2026. május 5. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kifosztották a gyimesi gyermekkórházat

Stuber György 2001. október 31. 15:19, utolsó frissítés: 15:19

Egyetlen állami rendelettel köddé foszlott a leksandi svédek tízéves gyimesi segítőmunkája. A dühödt pusztítás szinte napok alatt történt. Még a drótokat is kiszaggatták a falakból, leszerelték a villanyórákat, a bojlereket, a falakról leszedték a fűtőtesteket, felszámolták a központi fűtést, a konyhát...




Egyetlen állami rendelettel köddé foszlott a leksandi svédek tízéves gyimesi segítőmunkája. A dühödt pusztítás szinte napok alatt történt. Mire leértem Gyimesbükkre, már csak kongó, üres termek fogadtak. Csak a felmondott személyzet elkeseredett tagjaival készíthettem interjút.

A nyár elején drámai hangú, tömör e-posta üzenet érkezet Csíkszeredából, döcögő, de jól érthető svéd nyelven. Egy gyimesi leány írta. A leksandiak ösztöndíjából tanult odahaza, és szimpátiából megtanult svédül. Tőle tudtuk meg, hogy állami rendeletre megszüntetik a gyimesi kórházat, és mindent elhurcolnak belőle július elseje előtt.

Szellemileg visszamaradt gyermekek oázisa volt ez a kórház. Tíz esztendővel ezelőtt még egyike volt a szívszaggató "gyermekbörtönöknek", amelyeket az emlékezetes rémfilmnek is beillő dokumentumfilm leplezett le. Ide vittem el Hĺkan Landeliust 1990. márciusában.


Innen jött ki a következő évben, 10-15 leksandi svéd egymás vállán zokogva. És ide varázsoltak a leksandiak holland, norvég és francia segítséggel európai színvonalú gyermekkórházat központi fűtéssel, szellőző berendezéssel, hűtőgépekkel, mosógépekkel, bojlerekkel. De ami még sokkal fontosabb: a franciák a modern gyógypedagógia szellemében képezték ki a személyzetet.


Mindent elvittek, mindenkit kirúgtak

Mind a nyolcvanöt személynek felmondtak. Egyik napról a másikra szélnek eresztettek egy nyugati színvonalon képzett ápológárdát. Olyanokat, akik a gyermekeket szakszerűen masszírozták, kivitték sétálni a faluba, pszichoterápiás kezelést alkalmaztak, emberszámba vették őket.

Nemrégiben számoltam be erről a példás svéd munkáról a Magyar Ház Híradójának hasábjain. Ki sejtette volna akkor, hogy mit hoz a jövő?! Az ürügy az európai integráció. Megyeközpontokba kell koncentrálni a gyermekeket, hogy a feltételeiken javíthassanak.

Nem akadt senki, aki sírás nélkül el tudta volna mesélni a történteket. "Sehol ilyen jól dolguk nem lesz szerencsétleneknek." "Úgy orditottak az istenadták, amikor elvitték őket!" "Azóta is próbál egyik-másik gyermek telefonálni a volt igazgatónőhöz, hogy hozzák vissza őket - az egyikre ráordított valaki telefonálás közben, és egy csattanás hallatszott! Hiszem, megpallták."

"Vittek, mindent vittek, mi csak az utukba került volt!" "Senki sem tudja, hogy mit hová visznek. Nem látnak abból többet semmit az árva gyermekek." "Olyan helyre vitték ezeket a gyerekeket, ahol megközelitőleg sem tudnak olyan körülményeket biztosítani, mint amilyenek itt voltak!"

Kifosztott kórház

Deáky András, a kórház igazgatónőjének férje a tanácselnök segítségével megpróbálta megakadályozní a további pusztítást. A bútorzatot, televíziókat, a könyebben mozgatható felszerelést már elvitték. "...láttam, hogy még a drótokat is kiszaggatják a falakból, leszerelik a villanyórákat, leszerelik a bojlereket, hogy elvigyék... a falakról leszedték azokat a fűtőtesteket, amiket a svédek szereltek fel, a központi fűtést, a konyhát..."

Jelezték hogy a csempéket is leszedik. Leksandi barátaink váltig abban reménykedtek, hogy rémhírek kaptak lábra, vagy
legalább is túloznak. "Sĺ kan man bara inte göra!" Gyimesben alig sikerült rávennem magam, hogy Deakyéktól elküldjem az e-postaüzenetet: minden sokkal rosszabb, mint hittük.

A svédek mindent ajándékba, adómányként küldtek. Jogilag tehát az ajándékozott fél -- a román állam -- az csinál vele, amit akar. Hĺkan Landelius, a gyimesi korház -projekt 78 esztendős lánglelkű vezére azonban nem nyugszik bele egykönnyen a pusztításba.

A román Salvati Copiii (Rädda Barnen) főtitkárától a történteket szépítő és a valóságtól eltérő választ kapott. Ezért kénytelenek vagyunk megpróbálni EU - szinten vinni tovább az ügyet. Kilátásban van, hogy az EU Románia - felelőse személyesen utazzon Gyimesbe valamelyikünk kíséretében.


Miért az esztelen pusztítás?

Senki sem tudja, mi rejtőzik valójában az esztelen pusztítás mögött. Valami azért homályosan felsejlik, és diónyivá rántja a gyomrot, amikor az egyik volt alkalmazott elmeséli: "hatodmagával elutaztak a szintén Bakó megyei Vermesbe, hogy munkát keressenek. Elképedve hőköltek vissza, amikor meglátták az ottani állapotokat. Kintről kellet behordani a vizet, még vívezeték sem volt az épületben. Ezt a -- már nem magyar területen lévő -- kórházat meghagyták...

Jó lenne, ha nem kellene elhinni az okokkal kapcsolatos másik adalékot, de olyan valaki mondta el, akinek igazmondásáról sokszor volt alkalmam meggyőződni. Elegen, eleget kilincseltek Bákóban, Bukarestben, és elég ígéretet kaptak, de semmi vált be belőle. Egyszer a bákói tanácselnöknél járt valaki könyörögni. A könyvelőnő gúnyosan küldte el: mondja meg nekik, hogy a tanácselnök úr visszaállítja a kórházat, ha szereznek neki magyar státusigazolványt...

Moldvából hazafelé ismét megálltam Gyimesbükkön. Be szerettünk volna menni Deáky Andrással, hogy videóra vegyem az üres termeket. Zárva minden kapu, a halott csendet csak egy kutya vonítása törte meg a kórház udvarán. Elővettem a maradék kolbászvéget a kocsiból, és odaadtam a szerencsétlennek. Ki tudja, mikor evett utoljára, s mikor eszik legközelebb. Hűen őrzi szegény a semmit.

Örök igazság: hosszú távon a tisztesség győz. A leksandiak munkáját az igaz emberszeretet vezérelte. Azt pedig nem tudja megtörni az ostoba irigység. Inkább új erőt merítenek belőle. Még jobban átérzik az ottaniak kiszolgáltatottságát, rászorultságát. A hallottakra végigborzongott a leksandi gárda.

Feloldódtak a gyakorlati munkából adódó apró-cseprő ellentétek. Megújhodott összetartással, újult erővel folytatják a gyimesi segélyakciót. Isten vezérelje őket a munkájukban!


forrás:Híradó -- a SMOSZ lapja, Svédország
HUNSOR Hírfutár

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS