás és az azt követő sokk mély változást eredményezett a magyar szellemi életben is. A több tízezer repatriáló, a román hatalom olyan intézkedései mint a magyar iskolahálózat felszámolása, az egyházi iskolák működésének az akadályoztatása, a különböző kulturális és tudományos egyleteknek a betiltása nehezítette az erdélyi magyar szellemi élet zavartalan működését. El kellett telnie egy bizonyos időnek, amire az erdélyi magyarok feleszméltek a trianoni sokkból és megpróbálták megszervezni az életüket a román államhatalmon belül.


Az újságírás irányát is megszabta a kisebbségi lét

Ezek az átalakulások az erdélyi magyar nyelvű sajtót is érintették, a kezdeti megtorpanások után azonban egyre több újság jelent meg. A magyar nyelvű lapok száma folyamatosan emelkedett, 1922-ben 235 volt, 1935-ben pedig már 339. 1935 az erdélyi magyar sajtó történetében mérföldkőnek számít, ekkorra mondható el, hogy megszilárdult és kiépült az erdélyi magyar sajtó.

A kisebbségi helyzet az erdélyi magyar sajtótermékek nagyrészének a programját is megszabta, Krenner Miklós, a két világháború közötti erdélyi magyar újságírás egyik meghatározó alakja szerint az erdélyi magyar sajtónak három célt kell szem előtt tartania: „mindenik lap szolgálja tisztességgel a maga különálló céljait, de egyik se feledkezzék meg arról, hogy a kisebbségi léthelyzetben közös célkitűzések is hárulnak mindenkire, és ezeket nem szabad az üzleti érdekeknek alárendelni.”

Független Újság: túl igényes volt az átlag olvasóknak

A Független Újság nem tartozott a magas példányszámú lapok közé, ám a Ligeti Ernő szerkesztésében és kiadásában napvilágot látó hetilap a korszak legszínvonalasabb erdélyi magyar lapjai közé tartozott. A közvéleményformáló szerepéről megoszlanak a vélemények: vannak, akik szerint Ligeti túl magasra tette az igényszintjét, mert a magyar nyilvánosság részben ezért, részben a lap liberális beállítottsága miatt alig vett az újságról tudomást, holott Krenner Miklós is inkább ebben közölt, mint az Ellenzékben (kolozsvári napilap 1880 és 1944 között jelent meg), mások szerint a kis példányszám ellenére is jelentős közvéleményformáló jelleggel bírt. Ligeti visszaemlékezésében azt írja, hogy a Független Újság a körülmények összejátszása folytán akaratlanul is jelentős, közvéleményt alakító szerephez jutott.

>> A Független Újság repertóriuma 1934-1940 az Adatbank.ro-n



A két világháború közötti időszak utolsó öt évében Ligeti Ernő hetilapja olyan témákat mert boncolgatni, mint a dunai népek összefogásának a létfontossága, határozottan elítélte a fasizmust, mivel a szerkesztők meg voltak győződve, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyzetén csak ront ennek az ideológiának s térhódítása, és támogatta a Pán-Európa mozgalmat. Belpolitikai kérdésekben alapelve a románokkal való együttműködés volt, az erdélyi magyar társadalmon belül pedig egy demokratikus arcvonal kiépítését szorgalmazta.

Az újság a munkatársainak tudhatta Krenner Miklóst, Tavaszy Sándort, Zima Tibort, Hegedűs Nándort, Kós Károlyt, Tamási Áront, Császár Károlyt, Szántó Györgyöt, Karácsony Benőt, Tabéry Gézát, Molter Károlyt, Szentiványi Sándort, Járossy Andort, Lakatos Imrét, Kacsó Sándort és Szemlér Ferencet, csupa olyan nevet, amelyek a két világháború közötti korszak meghatározó szellemi alakjai voltak.

"Irányzatunk haladó polgári, de nem nemzetközi, osztályokon felülálló és nem osztályképviselethez tapadó."

Azt, hogy mit szeretnének elérni a Független Újság elindításával és az abban megjelenő cikkekkel, Mit akar a Független Újság? című programadó cikkükben fogalmazták meg: megóvni a magyar élet erkölcsi tisztaságát, együttműködést létrehozni a Erdélyben élő kisebbségek között, előmozdítani a román többséggel az együttélés zavartalanságát, beilleszteni az erdélyi kisebbség gondolkodását az európai gondolkodás egységébe.



„Hangot akar adni azok véleményének és gondolkodásának, akik aggodalommal keresik az Erdélyben lakó kisebbségek anyagi és szellemi életének kibontakozását. Valamennyien egyetértünk abban, hogy meg kell óvnunk mindvégig az erdélyi magyar élet erkölcsi tisztaságát, hogy dolgoznunk kell azért, hogy politikánk ne merevedjék meg üres és a léthez nem alkalmazkodó formalizmusokban, hogy összműködést hozzunk létre az Erdélyben élő kisebbségek között egyrészt, másrészt pedig a román többséggel együtt találjuk meg az őszinte és az ország javát előmozdítani akaró együttélés zavartalanságát, hogy beillesszük az erdélyi kisebbség gondolkodását az európai gondolkodásba, amely Erdélynek a legnemesebb hagyománya volt. Hogy mint kisebbségek természetes közvetítő legyünk a szomszédos államoknak és segítsük a Duna-völgyében lakó népek geopolitikailag meghatározott együvé tartozását, hogy fiatalságunkat minél felkészültebben odaengedjük sorompóinkhoz, hogy láthatóvá tegyük a problémáinkat szociális, gazdasági és szellemi élet területén és a problémákat a legelső vonalba állítsuk. Irányzatunk magától értetődően haladó polgári, de a kisebbségi élet önvédelmi természetéből kifolyólag nem nemzetközi, osztályokon felülálló ás nem osztályképviselethez tapadó” - fogalmazták meg céljaikat az első számban.

Gyakorlati céljaik között szerepelt, hogy minden héten az újság hasábjain megjelentetnek „tizenöt-húsz cikket, tájékoztatót a hét bel és külpolitikai eseményekről, közgazdasági és szellemi életünk átvilágítását. Tájékoztatni fogja az olvasót az európai kultúrmozgalmakról és nyilván tartja azokat a mozgalmakat, amelyek alkalmasak megteremteni végérvényesen a békét.”

A Független Újság szerkesztői magukat sehová sem sorolták, sokkal inkább valamiféle “harmadik utat” képzeltek el az erdélyi magyarság számára is, amely nem csapódik sem jobbra, sem balra, hanem egyfajta középúton halad. „Nem skatulyázzuk magunkat be sehová, nem vagyunk sem konzervatívok, sem haladók, de ha haladni kell, haladunk, ha ragaszkodnunk kell eddigi reményeinkhez és céljainkhoz, úgy ragaszkodunk. Hűek akarunk maradni azokhoz a gyökerekhez, amelyekből a kisebbségi nép szellemi és erkölcsi világa táplálkozik és hűek akarunk maradni Erdély liberális hagyományaihoz is egyaránt. Mi kis nép – pelyva nép nem kísérletezhetünk divatos jobb és baloldali eszmékkel. A népi laboratóriumi munkának ezt a fényűzését nem engedhetjük meg magunknak, nekünk őszintén és fenntartás nélkül demokratának kell lennünk és maradnunk, mert csak becsületesen keresztül vitt demokrácia tudja kitenyészteni a kisebbségi népek boldogulását nálunk is, meg másutt is.”

Ligeti Ernő, a Független Újság főszerkesztője egy évvel a lap fennállása után egy vezércikkben így írt az újság küldetéséről: “Mi csak eszméket szolgálunk, olyan eszméket, amelyek nem csillognak hatalmas olvasótáborok kegyében; a régimódi szabadelvűséget hirdettük, a polgári liberalizmust, amikor erre már minden oldalon fütyülnek, a társadalmi, faji kiengesztelődést, kisebbségek, többségek, népek barátságát akkor, amikor feje tetejére áll a világ.”

Az újság megjelenését sokan örömmel fogadták, Demeter Béla, az Erdélyi Fiatalok egyik lelkes falukutatója így fogalmazott: „végre megszületett az a magyar lap, melynek hasábjain kertelés nélkül szóvá lehet tenni az erdélyi magyarság kérdéseit.”

A kisebbségi politikus nem lehet kirekesztő

Egyes témafelvetések szinte semmit sem változtak az elmúlt nyolcvan esztendőben, a két világháború közötti időszak az erdélyi magyarságot érintő legnagyobb kérdései közé tartozott, hogy miért nem jutnak szóhoz a fiatalok a kisebbségi politikában. A hetilap több kisebbségi politikust is megkérdezett az ügyben: Hegedüs Nándor publicista, országgyűlési képviselő szerint “ a kisebbségi politika bajnokait okosan kell nevelni a tekintetben, hogy a kisebbségi politikus nem lehet a faji, felekezeti vagy nemzeti türelmetlenség híve, még suba alatt sem, mert nem követelhet magának olyan jogokat, amelyeket viszont ő más népektől elvenni hajlandó.” Hegedüs ugyanakkor azt is fontosnak tartotta, hogy az az erdélyi magyar fiatal, aki politizálásra adja a fejét, ismerje a régi nagy elődök munkáit, hiszen a fiatalság önmagában nem érdem, a fiatalok pedig ne ezzel a tulajdonságukkal érveljenek, hanem a rátermettségükkel: “az a magyar fiatalember, aki Széchenyi, Deák, Wesselényi, Kossuth, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Mocsáry Lajos műveit nem olvasta, az nem képes a magyar szabadelvűségből magának fogalmat sem alkotni, így nem lesz képes a kisebbségi magyar politizálásra sem.


Totalitarizmusellenesek voltak

A Független Újság öt éves fennállása alatt többször felszólalt a szélsőségek és a totalitarizmusok ellen. Egyre többen látták úgy, hogy a totális állam a kisebbségekre veszélyt jelent, mert a polgári szabadságjogok vesznek oda. Krenner Miklós, aki a cikkeit legtöbbször Spectator álnéven írta alá Csüggedni vagy feszülni című cikkében foglalt állást a totalitarizmus és az erőszakos nacionalizmus ellen: a “totális nacionalizmus áradata már elöntötte Európát”, az “egész világ csupa mozgalom.”

A Független Újságban közlő írók nem rejtették véka alá véleményüket a diktatórikus rendszerekkel kapcsolatosan, mivel a kisebbségek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a diktatúrákban: „Haragszunk Hitlerre, mert az ő politikája tette végzetesen illuzórikussá mindenütt a kisebbségi kérdést. Hitler ugrasztotta szét a genfi nemzetközi kisebbségi konferenciákat, Hitler adta az eszmét Európa államainak, hogy a totalitás elvére kell helyezkedni és nemzetivé kell lenni minden áron, sőt ehhez a tanításhoz metafizikai és történelmi példát is szolgáltatott. A hitlerizmus óta tenyésztődtek ki a faji primátusságok eszmekörei, melynek lépten nyomon megadjuk az árát” – írták, és kiemelték azt, hogy most a politikai vezetők felelősségén múlik, hogy menedéket találjanak a kisebbségeknek a “barna vihar” előtt. Kacsó Sándor például abban látta a menekülést, hogyha a kisebbségek rátérnek a harcos demokrácia útjára, és felveszik a kapcsolatot a romániai és európai demokratikus erőkkel is.



A Független Újságban megjelenő írásokból kitűnik, hogy az íróik komolyan foglalkoztak az erdélyi magyarságot érintő kérdésekkel, és nem akartak beleragadni a sérelmi politizálásba és a revízió mindenáron való hangoztatásába. Úgy gondolták, hogy az erdélyi magyarságnak nem szabad átmeneti időszakként tekintenie az impériumváltásra, mert a folyamatos várakozás a magyar uralom visszaállítására sokkal inkább rombolja, mint építi az erdélyi magyar közösséget. Ez viszont nem jelentette azt, hogy 1940-ben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, nem örültek és nem gondolták úgy, hogy végre vége van a két évtizedes nyomorúságnak, elég csak Ligeti Ernő Súly alatt a pálma című írásának az előszavát elolvasni: “Esztendő múltával is felriadok: nem álom-e, hogy magyar világ vesz körül és szülővárosom megint, visszavonhatatlanul és minden atomjában magyar város? A szem még mindig nem tud betelni a magyar élet megtapintható valóságaival; a fül újra és újra megtelik a végre szabadon szárnyaló magyar szó zengetével. Csodálatos állapot! Minden új, friss, mintha most született volna meg.”

A magyar hatóságoknak túl liberális volt: betiltották

Ezzel együtt azonban a magyar hatóságoknak nem volt már szüksége sem Ligeti Ernőre, sem az általa propagált liberális, a népek békés egymás mellett élését szorgalmazó gondolatokra. A Független Újság, bármennyire is szolgálta az erdélyi magyarság ügyét a harmincas évek második felében, a magyar hatóságok rendeletben betiltották a kiadását. Ligeti Ernő pedig hiába volt a két világháború közötti erdélyi magyar szellemi élet egyik legtevékenyebb alakja, akiről Jancsó Elemér így írt: „Az erdélyi írók közül a romániai magyar irodalom egyik leglelkesebb, legrokonszenvesebb közkatonája volt Ligeti Ernő: Kortársai és barátai közül ki ne emlékezne szeretet és meghatottság nélkül lázas küzdelmeire, sikeres és meddő harcaira, bukására és újrakezdéseire. Három évtizedig élt közöttünk, és ez alatt az idő alatt alig volt folyóirat, napilap, írói szervezkedés, ahol Ligeti nevével ne lehetett volna találkozni.” – ennek ellenére sorsát ő sem kerülhette el, 1945 januárjában a nyilasok egy éjszaka betörnek a budapesti lakására, és feleségével és fiával együtt a Jókai téren lelövik őket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS