2026. május 5. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kelemen Hunor: a céltalanság határozza meg ezt az országot

szerk. 2017. november 26. 14:24, utolsó frissítés: 14:24

Miért tartózkodott az RMDSZ a bizalmatlansági szavazásán? Jó vagy rossz irányba megy az ország? Az RMDSZ elnökétől azt is megkérdeztük, mit üzenne a románoknak december elsejére.


A bizalmatlansági indítványról, a PSD törvénytervezeteinek rációjáról, a Románia Csillaga érdemrend visszavonásáról és december elsejéről beszélgettünk az RMDSZ szövetségi elnökével A politika belülről friss kiadásában, amelyből az is kiderül, mi a különbség a Kelemen Hunor-féle deep state és a PSD-féle párhuzamos állam között.

A politika belülrőlt vasárnap 18 órától sugározza az Erdélyi Magyar Televízió. A músor az Erdély FM-en is meghallgatható, átirata pedig az alábbiakban olvasható.

Balázsi-Pál Előd: A héten zajlott le a PNL és az USR által benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája a parlamentben. Az RMDSZ úgy döntött, hogy tartózkodni fog ezen a szavazáson. Miért született ez a döntés?

Kelemen Hunor: Az egyik ok – túl azon, hogy matematikailag kiderült, hogyha mi odaszavaztunk volna, akkor is messze lettünk volna attól, hogy a kormány megbukjon – az, hogy a liberális párt, amely kezdeményezte ezt a bizalmatlansági indítványt, semmiféle alternatívát nem mutatott föl. Mondjuk, megbukik a kormány, és ilyenkor illik valamilyen alternatívát felmutatni, ha át akarod venni a kormányzást, és hogyha ez az egész bizalmatlansági nem csak egy (egyébként nagyon fontos) lehetőség a kormány kritikájára és ellenőrézésére. Nem volt kormányprogram, nem mondták, hogy milyen irányba akarják vinni ezt az országot a legfontosabb területeken, a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, a kisebbségi jogok, az infrastruktúra, a fiskális politika terén. És nem mondták, hogy ki lenne a miniszterelnök-jelöltjük. Hát mégiscsak, ha megbukik egy kormány, akkor el kell mondani, hogy XY lesz a miniszterelnök-jelölt, a fontosabb tárcákat ezek és ezek az emberek fogják vezetni. Ha ezt megteszed, akkor vagy hiteles, akkor tudsz partnereket keresni, és akkor tudod hiteles módon azt a látszatot kelteni, hogy a kormányt megbuktatod, átveszed a kormányzást, van egy parlamenti többséged, és tudod, hogy milyen irányba akarod vinni az országot. Ők nem mutattak föl semmilyen alternatívát, ezért nem tudtuk megszavazni a bizalmatlansági indítványt. Arról nem is beszélve, hogy a liberális párt egy liberális fiskális politikát támadott. Én mondtam is viccesen, hogy nem értem, hogy a fejükben ez a két vonat hogy nem ütközött össze.


A bizalmatlansági indítvány ellen sem tudtunk szavazni, hiszen magunk is bíráltuk a kormányt, elsősorban a fiskális politikáért. Én magam is bíráltam ezért a kormányt a parlamentben, mert olyan helyzetet teremtett, különösen az önkormányzatok és a munkavállalók esetében, amely hosszú távon akár komoly problémákat is okozhat. Egy nagyon brutális fiskális politikaváltás történik, és nincs egészen pontosan végiggondolva, hogy ennek rövid távú következményei melyek lehetnek az önkormányzatok esetében, hisz az önkormányzatok a személyi jövedelemadóból 37,5%-os hiánnyal kell számoljanak, mert 16%-ról 10%-ra csökken a személyi jövedelemadó kulcsa. Ezt kompenzálni kell azért, hogy ne alakuljon ki függőség az önkormányzatok, a városok, municípiumok, a megyeszékhelyek és a központi kormányzat között. Mert nem lesz más lehetősége az önkormányzatoknak, minthogy adót emeljenek, illetve a beruházásokat megvágják. Lesznek olyan önkormányzatok, ahol még ez sem elég. Be kell zárniuk intézményeket, közszolgáltatásokat kell karcsúsítani. Ezért bíráltuk a kormányt, persze mi egy megoldást is javasoltunk, hogy a személyi jövedelemadó maradjon 100%-ban a helyi önkormányzatoknál.

A másik probléma a munkavállalói oldalon van, hiszen a munkaadóról átteszi a terheket a munkavállalóra, ami teljesen felborítja azt az európai modellt, amit az elmúlt évtizedekben az egész kontinens használt, hogy a munkaadó és a munkavállaló között szolidárisan oszlanak a társadalmi terhek, a biztosítások, az egészségügyi, nyugdíj- és más típusú biztosítások terhei, és ezzel egyfajta szolidaritás alakulhatott ki a munkaadó és a munkavállaló között. Most ezt teljesen felborítja a kormány, és ha később szükség lesz emelni a társadalombiztosítás összegén, akkor az egyértelműen a munkavállalót fogja sújtani, ha nem lesz egy újabb fiskális ellenreform. Íme két olyan nagyon fontos kérdés, amiért mi is bíráltuk a kormányt.

Az meg egészen bizarr lett volna, ha a kormány maga nincsen bent a szavazáson, és mi a bizalmatlansági indítvány ellen szavazunk. A mozgásterünk nem volt túlságosan nagy, mi azt mondtuk, hogy a vitán részt kell venni, a szavazáson részt kell venni. Többek között ezért is küldtek a parlamentbe. Úgyhogy azt az utat nem járhattuk, amit a kormánykoalíció járt, hogy kivonult és nem vett részt a szavazáson, hanem azt mondtuk, hogy szavazunk, de mivel nincs alternatíva, illetve nincsenek jó válaszok a felmerülő problémákra a kormány részéről, illetve nincsenek még elfogadva azok a megoldások, amelyeket mi javasoltunk, ezért a tartózkodás az a magatartási forma, amit lehet választani. A

Van egy harmadik probléma is, de az ebben a pillanatban egy elvi probléma, nem ez volt a döntő: a liberális párt az elmúlt egy esztendőben folyamatosan magyarellenes volt. Egy éven keresztül nagyon erős magyarellenes retorikát hallunk a pártelnök részéről, a párt különböző vezetői részéről, és egyszer csak arra ébredünk, hogy megszólítanak, szavazzunk velük, anélkül, hogy ezt a nagyon fontos kérdést rendeztük volna előtte. Ez is egy szempont volt, de mivel a kormány fiskális politikájáról kellett elsősorban véleményt mondani, ezért a tegnapi vitában ez az érv nem hangzott el. Előtte én is elmondtam, más kollégák is elmondták.


Mondta az előbb, hogy a RMDSZ-nek voltak javaslatai arra, hogy hogyan lehetne feloldani ezeket a problémákat. Melyek voltak ezek a javaslatok, és milyen szinten állnak ezek? Mennyire lehet a PSD-vel ezekben a kérdésekben egyeztetni?

Az első és legsürgetőbb az önkormányzatok számára a költségvetési problémának a megoldása, hogy az a kieső rész valamilyen módon pótolható lehessen. Mi azt mondtuk, hogy a személyi jövedelemadót 100 százalékban az önkormányzatoknál kell hagyni. Ez természetesen osztható és osztandó. Mi 60 százalék fölött, 66-68 százalékot javasoltunk, hogy maradjon a helyi önkormányzatnál, egy jelentősebb rész, 25 százalék maradjon a megyei önkormányzatnál, és legyen 14-15 százalék a kistelepüléseknek a költségvetés kiigazítására, mert erre mindig szükség van, mert ezekben nincs annyi jövedelem, hogy minden egyes költséget el tudjanak ebből látni. Ez volt az egyik javaslatunk.

Én magam is azt javasoltam, hogy a helyi közpénzügyek törvényét kellene módosítani, hogy ez egy általános érvényű szabályozás legyen. Mert valóban van lehetőség a költségvetési törvényben is rendezni, de az csak egy évre szól. És a következő esztendőre bizonytalanság van, nem tud tervezni az önkormányzat, több éves beruházások esetén nem tudja, hogy mivel számoljon 2019-re. Ezért nem jó a költségvetési törvénybe bevinni, de a kormány, úgy látom, hogy inkább ezt szeretné. Mi a jövő héten meg fogjuk próbálni a képviselőházban a mi tervezetünket megszavaztatni, hogy a helyi közpénzügyek törvénye módosuljon.

