Péter László: a hivatalos számok szerint Románia helyzete egyelőre biztató
Tőkés Hunor
2020. április 23. 15:26, utolsó frissítés: 15:29
Miért becsülik alá az erdélyi magyarok a koronavírus-fertőzés reális esélyét? Miért nem végeznek el elég tesztet Romániában? Hozhat-e pozitívumokat is a válsághelyzet? Péter László szociológust kérdeztük.
Horațiu Moldovan egészségügyi államtitkár múlt héten még arról beszélt, hogy egy-két héten belül lehetőség lesz akár napi 7000 vírusteszt elvégzésére, azonban ha valóban meg is lépnék ezt, ez a szám sem lenne elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, valójában hány koronavírus-fertőzött van jelenleg Romániában. Péter László szociológust, a BBTE Szociológia Tanszékének oktatóját kérdeztük a tesztelésről, az erdélyiek viselkedéséről és a koronavírus okozta társadalmi jelenségekről.
Csütörtökig több mint 110 ezer koronavírus-tesztet végeztek el országszerte – a Stratégiai Kommunikációs Csoport közlése szerint. A lakosság (becsült) számához képest mennyi embert kellene teszteljenek, hogy reális képet kapjanak a vírusról? Elég tesztet végeznek el Romániában?
- Az elvégzett tesztek természetesen nem elégségesek. S minél kevesebb a teszt, annál kevesebb kimutatott eset, így a hivatalos számok messze alulbecsülik a valós helyzetet, ami továbbra is ismeretlen, sajnos. Amit látunk, azok csak a kimutatott esetek.
A pontos választ nem csak Romániában, de máshol sem tudjuk. Erre a kérdésre akkor lehetne pontosabban válaszolni – mármint a fertőzöttek becsült arányára –, ha a teljes népességre statisztikailag reprezentatív mintát vennénk és a mintába bekerült embereket letesztelnénk. Egy ilyen folyamat azonban legalább két-három hetet venne igénybe, ami alatt a reális állapot is megváltozik, mert egyesek meggyógyulnak mások megfertőződnek, megbetegednek vagy meghalnak. Persze, egy ilyen hipotetikus eljárás nyomán nem csak a megbetegedett, hanem a tünetmentes eseteket is meg lehetne ragadni.
Erre a jelenlegi körülmények között nincs lehetőség: egyszerűen nincs ennyi idő, túl sok ráfordítást igényel, drága és sokkal égetőbb problémák vannak a fertőzés gócpontjaiban, miközben jelentős humán kapacitást vonna el – az egészségügyi személyzetre a kórházakban most rettenetesen nagy szükség van. Tehát azt is mondhatnám, hogy a pontos arány felderítése ebben a pillanatban nem az elsődleges feladat, nem is volna költséghatékony. Az első fertőzési hullámot követően azonban fontos lesz kideríteni az immunitást szerzett, fertőzésen átesettek arányát, mert az elkövetkező periódusban ez egy fontos információ a vírus elleni küzdelemben. Németország például máris nagymintás tömeges tesztelésekre készül és tudomásom szerint Írország is.
Kínában és később az európai országokban is láthattuk milyen intézkedések válnak be és melyek azok, amik nem működnek a koronavírus-fertőzés visszaszorítása érdekében. Az Európai Uniót sokan bírálták, hogy későn lépett a közös megoldások felé, pedig nem csak világjárványról, hanem óriási gazdasági teherről is beszélhetünk.
Forrás: K plusz blog/penzcsinalok.roVajon megnő az elkövetkezőkben a társadalmi szolidaritás, az államok közötti kooperáció mértéke?
- Véleményem szerint nem látható még egészen pontosan, hogy milyen intézkedések válnak majd be középtávon. Az országok zöme még nehéz helyzetben van, alig tetőzött a járvány, s a lazítások nagyon az elején járnak. S ezek lehetséges következményeiről sincs sok tudásunk. A WHO óv, nehogy a lazítások újabb kitörések melegágya legyen. A kínai út pedig nem járható – nem tudom melyik monostori vagy csíkszeredai olvasó fogadná el, ha lehegesztenék a tömbháza bejáratát...
Az EU, mint mindig, nehezen mozdult, plusz az egészségügy kezelése a kormányok hatáskörébe tartozik. Valóban van egy frusztráció olasz és spanyol részről, de szimbolikus és konkrét lépések azóta már történtek. Ez természetesen tanulság lehet a továbbiakban. Azonban, a bajok sajnos nem érnek véget azzal, hogy (ha) sikerül temperálni a koronavírus terjedését. A hamarosan élesben is érezhető gazdasági válság kezelésében csak a közös megoldások segíthetnek. Közös szolidaritás és teherviselés nélkül Európa könnyen elveszítheti globális szerepét. Bízom benne, hogy a kooperációban rejlő előnyöket az elitek felismerik.
Miért van az, hogy annak ellenére, hogy a többség szükségesnek tartja az intézkedéseket, az ErdélyStat felmérése a megkérdezettek többsége nem tart attól, hogy elkapja a fertőzést?
- Ennek több oka van. Az egyik egy szociálpszichológiai jelenség, ami krízisek során majdnem azonnal működésbe lép. Úgy nevezik, hogy személyes hatás, vagy nem realisztikus percepció. Eszerint adott nagycsoportok tagjai úgy tekintenek önmagukra, mint akik a többségtől vagy az átlagtól valamilyen téren eltérnek. Halkan megjegyzem, hogy az erdélyi magyar ember hétköznapi életét is meghatározza ez a gondolatmenet, hogy mi magyarok másak vagyunk, mert más a nyelvünk és a kultúránk, meg a történelmünk.
Ennek a sajátosságnak betudhatóan, a kellemetlen események bekövetkezését az egyének alulértékelik. Esetünkben a koronavírus fertőzés reális esélyét becsülik alá. Ez azért van, mert az erdélyi magyarok a napi rutin szintjén folyamatosan disztingválnak a közeli személyes (magyar) világuk és a távoli (román) társadalmi rendszer világa között. A személyes hatás jelensége, mint az egyének szubjektív ítélete a kockázatról – itt az a vélemény, hogy „én nem fogok megfertőződni” – az egyének saját csoportja és szubjektív világa, valamint a tágabb társadalmi objektív világ – vagyis „Romániában van egy probléma – közötti viszonyban értelmezhető, természetesen az előbbi javára. Más szavakkal, a jelenség lényege, hogy mivel a kérdés általános/romániai kérdés, a válaszadók is reálisnál kisebb érintettséget éreznek.
A másik ok – ami az előbbit csak erősíti – hogy az erdélyi magyarok többsége magyarországi médiát fogyaszt. Médiaszociológiailag is érdekes jelenség, ahogyan a különböző országokban a média a koronavírus kérdését felveti, kezeli. Ezek nagyban eltérnek egymástól, Angliától Amerikáig, Franciaországtól Svédországig. Tény, hogy különbség van a magyar és a román média probléma reprezentációjában, az előbbi inkább temperált, a krízis feletti ellenőrzést sugallja, a megbetegedések alacsony számát hangsúlyozza. Ez is egy tényezője lehet az általad feltett kérdés magyarázatának.
Ön hogy látja, mikor érhetjük el a fertőzések tetőpontját és hány ember fog megfertőződni Romániában?
- Csak többé-kevésbé pontos becslésekkel számolnak az illetékesek, amelyek nem is a reális fertőzöttek arányára, hanem a kimutatott esetek abszolút számára vonatkoznak, a csúcspont időpontjában. Ezek is egy elég széles pásztán mozognak, de átlagban a 10 000-es szám közelében gravitálnak, durván öt-tízszázalékos elhalálozási aránnyal. Attól tartok, ez utóbbi nagyobb lesz, a problémás kórházi feltételek és a már klasszikusnak számító logisztikai-szervezési gondok miatt. Suceava tragikus példája nagyban ez utóbbiaknak tudható be.
A forgatókönyvek azzal számolnak, hogy a következő tíz nap kritikus lesz, majd a fordulópont után május közepéig folyamatosan csökken a fertőzések száma. De nem vagyok szakember, e téren nem tudok érdemben nyilatkozni.
Milyen következtetések vonhatók le az adatokból abból a szempontból, hogy bár egy ideig a kormány a tesztek számának növelését hangsúlyozta, utólag ezt a számot mégis visszacsökkentették?
- Az elvégzett tesztek számát több együttes tényező határozza meg: a rendelkezésre álló tesztek dologi feltételei (technika/hatóanyag, humán erőforrás, ezek térbeli eloszlása, know-how), az orvosi protokollumok, a krízis elleni küzdelem filozófiája, az egészségügyi rendszer kapacitása, a nagyközönség elvárása.
Németországhoz, Olaszországhoz, Spanyolországhoz és Ausztriához viszonyítva Románia relatíve kevesebbet tesztel, azonban a terjedést megelőzendő viszonylag hamar vezetett be radikális intézkedéseket, az epidemiológiai ankétokat a hatóságok komolyan vették, a karanténrendszer pedig többé-kevésbé működik - annak ellenére, hogy a média sokszor a súlyos kivételeket prezentálja s valóban vannak notórius esetek is -, a média pedig nagyjából teszi a dolgát, aki tehette, otthon maradt. Azt gondolom, ez utóbbiak némileg ellensúlyozzák a tesztek alacsony számát – amit növelni kell, nem kérdés.
A hivatalos számok szerint Románia helyzete - egyelőre - biztató. Ez alatt azt értem, hogy a helyzet nem tragikus, főleg hogyha előttünk lebeg Olaszország vagy Spanyolország példája. Ami viszont Romániát sajátossá teszi, az a kimutatott fertőzöttek relatíve alacsony átlagos életkora.
Mennyire köthetők össze a potenciálisan megugró számok (fertőzések és elhalálozások szempontjából) a vidéki környezet demográfiájával és a külföldi munkavállalók hazatérési hullámaival?
- Kétségtelen, hogy van kapcsolat a vidék demográfiája és a külföldi munkavállalók hazatérési hulláma, valamint a számok között. Ennek egyik jele a korábban már említett tény, a megbetegedettek átlagos életkorára vonatkozóan. De nem csak erről van szó: a kórházi fertőzöttek nagyon magas száma a szervezési és logisztikai hibák számlájára írható.
Milyen népességcsoport gazdasági romlását okozhatja a gazdasági tevékenységek lassulása/leállása?
- A koronavírus veszteseinek „térképe” eddig két koordináta mentén alakult. Térben biztosan hozni fogja a gazdasági és humánfejlettségi indexek szerint területi diszparitások szerinti eloszlást: a szegény kisebb városok és a vonzáskörzetük szemben a gazdagabb népességű nagyvárosokkal. Nem véletlen sajnos, hogy a gócpontok közül sok Moldvában van, ahonnan sok vendégmunkás is származik. Társadalmilag meg a középosztály és a felső középosztály, valamint az elitek engedhetik meg inkább maguknak, hogy betartsák a szigorú szabályokat, míg a szegényebbek aligha. Szociológiai tény sajnos, hogy minden krízis költéségét a szegényebbek jobban megfizetik. Tisztábban fogunk látni, ha nem csupán megyei, hanem településszintű adataink is lesznek.
Hozhat-e pozitívumokat is a jelenlegi válsághelyzet? Lehetnek nyertesei is?
- Jelenleg nehéz ezt megmondani. Kétségtelen, hogy ez egy olyan állapot, amikor helyileg és globálisan is a társadalom sokat veszít: emberéletet, pénzt, stabilitást, biztonságot. Csak remélni tudom, hogy elég bölcsek leszünk ahhoz, hogy mi mindannyian nyerjünk is valamit belőle. Konkrétabban fogalmazva persze minden társadalmi krízisnek vannak nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is. Rövid távon például a felügyeleti iparágak (szoft, hardver) és ezek dolgozói egyértelműen profitálnak, mint ahogyan a kiszállító és futárcégek is. Véleményem szerint a könnyen alkalmazkodó, kreatív iparágak és az IT-szektor is középtávon nyertesek lesz, és remélhetőleg az egészségügy valamint kutatásfejlesztés is a nyertesek között lesz.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
