Jól fizető exportcikk a kéksisakos
Pirityi Sándor/MTI 2008. március 19. 13:19, utolsó frissítés: 10:14Manapság már afrikai és ázsiai államok adják a legtöbb kéksisakost. Megéri: egy-egy katona után havonta ezer dollár esik be a szegény országoknak. #b#Az ENSZ-békefenntartás 60 éve, bónusz: elkúrt missziók.#/b#
Idén ünnepli az Egyesült Nemzetek Szervezete – talán jobb csak megemlékezésről beszélni – az 1948-as izraeli-arab tűzszünet betartásának ellenőrzésére hivatott békefenntartó erő bevetésének, ezzel nemzetközi békeműveletei megindításának 60. évfordulóját.
Az első ENSZ-békeművelet keretében 36 "kéksisakos megfigyelő" érkezett a Közel-Keletre, ahol azonban mindmáig nem valósultak meg a békéhez, a toleranciához, az önmérséklethez fűzött remények.
Ma – váltakozó sorrendben – Banglades, Pakisztán, India, Jordánia, Nepál, Etiópia, Nigéria, Ghána, Uruguay, Dél-Afrika adja a legtöbb kéksisakost a világszervezetnek, országonként 2000-9000 főt,
az északi félteke nagyhatalmai sehol sincsenek...
Ha az ENSZ békefenntartó tevékenysége periodikus hanyatlást mutat, ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a legjelentősebb tagállamok vonakodnak azt támogatni pénzügyileg, politikailag és logisztikailag. Mivel azonban e tevékenység szükségessége nem csökkent, mások vették át számos esetben a kezdeményezést.
Tanulságos például szolgáltak az 1993-1998 közötti évek, amikor a katonai és polgári ENSZ-békefenntartók száma 80 ezerről 14 ezerre esett vissza, jóllehet világviszonylatban a konfliktusok száma nem csökkent. A tennivalókat jobbára regionális és szubregionális szervezetek, alkalmi koalíciók, sőt egyes államok vették át.
A háttérben szerepet játszott, hogy a világszervezet Alapokmánya nem pontosította a vonatkozó munkamegosztást a regionális szervezetek és az ENSZ között, így
az illetékességek ad hoc alapon
vagy a válságok jellegétől függően alakultak ki. A Biztonsági Tanács illetékességét aláásta, hogy az Egyesült Államok olyan stratégiai látásmódot kölcsönzött a NATO-nak, hogy megkerülheti a BT-t, különösen várható orosz és kínai vétó esetén, amikor nem önvédelmi jellegű fellépésről van szó.
A világszervezeti békefenntartás egyik regionális jellegzetessége, hogy zömmel Afrikára összpontosul, ahol az utolsó másfél évtizedben
több mint nyolcmillió áldozatot
szedett a konfliktusok sorozata. Ami a dimenziókat illeti, a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol három és fél millió emberéletet követeltek a fegyveres zavargások, 2,5 millió négyzetkilométernyi területen fekszik, ami az egész bővített Európai Unió területe 70 százalékának felel meg. (Kétszázötven Koszovó férne el Kongóban.)
Ebben az országban azonban csupán 17 ezer "kéksisakos" és rendőr tevékenykedik, jóval kevesebb, mint amennyi Koszovóba került.
Ami az ENSZ-békefenntartók nemzeti-kontinentális megoszlását illeti, ennek a fonákságnak egyik magyarázatát az egykori "harmadik világ" mai állapotában kell keresni.
Nem ok nélkül állapította meg Linda Polman a The Guardian 2004. február 17-i számában: "A szegény országok
szívesen küldik katonáikat veszélyes helyekre,
számukra a békefenntartás hasznot hajtó üzlet. Otthon a katonák pénzbe kerülnek, kéksisakosokként viszont pénzt hoznak: katonánként és havonta mintegy ezer dollárt. A kéksisakosok exporttermékekké váltak."
Az angol lap elemzője írásában azt feltételezte, hogy az Egyesült Államok katonai vezetése főként saját érdekeinek védelmét tartja szem előtt. George Bush elnökjelöltként 2000 októberében azt ígérte, hogy ha megválasztják, katonai beavatkozásokkal kapcsolatos vezérelve az lesz, vajon "érdekünkben áll-e majd a beavatkozás".
A Szovjetunió először 1973-ban küldött ilyen minősítésű katonai megfigyelőket külföldre, mégpedig a Közel-Keletre, Oroszország pedig 1992 áprilisától kapcsolódott bele a világszervezeti békeműveletekbe. Felfigyeltek arra, hogy bár ez a részvétel igen költséges,
a legkülönbözőbb reklámozásra kínál lehetőséget.
Demonstrálni lehet egy ország eredményeit, emberanyagának, haditechnikájának kvalitásait az "ENSZ-piacon", amely az ezredfordulón átlépte az évi hárommilliárd dolláros "békeműveleti költségküszöböt".
Mindez nem jelentette azt, hogy a Kreml túlzásba vitte volna világszervezeti vállalásait. Moszkva 1992 tavaszán úgy döntött, hogy 900 főt vezényel a volt Jugoszlávia területén tevékenykedő ENSZ-békeerőkbe. Ez az orosz kontingens 1996-ban érte el a maximális létszámot 1600 fővel, ebből 1340 fő tevékenykedett Bosznia-Hercegovinában, kivonásuk 2003. június 14-én zárult.
Borisz Jelcin elnök parancsára 1999. június 12-én a bosznia-hercegovinai ENSZ-erőkből 400 orosz katona "áttelepült" Pristinába, két hét múlva Moszkva 3600 orosz békefenntartó Koszovóba vezényléséről döntött, küldetésük - amely évente 30 millió dollárt emésztett fel – 2003. július 24-én ért véget.
A 21. század első évtizedében már csupán jelképes orosz békeerő – 40-114 fő – tevékenykedett Sierra Leonéban, Burundiban és Szudánban.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
