2025. december 18. csütörtök
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

“Az átlag-palesztinnak tele a hócipője a kvartettel, Izraellel, Amerikával”

S. Z. 2006. október 18. 14:46, utolsó frissítés: 14:16

Magyarország palesztinai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az izraeli-palesztin konfliktus főbb erővonalairól.






Az izraeli zsidó mentalitás sok tekintetben hasonlít az amerikaiakéhoz – vázolta előadása során dr. Jungbert Béla, Magyarország palesztinai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete: honfoglaló, pionír, cowboyos attitűddel egy világháborút túlélő nép virágzó, demokratikus államot épít a skorpiókkal teli sivatagban.

Ugyanakkor ennek az amerikaias attitűdnek negatív konnotációja is van – ez az ún.



“erőből való politizálás” gyakorlata.

Ez pedig ma már nem szalonképes – mondta - mivel ma már multilateralizálni, egyezkedni kell, a pisztolyt le kell tenni az előszobában és papírral, golyóstollal le kell ülni a tárgyalóasztalhoz. Ez azonban nem működik: vannak olyan kérdések, melyekről az izraeliek a palesztinokkal tárgyalni sem tudnak, nemhogy megállapodni.

A mikor a felek tárgyalóasztalhoz ülnek, bevett szokás, hogy ezeket az alapkérdéseket mintegy félreteszik: majd egyszer lesznek végső megállapodások, “final solution” – jelentik ki – és inkább pillanatnyi, könnyebben megoldható kérdésekről beszélnek. Az egyik


legkényesebb beszédtéma Jeruzsálem:

ennek a városnak a zsidó és a muszlim vallásban is fontos szerepe van. A formálisan ENSZ-fennhatóság alá helyezett városban a zsidók saját fővárosukat látják, míg a palesztinok igényt tartanak Jeruzsálem keleti részére.

“Amikor erről egy ízben zsidók közt vitát nyitottam, azt mondták nekem, mit szólnék ahhoz, ha bejelentenék, hogy holnap reggeltől nem Budapest, hanem Kazincbarcika Magyarország fővárosa?” - érzékeltette az izraeli álláspontot a nagykövet.

Az izraeli-palesztin konfliktusban a közel-keleti kvartett (ENSZ, EU, Oroszország és az Egyesült Államok) közvetít: ők dolgozták ki 2002-ben a “road map” nevű megbékélési tervet, mely három lépésben bírná rá a feleket az együttműködésre. Ez azonban


már az elején megakadt:

ugyanis a palesztinoknak nincs eszközük a terrorizmus – vagy számukra a nemzeti ellenállási mozgalom – felszámolására. Izraeltől azt kérték, hogy számolják fel az 1967 óta létrehozott illegális településeket a megszállt területeken.

A zsidó vallásnak sok formája van – vázolta a hátteret Jungbert. Van olyan zsidó felfogás, mely istenkáromlásnak tekinti a zsidó államot, mondván, hogy azt csak a Messiás hozhatja létre.

Az ortodox zsidók elsődleges élettevékenységüknek a Tóra tanulmányozását tekintik, így ők nem végeznek termelő munkát, nem fizetnek adót és nem is hadkötelesek egy olyan országban, mely állandóan háborúban áll, és ahol szükség esetén félmillió embert lehet mozgósítani. Ezen kívül van egy cionista kategória: ők azt vallják, hogy fegyverrel meg kell szerezni azt a területet, melyet


nem az ENSZ, hanem az Úristen adott

a zsidóknak, a Földközi-tengertől a Jordán folyóig. “Van egy Budapestről elszármazott barátom, aki egy ilyen közösségben él – mesélt Jungbert. - Amikor nála jártam, mindenáron meg akarta mutatni a hálószobáját. Amikor beléptem, felemelte a paplant: ott volt egy pisztoly meg egy géppisztoly.

«Itt alszom középen, a két gyerek a másik szobában, balra az asszony, jobbra a géppisztoly» - mondta. Így alszanak, így élnek, így járnak dolgozni. Be van osztva a közösségben, hogy melyik két apa viszi úszni a gyerekeket. A tengerre amerikai segélyből vásárolt páncélozott autón mennek. Ez is mutatja a gondolkodást, habitust: vállalja, hogy géppisztollyal alszik, a vécére sem megy fegyver nélkül.”

A 750 ezer cionista telepes – ha a kvartett döntése értelmében ki kell vonulni – akár az izraeli hadsereggel szembeszáll, mondván, hogy


ők Úristennel tárgyalnak,

nekik más fórum nem kell. Márpedig ha ők nem vonulnak ki Ciszjordániából (West Bank, a Jordán folyó nyugati partja), akkor nem lehet palesztin államot csinálni, a palesztinok pedig azzal tiltakoznak, amivel tudnak. Ha robbantanak, akkor azt a világ terrorizmusnak mondja, holott más eszközük nincs – mondta Jungbert, egyszersmind elítélve az izraeli civilek ellen irányuló palesztin erőszakos cselekményeket.

“Mit lehet tenni? Demokratizálni kell, csináljunk választásokat” - folytatta a konfliktus főbb stációinak a felelevenítését a diplomata. A választásokat meg is tartották, csakhogy a szélsőséges iszlamista Hamász nyert.

“Azt mondjuk, hogy «nem így gondoltuk». A terrorista nem lehet demokrata. Akkor most mit kell csinálni? Mi Európában azt gondoltuk, az lenne a megoldás, hogy ne démonizáljuk egymást. A Hamásznak is van reform-szárnya, hassunk rájuk, a Hamász-aktivistákat ne úgy láttassuk, mint álarcos embereket, akik


bombákkal a zsebükben futkosnak

az utcán. A Hamásznak vannak olyan képviselői, melyek Nyugat-Európai egyetemeken szereztek diplomát. Ramalláhban a polgármester nemhogy keresztény, de ráadásul nő, aki a Hamász támogatásával nyerte meg a választásokat. A Hamász karitatív ellátórendszert is létrehozott, melynek köszönhetően több százezer ember tud ma naponta egyszer enni. A Hamásznak köszönhetően van gyógyszerellátás, és iskolákat is működtetnek.

Ami pedig a merényleteket illeti, a Hamász szervezetként 2004 óta nem követett el terrorakciót. A terror-cselekményeket a Hamászból és az úgymond demokrata Fatahból egyaránt kiszakadt aktivisták követik el. ”

Az EU-álláspont tehát az, hogy nem ún. “preventív likvidációval” kell felszámolni a Hamász-vezetőséget, hanem


a reformszárnyat kell erősíteni.

Az átlag-palesztinnak már tele van a hócipője a kvartettel, Izraellel, Amerikával, az emberek békességet, csendet, élelmet és a holnapi nap biztonságát akarják – számolt be a diplomata.

A nyugati világ által mérsékeltnek tartott Fatah választási veszteségét a korrupció okozta: “Mindent elloptak. Támogatást kaptak arra, hogy szedjék rendbe az utakat választások előtt: számlákkal bizonyítható, hogy a 6 millió dollárból 300 ezer jutott el a vállalkozókhoz. Ma 75 korrupciós ügyben folyik eljárás Fatah-vezetők ellen. Ez a szekuláris, világi, nem terrorista erő, amit a Hamásszal szemben akarunk vissza” - így a nagykövet.

Bár a palesztin társadalom nem annyira iszlamizálódott, mint a szomszédos országokban, ez az iszlamizációs folyamat megindult: a libanoni háború alatt a Hezbollah-vezető


Naszrallah sejk harci indulóját

már megafonon sugározták a palesztin területeken. Mindezt annak ellenére, hogy a palesztinok szunniták, a Hezbollah pedig síita szervezet.

Jungbert az izraeli biztonsági falról is beszélt: ez sokak számára csupán egy kerítés, ami időnként elválasztja a szembenálló feleket. Ez azonban nem fedi a valóságot – így a nagykövet – ez egy 6 méter magas fal, bár valóban vannak szakaszok, ahol ez kerítés.

A fal a legtöbb esetben nem a nemzetközi megállapodásban kijelölt határvonalon halad, hanem a megszállt területeken. Ráadásul ez nem egy folyamatos vonal, hanem helyenként többszörösen megy, mivel amellett, hogy egy területet zár le, az illegális zsidó telepeket is védeni hivatott. És nem feltétlenül csak zsidókat választ el palesztinoktól, hanem a paleszin közösségeket is elválasztja egymástól.

A kritikákra adott izraeli válasz markáns: amióta megvan a fal, a sikeres merényletek száma a töredékére csökkent. Ha ez az ára, hogy a palesztinok ne öljék a zsidókat, akkor ez van. Izrael pedig


mindenkivel szemben megvédi polgárait.

Mereven elutasítja az “arányos válaszcsapás” elvét, azzal érvelve, hogy amikor egy országot a létében fenyegetnek, akkor nem lehet szó ilyesmiről.

Jungbert szerint ennek a doktrínának köszönhető, hogy amikor 2006 júniusában a palesztinok (terroristák, fiatal suhancok vagy szabadságharcosok, ahogy tetszik - mondta) két izraeli katonát megöltek, egy tizedest pedig elraboltak, Izrael 210-220 áldozatot követelő válaszcsapást mért Gázára.

Szétzúztak hat hidat és egy, az egész gázai övezetet ellátó áramgenerátort, mely másfél millió embernek ad villanyt. A gázai övezetben meleg van, szennyezett a levegő. A kórházakban a krónikus betegek meghalnak. A világ segítene, de az egyedüli határátkelőhelyen, ahol a segélyek bejuthatnak, biztonsági okok miatt


nem engedik át azokat.

Jelenleg a közel-keleti megbékélés holtponton áll. Megoldást jelenthet a Szaúd-Arábia által előterjesztett, ún. Abdullah-béketerv: ennek keretén belül Izraelnek vissza kellene vonulnia az 1967 előtti határai közé. Tehát ki kellene üríteni a megszállt területeket, át kellene adni Jeruzsálem keleti felét, a palesztin menekültek kérdését rendeznie kellene és ki kellene ürítenie a Golán-fennsíkot. Ha Izrael mindezt teljesíti, akkor az összes arab ország elismeri Izrael létjogosultságát.

Izrael létjogosultságának az elismerése azért fontos – mondta Jungbert – mert a történelem során sokszor a zsidók puszta léte vált kérdésessé. Emiatt ők más történelmi realitással rendelkeznek, és így formális garanciákat kérnek arra, hogy az államuk fennmarad.

Alapvetően a Hamásszal is az a baj, hogy nem ismeri el Izrael állam létét. Az Európai Unió – bár az Egyesült Államokhoz hasonlóan a Hamásszal nem tárgyal –


a kormány megkerülésével folytatja a segélyezést,

közvetlenül a támogatottaknak utal pénzt, közös fejlesztési projekteket kezdeményez, illetve orvosi segítséget nyújt.

A palesztin állam létrehozásának azonban jelenleg nincsen politikai realitása – mondta Jungbert. Izraeli részről egy ultrabaloldali törpepárton kívül nincsen támogatottsága annak, hogy a megszállt területeket kiürítsék és átadják. A palesztin állam működését pedig – ha az létrejönne – nagyban korlátozná az, hogy gyakorlatilag átjárás nélküli szigetekből állna.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS