Ha feldobják, Boc, ha leesik...
2008. június 02. 16:01, utolsó frissítés: 14:55Hangulatképek: három város, egy repülő polgármester, sok és felesleges titkolózás, művirágos "sajtóiroda" és plakátszaggatás. #b#[sok fotóval]#/b#
KOLOZSVÁR
Ha feldobják, Boc, ha leesik...
Kolozsváron a TIFF-re és a választásokra is kellett figyelni, Réka a Repcsiből rohant át a PD-L székházhoz, épp időben, hogy lekapja az örömükben tomboló szimpatizánsokat. Boc ezúttal nem esett le – nem úgy, mint azon a róla keringő YouTube-os videón, ahol egy beszélgetőműsor vendégeként éppen kimegy – kimenne – a pódiumra, de eltűnik a süllyesztőben.
A többieknek a bázis: a szerkesztőség. Nagyjából ki sem mozdulunk, párhuzamosan telefonálgat mindenki. Hogy hová? Minden olyan megyébe, ami nem Marosvásárhely és nem Udvarhely: ott ugyanis kiküldött tudósítóink figyelnek a történésekre. 21:00-kor a tévé képernyője előtt váltjuk egymást, Bukarest, Kolozsvár exit pollok, ezután le kell vadászni a többieket, nagyjából hírügynökségekről, Hotnewsról, aztán telefonálgatás újult erővel.
Vasárnap lévén minden zárva a környéken, éhezni azonban nincs idő, Gézának adok egy almát, éjfélre sört tartalékolok, de persze nem éri meg a holnapot. Forrókávézni sem tudunk, a csapból hideg vízzel kevergetjük a nesszet, aztán jön Ági mint moral support, de nemcsak: az ő jóvoltából sajtburgereket majszolhatunk két telefonhívás között.
Mire megvannak az első részeredmények, a jeges kólában is elolvad a jég, Nagy András régi száma nem működik, egy álmos férfihang alig tudja kinyögni éjjel egykor, hogy téves kapcsolás. Legalább ő se alszik most, kárörvendünk kórusban. 2-kor ér véget a műszak, a görkoripark furán kihalt, sehol egy lélek. A PD-L székházban azonban hajnalig áll a bál, spontán tódulnak be az emberek a Deák Ferenc utcából.
MAROSVÁSÁRHELY
Összegyűltek, szétrebbentek, titkolóztak
Az RMDSZ kampányközpontjában, a Bernády házban egy dolog nagyon rendben volt ezúttal, és az az internet. Ez azért annyira fontos, mert legutóbbi ottjártunkkor, az EP-választáska alkalmával egy adott ponton a wireless, a Zappos netünk és az Orange-os netünk is csütörtököt mondott. Bónuszként volt három PC is az irodában, Office-csomaggal, Photoshoppal felszerelve, ez már olyannak tűnt, mintha virággal vártak volna.
A politikusokra és a kampánycsapatra sajnos a túlzott és felesleges titkolózás volt jellemző. Marosvásárhelyi adatokat inkább nem akartak közölni, és minden más másodlagosnak tűnt. Az idő teltével azonban le lehetett olvasni az arcokról, hogy egyre kevesebb az esélye Borbélynak, és ez az ott tartózkodó közel félszáz emberre is rányomta a hangulatát.
A részvételi arányokat még csak-csak közölték velünk suttogva a kampánystáb tagjai, de választási eredményekről sehol semmi. Az RMDSz egyik sajtósa este 11 után lehozott ugyan egy nyomtatott oldalnyi eredményt, de ezt speciel az MTI tudósítójának adta oda, mintha mást nem is érdekelne.
A politikusokat hiába is kérdezte az ember, a válasz standard "nem tudom" volt, kivéve Kovács Pétert, az egyetlen "nemhivatalos" információforrást, aki hajlandó volt többször is is kisegíteni a kétségbeesett sajtósokat.
Aranyos volt látni, hogy urnazárás környékén több civil is bejött a székházba, egyszerűen mert nem bírták otthon kivárni az eredményeket. Amelyek, a vásárhelyi eredmények tükrében, számukra voltak a legtragikusabbak.
Az előtérben egyébként kávé, ásványvíz és sós keksz várta a sajtósokat, sőt, alkalomadtán még kóla is akadt. A kampánycsapat és a politikusok ehhez képest energiaitalon éltek.
SZÉKELYUDVARHELY
Sajtószoba Nemtudom City házasságkötő termében
Ide-oda ingázgatás a nagy semmiért Nem Tudom Cityben – ezzel a mondattal le is lehetne írni a székelyudvarhelyi tudósításomat. Soha nem válaszoltak még annyian vállvonogatással egy délután alatt olyan egyszerű kérdésekre, mint: hol is van a székház? Lesz sajtótájékoztató, és mikor? Lejön a sajtószobába XY jelölt? Van internet? Mikor lehet az első eredményeket tudni? Egyáltalán, mi az, amit biztosan lehet tudni?
A válaszok – annak ellenére, hogy tartalmukat tekintve ugyanazok – igen változatosak, idézek párat: “Ön sajtós? Hűha, ma már volt egy újságíró itt!” “Mi az a sajtószoba?” “A jelölt nem tudjuk hol van.” “A polgármester úr perceken belül megérkezik, és akkor lejön a sajtószobába találkozni önökkel.” “Na várjon, megkérdem, hátha tudja valaki.” “Jöjjön vissza később.” “Felmehet ha akarja, de nincs ott senki.” “A telefon sajnos foglalt.” “Ha most sem megy a wireless, akkor nem tudom mit kell csinálni.” “Nincsen jel? Nahát, nem értem mi történik!” “Uram, legyen pici türelme!” “Majd szólok, viszlát!” “Nem tudom megy-e az a konnektor.” “Nem tudom ki tudja, talán próbálja meg a másik szobában.” “Gőzöm nincs.” “Várj, visszahív.” “Kinyomott, sajnálom.”
Tehát adott a város, ahol elvileg véres csata kellene dúljon az RMDSZ és az MPP közt. A transindexes újságíró laptoppal, wireless-el, Zapp-modemmel, telefonszámokkal és kismillió egyéb kütyüvel leutazik: egy álmos kisváros várja, ahol az egyedüli említésre méltó esemény, hogy egyszercsak elered az eső. Ja és győz az RMDSZ, de eziránt szemlátomást csak egyetlen asztaltársaság érdeklődik: egy srác a mobiljáról olvassa fel a havereknek a trindexes híreket úgy éjféltájban a kocsmaasztalnál, majd harsányan kommentálják az eseményeket.
A semmi csúcsa a polgármesteri hivatal esketőtermében berendezett “sajtószoba”. Erről már lehet itt olvasni, a hírhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy a délután kafkai fílingje itt tetézett: ott áll a tudósító abban a teremben, ahova elvileg ezer forrásból kellenének érkezzenek az infók, a telefonok szakadatlanul kellene csörögjenek, újságírók bazmegeljenek, operatőrök pofázzanak a szerkesztőkkel, tévébemondók izguljanak, a politikusok pedig a sarokban ácsingáljanak várva hogy megszólítsa őket valaki.
Tehát van ez a terem, ahol ha az ember lép egyet, akkor megcsikordul a parkett, nyolcvanas évekbeli diszkóslágereket játszik a rádió, egész guszta művirágok állnak a közjegyző gigantikus íróasztalán, és akkor a két unatkozó újságíró egymásra néz, hogy na mit csináljunk itt? Házasodjunk össze!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