A másik javaslatunk az volt, hogy ne legyen kötelező az 500 ezer euró fölötti forgalomnál a cégeknél az általános adó, ez az 1 százalékos forgalmi adó, mert ez azokat a cégeket hozza nagyon nehéz helyzetbe, amelyek termeléssel foglalkoznak (ugyanis a javaslatban az van, hogy éves 1 millió euró forgalomig ezt az 1 százalékos adót kell befizetni), és azokat segíti, akik nem termeléssel, hanem tanácsadással, menedzsment szervezéssel foglalkoznak, tehát gyakorlatilag nincsenek anyagi kiadásaik, és egyébként is óriási profittal dolgoznak. Míg azoknak, akik a termelésben dolgoznak, nagyon nagy a forgalmuk, de minimális profittal dolgoznak. Tehát gyakorlatilag a kis- és középvállalkozásokat sújtaná ez az adó. Mi azt javasoljuk, hogy ezt töröljék el.

Vannak más javaslataink is a profit visszaforgatásáról beruházásokra, technológiai fejlesztésre. Az IT szektorban akarjuk, hogy maradjon az a kedvezményes elbírálás, ami eddig is létezett, hisz ma egyértelmű, hogy Romániában ma az IT szektor a nemzetgazdasághoz jelentősen hozzájárul. Javasoltuk azt is, hogy legyen egyféle garancia arra, hogy a munkavállalók esetében a társadalmi biztosítás különböző terhei hosszú távon nem vezetnek oda, hogy minden egyes ilyen változás csak a munkavállalót érintse, mert nem lehet tudni, hogy milyen változások lesznek.

Illetve azt mondtuk a sürgősségi indítvány vitájában, és ezt fenn fogjuk tartani a képviselőházi vitában, hogy az összes javaslat csak a jövő év júliusától lépjen életbe, tehát legyen meg az a hat hónapos, a pénzügyi törvénykönyvben előírt átmeneti időszak, amikor fel tudnak készülni a cégek, fel tud készülni a társadalom, hogy ne ilyen brutálisan, egyik napról a másikra vezessék be a fiskális változásokat.

Van még egy másik probléma, ami szerintem legalább ennyire fontos, de itt a megoldást nem egyszerű megtalálni: a nyugdíjpénztár kiegyensúlyozása. Mi úgy látjuk, hogy a következő 2-3 évre ezekkel a reformokkal valóban ki lehet egyensúlyozni a nyugdíjpénztár deficitjét, de hosszú távon, hogyha nem lesz valamiféle olyan kormányzati politika, ami a munkavállalókat segítse, munkahelyeket teremtsen, tőkét és beruházásokat hozzon, akkor a következő 15-20 éves perspektívában, mondjuk 2030-ig hihetetlenül drámai változások fognak bekövetkezni. Románia lakossága le fog csökkenni 17 millió alá, másrészt pedig az aktív lakosság száma, akik gyakorlatilag dolgoznak a termelésben, jóval 4 millió alatt lesz. Ez azt jelenti, hogy nem egészen négy millió embernek kell eltartania egy 17 millió körüli lakossággal rendelkező országot, és tulajdonképpen ki fog alakulni egy olyan egyenlőtlenség, aminek már most látszanak az előjelei.

Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a regionális átszervezésbe bele kell fogni. Nem úgy, ahogy eddig tervezték, hanem kisebb régiókkal. Ugyanis lesznek olyan régiói Romániának, amik teljesen ki fognak ürülni, csak néhány mélyszegénységben élő közösség fog maradni, a központok pedig – Kolozsvár, Temesvár, Brassó, délen Bukarest és esetleg Craiova, keleten pedig Jászváros – fejlődni fognak. Arad, Nagyvárad és Marosvásárhely még talán középszinten lesznek, de egyébként egy óriási aránytalanság lesz a fejlődésben. Ez lenne tehát a mi javaslatunk közép- és hosszútávon. Nyilván, majd ki fog derülni, hogy erre milyen fogékonyság lesz a PSD részéről.

Ön szerint mennyire érhető tetten a racionalitás a PSD pénzügyi reformjaiban?

Van egy stratégiai gondolkodás abban, amit csinálnak, ez tagadhatatlan. Egyébként ez nem egy baloldalra jellemző gazdaságpolitika, hanem a neoliberális iskolának kicsit újragondolt része. Kicsit az van mögötte, hogy Romániából egy európai uniós adóparadicsomot hozzanak létre. Ez egyértelműen látszik abból, hogy 16%-ról 10-re csökkentik a személyi jövedelemadót. A nagy cégeknek, és minden munkaadónak kedvező lesz a változás, hogy a munkaválllalóra kerülnek át a társadalmi terhek. A nagy tőkét alig sújtják, a profitadó alacsony, gyakorlatilag egy Írországhoz hasonló fiszkális környezetet próbálnak megteremteni Romániában. Az írországi példán látszik, hogy mi történt, az összes nagy amerikai vállalat oda tette az európai székhelyét, természetesen ez azt jelenti, hogy az ír nemzetgazdaságban óriási bevételek vannak ezen az oldalon. Hosszú távon ez akár kifizetődő is lehet, a kérdés inkább az, hogy rövid távon hogyan lehet a bajokat orvosolni, milyen költségvetési forrásokat lehet mozgósítani, hogy a deficitet lehessen egyensúlyban tartani.

Természetesen azt is kell látni, hogy a bürokrácia egy óriási probléma Romániában. Ez például Írországban nem így van, ott jól, hatékonyan és egyszerűen van megszervezve, kevés ember dolgozik az adminisztrációban. Romániában van egy olyan mérhetetlenül nagy bürokratikus rendszer, főleg a központi apparátusban, amely a költségvetési kiadások jelentős részét adja, és itt – tetszik vagy sem – karcsúsítani kell, és ezt a lépést most kell meglépni, amikor van gazdasági növekedés, és amikor a munkapiacon van igény a munkaerőre. Ha ezt nem most teszed meg, és később beüt egy válság, akkor sokkal nehezebb lesz egy strukturális reformot végrehajtani az adminisztrációban. Tehát karcsúsítani kell a központi adminisztrációban, másrészt bizonyos költségtípusokat be kell fagyasztani. A cél, ami emögött egyébként kimondatlanul ott van, hogy az Európai Unión belül egy fiszkális paradicsom legyen Romániában, csak akkor lehet sikeres, ha a bürokráciában egyfajta gyorsreformot képes végrehajtani a kormány. Hogy képes lesz-e erre, azt nem tudom.


Szerintem ez az igazi cél, amit ők nem mondanak ki, hogy idevonzzák a nagytőkét. Ők abban gondolkodnak, hogy ha idejön a nagytőke, akkor ez egy egészséges kis- és középvállalkozói struktúrát fog a felszínre hozni. Mert ma mindenki látja, hogy vannak divatterületek. Ha turizmusról van éppen szó, akkor Romániában mindenki panziókat kezd építeni, aztán, ha ez nem megy, akkor abbahagyják. Ez érthető is, hiszen nem lehet mindenki ugyanabban az ágazatban sikeres. Szóval a kis- és középvállakozói réteg élénkítése lehet a PSD célja, ami tényleg jó is lehet hosszú távon, csak kérdés, hogy mit lehet kezdeni azzal a néhány átmeneti évvel.

A közvélemény-kutatásokban nagyon gyakran szokott előfordulni az a kérdés, hogy hogyan látja, milyen irányba tart az ország, és én alapvetően optimista vagyok, de ha most kérdeznék meg ezt, akkor én azt mondanám, hogy rossz irányba tartunk. Nagyon sok jel van, ami erre mutat, egyrészt, hogy ismét élénkülnek a tüntetések, a nagyobbik kormánypártjának elnökének zárolták a vagyonát, ott is lehet egy párton belüli feszültség, egyfajta bizonytalanságot látok ezek mögött a pénzügyi intézkedések mögött is. Ön hogyan válaszolna erre a kérdésre, milyen irányba tart az ország?

Nem tudnék igennel vagy nemmel válaszolni, mert vannak olyan területek, ahol azt gondolom, hogy jó irányba tart, és vannak olyan területek, ahol azt gondolom, hogy rossz irányba tart. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy nincsen olyan közös cél ma, amely a társadalmat, a politikai osztályt, a civil társadalmat, a gazdasági elitet, a tudományos elitet egy irányba mozgatná, legalább középtávon. Mint amilyen például az volt, hogy Romániát úgy kell átalakítani, hogy NATO-kompatibilis legyen, Európai Unióval kompatibilis legyen, hogy tudjon belépni az Észak-Atlanti Szövetségbe, illetve az Európai Unióba. Ezek fontos célok voltak, még akkor is, ha közben természetesen voltak viták, voltak tüntetések, mindenféle, ami csak elképzelhető, és volt politikai váltógazdaság. Most ilyen cél nincsen. Azt is mondtam valahol cinikusan, hogy ma a magyarok az az erő, mi magunk vagyunk azok, akik össze tudjuk fogni a román társadalmat, mert amikor rólunk van szó, mindenki zár és mindenki egyféleképpen szavaz, és szinte mindenki ugyanazt nyilatkozza. Gyakorlatilag mi vagyunk a kohéziós erő Romániában. Ez a céltalanság, ez a perspektívanélküliség az, ami meghatározza ezt az országot.

Ez a centenárium kapcsán is sokszor felmerül: száz év után még mindig azon vitatkoznak, hogy akkor hol legyen egyik vagy másik autópálya útvonala, nem azzal foglalkoznak, hogy milyen gyorsan lehetne megépíteni. Gyakorlatilag nincsen egy nagy cél, amit követni lehetne. Például azt mondjuk, hogy egy új alkotmányos berendezkedést akarunk végrehajtani, akarunk egy új regionális fejlesztési politikát, amiben mindenki megegyezik és nincsen vita közöttünk, vagy hogy azt mondjuk, hogy a következő négy esztendőben van egy olyan infrastrukturális nagy közpolitikánk, és mindegy, hogy ki fog kormányozni, nem rajzoljuk újra a nyomvonalakat, nem bontjuk fel a szerződéseket, elindultunk, megépítjük.

Ilyen perspektíva hiányában én is azt gondolom, hogy sok tekintetben rossz irányba mennek a dolgok, és nincsen néhány olyan alapvető kérdés tisztázva, amely szerintem lényeges, hogy tudjuk, hogy miről mit gondolunk, mert akkor, amikor jogállamiságról beszélünk, nekem az az érzésem, hogy nem ugyanazt értjük a jogállamiságon. Amikor én jogállamiságról beszélek, akkor én azt mondom, hogy nincs törvénytisztelet elsősorban, a meglévő törvényeket nem tartják be, és tudok hozni rengeteg példát. A mi sajátságos helyzetünkből fakadóan két példát szoktam hozni: az egyik az orvosi és gyógyszerészeti egyetem helyzete, ahol az oktatási törvényt nem tartják be, és senkinek semmi baja nem történik. A másik a restitúció: van törvény, de nem hajtja végre a restitúciót senki évek óta. Íme a jogtiszteletnek, a jogkövetésnek a hiánya. Ha nem tartjuk be a törvényeket, jogállamiságról nem lehet beszélni. A másik, amit én mondani szoktam a jogállamiságnál, az a politikai intézmények közötti egyensúlytalanság: kormány, parlament, igazságszolgáltatás, erőszakszervek.

Tisztázni kellene ezeket a kérdéseket, mert addig mindenki azt mondja, hogy jogállamiságot akar, de tulajdonképpen kiderül, hogy ezek az elképzelések nem találkoznak sehol. Ilyen értelemben én is azt gondolom, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg kapkodás van. A fiszkális törvény körüli kapkodás is azt mutatja, hogy ugyan van egy elképzelés, de azt nem mondják ki. Mert ha kiáll a miniszterelnök, a pénzügyiminiszter, a koalíció, és azt mondja, hogy az a célunk, hogy a térségben a legvonzóbb ország legyen Románia a befektetők számára, ezért 16-ról 10 százalékra csökkentjük a jövedelemadót, az a célunk, hogy a nagyberuházásokat, a nagytőkét mentesítsük mindenféle adótól, mindenféle tehertől, hogy ide hozza a pénzét, ne máshová, és a profitot itt költse el, ne vigye máshová, itt adózzon a profit után, akkor ez egy tiszta beszéd. De ezt nem mondják ki, bár erre lehet következtetni a döntésekből. Ilyen értelemben én is azt gondolom, hogy nem feltétlenül mennek jó irányba a dolgok.

Ha azt nézem, hogy van gazdasági növekedés, ha azt nézem, hogy ennek a gazdasági növekedésnek a jelentős része valóban a termelésből jön, mert a gépiparban, a konfekció iparban, az építőiparban az elmúlt évekről, az elmúlt két esztendőről egyértelműen elmondható, hogy van növekedés, ahogy az IT-ban is van növekedés, tehát nem csak a fogyasztásból áll ez a növekedés. Ha ezt nézem, azt mondom, hogy nem mennek rossz irányba a dolgok, hisz nőnek a jövedelmek, nőnek a bérek, nő a gazdaság, és ez nem lehet rossz. Ha meg hirtelen azt mondom, hogy megugrottak a kamatok, azt mondom, hogy nem mennek jó irányba, mert az én kölcsönöm is megnőtt a bank felé. Tehát a dolog árnyaltabb.


Hamarosan itt van Románia nemzeti ünnepe. Az utolsó fél évben ez rengeteg sok feszültséget keltett, és nagyon sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban. De ha mindezt félretesszük, és azt mondjuk, hogy hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy március 15-én a román vezetés szokott üzenni valamit az erdélyi magyaroknak, akkor fordítsuk ezt most meg. Mit üzenne ön a románoknak december elsejére?

Azt, hogy a száz évvel ezelőtti ígéreteket tartsák be, a többség-kisebbség együttélést gondoljuk újra, a kölcsönös tisztelet jegyében egymástól ne féltsük az országot, ne féltsük egymástól az ország jövőjét, hanem próbáljuk meg ezt együtt újragondolni, kitalálni. Nem tudunk együtt ünnepelni, mert az elmúlt száz év sem tette lehetővé, hogy erre a december elsejére mi, magyarok, úgy nézzünk, mint a románok, de ez érthető. A legfontosabb, hogy próbáljunk a jövő felé nézni, és próbáljuk meg ezt kitalálni.

Talán ezt üzenhetném, ha üzennék, vagy ha üzenhetnék valamit. Ebben a mostani hangulatban erősen túlzás lenne, hogy én kezdjek üzengetni december elsején, de azt gondolom, hogy ez lehetne egy normális viszonyulás. Nem tudunk együtt ünnepelni, de együtt kell a jövőt megtervezzük.

Mennyire lepte meg Önt az, hogy kezdeményezték a Románia csillaga érdemrend visszavonását?

Semennyire. Egyrészt látszott, hogy felpörgetik, hogy kérni fogják, és megtalálják a módját, hogy valakivel egy ilyen kérést letetessenek Cotroceni-ben az úgynevezett becsületbírósághoz. A másik ok, ami miatt nem lepődtem meg azon, hogy ezt a javaslatot meg fogja tenni a bíróság, hogyaugusztusban elhívott a becsületbíróság egy találkozóra. Akkor nem volt kvórum, csak Mircea Geana, Costin Georgescu és Constantin Degeratu volt ott. Én láttam Georgescunak és Degeratunak a szemében, hogy ez el van dőlve, teljesen mindegy, hogy én mit mondok, teljesen mindegy, hogy milyen érveim vannak. Ha azt nézem, hogy ugyanannak a társaságnak, a CNMR-nek az alelnökei, amelyet egy bizonyos Alexandru Cumpanasu vezet, és a kezdeményezés, hogy elvegyék az állampolgárságomat, a kitüntetésemet, a szüzességemet, mindent, amit el lehet venni, tőle indult, akkor nem csodálkozom ezen. Az egyórás augusztusi beszélgetés egy nagyon őszinte és korrekt, de nagyon feszült beszélgetés volt. Én láttam rajtuk, hogy meghallgatjuk egymást, de ez a döntés már meg van írva valahol, csak a szavazásra kell várni.

Klaus Johannis fejében mennyire lett megírva ez a döntés? Hisz ő az, aki erről dönt.

Nem tudom. Megvárjuk, én ezzel a kérdéssel nem akarok és nem akartam foglalkozni. Sokan kérdeztek, hogy szerintem mit fog dönteni az elnök. Nem tudom, hogy mit fog dönteni. Találkoztam az elnökkel az elmúlt időszakban, mert szoktunk néha találkozni, beszélgetni, de én nem hoztam szóba soha. Egy kicsit ízlésem ellen való, hogy én ezt szóba hozzam. Ő sem hozta szóba, mi ketten erről soha nem beszéltünk, és nem tudom, hogy mit fog dönteni. Bármit dönt, én azt el fogom fogadni, azt gondolom, hogy ez nagyjából ennyi. Idáig eljutottunk, most az ő kezében van a döntés. Én is kíváncsi vagyok, hogy mit fog dönteni, de nem akarok spekulálni.

Fontos önnek ez a kitüntetés?

Nézze, én ezzel úgy vagyok, hogy nem kértem. 2000-ben engem is meglepett, hogy Caramitru és az állam javasolt engem erre. Ők szóltak, hogy van egy ilyen javaslat, és kérdezték, hogy elfogadom-e. Kérdeztem, hogy miről szól? Azt mondták, hogy az elmúlt négy esztendőben a román-magyar kulturális kapcsolatokban végzett munkámért kapom. Kulturális államtitkár koromban volt ez, akkor írtuk alá a különböző kulturális együttműködési megállapodásokat, általános megállapodást, a műemlék-helyreállítási megállapodást, akkor indult be a román hét Magyarországon, magyar hét Bukarestben, a filmnapok akkor indultak be, sok minden történt abban a néhány esztendőben. Ők, gondolom, ezt értékelték akkor, amikor engem javasoltak. Azt, hogy megkaptam, Constantinescu aláírta, úgy tudtam meg, hogy már képviselő voltam 2000 végén, a választások után, és egyszer csak megjelent a Hivatalos Közlönyben a kitüntetésről szóló rendelet. De mivel ez az elnökválasztás két fordulója között volt, Constantinescunak már nem volt ideje megszervezni az átadási ceremóniát. Máskor az szokott történni, hogy a Cotroceni-ben vagy máshol személyesen átadják a kitüntetetteknek. Nem kértem, de megtisztelő volt számomra, és én ezzel többet nem foglalkoztam.
Az érdekes az, hogy a társadalom nem tudta, hogy nekem van egy ilyen kitüntetésem, mert ez 17 évvel ezelőtt történt, viszont most midenki tudja, hogy el fognak tőlem venni valamit, amiről nem is tudták, hogy van.

Jár valamilyen előnyökkel ez a kitüntetés?

Dehogyis, ez butaság. Én is annyi hülyeséget olvastam erről, hogy össze se tudnám foglalni. Az ég egy adta világon semmilyen előnnyel nem jár. Az egyetlen dolog, hogy majd amikor eltemetnek, akkor azok, akik a temetésemet megszervezik, kérhetnek állami ceremóniát, hogy a levegőbe lőjenek, vagy ilyesmit. Semmilyen anyagi előnnyel nem jár, adómentességet sem élvezek – mert ilyent is olvastam.

Ilyen kitüntetésből nagyon sok van Romániában, a Románia Csillaga egy hét fokozattal bíró kitüntetési rend, nekem, attól függően, hogy honnan nézzük, a harmadik vagy negyedik szintet adta annak idején Constantinescu.


Ön a nyáron elég sokat beszélt a párhuzamos államról.

Soha nem beszéltem a párhuzamos államról. Én a deep state-ről beszéltem, és két különböző dologról van szó, mielőtt belebonyolódnánk abba, hogy ki miről beszél, és mit ért alatta.

Pont erre akartam rákérdezni, hogy mi a különbség a között, amiről ön beszélt, és amiről most a PSD beszél, de elég furcsán.

Hogy a PSD pontosan miről beszél, nem tudom. Ez a párhuzamos állam, és hogy ezt az államelnök vezeti, szerintem nem tartható érvekkel fönn, mert az államelnököt közvetlen választásokon megválasztották, Románia legitim képviselője, ő vezeti a külpolitikát, a védelmi politikát, ő felel a nemzetbizonsági tanácsnak a működéséért, és mindenért, ami ez alá tartozik – természetesen ide tartozik a hírszerzés és az erőszakszervek, és ő a hadsereg parancsnoka. Ilyen körülmények közt azt mondani, hogy ő egy párhuzamos államot vezet, nem tartható érvekkel. Ezért mondom, hogy nem értem pontosan, miről beszél a PSD. De azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.
Én teljesen más dologról beszéltem a deep state kapcsán. Ezt nem én találtam ki, ennek ma már van szakirodalma, könyvtári anyag van róla. Minden államnak van mélyállama, a legdemokratikusabb államoknak is – lásd az Amerikai Egyesül Államokat. Hány mandátumon keresztül vezette az FBI elnöke az FBI-t, mert olyan hatalomra tett szert, olyan befolyása volt.

A deep state-nek az a lényege, hogy azok a szervek, amelyeket nem megválasztanak, nem a közvetlen választásokon keresztül kapják a legitimitásukat, olyan információval, olyan hatalommal rendelkeznek, amelyet viszonylag könnyen át lehet fordítani politikai tőkévé, illetve a döntéshozatalban meg lehet jeleníteni úgy, hogy azért nem vonnak felelősségre.

A kérdés az, hogy a politika ezt tudja-e ellenőrizni, és hogyan. Szükség van ezekre a szervekre, soha olyant nem állíthat épeszű ember, hogy ezekre a szervekre ne lenne szükség. A kérdés az, hogy lehet-e őket úgy ellenőrizni, hogy ne ők hozzák meg a politikai döntéseket a politikusok helyett, hogy a hatalomkoncentrációt lehet-e olyan mértékben korlátozni, hogy ne az erőszakszervek vegyék át a politikai irányítást. Ez nem valami olyan, ami csak Romániában létezik, ez minden társadalomban ott van, és minden társadalom mepróbálja a kontrollmechanizmusokkal ezeket a szerveket a maguk feladatai szerint működtetni, és abban a zónában tartani őket, ahol vannak.

A politikai döntéseket a politikusoknak kell meghozniuk, legyenek jók vagy rosszak ezek a politikusok. Ez egy vitatható kérdés, a politikusok általában pont olyanok, mint a társadalom, se nem jobbak, se nem rosszabbak. Én azt nem tudom elhinni, hogy van egy angyali társadalom, és az mindig kiválaszt magának egy elvetemült, ördögi politikai elitet. És ezekért a döntésekért, amelyeket a politikusok hoznak, időnként felelősségre vonják őket – természetesen politikai értelemben, mert a másik felelősség mindenkire egyértelműen és egyenlően vonatkozik. Leváltják őket, megbüntetik őket a választók, másokat bíznak meg a hatalom gyakorlásával. A politikai döntéseikért ilyen értelemben felelnek a társadalom előtt, míg sem a hírszerzés, sem az ügyészség, sem a katonaság, sem a csendőrség, sem a mindenféle más szervek nem felelnek közvetlenül a társadalom előtt.

Én erről és ennek az egyensúlyi helyzetnek a hiányáról, problémáiról szoktam beszélni, viszont most én is nagy gondban vagyok, azok után, hogy ebben a dologban is sikerült megint mindent összekavarnia a PSD-nek, már nem szívesen beszélek erről. Most is csak azért beszéltem ennyit róla, mert látom én is, és mondják a kollégák is, hogy imitt-amott ezt a két dolgot összekeverték az elmúlt napokban. Én nem tudom, hogy miről beszél a PSD, viszont az, amiről én beszélek, biztos, hogy nem az, amiről ők beszélnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS