2026. november 8. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Székely István Gergő: az RMDSZ nincs túl jó helyzetben

Kertész Melinda kérdezett: Kertész Melinda 2016. december 14. 11:24, utolsó frissítés: 11:24

Hiába szerepelt jól a választásokon az RMDSZ, a politológus szerint nem biztos, hogy túl jó alkupozíciója lesz a parlamentben.


Az RMDSZ nem lett a mérleg nyelve a parlamentben a PNL csúfos bukása miatt. A PSD az ALDE-val együtt kényelmes többséget alakíthat, de az RMDSZ is bekerülhet a képbe, ha a PSD például alkotmánymódosítást szeretne - Székely István Gergő politológussal a december 11-i parlamenti választások első eredményeiről beszélgettünk, és arról, hogy hogyan dőlhetnek el az erőviszonyok a parlamentben.

A választások előtt eléggé általános volt az a vélekedés, hogy az RMDSZ alig valamivel ugorja meg az 5%-os választási küszöböt, ha egyáltalán eléri azt. Ehhez a becsléshez képest lényegesebben jobban alakult a szövetség által elért arány. Minek köszönhető az RMDSZ 6,2%-os eredménye?

Székely István Gergő: – Jobb volt a magyar mozgósítás, egy picit magasabb volt a magyar részvétel az országosnál, elsősorban ennek köszönhető ez a jó eredmény. Két okot említenék, hogy miért alakult ez így: az egyik ok a magyar kormány, vagy a Fidesz támogatására vezethető vissza. Azt nem tudom megítélni, hogy személyesen Orbán Viktor támogató üzenetének volt ez köszönhető, vagy csak annyi történt, hogy az a nagy intenzitású mozgósító kampány, ami a magyar közmédiában folyt a választás előtti napokban, nagyon sok emberhez eljutott. Inkább hajlok arra, hogy az utóbbi volt a döntő, ugyanis az új kampányszabályozásnak köszönhetően alig volt látható a kampány Romániában, így a magyarországi médiadömping felértékelődött: a döntően magyar tévét és magyar médiát fogyasztó magyar választóközösség több mozgósító üzenetet kapott, mint a románok.

A másik ok az utóbbi időszak magyar szempontból negatív kicsengésű történéseiben keresendő. Gondolok itt a csíksomlyói búcsúra, a marosvásárhelyi iskolaügyre, akár Horváth Anna ügyét is ide lehet sorolni. Hargita megye nem véletlenül ugrott ekkorát a részvételi táblázatban (bekerült az első öt legjobban teljesítő megye közé, noha a korábbi választásokon a sereghajtók közt volt), szerintem ez egyértelműen összefügg a Csíksomlyó-üggyel. De nagyon jó volt az eredmény Szilágy és Bihar megyében is. Kolozs, Kovászna, és Maros megye teljesítménye átlagosnak mondható, Szatmár viszont gyengébben teljesített. Ami az országos sorrendet illeti, most is a dél-romániai régió, tehát Teleorman, Olt, Dolj megyék kerültek be az élvonalba, viszont amint említettem, a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék közül néhány igen látványos felzárkózást produkált, és ennek összességében az lett az eredménye, hogy jobb volt a magyar mozgósítás az átlagnál.


Mekkora frakcióra számíthat az RMDSZ?

– Az RMDSZ mostani eredménye körülbelül a 2004-2008-as eredmény szintjén van, lehet, hogy a szavazatarány tizedesek tekintetében egy picivel jobb is annál, meg kell várni a legvégét. Mindenképp sokkal jobb a 2012-es eredménynél, ráadásul most a felfújt létszámú parlamenttől is megszabadulunk. Ebből kifolyólag az RMDSZ-frakció visszanyeri azt a súlyát, amivel rendelkezett a 2004 és a 2008 kezdetű ciklusokban, a szimulálások alapján 9 szenátora és 21 képviselője lesz a Szövetségnek. A jelenlegi ciklusban 18 képviselője volt az RMDSZ-nek, tehát ez mindenképp gyarapodás. A mandátumok területi visszaosztása alapján az is elmondható, hogy a szórvány képviselete erősödött, és most nem arra gondolok, hogy Hargita megyében megválasztották Benedek Zakariást, hanem arra, hogy a jelenlegi ciklusban Máramaros és Temes megyének volt képviselője, a következőben pedig Aradnak, Brassónak és Máramarosnak lesz, Temes megyének viszont sajnos nem.

A számokon túl, ha a parlamenti erőviszonyokat tekintjük, akkor mire lesz elég az RMDSZ-nek a megszerzett mandátumszám?

– Az exit-pollok után a kulcskérdés már az volt, hogy a PSD-nek meglesz-e önmagában az abszolút többsége. Most már látjuk, hogy nem lesz: a szenátusban egyetlen mandátum hiányzik ehhez, a képviselőházban viszont egy kicsit távolabb áll ettől, mivel ott a kisebbségi frakció miatt nehezebb elérni az abszolút többséget. Persze, ez a parlamenti többség biztosítása tekintetében nem jelenti azt, hogy a PSD bajban lenne, mert azt tudjuk, hogy a kisebbségi frakció azért – most eufemisztikusan fogok fogalmazni – az egyik leghűségesebb szövetségese volt Románia mindenkori kormányának. Ami itt lényeges, az az alkotmányos értelmezés szempontjából megvalósuló vagy nem megvalósuló abszolút többség. Az abszolút többség megállapításakor a szükséges mandátumszámot a 330-as képviselőházhoz kell viszonyítani, és nem a 312-eshez. Amennyiben nincs meg az abszolút többség, alkotmányos szempontból Johannis elnöknek nem kötelező automatikusan a PSD jelöltjét felkérnie kormányalakításra, vagyis itt adódhat Johannis számára némi manőverezési lehetőség. Hogy ez mennyi, az más kérdés, hiszen ha nincs is meg az abszolút többség, a PSD nagyon közel áll hozzá önmagában, az ALDE-val és a kisebbségekkel pedig szolid többséggel rendelkezik. Tehát összességében elmondható, hogy a PSD nagyon jó helyzetben van.

Nagyobb probléma, hogy Liviu Dragneát ki fogják-e nevezni, vagy sem, és egyáltalán, kinevezhető-e, ha azt vesszük figyelembe, hogy jogerősen elítélték. Az államfő tegnapi kijelentései alapján arra várhatunk, hogy Dragnea vagy beletörődik abba, hogy egy lépéssel hátrébb kell lépnie, vagy pedig hosszasabb politikai patthelyzet, alkotmányos válság alakulhat ki. Ha Johannis tartja magát ahhoz, hogy nem nevez ki elítélt politikust miniszterelnöknek, akkor ebből a szempontból az abszolút többség sem segített volna Dragneán, viszont az alkupozícióját mégiscsak javította volna valamelyest.

Milyen koalíciós tárgyalások következhetnek? Hogyan alakulhat a parlamentbe bejutott pártok közötti együttműködés?

– 2012-ben, rögtön az USL nagy győzelmét követően, Victor Ponta bejelentette, hogy tárgyalni fognak az RMDSZ-szel egy minél szélesebb többség kialakítása érdekében, hiszen az alkotmánymódosítást is kilátásba helyezték. Ehhez képest Liviu Dragnea idén sokkal visszafogottabb volt, de azért ő is azt mondta, hogy az RMDSZ-szel nem zárja ki az együttműködés lehetőségét, míg a többi parlamentbe bejutott párttal szemben explicitté tette, hogy nem kíván együttműködni. A PSD-nek viszont nincs szüksége az ALDE-ra és az RMDSZ-re egyszerre. Vagy, amennyiben szüksége van mindkettőre, akkor csupán azért, hogy egymás ellen kijátszhassa őket. Négy évvel ezelőtt Ponta azért sietett tárgyalni az RMDSZ-szel, mert a választás után mindenki arra kezdett készülni, hogy az USL kettészakad. Most nem áll fenn egy ilyen helyzet, a PSD az abszolút többség határán van és soha nem látott módon kompakt, hiszen ezúttal ebből a 45-46 százalékból nem kell levonni egyéb kisebb pártok mandátumait, akikkel a PSD választási koalíciót kötött (mint korábban a PC vagy az UNPR), következésképp nem kell azon gondolkozzon, mi van akkor, ha megváltoznak a parlamenti erőviszonyok.

Amennyiben egy szélesebb többség kialakítását szorgalmazza, akkor a PSD három dologban gondolkodhat: az egyik az, hogy komolyabb ambíciói vannak, például ismét neki akar futni az alkotmány módosításának. Ebben az esetben nem lesz elég még az ALDE támogatása sem, így megérheti az RMDSZ-szel melegen, vagy legalább langyosan tartania a kapcsolatot. A másik dolog az, hogy ha az ALDE túlzott feltételeket támaszt, akkor meg lehet zsarolni az RMDSZ-szel, és vice versa. Az már most látszik, hogy Tăriceanuék nem akarják olcsón adni a bőrüket: meglengették azt, hogy csak akkor támogatják a kormányt, ha kapnak benne tisztségeket, kizárólag parlamenti támogatásról nem lehet szó. Megtörténhet, hogy lehet puhítani rajtuk azzal, hogy közben az RMDSZ-szel is folyik tárgyalás.

Végül az is elképzelhető, hogy a PSD azt kívánja jelezni, nem kívánja az etnikai viszonyokat már a leges-legelején felkorbácsolni, hiszen várhatóan így is sok érzelem elszabadul a következő két évben a centenáriumra való készülés során. Viszont mindent egybevetve, az RMDSZ nincs túl jó helyzetben, mert matematikailag ez nem egy olyan konfiguráció számára, amelyben túl jó alkupozíciót lehetne kialakítani.

Kovács Péter szerint az RMDSZ előtt három lehetőség kínálkozik: ellenzékbe vonul, kormányra megy, vagy a parlamentből támogatja a kormányt valamiért cserébe. Melyik lenne a legjobb opció a szövetség számára?

– A parlamenti támogatás lenne a köztes opció. Az ellenzékben maradás legnagyobb ellenérve az, hogy a helyi szervezetek, polgármesterek elsősorban a kormányzati részvételben látják annak a garanciáját, hogy az RMDSZ forrásokat tud szerezni lokális, regionális fejlesztésekre. A kormányzati részvétel elleni fő érv az a magyar közvélemény: a magyar szavazók enyhén szólva nem csípik a PSD-t. Ezt már számtalanszor bebizonyították, utoljára éppen Johannis elnökké választása kapcsán, elég látványosan. A parlamenti támogatás mellett szólna még egy olyan érv is, hogy a 2000-2004-es időszak volt az egyik talán legsikeresebb periódusa az RMDSZ-nek, amikor nem lépett be a kormányba, hanem parlamenti támogatást nyújtott a PSD-nek. Az alku fejében megyei szinten kaptak pozíciókat, a protokollumot évente megújították. Nem tudjuk, hogy mennyire működne ez ismét, hiszen az akkori együttműködés az EU-csatlakozás kontextusában történt, akkor a PSD-nek érdekében állt az, hogy flexibilis legyen, és a parlamenti ereje sem volt akkora, mint a mostani. Mindezek ellenére, személyes meglátásom szerint ez lehet az arany középút. Már csak a centenárium miatt sem lenne jó ötlet részt venni a kormányban. Furcsa lenne az, hogy egy kormányon levő RMDSZ kritizálja a kormányt abban, hogy mit tesz, márpedig a következő kormány (konkrét összetételétől függetlenül) borítékolhatóan sok mindent fog tenni a nagy egyesülés századik évfordulójának megünneplése tekintetben. A kormányon levő RMDSZ furcsa helyzetben lenne, vagy hallgatnának kényszerűen, vagy vállalnák azt, hogy kritizálnak, akkor viszont egyből rájuk ragasztják azt a bélyeget, hogy ők szítják a konfliktust.

A PSD miért tudta így túlnyerni magát, és mi vezetett a PNL látványos buktájához?

– Elsősorban a PNL rontotta el a választást, a PNL bukott, és azért lett ekkora a szakadék a két párt között. Másodsorban pedig a PSD egy viszonylag értelmes, jól kitalált, kampányt vezényelt le komolyabb hibák nélkül, tudta hozni azt, amire képes a pártszervezetük. A PNL-nél láttuk, hogy mi történt. Egy ideje vesszőfutás van, ez talán a helyhatósági választásokon látszott a legjobban, amikor Bukarestben jelöltet castingoltak, hibát hibára halmoztak, a végén már groteszk volt a helyzet. Ezt tovább súlyosbította az, hogy Vasile Blagát elvitte a DNA, ezzel kiiktatták azt az embert, aki az ellenpólusa lehetett volna Dragneának a mozgósításban. Ezzel ott maradtak egy olyan vezetéssel, ami nem csak, hogy nem volt hatékony, hanem legitimitás-problémái is voltak.

Az elégedetlenség most kezd kiütközni, számos helyi PNL-vezető azt kezdi hajtogatni, hogy tulajdonképpen Alina Gorghiut senki nem választotta meg a párt élére, Johannis tette oda. De lehet folytatni azzal, hogy Johannis és Cioloș egyaránt enyhén szólva langyosan kapcsolódott be csak a kampányba. Cioloș végig csak lebegtette, hogy a PNL-t vagy az USR-t választja, de igazából egyikkel sem vállalt sorsközösséget teljes szívvel. Johannisnak pedig azt róják fel egyesek, hogy az elmúlt fél évben nem csinált semmit, amivel segíthette volna a PNL-t. A PSD ezzel szemben ügyesen ötvözte azt, amit eddig is csinált, a hagyományos szociáldemagógiát ügyesen kombinálta a jelenleg legtrendibb populizmussal, a mostanság sikeres receptnek tekintett idegenellenességgel, mikor burkoltan, mikor nyíltabban. Ez a diskurzus akkor érte el a csúcspontját, amikor elhangzott az egyik román hírtévén, hogy a Colectiv-tragédiát Soros György rendezte meg. Az idegen mítosza, amely két éve még Johannist segítette hatalomra, most a visszájára lett fordítva. A PSD tehát továbbra is meg tudta szólítani hagyományos szavazóbázisát, a nyugdíjasokat, a falusi zónákban lakókat, az államtól nagymértékben függő kategóriákat, de nyitott egy picit a középosztály, a szakmai csoportok, például az orvosok felé is, az IT-szektornak, a kisvállalkozóknak adókedvezményeket ígért.

Az USR és a PMP is érdekes jelenségek. A 9% illetve az 5% mire lesz nekik elég?

Az USR eredménye jó is meg nem is. Ahhoz képest, hogy a semmiből jön a párt, és kevesebb, mint egy év építkezés áll mögötte, korrekt eredményt ért el. De az már egy kicsit elgondolkodtató, hogy arányaiban Bukarestben valamivel kevesebbet kaptak, mint a helyhatósági választásokon, tehát nem tudtak fejlődni. Továbbá leginkább azokban a megyékben volt sikerük, amelyek gazdaságilag is jól állnak, és van bennük egy nagyváros: Kolozs, Brassó, Temes, Szeben, Iași, Ilfov megyében és Bukarestben, továbbá a külföldi választókerületben (itt a szenátusi lista esetében ők nyertek). Látszik, hogy az USR egy nagyvárosi jelenség, egy rétegpárt, ők is tudják, hogy vidéken nincsenek jelen. Szkeptikus vagyok az USR-vel kapcsolatosan, mert azt gondolom, hogy a párttá válás folyamata most fog beindulni, sok benne a civil szférából érkező aktivista, akik még nem estek át a tűzkeresztségen. Láttuk, hogy például az LMP esetében mi történt: nem kerülték el a pártszakadást. Az USR esetében is most egy útkeresés következik, a belső struktúrák kialakítása, egy tényleg karakteres arcél és ideológia felmutatása, ez mind konfliktussal jár. Nem lepődnék meg, ha a következő hónapokban vagy évben a parlamentben az USR frakcióiban következne be a legnagyobb lemorzsolódás.

A PMP egy másik történet. Itt az volt a kérdés, hogy hogy Băsescuban van-e még szufla, és hát néhány tized százalékon múlott, hogy Băsescu ismét túlélőnek bizonyult. Nem tudom, mennyire lesz meghatározó személyiség a következőkben, de azt nyilatkozta, hogy a lehető legellenzékibb lesz, és az biztos, hogy nagyon fekszik neki az a szerep, amikor nem építeni kell, hanem másokat kell lassítani vagy szabotálni. Az is az ő kezére játszhat, hogy a PNL brutális válságban van. Annak ellenére, hogy pártja a PNL-nek egynegyedét teszi ki, elképzelhető, hogy bizonyos dolgokban hatékonyabban tud majd megnyilvánulni. Nem hiszem azt, hogy vissza tud jönni akkora kaliberű szereplőként, amilyen volt, de egy 10%-os szinten esélye van stabilizálni a pártját. Főleg úgy, hogy az elmúlt időben nyíltan kacsintgat a szélsőjobb irányába is, amely jelenleg egy lefedetlen terület, hiszen nem jutott be sem a PRU, sem Marian Munteanu pártja, a PRM-ről már elmondhatjuk, hogy kimúlt, tehát van terep.

Ciolos előtt a romániai politikában milyen pálya állhat? Vagy elbúcsúzhatunk tőle?

Valószínűleg Cioloș nem fogja élete legsikeresebb periódusaként elkönyvelni rövid miniszterelnöki mandátumát, marad némi hiányérzete. Elképzelhetőnek tartom azt, hogy az USR megpróbálja meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzájuk. Nicușor Danban nem látom, hogy nagy kaliberű pártvezérré nőhetné ki magát. Ezért szükségük van olyan emberekre, mint Cioloș, akinek a népszerűsége még megvan, úgy tűnik, hogy nem ábrándultak ki belőle a szavazók, és tapasztalattal is rendelkezik. Aztán kiderül, hogy ő inkább ebben lát-e fantáziát, mert az eddigi CV-je alapján simán visszatérhetne a nemzetközi porondra is. Lehet, hogy a PNL is fogja győzködni, de én úgy gondolom, hogy ha a PNL-hez akart volna csatlakozni, azt már megtette volna. Az USR esetében pedig valószínűleg kivárta a választások eredményét, hogy lássa: van-e ebben a pártban potenciál. Ha az USR 5-6%-ot kapott volna, akkor szinte biztos, azt mondta volna, hogy nem. De ez az eredmény sem annyira meggyőző, egy két számjegyű eredmény esetén nagyobb esélyt láttam volna arra, hogy Cioloș úgy döntsön, megpróbálja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS