2025. december 17. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Takargatja az EU a romániai korrupciót

S. G. 2008. július 15. 12:36, utolsó frissítés: 12:22

Az egész romániai politikai osztály utálja a korrupcióellenes harcot, derül ki egy Brüsszelben agyonhallgatott jelentésből.



Mennyire erős a korrupció Romániában? A The Economist brit gazdasági hetilap a kérdés megválaszolására egy belgiumi ügyészt, Willem de Pauwot kérte fel, aki az Európai Bizottság egyik szakértője a kérdésben.

Pauw különben a genti táblabíróság főügyésze, és 2007 november 12-15. között a helyszínen, vagyis Romániában gyűjtött tapasztalatokat arról, hol húzódnak a „korrupcióellenes harc” frontvonalai.

Novemberi keltezésű jelentését azonban az Európai Bizottság (EB) nem hozta nyilvánosságra – a 23 oldalas PDF-dokumentumot innen lehet letölteni. A szakértő következtetése az, hogy „ami a korrupcióellenes harcot illeti, előrelépés helyett Románia minden fronton visszavonul (...) hogyha a romániai korrupcióellenes erőfeszítések ilyen ütemben párolognak el, akkor egy hat hónapra becsült időszak múltán Románia


ugyanabban az állapotban lesz ezen a téren, mint ahol 2003-ban volt.”

Ehhez képest az EB szokásos, legutóbb februárban kibocsátott országjelentése sokkal finomabban fogalmaz.

A hivatalos brüsszeli szöveg szerint Románia az EU-csatlakozás első évében „továbbra is erőfeszítéseket tett olyan gyengeségek orvoslására, melyek különben akadályoznák az EU törvényeinek, közpolitikáinak és programjainak hatékony gyakorlatba ültetését. Mindemellett olyan kulcsfontosságú területeken, mint amilyen a nagykorrupció elleni harc, [az ország] meggyőző eredményeket még nem mutatott fel.”

bővebben: >> Ráolvasással a korrupció ellen – ez az új országjelentés >>


Ez messze elmarad attól a megállapítástól, hogy a romániai hatóságok szándékosan képtelenek az együttműködésre. De Pauw legmeggyőzőbb példái nem jelennek meg a hivatalos jelentésben, vagy a lábjegyzetekben vannak eldugva. A genti főügyész elismerte, ő írta a novemberi jelentést, de további információkért az EB-hez irányította az Economistot.

Brüsszeli illetékesek azt állítják, de Pauw-val megbeszélték a kérdést, továbbá hozzáteszik, a februári jelentés „tényszerű frissítés” volt, nem pedig Románia fejlődési irányának felbecsülése.

Ez egy újabb jelentés feladata lesz majd, mely július hónap folyamán kerül nyilvánosságra. (Ide kapcsolódik, hogy ez a készülő szöveg nem lesz túl barátságos: a kiszivárgott tervezet elmarasztalja a bukaresti parlamentet amiatt, hogy a mentelmi jogot kihasználva akadályozza a büntető eljárás megindítását néhány exminiszter ellen).

Biztató lenne – írja az Economist – ha az újabb szöveg tartalmazna néhány megállapítást de Pauw-éi közül. A genti főügyész jelentésében leszögezi: alapvetően az összes nagykorrupciós per anyagát a bíróságok visszapasszolták az ügyészséghez (konkrétan a a főügyészség keretében működő korrupcióellenes ügyészséghez, a DNA-hoz).


Megítélése szerint statisztikailag lehetetlen,

hogy az összes egyedi esetben eljárásjogi hibák miatt kényszerült volna erre a bíróság. „Világos, hogy más, a törvényességi-eljárásjogi tényezőkön kívüli okok kaptak nagyobb szerepet” – írja de Pauw, hozzátéve, hogy a „romániai bírósági és/vagy igazságszolgáltatási rendszer képtelen megfelelően működni, amint a törvénynek a nagykorrupciós esetekre való alkalmazásáról van szó.

Valóban, öt évvel Románia korrupcióellenes fordulata után a közvélemény még mindig várja, hogy egy nagykorrupciós esetben ítélet szülessen.”

Az Economist itt Adrian Năstase történetét hozza fel példának, aki ellen az eljárás lassan a végtelenbe nyúlik, annak ellenére, hogy hangfelvétel is bizonyítja, hogy miniszterelnöksége alatt 2,5 millió dolláros csúszópénzt fogadott el, és nem jogtiszta az sem, ahogy a villája felépült a bukaresti Zambaccian úton.

A Tiszta Igazságszolgáltatásért Kezdeményezés most azt kifogásolja, hogy a volt miniszterek, de jelenlegi képviselők-szenátorok esetében a parlament dönt az eljárás megkezdéséről, vagyis így a T. Ház jogi szakbizottsága a törvényhozás egyik intézményéből ad hoc bírósággá változik át.

A parlament ugyan az EB júliusi országjelentése – és a törvényhozási vakáció – utánra halasztotta a döntést Năstaseról és kollégáiról, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a volt miniszterelnök támogatói őbenne látják Băsescu államfő utódját a 2009-es elnökválasztásokon.


Visszatekintve, az uniós intézmények túlságosan is

egy-egy politikusra alapoztak a korrupcióellenes fordulat végrehajtatása során – értékeli az Economist, emlékeztetve itt a kiállása miatt annyira csodált igazságügyminiszterre, Monica Macoveire. Őt nem sokkal az EU-csatlakozás után, egy kormányválság keretében távozásra kényszerítették. A csatlakozás ténye azt az érzést keltette a romániai politikai elitekben, hogy már nincsenek az EU markában.

De Pauw megállapítása szerint számos olyan, korrupcióellenes céllal kitalált eszköz, intézkedéscsomag élét, melyeket még a csatlakozás előtt vezettek be, szándékosan eltompította a kormány és a parlament. Megítélése szerint az a legvalószínűbb, hogy a sokévi vacillálás után elkezdett nagykorrupciós eljárásoknak gyakorlatilag teljesen vége szakad.

Mindez – mondja a genti főügyész – „gyakorlatilag az egész romániai politikai osztály ellenállását mutatja a korrupcióellenes erőfeszítésekkel szemben”. Uniós középvezetők és a Bukarestben dolgozó külföldi diplomaták egyetértenek ezzel a kijelentéssel.

A probléma az, írja az Economist, hogy olyan államok, mint például Franciaország, saját gazdasági és geopolitikai érdekeikből kiindulva nyomást gyakoroltak Románia túl korai csatlakozása előtt. A politikai nyomásgyakorlás most a problémák elfedésére irányul.

Hogyha az EB júliusi jelentése ugyanolyan fájdalomcsillapító jellegű lesz, mint az előző, a gyanú csak tovább fog növekedni, állapítja meg a brit gazdasági hetilap.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS