Antal Árpád: az MPP-nek köszönhető, hogy gyorsult a reform az RMDSZ-ben
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea
2008. június 24. 10:09, utolsó frissítés: 2008. június 23. 17:06
Sepsiszentgyörgy új polgármestere a megegyezésről, Tusványosról, az RMDSZ-en belüli ellenzékiség átértékeléséről beszél, és kiderül, egy polgármesternek is rossz, ha nincs mozi a városban. #b#[kommentekkel]#/b#
Megalakult a sepsiszentgyörgyi tanács június 20-án, Antal Árpád, a város új polgármestere letette az esküt. A fiatal RMDSZ-es képviselővel ebéd után találkoztunk a Szentgyörgy-pincében, a tanácsban a legtöbb mandátumot szerzett Magyar Polgári Párt képviselőivel folytatott tárgyalása előtt.
Hétfőn egyébként a sepsiszentgyörgyi városi tanács Bálint Józsefet, a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi elnökét és Sztakics Éva korábbi RMDSZ-es alpolgármestert választotta alpolgármesternek – interjúnk a hétvégi egyeztetések előtt készült.
>> MPP-RMDSZ témadosszié a Tématop.ro-n >>
Transindex: – Hogyan látod a tanácsosi csapatot, milyenek lesznek az együttműködés esélyei? Sikerül-e olyan alpolgármestereket választani, hogy ne csak a különböző politikai alakulatok akarata teljesüljön, hanem a város, az emberek érdekei is számítsanak?
Antal Árpád: – Ha most végignézek a huszonegy emberen, akkor alapvetően négy csapatot látok: egy MPP-csapatot, egy RMDSZ-est, a román pártok szövetségének csapatát, és a román független jelöltét, aki egyedül alkot „csapatot”, hiszen a román pártok összefogásával szemben indult, de majdnem annyi szavazatot kapott egyedül, mint a pártszövetség. Nyilván látszik: négy különböző csapat van, de hiszem azt, hogy a választási kampány után egy-két hónappal már nem lesznek ilyen egyértelműen elkülöníthetőek egymástól.
Meggyőződésem, hogy minden egyes tanácsosnak az az érdeke, hogy Sepsiszentgyörgy virágzóbb, élhetőbb legyen. Ennek érdekében sok mindent félre kell tenni, nekem is, a tanácsosoknak is. Meg vagyok győződve arról, hogy a jó kezdeményezéseket mindenki meg fogja szavazni, függetlenül attól, hogy milyen pártszíneket képvisel a tanácsban.
Mi ad okot erre az optimizmusra? Egyáltalán, milyen stádiumban vannak a tárgyalások az alpolgármesterek személyéről?
– Ma délután találkozunk, éppen ezért lepődtem meg azon, hogy az MPP frakciója már ma (szerk. megj. pénteken) ragaszkodott ahhoz, hogy ne vegyük le a napirendről ezt a pontot, hiszen nem volt semmiféle egyeztetés eddig.
A ma délutáni találkozó hangulatát rontja, hogy míg a választási kampányban arról beszéltek: az egyik alpolgármesteri tisztség az RMDSZ-nek jár, a másik pedig az MPP-nek, rögtön a választások után azt mondták, mindkét alpolgármesteri székre igényt tartanak. Sajnos, ezek szerint az első kijelentésük puszta kampányfogás volt.
Egy kampány után az embereknek sérelmeik vannak, nekem is, de tényleg már a választások estéjén azt mondtam, ezeket félreteszem. Elvárnám mondjuk, hogy elnézést kérjenek azokért a kijelentéseikért, amelyek egyértelműen hazugságnak bizonyultak, a konfabulációkért – nem tették meg. Túlteszem magam ezen, fehér lappal indulok, és ugyanúgy megyek velük tárgyalni, mintha nem történt volna semmi.
Akikkel beszéltem, általában mindenki úgy értékelte, hogy fiatalos, lendületes, új elemekkel dolgozó kampányod volt. Voltak viszont olyan kampányelemek, amelyek már-már a negatív kampány határát súrolták...
– Például?
Például a Háromszéki Választási Figyelő című kampányújság, amellyel kapcsolatban a Háromszék napilap nehézményezte, hogy megtévesztő módon hasonlít a fejléce a Háromszék-fejléchez.
– Őszintén szólva, én is ideges lettem, amikor megláttam azt a lapot. Egyrészt azért, mert úgy gondolom, nem volt semmi értelme ennek: az embereket nem lehet félrevezetni sem kampányújságokkal, sem mással. Szociológusként is tudom, az erdélyi magyar társadalom felnőtt, és nem lehet már az orránál fogva vezetni. Másrészt rossz ötletnek tartottam, sőt én voltam talán az egyetlen RMDSZ-es jelölt, aki veszített is emiatt.
Semmit nem nyertem a lap megjelenéséből, épp ellenkezőleg. Kértek egy oldalt a kiadványba, elküldtem, megjelent, meglepődtem, ideges lettem, ennyi. De rágalom, hogy én találtam volna ki az egészet, még ha ezt a sajtóban nyilatkozó MPP-sek el is akarták hitetni az emberekkel.
Nem volt korrekt ez a húzás, elismerem, de a fejlécről sem mondhatni, hogy teljesen azonos lett volna a Háromszékével, hiszen ott volt az RMDSZ-es logó, aki odafigyelt rá, az látta. Hangsúlyozom, nem hiszem, hogy a városban lett volna egyetlen magyar ember, aki azért szavazott az RMDSZ-re, mert azt hitte, hogy ez a kiadvány a Háromszék melléklete.
>> Antal Árpád honlapjára mutat a csintasamu.ro domain >>
8735 szavazatot kaptál a második fordulóban – azt is mondtad, az egyik szemed sír, a másik nevet, hiszen nagyon alacsony volt a részvétel. Mi volt az oka ennek?
– Több oka is van. Az első a közhangulat, ami távol tartja az embereket a politikától, attól, hogy bele akarjanak szólni abba, ami velük történik. Az elkövetkező négy évben azért is fogok dolgozni, hogy ezt megváltoztassam, de egyedül nyilván nem sikerülhet, ebben partnerekre van szükségem. Szinte ijesztő, hogy a sepsiszentgyörgyieknek közel kétharmada úgy érezte, mindegy neki, ki lesz a polgármester.
Nyilván voltak olyanok, akik azért nem mentek el szavazni, mert ők csak annyit akartak, ne legyen többé Albert Álmos. S mivel ő nem került be a döntőbe, úgy érezték, nincs amiért elmenniük. Azok meg, akik nagyon szerették az előző polgármestert, nem bíztak meg sem Antal Árpádban, sem Csinta Samuban. Nem utolsó sorban pedig voltak olyanok, akiket az MPP negatív kampánya riasztott el – a negatív kampány ugyanis nem mobilizál, hanem éppen demobilizálja a választókat.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy Csinta Samu a második fordulóban kevesebb szavazatot kapott, mint az elsőben. Én többet.
Egy sepsiszentgyörgyi ismerős azzal indokolta, hogy nem ment el a második fordulóban szavazni, mert kapott tőled, illetve a stábodtól egy sms-t, közvetlenül választás előtt. Nem igazán tudta elmagyarázni, miért is háborodott fel, talán azért, mert agresszívnek találta ezt a módszert, betolakodásként értelmezte a saját személyes terébe.
– Mi úgy döntöttünk, hogy felhasználjuk ezt a közeget is. Tudtuk, hogy nem jön be majd mindenkinek, de azt is, hogy lesznek olyanok, akiket ez valamilyen szinten mobilizál. Most Orbán Viktort idézem, ő azt mondta, a nyertesnek mindig igaza van. Vagyis ebben a kontextusban ez azt jelenti, jól döntöttünk, jól választottunk, és jó volt a stábom, hiszen nyertünk.
Mit gondolsz arról, hogy az RMDSZ vezetősége bejelentette: azokat a területi, illetve helyi szervezeteket, ahol gyengült a képviselet, illetve a szövetség elvesztette a többségét tanácsban, úgymond „megbünteti”?
– Itt nem büntetésről van szó, hanem arról, hogy ki kell írni a tisztújítást. Ez nem jelent feltétlenül büntetést.
Nyilván az RMDSZ most versenyhelyzetben van, és szembe kell néznie azzal, hogy valamilyen szinten rendet kell tenni a szervezeten belül. Ha kicsit elemezzük a helyhatósági, illetve az europarlamenti választások eredményeit, levonhatjuk azt a következtetést, hogy az MPP megjelenésével tulajdonképpen egyetlenegy dolgot értek el: azt, hogy az RMDSZ-en belül felgyorsultak a reformfolyamatok.
Előretörnek a fiatalok, könnyebben, mint régebb. Megnyílnak a pályák, jobban tudunk haladni előre, mint amíg nem volt MPP. Sógor Csaba nem került volna előre az RMDSZ-listán, ha nem lett volna Tőkés.
Valószínűleg ma nem lenne Tamás Sándor a Kovászna megyei tanács elnöke, és Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere, ha nem lett volna MPP-konkurencia, amelynek léte valamilyen szinten rávette az RMDSZ-struktúrát arra, hogy engedje a fiatal szakembereket érvényesülni.
Ez jó döntés volt, és az eredmények is tulajdonképpen ezt bizonyítják. Ha megnézzük: a legfiatalabb megyei tanácselnök az RMDSZ-é, Szatmár megyében; a legfiatalabb megyeszékhely-polgármester az RMDSZ-é – senki nem tudja azt mondani, hogy nincs reform az RMDSZ-ben. Elindult tehát valami, és ezt folytatni kell. És eredményesebben fogjuk ezután folytatni, miután megszereztünk bizonyos tisztségeket.
A kolozsvári, választások utáni kerekasztal szakértői is úgy fogalmaztak, egyfajta rendszerváltási hangulat érződött a választásokon, akár olyan szinten, hogy az MPP-re szavaztak, akár úgy, hogy az új RMDSZ-jelöltre.
– Valóban, rendszerváltó hangulat volt Székelyföldön és Sepsiszentgyörgyön is. Van egy jól meghatározható réteg, ez most is látszott, aki intelligensen választ olyan értelemben, hogy nem mechanikusan rányomja a négy pecsétet ugyanarra a szervezetre, hanem megnézi a jelölteket, a listákat, és a személyek alapján dönt. Ezért is kaptam én több szavazatot, mint az RMDSZ-lista, míg Csinta Samu kevesebbet, mint az MPP. Ez megintcsak az erdélyi magyarság maturitását igazolja: differenciálni tud.
Mindössze az volt a kérdés, milyen típusú változást akarnak: olyant, amely képes ezt a város fejleszteni, a régi jót megtartva és a régi rosszat megváltoztatva, vagy olyan váltást akarnak, amely mindent le akar nullázni. Parlamenti választásokon ugyancsak a személyek lesznek a fontosak, hiszen egyéni választókerületes rendszer lesz érvényben.
Szerinted milyen eséllyel gyűrűzik tovább ez a rendszerváltás, mondjuk az RMDSZ csúcsvezetéséig?
– Meggyőződésem, hogy ez a folyamat beindult, be kell érnie. Kérdés az, hogy mikor fog beérni. De biztos vagyok benne, hogy ez továbbmegy.
A parlamenti választások előtt várható valamiféle nagyobb váltás, mondjuk az RMDSZ-en belül? Akár arra gondolva, hogy te meg Tamás Sándor már nem lesztek parlamenti képviselők. Kik lesznek azok az emberek, akik indulnak?
– Azt tudom mondani, hogy sok jelölt lesz, és ez nagyon jó. Mert ha sok jelölt lesz Háromszéken és Hargita megyében, és sok jelölt lesz Erdély-szerte, akkor mindenhol a jobbakat fogják megválasztani. Hiszem, hogy a fiatalabbakat, a szakembereket fogják megválasztani, azokat, akik eredményeket tudnak felmutatni.
Lesz-e megegyezés az MPP-vel a parlamenti választások előtt?
– Én fontosnak tartom azt, hogy az MPP-vel legyen valamiféle megegyezés a parlamenti választások előtt. De őszintén mondom, addig, amíg Szász Jenő az MPP elnöke, addig nagyon nehéz lesz bármiféle együttműködés a két szervezet között. Kompromisszumkész vezetésre van szüksége az MPP-nek is. Én azt érzem, hogy az RMDSZ részéről megvan most a megfelelő nyitottság arra, hogy valamilyen megegyezés szülessen a parlamenti választások előtt.
Tehát úgy gondolod, az RMDSZ hajlandó lenne megegyezni az MPP-vel, ha nem Szász Jenő lenne az elnök?
– Így érzem, igen. Ez a hangulat most az RMDSZ-ben: igen, az MPP létezik, a számok is azt mutatják, hogy van egy „nagy RMDSZ”, de ott van a „kis MPP” is. Amikor a parlamenti képviseletről beszélünk, minden szavazatra szükség van, ezért meg kell találjuk azt a konstrukciót, ami maximalizálni tudja a magyar mandátumok számát a parlamentben.
Úgy érzem, úgy látom, és belső beszélgetésekből is ez derül ki, hogy az RMDSZ vezetősége most nyitottabb, mint eddig. Csak nem látom azt, hogy Szász Jenővel meg lehet egyezni.
Kolozsváron is hangoztattad, hogy ha függetlenként indultál volna, valószínűleg több szavazatot gyűjtesz be. Az RMDSZ-en belül mindig is ellenzéki figurának számítottál – ez a szerep átértékelődött valamennyire, mióta megnyerted RMDSZ-színekben a választást?
– Átértékelődtek bizonyos dolgok, nem mondhatom, hogy nem. Pont amiatt talán, hogy annyi pofont kaptam „a másik oldaltól”. Azt is mondhatnám, pont azok rúgták szét a fenekem a kampányban, akik miatt sokszor vállaltam az RMDSZ-en belül a konfrontációt. Ez nyilván nem esett jól sem emberként, sem politikusként.
Ez nem jelenti azt, hogy most egy esetleges személyes sérelem miatt átértékelem a politikai opcióimat – ez természetesen nem igaz. Továbbra is úgy gondolom, Erdély legnagyobb magyar többségű városának a polgármestere nemcsak városgazda, hanem politikus is kell hogy legyen. Éppen ezért megyek ma tárgyalni az MPP-vel, mert fontosnak tartom, hogy ennek a városnak a szekerét egy irányba húzzuk.
Hogy miért indultam RMDSZ-színekben, többször elmondtam, miért tettem. Fenntartom, hogy ez jó és racionális döntés volt. Nem azért akartam polgármester lenni, hogy beírjam az önéletrajzomba: négy évig polgármester voltam. Eredményes és hatékony akarok lenni, ennek a városnak most erre van szüksége, és ehhez a keretet ma az RMDSZ sokkal nagyobb mértékben képes biztosítani, mint bármilyen más konstrukció, legyen az a függetlenség vagy az MPP.
Az a hír járta kampány alatt, hogy négy évvel ezelőtt Rétyi Ödön PSD-színekben induló polgármester-jelöltnek voltál a kampányfelelőse – ez akkor hogyan csapódott le az RMDSZ-ben, illetve hogy gondolsz vissza arra az időszakra?
– Tisztázzunk valamit: nem voltam Rétyi Ödön kampányfőnöke. 2004-ben egy piackutató cég tulajdonosaként különböző munkákat vállaltam szerte Romániában: dolgoztam Kolozsváron, de Udvarhelyen és Bukarestben is, és Sepsiszentgyörgyön is. Dolgoztam a Magyar Polgári Szövetségnek, a PNL-PD D. A. szövetségének és Rétyi Ödönnek is. Végeztem a munkámat szociológusként, semmiféle politikai szerepvállalásom nem volt abban az időszakban.
Ez az állítás is bizonyos értelemben annak a konfabuláció-sorozatnak volt a része, amit megfogalmaztak ellenem a kampányban. Végső soron 2004-ben a parlamenti előválasztások fél évvel a helyhatósági választások után voltak, és az a tény, hogy akkor engem tíz jelöltből első helyre soroltak az alsó-háromszékiek, azt bizonyította, hogy láttak bennem valami jövőt... (nevet)
Tény, ha kívülről nézi az ember, eléggé meredeken ívelő politikai karriert tudhatsz magadénak... akkor már gondoltál arra, hogy négy év után a polgármesteri székért indulsz a választásokon?
– Nem, nem gondoltam erre négy évvel ezelőtt. Körülbelül másfél év parlamenti mandátum után azonban egyre többen mondták Sepsiszentgyörgyön, hogy a városban ilyen emberre lenne szükség.
Engem is meglepett az elején, el is engedtem a fülem mellett, aztán ráébredtem, tényleg többet tudnék tenni a sepsiszentgyörgyiekért polgármesterként, mint képviselőként. Szerettem a bukaresti munkát is, de a mozgásterem ott sokkal szűkebb volt, mint amilyen itthon lesz polgármesterként. Az is biztos, nem akarok húsz évig polgármester lenni Sepsiszentgyörgyön, hanem vissza akarok menni a nagypolitikába.
Beszéljünk akkor az ígéreteidről. Többször is mondtad, nemcsak kampányban, hogy jó ötletnek tartod az autonómia-népszavazások kiírását. Néhány kisebb háromszéki településen egyébként ez meg is történt. Milyen forgatókönyved van erre?
– Valóban ezt mondtam, miután körbejártam az európai autonóm tartományokat, és azt tapasztaltam, a népszavazás mindenhol mérföldkő volt. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy ne szervezetlenül és fejetlenül vágjunk bele ebbe a munkába, hanem jól elő kell készíteni és megszervezni. Nem kerülne semmibe, hogy a harmadik tanácsülésen elfogadjuk az autonómia-népszavazás kiírását, 21 tanácsosból 17 gondolkodás nélkül megszavazná.
Az egyetlen gond, hogy másnap a prefektus ezt megtámadja, és bár kipipáltuk a problémát, az ügyet nem vittük előre. Ha valaki ezt haladéktalanul fontosnak tartja, nem én vagyok az, aki akadályokat támaszt, sőt akár elő is terjesztem, de nem fogunk elérni semmit, ha nem készítjük elő rendesen.
Hogy képzelted el ezt a felkészülést?
Következő hétvégén (június 29., szerk. megj.) Tamás Sándorral közösen létre szeretnénk hozni egy székelyföldi politikai testületet. Meghívom az összes megválasztott vagy újraválasztott megyei tanácselnököt, alelnököt, a városok polgármesterei, függetlenül attól, milyen politikai szervezet színeiben nyertek választásokat.
Kezdjünk el beszélgetni arról, milyen intézményrendszert kell kiépíteni ahhoz, hogy ha egyszer csak Románia parlamentjében a harmincvalahány magyar képviselő mellett még kétszázvalahányan felemelik a kezüket és azt mondják, nesze nektek autonómia, akkor legyen egy olyan intézményrendszerünk, amit tudunk működtetni. Mert én azt hiszem, ez nagy munka, és nagy felelősség, és neki kell fogni ezt megszervezni.
Azt láttam mindenhol, ahol jártam, hogy hiába beszélünk autonómiáról, ha az intézményeket nem tudjuk felépíteni. Nyilván nem lesz egyik napról a másikra autonómiánk, de ha ad absurdum holnaputántól lenne, nehezen tudnánk működtetni, ha közben nem dolgozunk az intézmények felépítésén.
Hogy a kétszázvalahány képviselő a bukaresti parlamentben felemelje a kezét, kicsit utópisztikus kép... előbb meg kell őket győzni arról, hogy ez miért jó.
– Ezt tettük az elmúlt években is, és alapvetően ez volt a különbség a mi munkánk és a mások munkája között: mi nemcsak itthon Székelyföldön beszéltünk az autonómiáról, hanem elmentünk a román televíziókba, és elmondtuk, mi az és mért fontos az autonómia, s ugyanezt tettük a bukaresti parlamentben is.
Nyilvánvaló, nem boldogan és jókedvükben emelik majd fel a kezüket, amikor meg kell szavazni, hanem adott politikai klíma, konjunktúra készteti majd őket arra, hogy megtegyék. De hangsúlyozom, ez nem elég, ezzel párhuzamosan fel kell építsük az intézményrendszert.
Milyen visszhangja volt a parlamentben egyébként ennek a felvilágosító jellegű, működő autonómiákat bemutató sorozatnak? Te pedagógus is vagy, egy több mint kétszáz fős „osztályteremben” egyáltalán milyen lehetőség volt a visszajelzésekre?
– Ettől függetlenül tudom, hogy csapódott le bennük: van egy réteg, nyilván, aki zsigerből visszautasít mindent, amit a magyarok mondanak. Ha arról beszélek, hogy autópályát kell építeni, azt is ellenzik, mert egy magyar mondja.
Van egy réteg, amely visszautasítja az autonómia gondolatát, de van olyan is, amely már elég nyitott ahhoz, hogy azt mondja: hát igen, miért ne, nevezzük decentralizációnak, csináljuk meg, aztán majd továbbléptek ti eggyel, és rendben van. Tehát ilyen román politikusok is vannak – kevesen, ez tény, nem is szabad becsapnunk magunkat és a közvéleményt az ellenkezőjével. De ezt a folyamatot be kellett indítani. És az, aki megpróbálja minimalizálni annak a fontosságát, hogy mi autonómiáról beszélünk, annak azt kell mondjam, téved.
Törzsvendégnek számítasz Tusványoson, gondolom, idén is ott leszel...
– Én is gondolom. Az első szabadegyetemkor 14 éves voltam, és ott voltam.
Más a konstelláció, és MásKép a mottó az idén. Hogy látod, hogyan értékelődik át Tusványos szerepe?
– Számomra Tusványos mindig jó szellemi műhely volt és marad, nem hiszem, hogy ez a szerepe átértékelődne. A táborban szakemberek, politikusok találkoztak, olyanok, akik amúgy rohannak, kevés szabadidejük van, és mondjuk a düsseldorfi reptéren húsz perc alatt egyeztetnek.
Ezzel szemben Tusványoson mindenkinek kicsit több ideje van, lazább, otthon hagyja az öltönyt és a nyakkendőt, van idő megismerni egymást, jobban, mint a hivatalos keretek között. Az a legfontosabb, hogy olyan szellemi műhely maradjon, ahol együttgondolkodnak és vitatkoznak az emberek, s ezt a szerepét nem tudja, de nem is akarja szerintem senki megváltoztatni.
A helyhatósági választásokat értékelő transindexes kerekasztalon Bakk Miklós mondta, reménykedett abban, hogy kismagyar konszenzusos demokrácia jöhet létre az MPP színre lépésvel, ám egyre szkeptikusabb e tekintetben (lásd keretes írásunkat).
Te látod a megegyezés esélyét Sepsiszentgyörgyön. Mit gondolsz erről Székelyföld-szinten, más városokban hogyan valósulhat meg vagy sikkadhat el?
– Vállalkozó ember vagyok – azt szoktam mondani, ha egy településen csak egy helyen lehet kenyeret vásárolni, akkor az a kenyér rossz minőségű és drága. Tehát ezért a verseny jó. Kérdés az, milyen kereteket szabunk ennek a magyar-magyar versenynek.
Az is járható út, hogy kétfelé indultunk: van RMDSZ és MPP. Csak ha most még túl is tudunk lépni a sérelmeken, és azt mondjuk, volt, ami volt, szétlőttük egymást a kampányban, de utána összeborulunk és megyünk együtt előre, meggyőződésem, hogy négy év múlva ez már nem így lesz.
Az erdélyi magyarságon belüli politikai pluralizmus ezen formája oda fog vezetni, hogy székelyföldi településeken választások után nem az lesz a kérdés, hogyan működnek együtt a magyar szervezetek, hanem az lesz, hogyan fognak össze román pártokkal azért, hogy a másik magyar szervezetet kiszorítsák.
Szilágy vagy Kolozs megyében mindenki számára természetes, hogy a megyei alelnök magyar legyen. Ha mi ragaszkodunk a magyar-magyar versenyhez, akkor előbb-utóbb Székelyföldön is ide jutunk. A románok folyamatosan igénylik is amúgy a tisztségeket, és előbb-utóbb valamelyik szervezet ki fog egyezni velük a másik szervezet rovására. Én ezért ezt a keretet nem tartom feltétlenül szerencsésnek.
Valamilyen úton-módon mégis egy nagy szervezeten belüli egészséges versenyhelyzet megteremtését tartanám fontosnak. Itt is két lehetőség van, az egyik egy magyar koalíció létrehozása, ami azt jelentené gyakorlatilag, hogy újraalakítjuk a kilencvenes RMDSZ-t, csak más nevet adunk neki, és ezen belül lesznek különbző platformok.
Ezt indokolta volna az, ha az MPP sokkal jobb eredményeket ért volna el. Ha megszerezte volna a magyar szavazatok negyven százalékát, akkor valóban arról kellene most beszélni, hogyan tudunk létrehozni egy olyan közös szervezetet, amelynek keretén belül mindenki megtalálja a helyét.
Így, hogy ez az arány 15-85 százalék, az a forgatókönyv valószínűbb, hogy az RMDSZ azt mondja: gyertek vissza, és ezt a versenyt visszahozzuk az RMDSZ-be. Harmadik út az, hogy külön megyünk, de akkor előbb-utóbb a román pártok fognak ebből nyerni. Ahogy mondjuk Szilágy megyében a negyven százalékot elért szociáldemokraták vagy liberálisok nem egymással, hanem egy harmadikkal fognak szövetkezni, úgy négy év múlva elképzelhető, hogy Székelyföldön egy ugyanilyen eredményeket felmutató MPP vagy RMDSZ egy 11 százalékos román pártot keres szövetségesnek.
A legpesszimistább forgatókönyv az, hogy nem lesz semmilyen megegyezés. Az MPP-nek nyilván semmi esélye bejutni a parlamentbe. Az RMDSZ az alternatív küszöbnek köszönhetően be tud jutni, de csökkenti az erejét – ami nem jó dolog, és ezt senki nem akarja, az RMDSZ vezetősége sem.
Kolozsváron egyet értettél a szentgyörgy egyetemistákkal abban, hogy mennyire rossz, hogy a városban nincs mozi. Változik valami az elkövetkező négy évben e téren?
– Most, polgármesterként is épp annyira rossz, hogy nincs mozi, mint amilyen jelöltként volt (nevet). Keresem a lehetőségét annak, hogy az önkormányzattal közösen egy magáncéggel visszaállítsuk a mozit, hiszen egy polgári városnak erre szüksége van. Hiszem, hogy ezt meg tudjuk oldani, és nem az elkövetkező négy évben, hanem már egy éven belül.
Mit gondolsz a szentgyörgyi képzőművészek Magma-projektjéről?
– Korábban is, és továbbra is támogatom az elképzelésüket – mivel ez a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozik, ezért csak lobbizni tudok az érdekükben Tamás Sándornál, de ezt haladéktalanul megteszem, mert fontosnak tartom, hogy a kortárs művészet kiállítóteret kapjon Sepsiszentgyörgyön, hiszen a városban nagyon sok tehetséges művész van.
Nem akarom elkiabálni, de keresem annak lehetőségét is, hogy a város is támogassa őket, mert fontos, hogy itthon maradjanak, a többiek is hazajöjjenek, és beinduljon egy olyan kulturális élet, ami színt visz ebbe a városba.
Arról is sokszor beszéltél, hogy a helyi vállalkozókat kell támogatni – hogyan?
– Sokféleképpen lehet őket támogatni, az egyik módozata az, hogy érezzék: fontosak. Ennek az az eszköze, hogy bizonyos rendszerességgel találkozom velük, meghallgatom a problémáikat, és közösen próbálunk megoldásokat találni.
Tudom őket segíteni azáltal is – nyilván a törvény adta lehetőségek határain belül –, hogy a különböző közbeszerzési kiírásoknál több pontot kapjanak, mint egy kívülről jövő vállalkozó. Olyan kedvezményeket lehetne számukra biztosítani, ami egy kicsit több, mint ami másoknak jár.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ItthonRSS
Csúszópénzért elnézte a szabálytalanságokat és nem zárt be cégeket az Adócsalás Elleni Főigazgatóság két ellenőre
Itt a vége: felmondott a Transindex teljes szerkesztősége
Eljött az a pillanat, amikor magunkról adunk hírt nektek, és ráadásul sokunknak ez lesz az utolsó is, amit a Transindex felületére írunk. Ma reggel, huszonhárom évnyi működés után felállt a Transindex teljes szerkesztő csapata.
Benyújtották a gyermekeket a homoszexualitást népszerűsítő tartalmaktól „megvédő” RMDSZ-tervezetet
A gyermekvédelmi törvényt módosító javaslatot a "genderideológia nyugati térnyerésével" indokolják.
A fejlesztési minisztérium többlettámogatást ad a távfűtést működtető önkormányzatoknak
