Elindult a Diáksztorizó: egyikünk sem állíthatja, hogy nem találkozott az iskolai bántalmazással
Horváth-Kovács Szilárd
2022. január 06. 11:36, utolsó frissítés: 11:36
Az Érted megújult formában folyatja a 2020-ban elkezdett kampányát: egy pszichológust, egy szociálpedagógust és egy politikus ültetett le beszélgetni az iskolai bullyingról.
Az Érted megújult formában folyatja a 2020-ban elkezdett iskolai bántalmazás tematizálását. Miután Diáksztori cím alatt az ifjúsági oldal közössége a Székelydatával és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségével (MAKOSZ) együttműködve elkezdte gyűjteni az iskolai visszaélések történeteit, amelyeket képregényként, illetve monológként dolgoztak fel a jelenség tudatosítása érdekében, a kampány újabb állomáshoz ért.
Mint a közösségi oldalon is írták, a 2022-es évet a Diáksztorizó műsorral folytatják, ahol „ismert és/vagy szakmájukban elismert személyiségeket hívunk meg azzal az egyszerű céllal, hogy beszélgessünk az intézményi bántalmazás témájáról. A probléma megoldása azzal kezdődik, hogy beszélünk róla, a sorozat pedig pont erre ad lehetőséget a meghívottaknak, a nézőknek pedig arra, hogy esetleges új szempontokon gondolkodjanak el a téma kapcsán.”
Az első Diáksztorizóban B. Szabó Zsolt műsorvezető Kádár Annamária pszichológussal, Vargancsik Iringó szociálpedagógussal és Csép Andrea parlamenti képviselővel beszélgetett az iskolai bántalmazás különböző kérdéseiről.
Mennyire rossz a helyzet?
Csép Andrea ismertette, hogy az iskolai erőszak szempontjából 42 európai állam közül Románia a harmadik helyen van. Számokban konkretizálva ezt azt jelenti, hogy:
- 10 gyerek közöl 3 ki van közösítve,
- 6 közül egyet rendszeresen megvernek,
- 4-ből 1 rendszeres megaláztatás áldozata, míg
- 5-ből 1 rendszeresen megaláz egy másik gyereket.
Ugyanakkor a felmérések szerint a gyerekek 70 százaléka folyamatos tanúja a bullyingnak.
Kit érint az iskolai bántalmazás?
A műsorvezető úgy fogalmazott, hogy a kérdésre a rövid válasz az, hogy mindenkit, hiszen „egyikünk sem büszkélkedhet azzal, hogy soha életében nem találkozott ezzel a problémával”.
Kádár Annamária felvázolta, hogy a jelenségnek három résztvevői csoportja van, a bántalmazó, a bántalmazott és a szemlélő. A bullying forrása a pszichológus szerint abban keresendő, hogy a bántalmazó és a bántalmazott is rendelkezik valamilyen sérültséggel, amivel nem tud egyedül megküzdeni. „Ha ott van a szülő, a pedagógus, az osztályfőnök, ott van egy felnőtt, akiben a diáknak bizalma van, akkor ha nem is tudja egyedül megoldani a helyzetet, akkor kér segítséget.
A probléma akkor kezdődik, amikor nem mer segítséget kérni” – vázolta a helyzet kialakulásának dinamikáját Kádár. A segítségkérés elmaradásának oka, hogy nincs megfelelő bizalmi kapcsolata, aminek eredete lehet valamilyen trauma, bántalmazás, elhanyagolás, vagy egyszerűen a szülő jelenlétének a hiánya. Így a bántalmazott egyedül marad a problémájával.
Ugyanígy a bántalmazó félnek is gondjai vannak, hiszen az agresszív viselkedés összefüggésben áll a szorongással, ő is szenved attól, hogy bántalmazó. A helyzetet súlyosbítja, hogy a harmadik fél, a szemlélő, legitimizálja a bántalmazást, azaz elfogadhatóvá teszi – attól függetlenül, hogy egy passzív tanúja a bántalmazásnak, aki elfordítja a tekintetét, vagy valamely felet biztató résztvevője a helyzetnek, de ő sem fordul segítségért. Ennek oka a „járókelő-effektus” is lehet, ami szerint minél több szemtanúja van egy helyzetnek, annál kevesebb résztvevő hajlik arra, hogy segítséget kérjen, „miért pont én tegyem meg, biztos szól majd valaki más más” alapon.
Kádár Annamária meglátása szerint a helyzet súlyosbodásának megelőzése érdekében a kulcs éppen ezért a szemlélő lehet. Ehhez pedig a gyerekek érzékenyítése lehet egy megfelelő lépés – amit minél fiatalabb korban el kellene kezdeni –, hogy amint egy diák lát egy bántalmazó helyzetet, akkor ismerje fel és szóljon egy felnőttnek, ne hallgassa el a történéseket.
A Diáksztorizó első részének vendégei: Kádár Annamária, Vargancsik Iringó és Csép Andrea.Nem tisztázott határok
Vargancsik Iringó szociálpedagógus elmondta, hogy társadalmi-közösségi szinten nagyon eltérő, hogy milyen viselkedésformákat tartunk elfogadhatatlan bántalmazásnak, elfogadható viselkedésformának. Meglátása szerint túlságosan elnézőek vagyunk, amit az a tapasztalat igazol, hogy nagyon sok ügy kapcsán az derült ki, hogy akár évtizedeken keresztül zajlott bántalmazás, és nem történt beavatkozás, nem történtek lépések a helyzet megoldása felé. Ezzel szemben külföldön léteznek iskolák, amelyek deklaráltan zéró toleranciát hirdettek a bántalmazás ellen, azaz semmilyen formában nem tűrik el a bántalmazást és a visszaélést, tehát minden ilyen helyzetet jelenteni lehet és kell, még akkor is, ha „csak egy kicsi csúfolkodás” történt.
A beszélgetés során felmerült az is, hogy vannak, akik tagadják a bántalmazás megtörténtét, Vargancsik viszont még ennél is súlyosabbnak látja a jelenséget, ugyanis a környezetünkben az egykori bántalmazás túlélőinek egy része – mai felnőttek – azt képviselik, hogy az iskolai bántalmazással nincs baj, mert ők is túlélték, sőt csak megerősítette őket. Ezzel szemben a szociálpedagógus rögzítette, hogy egy zaklatási folyamat összetöri az áldozatot, aminek nem az az eredménye, hogy egy erős, harcos személy kerül ki a helyzetből.
Ugyanakkor a tapasztalatok alapján az is elmondható szerinte, hogy egy felmerült eset kapcsán a szülők és a tanárok is gyakran úgy értékelik a helyzetet, hogy egy „pitiáner ügy”, amivel „nem kell foglalkozni”. Később arról is szót ejtett, hogy több egyetemi hallgató is megütközik azon, hogy a gyerekeket nem szabad fizikai erőszakkal nevelni – mivel számukra az „természetes”.
Ez arra utal, hogy a mi környezetünkben a gyakorlatban biztosan nem érvényesül a zéró tolerancia elve, mivel a jelenség kezelésére – megelőzésre, beavatkozásra és megoldásra – a pedagógusok és nincsenek felkészítve, felkészülve.
Kádár Annamária a határok kapcsán elmondta, hogy a gyerekek számára alapvetően fontos, hogy tisztába legyenek a határaikkal, a testhatárokkal, az énhatárokkal. Másrészt – tette hozzá – asszertivitás szempontjából sem állunk közösségileg jól, mivel hiányos a „nem”-et mondási képességünk.
Megoldások papíron
Csép Andrea parlamenti képviselő ismertette, hogy 2021-ben megvalósították az oktatási törvény módosításait, amely szerint az oktatási intézményekben kötelező módon megalakultak a jelenséggel foglalkozó multidiszciplináris csapatok. Az erre vonatkozó módszertan pedig tisztázza, hogy minden iskolában mi az iskolapszichológus, az osztályfőnökök, az iskolaigazgatók, a csapat tagjaiként kijelölt tanárok feladata, és lépésről-lépésre le van írva, hogy mi lenne a megfelelő eljárás a bántalmazó viselkedés felmerülése esetén.
De a gond az, hogy nincs elég szakember, nincs elég iskolapszichológus. Így annak ellenére, hogy most már van módszertan, az a tapasztalat, hogy egyre erősebb és elterjedtebb jelenség az iskolai bullying.
Kádár Annamária szerint ahhoz, hogy a gyakorlatban is életbe léptethetővé váljon a rendszer, elsősorban az óvodapedagógusokat és a tanítókat kell képezni, mivel szakemberként ők vannak leginkább olyan helyzetben, ahol a jelenség kialakulását meg lehet előzni, akadályozni: náluk a legfontosabb, hogy megvalósuljon a zéró tolerancia elve. Egy gyerek óvodában, kis iskolában érzelmileg azonosul, és az akkor elsajátított normatív minta meghatározó.
Vargancsik Iringó szerint a rengeteg gát áll a megvalósulás előtt, a jelenség pedig egyre erősebb és több szinten jelenik meg elkerülhetetlen módon. Elindult egy folyamat a tanügy szintjén, van egy módszertan – ami jó, mert tudatosító hatással bír, hiszen elismeri, hogy ez a rendszernek egy komoly problémája. Ám a bullying és a cyberbullying megfékezéséhez számos képzést kellene szervezni, szükség lenne megfelelő létszámú szakemberre, valóban működő csapatokat kellene létrehozni, hogy alkalmazni lehessen a gyakorlatban is. Valójában vannak iskolák, ahol az iskolapszichológus egy héten egyszer jelenik meg, így hiába van eljárási protokoll, a szakember nem része az iskola belső életének, lényegében nincs jelen. Ezért önmagában a módszertan megléte nem jelent megoldást.
Csép Andrea hozzátette, hogy az elmúlt öt évben a jogszabályalkotásban az erőszak meghatározásában – ami a törvény szerint büntetendő cselekvés – folyamatosan bővítették a hatókört: belekerült a családon belüli erőszak, a szexuális bántalmazás, az iskolai bullying, a cyberbullying, az utcai zaklatás, a munkahelyi zaklatás is. A politikus szerint ez azt jelzi, hogy a mindennapjainkban a bántalmazó viselkedésformák számos formáját felismerték, tudatosították és törvényhozóként ennek jogi formát adtak, amely embereket hívatott megvédeni. A törvényhozás viszont csak a keretet adja meg, a tartalmi módszertant a szaktárca rendeli hozzá. Ezután következhet – az iskolai erőszak kapcsán – a tanárok képzése, felkészítése, ahol meghatározó, hogy az adott iskola vezetősége mennyire kezeli kiemelt témaként, fontos ügyként, hogy lépéseket tegyenek a zéró tolerancia megvalósulása felé.
Akadályok és kihívások
A beszélgetés során az is szóba került, hogy a pedagógusokat nagyon erős és jelentős változások érik, amihez folyamatosan kell alkalmazkodjanak – kézenfekvő példa az online oktatás –, ami megnehezíti az amúgy is leterhelt szakembereket munkáját. További tagadhatatlan probléma, hogy az oktatási rendszerben dolgoznak olyan tanárok is, akik a bántalmazásban – akár a verbális megalázásban, akár a fizikai erőszak alkalmazásában – még mindig egy pedagógiai eszközt látnak, és e káros szemlélet átformálása is nagy kihívás a rendszernek. Annál is inkább, mert ez a szemlélet a fiatalok körében is megtalálható.
A parlamenti képviselő szerint a folyamatban az önkormányzatoknak is jelentős szerepük lehet a jelenséggel való szembenézéssel, amennyiben tájékoztató kampányokat szerveznek. Ugyanis a zaklatás, a visszaélés és bántalmazás kérdése nem maradhat az iskola falain belül, ugyanis a különböző erőszakos magatartásformák, családon belüli erőszak, iskolai bántalmazás, utcai zaklatás, stb., összefüggenek egymással.
Csép Andrea felvetette, hogy a kérdés tematizálásában kikerülhetetlen arról is beszélni, hogy például miért nincs kötelező szexuális nevelés az iskolában. Ez egy megfelelő módszertannal kidolgozott tananyag, ami a gyerekeket hozzásegítené a határok tisztázásához, a helyes testkép és énkép kialakításához, megőrzéséhez. De nem lehet megvalósítani, mert a román és a magyar egyházak gáncsolják, akár úgy, hogy megkeresik a politikusokat, hogy ne szavazzák meg, illetve erős ellenszenvet generálnak a közösségi médiákban ellene, egy-két kontextusából kiragadott mondattal. Miközben Romániában rettenetesen magas a kiskorú anyák száma, és a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazás mértéke is iszonyatos.
A Diáksztorizó első része még számos más kérdést is felvetett, így következtetésként kiderült, hogy egy több szinten jelenlévő, bonyolult témával állunk szemben. A meghívottak egyetértettek abban, hogy a helyzet súlyos, beszélni kell róla - minél többet. Ám abban is, hogy nem elég ha csak beszélgetünk a témáról: tenni is kell azért, hogy az iskolai erőszakot visszaszorítsuk.
Ha bántalmazás áldozata/túlélője vagy, fordulhatsz segítségért, információért a Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Intézetekhez. Ezen a linken kikeresheted hol található a hozzád legközelebbi székhely, vagy segítséget, információt kérhetsz a 0800500333 ingyenes segélyvonalon. A közvetlen életveszélyben vagy, akkor hívd az 112-t.
Nyitókép: illusztráció. Fotó:James Sutton / Unsplash
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
