2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kiss Tamás: Kárpátaljáról és Újvidékről még mindig sokkal több diák tanul Magyarországon, mint Erdélyből

kérdezett: Kulcsár Árpád 2022. január 26. 17:46, utolsó frissítés: 17:46

De mik ennek a jelenségnek a legfőbb okai? És mi a titka azoknak az iskoláknak, akik úgy is növelni tudják a beiskolázási számokat, hogy csökken a magyar gyermekek száma a térségben?


Az oktatási migrációt körüljáró cikksorozatunk részeként most Kiss Tamás szociológussal, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatójával beszélgettünk.

Ha jól tudom, az utóbbi időben nem igazán voltak kutatások az erdélyi magyar középiskolás diákok oktatási migrációjára nézve. Mi lehetnek ennek okai?

- Vannak kutatások Magyarországon, de ezek elsősorban Vajdaságra, illetve Kárpátaljára koncentrálnak. Ott ez a jelenség tömegesebb. Magyarkanizsáról vagy Zentáról is középiskolába Szegedre járnak, a kárpátaljai településekről akár már az általános iskolában is átjárnak. Románia esetében azért ez nem ennyire tömeges. Talán ez az oka annak, hogy nincs a kutatások homlokterében.

Mi az oka annak, hogy Szerbiából és Ukrajnából arányaiban többen mennek át? Holott Románia és Szlovákia maguk is EU-s államok, ennek lehetnek előnyei.


- Az uniós állampolgárságnak nincs különösebb jelentősége a kérdésben. Azok, akik áttanulnak, kettős állampolgárok. Szerbiában virtuálisan minden magyar magyar állampolgár, Ukrajna esetében pedig számos nem magyar is. Az állampolgárság pedig jelentősen megkönnyíti a procedúrát. Ukrajna esetében 2014 óta, vagyis a poszt-majdani korszakban elég nagy a jogi bizonytalanság az oktatás vonatkozásában. Éles közpolitikai váltás következett be az országban, az oktatáspolitika az államnyelvre való graduális áttérés irányába mutat. Papíron legalábbis úgy van, hogy magyarul kezdik, és ukránul fejezik be az iskolát az ottani diákok.

No persze, sokszor ennek a feltételei nem adottak. Sem a gyerekek ukrán nyelvtudása, sem az ukránul tanítani tudó tanárok nem adottak Kárpátalján. Így ténylegesen nem valósul meg az ukrán nyelvű oktatás. A bizonytalanság azonban ott van. Másrészt az ukrán érettségin is nagyon nehezen mennek át a diákok. Vagyis itt a döntő ok a restriktív oktatáspolitika és az ukránosító törekvések.

Szerbiában abszolút nem ez a helyzet. Az oktatáspolitika Romániához viszonyítva is megengedőbb, például nem kell szerb nyelvből érettségizni. Vagyis itt az oktatáspolitika akkomodicionistább a mienknél is. Viszont nagyon nagy a demográfiai csökkenés, szóval annak ellenére, hogy megengedő a politika, a kínálat beszűkül, és a jól szituált középosztálybeli magyar szülők úgy gondolják, hogy Szegeden jobb oktatást kapnak a gyermekeik.

Nálunk az ukránhoz viszonyítva nem restriktív a politika, bár az érettségin ugyanolyan tesztrendszerrel értékelik a magyar diákokat, mint a román anyanyelvűeket, ezért jóval kisebb az átmenési arány is. Ezzel együtt sem nevezhető restriktívnek a romániai rendszer. Másrészt relatíve diverzifikált az oktatási kínálat is, akár Ukrajnához, akár Szerbiához hasonlítjuk. Így nem válik tömegessé az áttanulás jelensége.

A trendek alakulását mérik?

- Én nem vagyok a téma szakavatott ismerője, a kisebbségkutató intézetben sem volt erre vonatkozó kutatás. Az utolsó erre vonatkozó vizsgálatot Horváth István végezte a kétezres évek elején vagy közepén, de elsősorban abban is a felsőoktatási migrációt vizsgálta. A trendek alakulásáról nem tudok tehát beszélni, de minden esetre nem tömeges a jelenség, még a határ mentén sem.

Ennek ellenére vannak olyan települések, ahonnan nagyon magas az áttanulók aránya. Arad megyében például problémát jelent, hogy egyetlen magyar nyelvű középiskola van, amit évről évre fel kell tölteni.


- Igen, Arad megye sajátos helyzet, egy magyar középiskola van, és a helyi magyar közösségnek a jobban szituált tagjai, ha jól tudom, elégedetlenek a minőségével. Sokan mennek emiatt akár német iskolába is.

Magyari Tivadar azt állítja, körülbelül egy nagy magyar középiskolányi diák tanul kint, 4-500 diák.

- Ha neki vannak erre vonatkozó adatai, akkor nem kevés ez a szám.

A helyszínen riportozva sokszor azzal szembesültünk, hogy a magyarországi oktatás mellett döntők nem feltétlenül itthon hiányzó szakokra mennek, hanem más okokat jelölnek meg. Vagy az oktatási rendszerek közti különbséget, vagy van, aki a román érettségit akarja elkerülni. Ön szerint mik a jellemző okok?

- Csak találgatni tudok. De a román érettségi elkerülését gondolom az egyik fő oknak, a másiknak pedig azt, hogy sokszor a diákok eleve Magyarországon képzelik el a jövőjüket. Budapesten szeretnék folytatni mondjuk a tanulmányaikat. Magyarországon tanulva pedig egyszerűbb a felvételi dosszié összeállítása. Ha itt végez valaki, akkor mindenféle különbözetit kell letennie, például nem kell külön emelt szintű érettségit letennie Magyarországon. Ha jól tudom, hetven százalékos egyezés kell a két tananyag között, hogy az itteni érettségit elfogadják. A reál tantárgyak és az irodalom esetében elismeri egymásét a két ország, de például a történelemben nem. De ezek részemről csak találgatások.

Lehet a kivándorlásnak a motorja a jelenség?

- Abszolút. Ha beindul, mondjuk Vajdaság és Kárpátalja esetében, utóbbiban hatványozottan, ha valaki a középiskolát Magyarországon végzi, kicsi a valószínűsége, hogy visszatérjen. Minél korábbi oktatási szinten lép ki egy diák, annál kisebb az esély. Azoknál, akik a középiskolát kint végzik, nagyon kicsi az esély, azoknál sem sokkal nagyobb, akik az egyetemi alapképzést külföldön kezdik. Akik doktori képzést végeznek, ott már jóval nagyobb az esély. A többségi nyelv ismerete nagy valószínűséggel sokkal hiányosabb lesz, és a társadalmi kapcsolatháló is Magyarországra mutat, ez pedig azt predestinálja, hogy tartósan is kivándoroljon.

Tehát bizonyos fokú népességcsökkenés szükségszerűen bekövetkezik.

- Kétségtelen, csak nem tudjuk a nagyságrendjét. Ha valósak a Magyari Tivadar által mondott számok, és azzal számolunk, hogy 10 000 fő az erdélyi magyar születési kohorsz, annak 60 százaléka jár magyar nyelvű középiskolába, akkor mégiscsak elképzelhető. Mert ugye a 4-500 diák a négy évfolyamra vonatkozik, akkor ez évfolyamonként olyan 100-150 diákot jelent, ami teljességgel elképzelhető.

Van-e egy erre vonatkozó politikai status quo? Papp. Z Attila szerint például a nemzetpolitika úgy működik, hogy ami az egyik oldalon veszteség, az a másikon nyereség lehet, és Budapest szempontjából nem föltétlenül baj az, ha a kivándorlás megáll Budapesten, még ha nyíltan ezt nem is illik támogatni.

- Ez a Magyarország, vagy Budapest-centrikus felfogás kétségtelen jellemzője a magyar nemzetpolitikának. Ugyanakkor szerintem ez azért ennél összetettebb. Amiben Orbán virtuális nemzetegyesítését meg lehet fogni, az az, hogy hogy a határon túli magyarokat bekapcsolja egy nemzeti humánerőforrás-gazdálkodásba. A magyar gazdaság számára és demográfiai szempontból is erőforrásként tekint a határon túli magyarokra. Eddig egyetértek azzal, amit Papp Z. Attila mond. Ahhoz azonban, hogy ebben valaki benne legyen, nem feltétlenül kell, hogy Magyarországra költözzön. Szerintem a NER meg Orbán abban gondolkodik, hogy megerősítsék az etnikai párhuzamosságot fenntartó intézményrendszert, és ez kötődjön össze intézményesen Magyarországgal. Úgyis benne lehetsz a „Kárpát haza” vérkeringésében, ha itt vagy Erdélyben. Adott esetben persze a mobilitási pályád mutathat Magyarország felé is, de ez inkább egy járulékos következmény, nem föltétlenül jelenik meg politikai szándékként.

Sok helyen azt mondták, hogy fokozódott az elmúlt időszakban a magyar diákokért való harc a határ mentén, és ez annak is betudható, hogy demográfiai csökkenés van Magyarország azon térségeiben, ahová diákokat várnak. Egy ilyen harcban mennyire versenyképesek a hazai oktatási intézmények?

- Valóban, rekrutációs szempontból a szegedi, debreceni, nyírségi, gyulai iskoláknak elemi érdekük lehet a diákszám fenntartása, és működhet ez a rekrutációs logika. Ezen a szinten így az intézményes szándék is kimutatható. A középiskolák versenyképessége szerintem a kisebbségi magyar közösségek közül leginkább Erdélyben létezik. Nyilván azzal a kitétellel, hogy vannak bizonyos esetek, de a különböző helyeken elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar nyelvű oktatás egyre vonzóbb a magyar diákok és szülők számára. Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban például olyan körülmények között is növelni tudják a beiskolázási számokat, hogy közben drasztikusan csökken a magyar gyerekek száma. Olyanok is beadják már, akik vegyes házasságban élnek, vagy korábban román iskolába íratták a gyereket. Ugyanez látszik Kolozsváron is, növekszik az arány, és szinte nulla a lemorzsolódás nyolcadik és kilencedik között.

Mi a sikerreceptek titka? Lehetne-e esetleg ezekből közpolitikát csinálni?

- Több tényezős a dolog. Egyrészt például Kolozsváron lezajlott az a folyamat, ami Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben vagy más helyeken még nem, azaz, hogy önálló intézményekbe koncentrálódjon a magyar nyelvű oktatás. Volt egy olyan félelem, hogy ez nagy aranyú lemorzsolódáshoz fog vezetni, sokan lesznek, akik a negyedekből nem tudják majd a központba hozni a gyerekeket. Minden adat azt mutatja azonban, hogy ez nem következett be. Az önálló, sajátos arcéllel rendelkező, önálló rekrutációs politikát folytatni tudó, saját erőforrásokkal rendelkező magyar iskolák vonzóbbak a magyar szülök számára, mint a tagozatok. Amúgy Erdély szintjén is van egy párhuzamosodása a magyar nyelvű oktatásnak, egyre kevesebben járnak vegyes tannyelvű iskolákba. Úgy néz ki így, hogy nincs aszimmetria a magyar és a román tagozat között, és ez (azaz az, hogy a kisebb, magyar oktatás az intézményben nincs hátrányban) vonzóbb a magyar szülők számára. A másik dolog, hogy különböző felmérések azt igazolják, hogy az erdélyi magyarok úgy gondolják, hogy a magyar nyelvű oktatás jobb, mint az országos. Itt most a percepciók szintjére utalok, az egy hosszú vita kell majd valamikor legyen, hogy ez objektíve hogyan mérhető, és mik a reális trendek ebben a tekintetben. Illetve a magyarországi támogatáspolitikának, ha van pozitívuma, akkor azok ez az: A presztízsnövelő beruházásokra gondolok. Ha arra gondolunk, például mit jelent a magyar középosztály számára az iskolák felújítása, korszerűsítése, vagy egy új magyar nyelvű óvoda Kolozsváron a Sétatéren, akkor könnyen látjuk ennek pozitív hozadékait. De nemrég voltam terepen Balánbányán is és ott is az látszott, hogy az újonnan felépített magyar óvoda itt is megfordította az oktatási trendeket. Ma a vegyes házasságban levő gyerekeket is inkább a magyar nyelvű óvodába íratják be.

Címoldali kép: a Bartók Béla Elméleti Líceum épülete Temesváron. Székely László via Wikimedia Commons

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS