Kösz, nem kérünk a normalitásból! – Normalitate? Nu, mulţumim!
G. Á. 2006. november 17. 13:14, utolsó frissítés: 12:39A diszkrimináció ellen vonultak fel a Kristályéjszaka apropóján civilek, aktivisták, punkok Bukarestben. De miért a nagyszámú rendőr, #b#miért a kendő az arcok előtt#/b#, és honnan jutott eszükbe pont a diszkrimináció? #b#[háttér]#/b#
A diszkrimináció ellen tiltakozva egy körülbelül háromszáz fős csoport vonult fel Bukarestben november tizedikén. A demonstráció szervezői közt voltak informális csoportok, különböző civil – nőjogi, roma, sajtófigyelő és más – szervezetek, és a tüntetésen részt vett a témában illetékes állami szervezet, az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD) elnöke is.
A tömeget nagyrészt fiatalok (néhány sajtóbeszámoló szerint: kamaszok) alkották. Szivárványszín és anarchista zászlókat lobogtattak, a transzparenseken ez állt: Mindenki normális! Le a diszkriminációval!; Mindenki különbözik – mindenki egyenlő! Sokan fekete csuklyát viseltek, s a résztvevők nagy része kendővel takarta el az arcát. A tüntetés a bukaresti polgármesteri hivatal beleegyezésével zajlott, a demonstrálókat rendőrkordon biztosította.
De miért a nagyszámú rendőr, miért a kendő, és honnan jutott eszükbe
pont a diszkrimináció? A „diszkrimináció-ellenes felvonulás” meghatározást azért választották a szervezők, mert ezt gondolták a sajtó felé legkönnyebben kommunikálható változatnak. A meglehetősen általános jelszó ennél konkrétabb viszonyokat takar. Ezek kibontását a kályhától kezdem: az esemény egyik apropóját november 9. adta. 1938-ban ezen a napon tört ki Németországban az első zsidóellenes pogrom. Ma a Kristályéjszakát a holokauszt kezdőpontjaként, s ennek nyomán a nemzetközi fasizmus elleni napként tartják számon.
A MÚLT
A holokauszt romániai áldozatainak szánt emlékmű alapkövét idén október 9-én tették le, s ezt a napot nyilvánították a román holokauszt áldozatai napjának. A román állam, három generációval az 1940-43-ban történtek után elismerte történelmi felelősségét többszázezer zsidó és roma üldözéséért és meggyilkolásáért.
A román holokausztról készült végső jelentés szerint 280 ezer román, 380 ezer ukrán zsidót, és 11 ezer romát öltek meg vagy hurcoltak halálra Romániában és a román fennhatóság alatt álló területeken Antonescu marsall diktatúrája alatt.
A román fasizmus – hasonlóan más európai fasiszta mozgalmakhoz – az első világháború utáni gazdasági, politikai és ideológiai krízisben született meg. „Főszereplői”a vasgárdisták voltak: a Vasgárdát, másképp Mihály Arkangyal Légióját 1930-ban hozta létre Corneliu Zelea Codreanu, és ő is vezette 1938-as haláláig. A Vasgárda működésének tetőfokát a második világháborúban, az Antonescu-rezsim alatt érte el, akkor Horia Sima vezette.
A román fasiszta mozgalmat – más európai mozgalmakhoz hasonlóan – az erőszak, antiszemitizmus és szélsőséges nacionalizmus jellemezte. A közös tulajdonságokon túl a hazai fasizmus sajátossága volt, hogy az ortodox kereszténység beépült a Vasgárda struktúrájába és politikai tanításaiba. Ez elsősorban a vidéki lakosság meggyőzését szolgálta. A fasiszta propaganda fontos eszközét jelentették a vallási hivatkozások, a Vasgárdához kapcsolt „csoda”-várakozások, a miszticizmus, a közös imák, vallási énekek és körmenetek.
A JELEN
A 2000-ben létrejött Új Jobboldal „Keresztény Fórum” (Forumul Creştin Noua Dreaptă) a légiós doktrínából eredezteti magát, a vasgárdisták legitim utódjaként lép fel, és igyekszik meghonosítani Zelea Codreanu, „a Kapitány” kultuszát. A fórum harcol a kommunizmus, a szexuális kisebbségek, az abortusz, a nem keresztény vallási felekezetek, a magyar kisebbség autonómiája, az EU, a NATO, az idegen (külföldi) kulturális befolyások ellen.
Ezekkel szemben a föld és a hagyományok védelmét szolgálja, és követeli Nagy-Románia (a második világháború előtti Románia) határainak visszaállítását, azaz a Pruton túli Besszarábia visszacsatolását A román Új Jobboldal része a Falange Europene-nek, egy szélsőjobboldali csoportokat tömörítő nemzetközi szervezetnek.
A diszkrimináció ellen tüntetők szerint az Új Jobboldal nem hivatalos kapcsolatban áll politikai szervezetekkel, többek között a Gigi Becali vezette Új Generáció Pártjával, a PNG-vel, továbbá vallási szervezetekkel, köztük a Román Ortodox Egyházzal (BOR).
Nem beszéltünk még egy csoportról, amellyel ugyancsak létezhetnek különböző típusú kapcsolatok. A román futballhuliganizmus keménykedésben nem marad el a többi nemzetétől, sőt, 2005-2006-ban kiemelkedő eredményeket ért el. 2005-ben, több rasszista incidens után, Lennart Johannson, a FIFA elnöke aggodalmát fejezte ki
a bolgár és román lelátókon uralkodó rasszizmus miatt.
Néhány nappal később a FIFA megnövelte a rasszista incidensekért járó büntetést a Steaua-Shelbourne meccsen, és a bukaresti Ghencea stadiont, a Steaua bázisát bezáratta a következő FIFA meccs idejére. (A Steaua 96%-ban ma Gigi Becali tulajdona, aki politikusként reklámozza magát az amúgy nemzetközi kupákban is sikeres csapat révén; a szurkolók és a tulajdonos viszonyáról bővebben: Focibox – szurkoló kritizált, az elnök ütött).
Ez volt az első alkalom, hogy egy stadiont a FIFA rasszizmus miatt bezáratott. A dolog nagy vihart kavart a román sajtóban. 2005 októberében a Steaua és a Rapid döntőjén „Romániának egyetlen esélye van: zéró tolerancia” transzparenst emeltek a szurkolók a magasba, és azt skandálták „zárjatok csak be, utáljuk a cigányokat” .
Idén év elején a kormány civil nyomásra elfogadott egy sürgősségi rendeletet, ami a rasszizmus terjedését hivatott megállítani a stadionokban . Februárban a román futballszövetség (FRF) először küldött képviselőt a világszövetség, a FIFA Együtt a Rasszizmus Ellen konferenciájára.
A futballhuligánok és a politika közti kapcsolatokról sok pletyka terjeng, akárcsak a vallási, politikai és civil szélsőjobb együttműködéséről.
Egy közös nyilvános akciójuk legalábbis volt:
idén június 3-án közösen vonultak fel Bukarestben, mint mondták, a normalitásért, az ugyanarra a napra szervezett GayParade ellen.
Tavaly ugyanezen alkalommal csak skandálás volt a meleg felvonulás alatt (bővebben: Homoszexuálisnak nem jár csendőr), idén az ortodox egyház, az Új Generáció Pártja, a „George Becali” keresztény alapítvány, az Altermedia Egyesület és más civil szervezetek ellen-felvonuláson vettek részt. A tüntetők körülbelül háromszázan voltak, köztük az Új Jobboldal tagjai, akik kelta keresztes zászlókat lobogtattak.
„Nem akarunk a buzik nemzete lenni!” – skandálták. Az ortodox egyház fekete ruhás apácákat vonultatott fel, a menet ikonokat és feszületeket hordozott. A Piaţa Unirii-re érve a GayParade résztvevőit a bukaresti futballrajongók ellenséges megnyilvánulásai fogadták – kiabálás, tojásdobálás, verekedés: utóbbit a tüntetést biztosító rendőrök leállították. A parádé feloszlása után hat onnan távozó embert megvertek a metrón; a támadókat azóta a rendőrség elfogta.
CIVILEK, AKTIVISTÁK, PUNKOK. AZ AKCIÓ
Ezek voltak a friss „diszkrimináció-ellenes” tüntetés előzményei. A másik előzmény pedig az, hogy egy újabban beindult erjedésnek köszönhetően olyan nagyobb civil szervezetek, mint az Academia Caţavencu szerkesztőségéből kinőtt Sajtófigyelő Egyesület (Asociaţia Pentru Monitorizarea Presei) kommunikálni kezdtek informális aktivista csoportokkal.
Mint elmondták, az együttműködés célja mindkét oldalon elmozdulni a direkt akció felé. Egy másik szcéna, ami bekapcsolódott a szervezésbe, és a létszám meg a látvány szempontjából az akció meghatározó részévé vált, az anarcho-punk hálózat, ami a koncertszervezésen és fanzinkészítésen túl egyre inkább politikai ágensként értelmezi saját magát.
Nyugati minták alapján ezek a csoportok nagyon gyorsan sajátítanak el olyan mozgalmi know-how-kat és témákat, amelyek a román hivatalos civil szféra számára még újak, ezért erősebb, elfogadottabb partnerekként léphetnek fel az itteni civilekkel szemben, mint tehetnék azt nyugaton. A tüntetés look-ja, a skandált jelszavak, az Underworld klubban tartott utó-koncertek az ő hozzájárulásuk eredménye. A civilek érdeme elsősorban az engedély megszerzése, a rendőri biztosítás
és a sajtó-kompatibilis tematizáció.
A felvonulás többé-kevésbé nyugodtan zajlott. Skandálható jelszavakból kissé hiány volt, a sípok, dobok, kukoricával töltött PET műanyagpalackok azonban jól működtek. A „nu vrem să fim un neam de poponari” („nem akarunk buzi nemzet lenni”) újjobbos jelszóra a tüntetők azzal feleltek, hogy „nu vrem să fim un neam de legionari” („nem akarunk légiós nemzet lenni”).
Egy utcai zenész bácsi a skandáló-doboló tömeg közeledtétől megihletődve előkapta a hegedűjét, és eljátszott egy román népdalt, csak úgy támogatásképpen.
Gyakrabban lehetett volna szórólapokat osztogatni, többet kommunikálni az amúgy is közvetlenül kérdezősködő bámészkodókkal. A fotósok a látványosságot hiányolták: a tömeg fele a járdán, fele az utcán vonult, állandóan megakadtak a parkoló autókban, nem lehetett mutatós tömegjeleneteket lekapni, és a punk-dizájnokon és eltakart arcokon kívül nem volt más vizuális szenzáció.
A kiáltvány, amit a legtöbb kérdezősködő és újságíró a kezébe kapott, arról beszél, miért van szükség antifasiszta akcióra ma.
Úgy tűnhet, a fasizmus már a múlté – azonban az emberek közti megkülönböztetés formájában ma is él. A „normális” és „nem normális” emberek közti különbségtétel állítólag magától értetődő elvek szerint történik, mi azonban nem fogadjuk el ezt a ránk erőltetett normalitást – így a manifesztum. Azért szerveztük ezt a tüntetést, hogy felhívjuk a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek itt vannak körülöttünk, de nem létezik róluk közbeszéd:
az intolerancia, diszkrimináció, gyűlölet, xenofóbia, tekintélyelvűség.
A rasszizmus, homofóbia, szexizmus nem egy titkos fasiszta összeesküvés terméke, hanem része annak a kultúrának, amiben élünk. El kell kezdenünk egy másik kultúrát építeni – mondja a manifesztum. A tiltakozás mellett külön hangsúlyozza, hogy a tüntetés funkciója egymáshoz közelíteni az informális aktivistákat és a civileket: „Az első lépés lenne ez a társadalmi aktivizmus egy komplexebb hálózata felé.”
A felvonulás után az Underworld klubban három filmet vetítettek az oda begyűlt tömegnek: egy dokumentumfilmet a roma holokauszt túlélőiről, egy bukaresti aktivista által készített filmet a GayParade körülötti cirkuszról, és egyet az új orosz szélsőjobbról.
Egy rögtönzött pultnál romániai anarcho-punk kiadványokat lehetett kapni. Az esti koncerteken sok fellépő volt, nem csak punkok, mégis a Pavilionul 32 politikai szövegeiről híres temesvári punkegyüttest emelném ki – valószínűleg a legtöbb közönséget is ők vonzották. A Pavilionul egyik szövege a kiáltvány mottójaként is szolgált.
Az akció idején jelentősebb konfliktus nem történt,
viszont a gyülekezés ideje alatt verekedés tört ki, három punkot bántalmaztak, egynek közülük betörték a fejét. Később egy kereszteződésnél egy kamerával vártak a felvonulókra – a tüntetők szerint – az Új Jobboldal tagjai. Ezért voltak praktikusak a kendők.
A demó az értékelés szempontjából közepes, a megjelenés szempontjából a közepesnél jobb médiavisszhangot kapott (az állami tévé egy részét élőben közvetítette).
Az értékelések szerint a fő törésvonal a tüntetők deklarált célja és megjelenése közt húzódik: szépek az emberi jogi célok, de nem minden újságíró biztos benne, hogy pírszinges, pirosra festett tarajú emberekkel együtt akar-e kiállni az emberi jogok mellett. Meg hát az Új Jobboldal saját elnyomatásával kapcsolatban ugyancsak az emberi jogokra hivatkozik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
